Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 69. szám. ARA: 2,20 Ft 1986. március ZZ., szombat. Mai számunkból MÚLTÚNKBÓL (6. Old.) TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS GYÖRKÖNYBEN (7. old.) EGY NYELVTUDÓS JUBILEUMÁN <11. old.) ISKOLAMÜZEUM (5. old.) Befejeződött az Országgyűlés tavaszi Ülésszaka Péter Szigfrid felszólalása Pénteken, az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója feletti vitával folytatódott az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losoncai Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alel- nöke a tanácskozást megnyitva megemlékezett arról, hogy 67 esztendővel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. Ezután elsőként Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és -Munkaügyi Hivatal elnökének adta meg a szót. Bevezetőben elmondta, hogy 1985-ben az építőiparban és az építőanyag-iparban a keresetek átlagos növekedése elérte a 7 százalékot, s ez megfelel a tervezett mértéknek. Ugyanakkor a termelés az építőiparban 4 százalékkal alacsonyabb volt az előző évinél. Ez messze elmaradt a tervezett mértéktől és csökkent a muiíka termelékenysége is. Ugyanakkor emelkedett a főmunkaidőn kívüli tevékenységért kifizetett személyi jövedelem. A termelés, a teljesítmények alakulása nem támasztotta alá a keresetek növekedését. — Sajnálatos módon nemcsak az építőiparban és építőanyag-iparban, hanem a népgazdaság más ágazataiban is hasonló folyamatok zajlottak le. Miközben a bérek és a keresetek a tervezettet meghaladó mértékben növekedtek, a termelés és a nemzeti jövedelem növekedése jelentősen elmaradt a tervezettől. Elismeréssel kell szólni azokról a gazdálkodó egységekről, amelyek helyesen éltek a megnövekedett önállósággal, korszerűsítették belső érdekeltségi rendszerüket, az új feltételeknek megfelelő telj esítménykövetelmény eket állapítottak meg. A gazdálkodó szervezetek egy része bérpolitikájában — a lehetőségekhez képest — érvényesíti a differenciált ösztönzést. A vállalatok és szövetkezetek széles körében azonban olyan kedvezőtlen folyamatokat lehetett tapasztalni, amelyek 1986-ban nem ismétlődhetnek meg. A keresetek megalapozatlan növelése olyan mértékű, hogy az gátolja a hatékonyság javítására irányuló törekvéseinket, korlátozza a fejlesztési lehetőségeket és veszélyezteti meghirdetett antiinflációs politikánkat. A kialakult bérverseny rontja a társadalmi munkamorált is. Az egységes érdekeltségi alap bevezetése nagymértékben fokozta a válalatok önállóságát pénzeszközeik fel- használásában. De a felelősségüket is. Az elmúlt év decemberében nagymértékben emelkedtek a bérek, gyakorlatilag minden ágazatban. Az iparban például 23 százalékkal. Természetesen jó, ha egy-egy gazdasági egység az eredményék ismeretében fizet. A termelési és bérezési adatok azonban azt jelzik, hogy ebben a hónapban nem indokoltak ilyen mérvű keresetnövelést az addig ismert termelési eredmények. Tudjuk, hogy a keresetszabályozásnak vannak olyan elemei, amelyek valójában adminisztratív korlátot jelentenek a bérgazdálkodásban. Az egyensúlyi követelmények érvényesítése érdekében azonban ezekre még szükség van. Ugyanakkor valamennyi gazdasági vezetőnek tudnia kell: a teljesítménnyel alá nem támasztott, taktikai megfontolásokon alapuló keresetnövekedés előbb-utóbb a szabályozók szigorítására kényszeríti a gazdaságirányítást, mert az egész társadalom és az egész gazdaság érdekei oldaláról megengedhetetlen, hogy a személyi jövedelem alakulása tartósan elszakadjon a gazdasági teljesítményektől. Rácz Albert szólt arról is, hogy közvéleményünk különösen élesen reagál az egyes építkezéseken fellelhető, gyakran a szemünk előtt lezajló, szervezetlen, óriási munkaidő-veszteséggel járó munkavégzésre. Hajlamosak is vagyunk úgy értékelni ezt, mint kizárólag az építőiparra jellemző tünetet, pedig sajnos, általános jelenségről van szó! — A tisztességesen dolgozók véleményét is ismerve, a kormányzat álláspontja: manapság a gazdasági előrehaladás egyik gátló tényezője a munkaidő rossz kihasználása, a laza munkafegyelem. A munkaidő kihasználása, a munkafegyelem nem külső tényezők függvénye, a javulás itt kizárólag tőlünk függ. Jogosak azok a vélemények, hogy az irányításnak és szabályozásnak a mainál jobban kell ösztönöznie, és késztetnie a fegyelmezettebb, jobb munkára. Jelentős szerepe van a munkaidő rossz kihasználásában a társadalmi környezeti elemeknek, a vezetői munkának, a munkaviszonnyal kapcsolatos törvények, szabályok be nem tartásának. Kialakult egy rosszul értelmezett humánus magatartás. Ez abban nyilvánul meg, hogy a termelési, hivatali érdek általában háttérbe szorul az egyéni kívánságokkal szemben. Lazítja a fegyelmet a gyakran felesleges munkaerő-mobilitás, a munkaerő-csábítás is. A jelenlegi munkajogi szabályozás és a kollektív szerződések nem szankcionálják kellően a fegyelem megsértőit: a későket, az igazolatlanul hiányzókat, a többszörös munkahely-változtatókat. Az államtitkár végül hangsúlyozta: a vállalati bér- és munkaerő-gazdálkodást stratégiai kérdésként kell kezelni. Most készülnek a vállalati ötéves tervek. Kapjon a tervekben ez a fontos kérdéskör kiemelt jelentőséget. A következő felszólaló Péter Szigfrid, a Tolna megyei 1. sz. választókerület képviselője, a megyei pártbizottság első titkára volt. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtárs beszámolójában, a megfogalAz építőipar helyzetével, gondjaival foglalkozott a megyei pártbizottság első titkára mázott feladatokban határozott törekvés van a VII. ötéves tervtörvény ágazati végrehajtására. E feladatok feltételrendszerének meghatározása is kellően körvonalazott— kezdte felszólalását Péter Szigfrid. — Ügy látom, hogy a gondok, a feszültségek megoldására van elképzelése az ágazati vezetésnek. Ezt elismerve azonban az utóbbi öt-tíz év megyei gyakorlata óvatosságra is int engem. Az elmúlt öt évben Tolna megyében sajátosan jelentkeztek az építőipari feladatok : Egyrészt biztosítani kellett a Paksi Atomerőmű ütemterv szerinti építését. Ez főként a 22-es Állami Építőipari Vállalatnak és alvállalkozóinak, valamint kisebb részben a 26-os Állami Építőipari Vállalatnak a feladata volt. Szeretném leszögezni, hogy e feladatok — kisebb zökkenőkkel — jó minőségben teljesülitek. Másrészt feladata volt a megyei építőipari szervezeteknek a csökkenő építési igényt, mely szerkezetében és volumenében is más volt, teljesíteni. Azzal számoltunk a megyében, hogy az építési igények és a kapacitások összhangja megteremthető lesz a VI. ötéves tervben. A tervezettet meghaladta a létszám, csökkenés, a strukturálisan megváltozott építési 'igényiekhez az építőipari szervezetek nehezen tudnak alkalmazkodni, így az építőipari termelés 1980-tól fokozatosan csökkent. Ahogy a miniszter elvtárs is mondta, egyidejűleg van jelen kapacitáshiány és kapacitás- felesleg, és az építési piacon a 80-as éveket megelőzően jellemző feszültség nem csökkent, hanem újratermelődött. Egy időben találkozunk elutasított vagy nem vállalt építési igénnyel és kihasználatlan vállalati kapacitással. A kivitelezések határidőre történő befejezésében, az átadott létesítmények minőségében érdemi javulás nincs, növekedett az építések átfutási ideje, továbbra is sok a hiánypótlás, a kijavítás ideje továbbra is elhúzódik. Az elmúlt évek és a jelen megyei tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az útkeresés lassú és a kivitelező vállalatok részéről nem abban az irányiban történik, amelyet a jelenlegi és várható igények követelnek. A társadalmi akarat, a vállalati érdek és a lehetőség e ponton nem találkozik. Legjobban — Tolna megyében — talán a lakásépítésen keresztül szemlélhető az ágazat gondja. A szervezett építőipar részesedése a lakásépítésből ma alig több, mint 50 százalék, az állami lakásépítés arányának csökkenéséiből adódó megváltozott helyzethez nem tudtak — talán nem is voltak érdekeltek — a vállalatök alkalmazíkodni, ez pedig számos feszültség forrása lett. A szervezett építőipar ilyen reagálása miatt a megnövekedett lakossági lakás- építési igény kielégítése lényegesen magasabb kereseti lehetőséget teremtett jelentős kőműves, és szak-szerelőipari munkaerő számára. Ennek is szerepe van abban, hogy nagy számú jó munikeraő vándorolt el a szervezett építőiparból és a szakmai összetétel évről évre kedvezetőlenül változott. A hiányszakmákban — kőműves, festő, víz- és fűtés- szerelő, burkoló, asztalos — krónikus lett a munkaerő- hiány, ami érthető módon közvetve munkafegyelemmel összefüggő nemkívánatos jelenséget is magával hozott. A szervezett építőipar ilyen magatartásának is következménye, hogy soha nem tapasztalt méretekben megnőtt a kisipari munka iránti igény, a fusizás, a kontártevékenység, mert a keresletet nem lehetett másképpen kielégíteni. Ismert előttünk, hogy a VII. ötéves tervben 320—340 ezer lakást kell megépíteni. S ezek nagy részét „telepszerű többszintes” formában, s főleg magánerőből. Ehhez azonban felgyorsult ütemű vállalkozás kell. Fővállalkozás. Ügy látjuk, hogy a megyei építőipar részére ezen a téren is van óriási előrelépési lehetőség. Természetesen csak akkor lehetséges ez, ha a belső és a külső követelmény- rendszert is megváltoztatjuk. A lakásépítési kapacitás rendelkezésre áll. S nem kell a házgyárakat sem romba- döntenünk. A vásárlóknak nem az előregyártott elemekkel van a baja, — hiszen szerte a világon előregyártott elemekkel dolgoznak —, hanem a sablonnal, a mindent egy kaptafára gyakorlattal. S ha képesek lesznek megújulni a házgyáraink — és elfogadható áron építeni —, akkor közmegelégedésre az új követelményeknek meg tud felelni az építőipar. A változáshoz elsősorban az iparágon belül kell erjedésnek megindulnia, de a külső környezetet is alakítani kell. Csak akkor tud fővállalkozóvá előlépni az ipar, (Folytatás a 2. oldalon.) A Tanácsköztársaság évfordulóján Koszorúzások, megemlékezések Koszorúzás Szekszárdon az emlékműnél Pénteken országszerte megünnepelték a Magyar Ta. nácsköztársaság kikiáltásának 67. évfordulóját. A Forradalmi Ifjúsági Napok március 21-ii központi ünnepségét az idén Győrben rendezték meg. A rendezvénysorozat részeként emlékkövet avattak fel Kun Béla tiszteletére a forradalmár nevét viselő lakótelepen, koszorúzásokkal, ifjúsági nagygyűlésékkel, kiállításokkal és más rendezvényekkel emlékeztek meg fiatalok és idősebbek az első magyar proletárállam létrejöttéről. A KISZ Központi Bizottsága és a Győr-Sopron Megyei KlSZ-bizöttság által rendezett eseményeken részt vett Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára és Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagja. Megjelentek Győr- Sopron megye és Győr város párt-, állami és társadalmi szerveinek veztői, az országos szervek képviselői. Megyeszerte megemlékeztek a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójáról. Dombóvárott, Pakson, Bölcs- kén, Dunaszentgyörgyön, Gerjenben, Szekszárdon, Dunaföldváron, Simontor- nyán megkoszorúzták a Tanácsköztársaság mártírjainak emléktábláit, és sírját. Ezenkívül a megyében még sok más emlékhelyen volt koszorúzás és megemlékezés a Tanácsiköztársaság hőseiről, veteránjairól. Szekszárdon tegnap délután került sor a koszorú- zási ünnepségre, a Tanács- köztársasági emlékműnél, A szavalat után dr. Molnár Ádám, a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja mondott emilékbeszé- det. A megyei pártbizottság nevében Péti Imre titkár koszorúzott, a megyei tanács koszorúját Császár József tanácselnök helyezte el. Megkoszorúzták még az emlékművét a fegyveres testületek vezetői, a Népfront, a KISZ, a szákszervezet, a tanács megyei és városi vezetői, valamint a város pártszervezeteinek és tanulóifjúságának képviselői. A KISZ a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében szervezett sok helyütt iskolai, üzemi, községi ünnepséget és más programot az évforduló tiszteletére. Kína leszerelést javasol Pénteken nagygyűlést tartottak Pekingben az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeév alkalmából. A gyűlésen beszédet mondott Csao Ce-jang, a kínai államtanács (kormány) elnöke. Kína — hangoztatta Csao Ce-jang — ellenzi a fegyverkezési versenyt és sohasem szándékozik abban részt venni. Mint mondotta, ezt bizonyítja a kínai fegyveres erők létszámának jelentős csökkentésével is. A kínai miniszterelnök részletesen ismertette kormányának a leszerelés kérdésében kialakított álláspontját. Egyebek között állást foglalt a teljes nukleáris leszerelés és az összes nukleáris fegyver megsemmisítése mellett. Hangoztatta, hogy ha az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodást köt a nukleáris leszerelésről, Kína hajlandó részt venni az összes nukleáris hatalommal együtt egy olyan széles körű nemzetközi értekezleten, amelynek célja a további nukleáris leszerelés, illetve végső soron minden nukleáris fegyver megsemmisítése kell, hogy legyen. Felhívta a nukleáris fegyverrel rendelkező országokat, kivétel nélkül vállaljanak kötelezettséget arra, hogy nem alkalmazzák elsőként a nukleáris fegyvert. Egyidejűleg állást foglalt a hagyományos fegyverzet csökkentése mellett is. A kínai miniszterelnök rámutatott, hogy a világűrt kizárólag békés célokra szabad használni, s egyetlen országnak sem szabad űrfegyvereket kifejlesztenie, kipróbálnia, vagy az űrben elhelyeznie. Sürgette, hogy mielőbb kössenek nemzetközi egyezményt az űrfegyverek teljes betiltásáról.
