Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-25 / 71. szám
^"népújság 1986. március 25. Mozi bén Rádió Ágyúval verébre... A Marki-jelenség A mai cowboyok már gépesítve járnak. Dörgő hangú, betont kaparó autókon, motorokon. Az üldözés, a verekedés is látványosabb, kegyetlenebb lett. Hisz ez utóbbinál a kemény, férfias öklöt helyettesíti a láncos bot, a rugós bicska. Igaz, a régi bevált receptből ás átvették valamit az Ágyúgolyó futam című amerikai film készítőd. A végkifejlet előtt azért egy kis mindent elsöprő és mindent összetörő vadnyugati bunyót is belevittek az egyébként nagyon vérszegényen csörgedező történetbe. De addig még sok mindennek kellett történnie. Először is a seregek bemutatásának, a versenyre gyülekezők — no nem jellemzésének, csak — felületes megmutogatásának. Mert az Ágyúgolyó futamnak nevezett nagy népi vetélkedésre a legszélesebb néptömegek is jelentkeztek. Volt ott szegény, gazdag, férfi, nő, néger, fehér, papnak és mentőorvosnak álcázott versenyző egyaránt. A másik oldalon pedig a törvényességet vi- gyázók, az esztelen száguldást ellenzők hada, akik már a verseny rajtja előtt aktivizálták magukat, igyekezve megakadályozni már az indulást is. No de James Bond lelkületű főszereplőinknek ez sem jelent akadályt. Pénzzel, furfanggal, vagy éppen dús női idomaik bevetésével legyőznek minden akadályt és máris indulhat a verseny, az esztelen országúti száguldás keresztül a hatalmas földrészen. Közben persze az ellenség is ádáz, de eleve reménytelen, nevetségessé tett harcot kezd. Balekszerepben, miként az a forgatókönyvben meg lett írva, balekként is viselkednek és természetesen nem tudják megakadályozni a versenyt. Persze ezt nem is tehetnék, hisz akkor miről szólna a film. Amikor pedig a legszebb, de butácska szerepbe kényszerített harcostársuk — Farrah Fawcett játssza, rosszul, — is átpártol az őrült futam résztvevőihez, már teljesen egyértelmű a végkifejlet, amiben a legnaivabb néző sem kételkedhetett az első percektől. Nagyágyúkat, ismert színészeket szerződtettek ehhez, a bizonyára sok pénzt hozó alkotáshoz. A szereplők között ott találjuk Búrt Reynoldsot és a már említett egykori Charlie angyalai közül az egyiket, de ott az igazi Angyalt egykor játszó, most bizonytalan és enyhén elmebeteg szerepben pompázó Roger Moore is. Ennyi nagyágyúval, biztosnak tűnő a siker, főleg, ha a példánál maradunk madárnak (verébnek) nézik a nézőt, áki ezt a sok maszlagot bevette. Mindenesetre az tény, hogy sokan néztük, szenvedtük végig a filmet. Tamási János Az egyre gyakoribb időhiány miatt az ember hiába igyekszik már a hét elején előre kiválasztott rádióműsorokat meghallgatni, ez többnyire nem sikerül. Mindig közbejön valami annál fontosabb, hogy az ember nyugodtan leüljön a készüléke mellé és kielégítse kíváncsiságát. Ellenben az a rádióbarát, aki egy-egy elmulasztott riport felett nem elégszik meg egy kézlegyintéssel, hanem böngészni kezdi a rádió- és televízió újságot, az gyorsan rájöhet arra, miként lehet az elmulasztott adást pótolni. 1 Erre szolgál a szombatonként sugárzott Válogatás a javából című műsor, amely egy hét legélménydúsabb és legszebb munkáit eleveníti fel. Magam is így akadtam rá szombaton az elmúlt hét egyik napján sugárzott A hét embere című soros adásának ismétlésére. Mindenki életében akadnak olyan emberek — sajnos egyre kevesebben —, akik nekünk valamiért fontosak. Lehetnek ők hétköznapiak, vagy jelesek. Családi és baráti körünk valamelyik tagja vagy éppenséggel világhírű művész, színész, szobrász, festő. Ezekre az emberekre mindig figyelünk, éppen hol jár, mit alkot, milyen jelentős dolog kerül ki a keze alól. Hangverseny Lányi Péter zongoraestjéről Teljesen egyértelmű: Lányi hosszú lidők ritka kiemelkedő formáját futotta az elmúlt hét hétfőjének estéjén. N yilvá nvalóan kedvezően hatott az is, hagy műsorának jelentős része érett, Jmeg- és kipróbált” darabokból állt össze, ebbe a sorba azonban nem illik be a Schümann : g-moll szonáta: ez friss mű: ímegszólaltatásá- ban, előadásában is az volt (üdeség értelemben): az est egyik nagy pontja... De Csák sorjában. Azzal, gondoljuk, egyet lé- hét érteni, hogy különböző életkoroknak, élethelyzeteknek — a sor folytatható — megvan a maguk vonzaümi köre. Ez természetes. Ebben az értelemben úgy tűnik: Lányi Péter mostanában mintha „Sch umarmten” érezné jól magát, vele erezne belső rokonságot, s Bartók, e ponton, minit hangversenyünk esétében is, inkább az aláhúzó, megerősítő szerepkört vállalná miagára. Mert végtére is, mi a legfőbb jellegzetessége ennek a «agy szenvedélyű, tragilkum- mal és spriccelő humorral megáldott, indulataiban még végletess egekre is hall jamos — ennek ellenére magát fegyelmezett mederben tartani akaró, legalábbis szeretni akaró — attitűdnek? A Fantasiestücke záródarabja kapcsán írta Schumann Clíaránák: ......azt gond oltam, a végén minden feloldódik egy vidám lakodalomban, de azután erőt vett rajtam a fájdalom miattad, és most úgy hangzik, mintha esküvői lés temetési harang szólna egyszerre...” Cseppben a tenger — lényegében az egész sahuman- ni lét foglalata. Beszédesek egyébként magának a koncertet nyitó Fantiasiestüdke sorozatnák a címei is. 1. Este. Az előadói utasítás Sohu- rrtanntól: Nagyon bensőségesen játszandó. 2. Lendület. (Igen gyorsan.) 3. Miért? (Lassan és gyengéden.) 4. Tücskök. (Humorosan.) 5. Éjjel. (Szenvedélyesen.) 6. Mese. (Lassan.) 7. Álomképek zűrzavara. (Igen élénken.) 8. Vége a dalnak. (Jó humorosan.) (Ez utóbbi kapcsán v. ö. a levéliidézetet.) Lányi tökéletes biztonsággal tartotta kézben a ikarafc- tereket. Pontosabban bensőjében tartotta azokat, hisz ,kézben” — eszközként — a kifogástalan technika szolgált. Annyi bizonyos: Ott és akikor veretes foglalatát kaphattuk lélektmélyről fakadó, igen sok mindenről valló bensőségességnek, mi több, gyengédségnek — ám együtt a robbanó humorral, már- már féktelen, sZLlalj szertelenséggel ... (Mindezt együttesen, közönségesen plasztikus, de védtelen és kiszolgáltatott érzékenységnek szokták nevezni...) Szünet előtt és után, mintegy ,/bennfoglalt magként”, két nevezetes Bartók-művet hallottunk: a Szonátát és az Op. 14-es Szvitét. Bennfoglaltatnak abban az éritelemben is nevezhetők a Bartók- danabok, mert erőteljes, markáns megfogalmazásukkal adékvát módon illeszkedtek a schumanni Világhoz. Az Op. 14-es Szv't magába ros- kadt főhajtása például (ha időrendi baki nem volna) akár Sdhumanné is lehetne. Mindezek koronáját jelentette a záró mű, a grandiózus g-moll szonáta. Lányi ebben — interpretációjában — olyan összefoglalását adta a korábban idézett jelenségeiknek, Olyan atmoszférát teremtett körülöttünk, hogy a közönség alig-alig akarta leengedni a pódiumról... Teljesen érthetően. DOBAI TAMÁS A hét embere című ráddó- tízperc éppenséggel ezt a célt szolgálja. Villámportréinak főszereplői a maguk világában jelentősek és fontosak. Legutóbb egy kivételes képességű és értékű emberrel töltötte Incze Zsuzsa el a műsor tíz percét. Markó Ivánnal és feleségével, Gombár Judittal. Holott a műsor inkább a Győri Balett igazgatójáról, a világhírű és Kossuth-díj as balettművész egyéniségéről szólt, mintsem a díszlettervező-feleségről. Markó Iván jelenség és a művészetért megszállott ember. S emellett ahogy nemcsak ebből a kisriportból, hanem az Élet és Irodalom című hetilapban nemrégiben megjelent interjújából is kitűnt: mélységesen emberi. A beszédben is. Újabb felfedezés volt ez a tíz perc. Aki Olvasta a róla írt könyvet és minden lépését figyelemmel kísérd, még annak is szépséges felfedezés volt ez a portré. Újságírói teljesítménynek pedig kitűnő. szűcs Színházi esték A kertész kutyája Félix Lope de Vega Carpioról minden irodalomtörténet a bőséget emlegeti, a valószínűtlen termékenységet, s Cervantes joggal nevezte a „természet csodájának": állítólag kétezer színdarabot írt, melyekben körülbelül húszezer ember jelenik meg, s költeményeivel együtt — a filológusok ezt is kiszámították — 10 millió verssort irt le. Elképesztő számok, főleg ha arra gondolunk, hogy ebben a mesebeli bőségben remekmű is akad szép számmal. Mint A kertész kutyája, ami Bajor Gizinek volt nagy szerepe, s évtizedek óta műsoron van, mert ha megfelelő Dianát talál egy színház, a siker nem marad el. A pécsi színház előadása is Oláh Zsuzsára épül, aki elbűvölő Diana, fölényes és magabiztos, gőgös és alázatos szerelmes, akin végül is betelik a kertész kutyájáról szóló példabeszéd. Csik György hatásos díszletei között pompás játék folyik, de azért ez mégsem a spanyol dráma világa. Nem egészen értjük, hogy Szegvári Menyhért miért adja lélegzetvételnyi szünet nélkül a darabot, holott a spanyol játékban alapszabály a három felvonás, ami három napot, esetleg valamivel hosszabb időt jelent. Ez nem külsőség, merev szabály csupán, mert a biztos szerkezet diktálja így, az egyes felvonásokban úgyis akad elegendő meglepetés, hirtelen fordulat. Az igaz, hogy a spanyol színházi közönséget nehéz volt kielégíteni, s az egyes felvonások között is folyt a játék, ezt szolgálta az etremés és a jácara, ami azonban a drámaírót nem akadályozta abban, hogy hibátlan egységben építse fel darabját. A közjátékoknak egyébként az lehetett a szerepük, mint ma a felvonásközi szüneteknek, amikor a közönség elcseveg az előcsarnokban, vagy fölhajt egy-két konyakot. De az is kérdés, hogy ezt a sok hancúrozást elbirja-e hope de Vega? Az eredetiben a jellemek sokkal árnyal- tabbak, míg itt csak Diana magatartása egyértelmű. Egyébként Teodoro nem úgy csélcsap, mint a pécsi előadáson, áhítatos vágyódással néz úrnőjére, már az első jelenet erről szól, arról pedig szó sincs, hogy minden szire-szóra henteregjen Marcellával, s ez sem cselekszik hasonlókat Eabióval. Mindez pedig azt jelenti, hogy ebben a felfogásban sok a hatásosnak vélt külsőség, ami végtére elvezet az eredetitől, s némileg mást sugall, mint amit a jeles spanyol szerző nemcsak akart mondani, hanem mondott is. Kár, mert jó tempójú, friss előadás egyébként, több meggyőző színészi teljesítménnyel, mert Oláh Zsuzsán kívül szívesen emlékezünk Dévényi Ildikóra, Újvári Zoltánra, Sipos Lászlóra, Paál Lászlóra és a nyúlfarknyi szerepében is kitűnő Faludy Lászlóra. Cs. L. Tévénapló Visegrádi utca Lengyel József regénye klasszikus mü, azzal együtt, hogy a történészek ma már úgy vélik, Sinkó Ervin könyve, az Optimisták, aminek tévéváltozatát tavaly láthattuk, hitelesebb, hűségesebb a valósághoz. A nagy időszak eseményeit Kassák Lajos is megírta az Egy ember életében, ismét más szemszögből vizsgálva az eseményeket, de ez természetes is, mert a résztvevő mindig saját magán szűri át a történelmet, s elfogultságai, személyes vonzalmai látásmódját is meghatározzák. Egyébként a három könyvnek is megvan a maga regénye: Sinkó könyve nagy késéssel jutott el hozzánk, Lengyel József beszámolójának megjelenését is hátráltatta a személyi kultusz, amely Kassákot is hosszú időre indexre tette. A televíziós változat ünnepi alkalomra készült, s a rendező, Ruszt József elsősorban a záróképekkel igyekezett emelkedett hangulatot teremteni, érzékeltetve múlt és jelen egybefonódását. Az viszont rejtély, hogy miért állította egymás mellé a fiatal és az idős Lengyel Józsefet, ami dramaturgiai tévedés: az idős Lengyel Józsefnek nem volt, nem is lehetett vitája ifjúkori önmagával, kalandos, sok megpróbáltatással teli élete során pillanatra sem tagadta meg eszméit. Ugyanakkor ez az erőltetett „találkozás egy fiatalemberrel" lelassította a játék ütemét, feleslegesen állt az egyes jelenetek között, mert ketten mondták ugyanazt. Pedig voltak szép és hatásos jelenetek, a darabnak atmoszférája van, bár néhány részlet vitatható. Kassák például őszintén tisztelte Osvát Ernőt, azt pedig egyenesen kitüntetésnek tekintette, hogy a Nyugatban szerepelhetett. A drámaíró Tolsztoj Tolsztoj későn kezdett érdeklődni a színház iránt, 1885-ben, amikor első darabját megírja, már elkészült a Háború és Béke és az Anna Karenina, s első színpadi alkotása címében is arra figyelmeztet, hogy a javító szándék lebegett Tolsztoj előtt. A cím kissé hosszú, s mindent elmond: Az első pálinkafőző vagy hogy szolgálta meg az ördög a kenyeret. Bár hat felvonás, de húsz oldal sincs, ami arra mutat, hogy nem igazi színházról van itt szó, hanem olyan példázatról, ami hatni akar, jobbítani, ebben az esetben egyenesen ördögi fordulatnak tulajdonítva a pálinkafőzés mesterségét. A későbbi darabokban is az erkölcsi elem dominál, a javító szándék, benne Tolsztoj elméletével, amely szerint mindenkinek önmagát kell megváltania a bűntől, s ez majd magával hozza a társadalom megváltozását is. Akiből hiányzik a megváltás képessége, menthetetlenül elbukik, mint Az élő holttest Fegyája. Tulajdonképpen társadalomrajz ez a nagy, sok szereplőt mozgató darab, mely Fjodor Vasziljevics Prota- szov tragédiájáról szól, aki felismeri a környező világ romlottságát, de erre csak saját esendőségével — s nem utolsó sorban iszákosságával — tud válaszolni, s végül úgy érzi, már Mása, a szép cigánylány szerelmére sem méltó. Tolsztoj eredendően epikus, ez magyarázza,• hogy drámáinak szerkezete bizonytalan, sok a színváltozás, ami útját állja a cselekmény epikus áradásának. Havas Péter tévéváltozatában igyekszik is áthidalni ezeket, esetenként meg is változtatja a jelenetek rendjét, s így végül egységes, áttekinthető drámát alkot a Tolsztoj- darabból. Cserhalmi György hathatós segítségével, tegyük gyorsan hozzá, mert minden gesztusával méltó Tolsztojhoz és Az élő holttest sötét világához. Könyv Szibéria közelről Antal Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa írta a fenti című, a fotókkal együtt több mint száz oldalas könyvecskét, melyet bízvást ajánlhatunk földrajztanításunk kiegészítő tankönyveként is. Amellett, hogy általános műveltségünknek is gyarapítója, mert a legújabb és igen tartalmas áttekintést nyújtja Szibériáról és a távol-keleti, csendes-óceáni partvidékről. Szibéria, mint valami hóba burkolt, jeges tundrás és erdős világ, s a száiműzöttek szomorú földjeként él sokak képzeletében — főleg az idősebbeknél. Vele rémisztgették a múlt rendszerben népünket a Szovjetuniótól, azzal a hazugsággal, hogy odatelepítik majd ki a magyarságot. Antal Zoltán 22 évyel ezelőtt, önként, tudományos érdeklődésű vágyától hajítva kérte, hogy e világ- résznyi táj kutatója lehessen. Kívánsága teljesült, s e kis kötetét olvasva elmondhatjuk, hogy a szibériai természeti viszonyok, ásványkincsek, társadalmi és 'gazdaságfejlesztés magyarországi szakavatott, gyakorlati tudósiává lett. Az eltelt két évtizedben Kínában és Japánban is járt, Szibériát azonban 'többször beutazta és kiváló szovjet szakemberek segítségével tanulmányozta, hogy azzal hazájának is szolgáljon. Szibériában a méretek óriásiak, így pl. a hazánk teljes hosszát .kitevő 6—700 km ott csupán a „szomszédságot” jelenti, a Bajkál-tól akkorányi, mint a Dunántúl .területe, a Jenyiszej folyamóriáshoz képest a Duna amolyan folyócskának tűnik. Igaz, hogy a fagyos északon lakatlan rengetegek, ingoványok tartják távol az embereket, a sarkkörön túli Verhojanszban megszokott a mínusz 60 C-fo- kú hideg, s a délebbi Irkutsz- ban a —28 fok kellemes 'téli közepes hőmérsékletnek számig viszont nyáron ingujjban utazott vasúti kocsiban szerzőnk az Amur mentén. A Távol-Kelet legnagyobb, modern városává fejlődött Vlagyivosztok viszonylag kellemes éghajlatú Csendes-óceánnál. Persze a tél ott is (szigorú, noha nyáron gazdagon virít a növényzet. Az bizonyos, hogy Szibéria jövője rendkívül sokat ígérő, talán a földkerekség ma már nem is annyira rejtett, legnagyobb tartaléka, mind ásványi, gazdasági energia erőforrás, természeti kincsek és élettér tekintetében. A fényképekkel mellékelt kötet — amely az MSZBT kiadásában, az MTI nyomtatásában jelent meg — jelentős annak megismertetésében. Jó lett volna térképmelléklet Is hozzá. Ballabás László Ha nem is izgalmas, de látványos jelenet a filmből
