Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

1986. március 25. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Garay-napok '86 (TUDÓSÍTÓNKTÓL) ■Az iskolamapök rendez­vénysorozata szorosan össze­fonódott gimnáziumunk fenn­állásának 90 éves évforduló­jával. Zentai András igazgató nyitotta meg március 20-án délelőtt azt az iskolatörténeti kiállítást, amely iskolánk múltjával ismerteti meg az érdeklődőket. A megnyitó után volt ga- raysták tartottak TIT-előadá- soikat. Nyolc előadás közül bizony nagyon nehéz volt vá­lasztani. Délután egykor ke­rült sor a pécsi Leőwey gim­názium csapatával való ko­sármeccsre, amelyet — saj­nos — elvesztettünk. A visz- szavágó azonban még hátra van! Akik szeretik a vidámsá­got, azok Fele sem igaz ve­télkedőn vehettek részt. 17 órakor pedig megkezdődött a gimnázium 90 éves fenn­állása tiszteletére rendezett emlékműsor. A kétórás elő­adásban öregdiákok is fel­léptek, ezzel színesebbé tet­ték a megemlékezést. Diák­jaink Garay János műveiből adtak élő részleteket. Az is­kola énekkara is jubilált, hi­szen 30 éve működik. Műso­ruk megnyerte a hallgatóság tetszését és ráadást is kellett adniuk. A második nap — 21-e — eseményei reggel kilenckor kezdődtek. Már harmadik éve ad otthont iskolánk az Országos Számítógépes Ver­seny döntőjének. A versenyt a Neumann János Számító- gépes Társaság, a Mikronra - gazin szerkesztősége és a Ga­ray János Gimnázium közö­sen rendezte. Kovács Győző, a Neumann János Számító- gépes Társaság alelnöke nyi­totta meg a vetélkedést. Tíz oktatóprogram és tíz játékprogram jutott a dön­tőbe. Az érdeklődők ki is próbálhatták a gépeket. Lát­ványos, színes programok al­kották a mezőnyt. A közön­ségdíjat nagy szavazatkü­lönbséggel gimnáziumunk végzős diákja Cziráki Gábor nyerte el. A tornateremben ezalatt kosármeccsek ' zajlottak az „elmenők” és a „maradók” között. A negyedikes lányok vereséget szenvedtek az al­sóbb évfolyamok csapataitól. A Sió menti Hanyatlás (ne­gyedikes fiúk csapata) vi­szont nagy pontkülönbséggel győzte le a „maradók” gár­dáját. A Garay-napok záró­akkordjaként a negyedikesek vidám, búcsúzó műsorát te­kinthettük meg a Babits Mi­hály megyei művelődési köz­pont színháztermében. Szakály Ildikó Ünnepi rendezvények A Forradalmi Ifjúsági Na­pok keretében március 21-én és 22-én változatos progra­mokat szerveztek szerte a megyében. Szám szerint ti­zennégy helyszínen voltak különféle rendezvények, ese­mények a dicsőséges 133 nap méltó megünneplésére. Az évfordulóról való megemlé­kezés mellett középiskolai diáknapok, túrák, kiállítások, vetélkedők szerepeltek a programban. Bár idén elég zimankós volt a tavasz első hónapja, a fiatalok lelkesedése, lendü­lete mit sem törődött az idő­járással. A programok közül mindenki talált érdeklődésé­nek és hangulatának megfe­lelőt. As oldalt Szűcs László Já­nos szerkesztette. A jövő vendéglátósai „átvették a hatalmat” étteremben és a konyhában Iskolanap az A bejárati ajtónál már fo­gadták a vendégeket, aki nem szokott ehhez a tisztes­séghez, így meglepődve ült le a megtérített asztalhoz. A fiatalember csendesen meg­állt az asztal mellett és az­után érdeklődött, hogy mi­lyen italt fogyasztunk. Té­rült fordult és máris az aszta­lunkon volt a gyöngyöző hű­sítő. A kislány pedig azt kér­dezte: milyen menüt kérünk, s már mondani sem keld, hogy az előétel máris az asztalun­kon „termett”. Péntek kora délután. Szekszárdon a Gianay étte­remben. Ragyog a .tisztaság­tól minden csak az feltőhő, hogy a felszolgálók, a terem- főnök ... éppen csak, hogy serkenő bajúszú ... Diákok foglalták el az éttermet. Egy EH A „tanár úr” a háttérben figyelt estére, hogy bemutassák: mit tanultaik az oktatókabinet­ben. A konyhában is diák fősZakács van ... egyszóval a szekszárdi Vendéglátó Szak- középiskola és Szakmunkás­képző Intézet diákjai voltak azért a tanárok... vigyázó szemükkel kísérték minden mozdulatukat. Herbert József, a Garay Szálloda és étterem igazgató­ja: — Szükségünk van nagyon jó vendéglátós szakemberek­re, így örömmel adtunk ott­hont az iskolának, a diákok­nak. — Milyen lesz az utánpót­lás? — Láttam egy-két nagyon ügyesnek mutatkozó gyere­ket. Hamar feltalálták ma­gúkat, s néhányan imár az első órában otthon érezték ma­gukat ... pedig nincs helyis­meretük. Az egyik asztalnál Szőts György és felesége ül. A ven. dégek féltő szeretettel néznek a felszolgálóra, hiszen a lá­nyuk. Első osztályos szakkö­zépiskolás. — Ügyes a gyerek? — kér­dezem, de válas2ként termé­szetesen azt várom: ügyes. Szőts György mosolyog □ kérdésen és válaszol: — Nagyon sokat tanult eb­ben a pár hónapban. — Mit szólnak az első „éles” napnak? — Pedagógusok vagyunk Gyulaiban, így értékelni tud­juk ennek a rendezvénynek a pedagógiai eredményét is. Nagyon jó ötletnek tartjuk. A vendégeknek is jó, mert nemeseik szülők jöttek, meg a tanulóknak is, hiszen meg­tanulják az „életet”. Szőts Zsuzsanna felszolgáló Zsuzsanna már hozza üis a főételt. A szakma írott sza­bályai szerint „tkiszólgálja” szüleit... s mindhárman boldogok. Estefelé már teljes a nagy­üzem; elővételben 103 menü­jegyét adtak el, s legalább húszain 'még a helyszínen is kíváncsiak voltak a diáksza­kácsok főztjére. Káldi Menyhért, az isko­la igazgatóhelyettese: — A vállalat szívesen foga­dott bennünket. S egy pilla­natra sem jutott senki fezé­be, hogy anyagi kérdéseikről tárgyaljon. A diákok gyakor­lata minden anyaginál többet ér. Mindenki érzi, hogy na­gyon jó vendéglátós szakem­berekre van szükség, s ebben segítenek is nekünk. Bessenyő Zsuzsanna édes­apja mellett áll. Bessenyő Sán­dor megyeszente ismert ven­déglátás szakember. Szak­szemmel figyeli a „gyerek” öltözetét, mozdulatait... — Nem félt attól, hogy na­gyon kritikus szemmel nézi a munkáját édesapja ? — 'kér­deztem Zsuzsától. — Tegnap még remegett a lábam, ma már biztonságban érzem magam — mondja az első osztályos szakközépisko­lás. — És az édesapja? — Ennél joibb ismeretszer­zési lehetőség nincs, örülök, hogy az iskola 'gondolt erre — mondta Bessenyő Sándor. Kovács János az iskola gyakorlati oktatásvezetője délután még aggódott gyere­keiért, este már ő is felsza­badultnak látszott. Jól vizsgáztak 'tanítványai Szekszárdon, a Garay étte­remben ... H. J.—G. K. Találkozás két év múlva A KISZ Tolna Megyei Bi­zottsága néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy minden második évben megrendezi — a Forradalmi Ifjúsági Na­pokhoz kapcsolódóan — a megyei városok közötti vetél­kedőt „Húzd el a várost” el­nevezéssel. Az elképzelést március 22-én tett követte. A szombaton lezajlott ese­ményt nem előzte meg külö­nösebb hírverés, bár a ren­dezőség már hónapokkal ez­előtt elkezdte a felkészülést „főhadiszállásán” a szekszár­di PKK-n. Mindenesetre a versenyen szép számmal vet­tek részt a vetélkedni vágyó fiatalok (és idősebbek) a bonyhádi, dombóvári, paksi, tamási és szekszárdi helyszí­neken. Ez utóbbit a Munkás- otthon és a Könyvtár bizto­sította. A nemes versengés formája némileg emlékeztetett a Kap­csoltam című televíziós tár­sasjátékhoz. A szervezők fo­lyamatos összeköttetést, hangkapcsolatat alakítottak ki telefonon az öt város kö­zött, tehát mindenki saját városában játszott. A vetél­kedő egységesen 14.30 és 17.30 között zajlott le, de ugyan­ezen a nap délelőttjén tekin­tette meg a zsűri (Rosner Gyula a szekszárdi Béri Ba­logh Adátn Múzeum munka­társa és dr. László Péter, .a Tolna Megyei Pártbizottság archívumának vezetője vál­lalta magára ezt a feladatot) a már előre elkészített kiállí­tást, amellyel minden egyes város saját KISZ-életét szem­léltette tárgyi emlékeken ke­resztül. Ebben, mint az ké­sőbb kiderült, a szekszárdiak remekeltek. A rendezőség szemmel lát­hatóan arra törekedett, hogy minél több résztvevőt moz­gasson meg. Ezt a célját ma­radéktalanul el is érte. A já­tékos és ügyességi feladatok mellett — adott időre külön­böző furcsa tárgyak (például töltényhüvelyből készült ön­gyújtó) gyűjtése, beöltözés jelmezekbe, fekvőtámasz verseny, kötés zászlórudak- kai — szellemi totó kitöltése is szerepelt a műsoron. A győzelmet válóban elis­merésre méltó teljesítmény­nyel a paksiak szerezték meg a dombóvári és szekszárdi csapat előtt. Bár egyesek — Szekszárdon — hangoztatták, hogy a feltételek nem voltak egyenlőék, de ezt természe­tesen csak tréfából tették. Két év múlva újra lehet bi­zonyítani, hiszen a játék — nagy sikere miatt — folyta­tást érdemel. Sz. A. Kéz a kézben — csatárlánc a szekszárdi munkásotthon előtt Sok sikert, Bartina ! Szól a zene, a táncos lábak alatt dübörög a Babits Mihály művelődési központ színpada, próbál a Bartina Néptáncegyüttes. „Öregek", fiatalók, s a legkisebbek — a táncosok apróságai — is a világot jelentő deszkákon — igaz, ők a lefedett zenekari árok fölött — táncolnak, A „sűrű" után a szusszanásnyi szünetet kihasználja Knopf Attila, a KISZ Szekszárdi Városi Bizottságának első titkára arra, hogy méltassa a néptáncegyüttes KlSZ-alapszervezetének tevékenységét, kiemelve a sok-sok társadalmi munkát, és azt, hogy az együttes művészi színvonalú előadásaival öregbíti a megye- székhely hírnevét. A városi első titkár ezután átadja a Kiváló KISZ-alapszervezet Zászlója kitüntetést Pal- kovics Józsefné KISZ-titkárnak. Taps, köszönő szavak, azután pedig folytatódik a próba, ami alól néhány percre felmentést kap Palkovics Józsefné, Kovács And­rea „agit-propos”, és Deutsch István, az „ifjú KISZ- tag". Beszélgetésünk elején kiderül, „természetesen örül­nek’’ az újabb kitüntetésnek — tavaly kapták meg a KISZ KB Dicsérő Oklevelét — és az is szóba jön, hogy a tervszerű munkában, az értelmes célokban, valamint a közösség erejében rejlik a mostani siker. Bárki, bár­milyen feladatot szívesen elvégez, állítják mindhárman, aztán példaként az egész együttest foglalkoztató sok társadalmi munkát, az „öregek próbájának" összeho­zását, a Bartina-klub megalakulását említik. — Miért tartalmasabb, jobb egy ilyen szervezett cso­portra épülő KISZ-munka, mint például egy tanulói vagy egy lakóterületi alapszervezet munkája? — ér­deklődünk, hozzátéve azt, hogy a példákat egyedinek kell tekinteni. Palkovics Józsefné az egyéni és a közösségi érdek azonosságával, — munka után, munka (a tánc is), utá­na van taggyűlés, ahol a nem KISZ-tagok is részt vesz­nek, — Kovács Andrea a „mi sokkal többen vagyunk együtt, jobban ismerjük egymást”-tal, Deutsch István pedig az „ide szívesen jövünk, szeretünk együtt lenni”- vel magyarázza, majd — jelzőként — mindhárman a „nagy családdal" illetik az együttest. Beszélgetésünk végén a KISZ-titkár annyit mond: — Ha az ember elismerést kap, akkor az kötelezi a jobbra, a többre. Ügy tervezünk, bizonyítsunk, megér­demeltük a kitüntetést, és, hogy még szebb eredménye­ket érjünk el. Sok sikert ehhez, Bartina! — él — „Nagypapa koromban is...” Egy „diákdiri” monológja „Hogy rohan az idő. Szá­momra már egy álomból va­lósággá való röpke tíz perc- ' nek tűnik ez az eseményekkel teli kétnapos „diákuralom”. Versenyben vagyok az idő­vel, szédületes tempóban ha­lad, fájdalmasan közeleg a végkifejlet, aztán az úgyne­vezett szürke hétköznapokkal az élet rohan tovább. Egy biztos, ezt a két napot diákigazgatóként végigélve, még nagyapa koromban sem fogom elfelejteni. A válasz­tási kampány ceremóniája, a kulcsátvétel, a programbe­széd izgalma, hétszáz diák­társ csillogó tekintete. De elég az önzésből, mert leg­alább annyira a kevésbé az érdeklődés középpontjában lévő diáktársaim nagy pil­lanatai is voltak a Bezerédj- napok történetében. Ennyi­re önfeledten, szabad akart- ból cselekedő srácokat, lá­nyokat nem mindennap lát az ember. Magunknak szer­veztük és magunk is éltük meg a programjainkat, s ezt tessék elhinni, NAGY DO­LOG. Így, csupa nagy betű­vel mondva. Ez a fiatalos hév, lendület, tettre készség, nemcsak a szórakoztató prog­ramokat, hanem a tudomá­nyos előadásokat, a vetélke­dőket is jellemezte. „Cakum- pakk” együtt voltunk hétszá- zan, mi, a Kéri, a megye egyik nagy hagyományokkal bíró iskolájának jelenlegi diákjai. Így azokat a keserű pirulákat is könnyebb volt lenyelni, amelyeket azok a néhányak okoztak, akik most sem tudták megtagadni ön­magukat, a reggeli önmeg­mutatás után gyorsan „lelé- celtek”. ... A zenekar az utolsó nekirugaszkodásra készül, egyszerre fájdalmas és fel­emelő érzés.” Elmondta : Gazdag Attila III. „A” osztályos tanuló Lejegyezte: — bégyé — A Duna-Tisaa közi Ál­lami Építőipari Vállalat Déli Generál Üzemigaz­gatósága felvételt hirdet az aláb­bi munkakörök betölté­sére: SZAKIPARI MŰVEZETŐ, TECHNIKUS, GYORS- ÉS GÉPÍRÓ, SZAKIPARI ELŐKÉSZÍTŐ, MAGASÉPÍTŐ ELŐKÉSZÍTŐ. Feltétel: szakirányú végzettség. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezni lehet: DUTÉP Déli Üzemiigaz­gatóság, Baja, Dr. Al­földi J. u. 2—4. sz. alatt az üzemigazgatónál. Tel.: 12-933. (127) A METALLOGLOBUS Fémipari és Termelőesz­köz-kereskedelmi Válla­lat 41. számú telepére, Szekszárd, Palánk! u. 4. (elvesz 1 raktárost középfokú végzettséggel Bérezés; megegyezés szerint. Jelentkezni: személyesen. Monostori Sándor telepvezetőnéL (406)

Next

/
Thumbnails
Contents