Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

2 Képújság 1986. március 21. Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) 1959-ben a sajtójog alacso­nyabb szintű szabályozása, amely jelenleg is gerincét ad­ja a ma érvényes sajtójogi normáknak. Fontos szerep a szocialista demokrácia kiteljesítésében Talán ez a rövid törté­neti áttekintés is megfelelő­en illusztrálja azt a szoros összefüggést, amely az adott társadalmi és gazdasági vi­szonyok, a poQitüka, a köz­életi tevékenység, valamint a sajtó, a tájékoztatás között mindig is fennállt — mond­ta a miniszter, majd így folytatta: — Nem tagadjuk, hogy ez így van a szocializmus kö­rülményei között is. A mi sajtónk is a társadalmi be­rendezkedésünknek megfele­lő eszméket vall, s ezek gya­korlati érvényesítéséért dol­gozik. Ennek során különö­sen kiemelkedő szerepet tölt be a szocialista demokrácia kiteljesítésében. Ehhez egy­részt az ismeretek közvetí­tésével teremti meg a felté­teleket. Társadalmunkban ugyan­is alapvető demokratikus követelmény, hogy az épí­tőmunkában, a hatalom gya­korlásában, a közügyek inté­zésében való aktív részvétel­hez szükséges ismeretek el­jussanak a lakosság széles rétegeihez. A párt-, az álla­mi és a társadalmi szervek mellett egyre növekvő fel­adatok hárulnak ebben a tö­megtájékoztatási eszközökre, az írott és az elektronikus sajtóra egyaránt. Ma, ami­kor az információrobbanás korát éljük, a tömegtájékoz­tatásnak ez nagyon is fele­lősségteljes tevékenysége. Hiszen a sajtónak a rendel­kezésére álló óriási mennyi­ségű információból kell ki­választania azokat, amelyek a társadalom érdeklődésére számot tarthatnak, és az ál­lampolgárok részére haszno­sak. E lényegre törő isme­retközléstől is csak akkor várható el azonban megfele­lő eredmény, ha a tájékoz­tatás megbízható, kellően gyors és aktuális. Ez még to­vább növeli a sajtó felelős­ségét, de azokét is, akiknek kötelessége a sajtó informá­ciókkal való ellátása. A szocialista demokráciá­nak emellett az is alapvető követelménye, hogy minden becsületes és jó szándékú állampolgár számára bizto­sítsa a szahad véleménynyil­vánítás lehetőségét politi­kánkról és politikai gyakor­latunkról. Az állampolgár ugyanis így válhat csak a politika kialakításának is cselekvő részesévé. A párt-, állami és társadalmi szer­vezeték által biztosított kü­lönböző lehetőségéken tnH a tömegkommunikációs fóru­moknak ebben is rendkívül fontos szerepűik 'van. Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak, így a mi sajtónknak is politikai­lag elkötelezettnek kell len­nie, és ezt az elkötelezett­séget mindenkor nyíltan vál­lalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtónak a szocialista eszmék terje­dését, a szocialista viszonyok fejlesztését, a szocialista ér­tékrend megszilárdítását kell szolgálnia. Semmilyen körülmények között nem lehet ezért szó­szólója a szocializmustól ide­gen, a Magyar Népköztársa­ság alkotmányos rendjét sér­tő eszméknek és nézeteknek. A sajtószabadságon tehát mi az alkotmányos és törvé­nyes lehetőségek olyan ki­használását értjük, amely megfelel haladó társadalmi céljainknak, a nép érdeke­lt szolgáló progresszív tö­rekvéseinknek és a szocia­lista társadalom felépítését szolgálja. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell azonban, hogy szocialista esz­méink és politikánk szolgá­latában nemcsak a dicsérő szót, eredményeink elisme­rését és reális méltatását ért­jük, hanem azt is, hogy a sajtó bátran és nyíltan, ugyanakkor azonban körül­tekintően és felelősségtelje­sen tárja fel mindazokat a problémákat és hiányossá­gokat, amelyek az élet leg­különbözőbb területein jelen vannak és amelyek megol­dása vagy megszüntetése előbbre viheti társadalmunk fejlődését. A sajtó végül is csak így válhat társadal­munk élő lerkiismeretévé, és csak így felelhet meg alkot­mányos hivatásának. A törvény előkészítése során alapvetően ilyen elvi platformról indultunk ki és úgy gondoltuk, ha sikerül e célokat jogi normákba önte­nünk, ez feltétlenül hozzájá­rulhat ahhoz, hogy a sajtó minden eddiginél jobban szolgálja a szocialista ma­gyar társadalom előrehala­dását. A sajtó felelőssége és a tájékoztatási kötelezettség Markója Imre ezután el­mondta: — A törvényjavaslat elő­készítése több éves nagy fi­gyelmet és körültekintést igénylő munkát jelentett. Eb­ben a munkában részt vettek a sajtóval és a tájékoztatás­sal legközvetlenebb kapcso­latban lévő állami és társa­dalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisz­tériumban — a Tájékoztatási Hivatal körzeműködésével — kodifikációs bizottság ala­kult. A közös munka ered­ményeképpen elkészült tör­vénytervezetet szakmai-tár­sadalmi vitára bocsátották. Ennek keretében a terveze­tet megvitatták a tájékozta­tással foglalkozó legfonto­sabb szervezetek és a tömeg­tájékoztatás munkatársai is. A sajtóval szemben alap­vető követelmény, hogy nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság po­litikai, gazdasági, tudomá­nyos és kulturális életéről, adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, a maga eszkö­zeivel segítse elő a külön­böző országok és népek jobb megismerését, a kölcsönös megértést és a béke megóvá­sát. A sajtó azonban ne egysze­rűen ismereteket közvetítsen, hanem feltáró, elemző tevé­kenységével segítse elő a nemzetközi politikai, a hazai társadalmi összefüggések és folyamatok megértését, moz­gósítson a cselekvésre. A sajtó feladatai közé tartozik az is, hogy a szocialista tár­sadalom fejlődését gátló, nyugalmát zavaró, a szo­cialista törvényességet és er­kölcsöt sértő jelenségekkel szemben határozottan fellép­jen. E követelmények megvaló­sítása során a sajtónak tar­tózkodni kell attól, hogy jo­gosítványait visszaélésszerű­en gyakorolja. A javaslat ennek legkirívóbb példáit ka­tegorikus tilalmak formájá­ban fogalmazza meg. Így a sajtóban közölt tájékoztatás nem sértheti a Magyar Nép- köztársaság alkotmányos renjét, nemzetközi érdekeit, az emberi jogokat, valamiht az állampolgárok és a jogi személyek jogait és törvényes érdekeit, illetőleg a közer­kölcsöt. A javaslat külön is megtiltja, hogy a tájékoztatás ürügyén a sajtó az emberi­ség ellen elkövetett bűncse­lekmények igazolását, a más népek elleni gyülöletkeltést, a sovinizmust, a háborús uszítást, a nemzetiségi, a faji, a felekezeti és a nemek kö­zötti hátrányos megkülönböz­tetést propagálja. A tisztes­séges és objektív tájékozta­tás követelményének törvé­nyi megfogalmazásaként pe­dig rögzíti, hogy a reklámot a tájékoztatástól elkülönítve, e jellegét kifejezve kell kö­zölni. Nyilvánvaló azonban, hogy a sajtó csak akkor tud meg­felelni e törvényi hivatásá­nak, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges infor­mációkhoz. Ezt biztosítják a javaslatnak azok a rendel­kezései, amelyek az állami szervek, a gazdálkodó szer­vezetek, a társadalmi szer­vezetek és az egyesületek felvilágosításadási kötele­zettségének szabályait tar­talmazzák, és amely elől e szervek csak akkor zárkóz­hatnak el, ha a felvilágosítás állami, szolgálati, üzemi vagy magántitkot sértene. Az ál­lami, a szolgálati, az üzemi és a magántitok fogalmát egyébként más, magas szintű jogszabályok, köztük a Bün­tető Törvénykönyv és a Pol­gári Törvénykönyv határoz­zák meg. A felvilágosítás megtagadására tehát csak ak­kor kerülhet sor, ha e jog­szabályok a kérdéses adatot, információt kifejezetten tit­kosnak minősítik. Amennyiben az adatszol­gáltatásra illetékes személy a tájékoztatást al ptailamul megtagadná, vele szerűben bírósági jogvédelem igénybe­vételére, illetve felelősségre vonásra kerülhet sor. Ezál­tal megszűnik a lehetősége aninalk, hogy a tájékoztatásira kötelezettek a közérdekre történő alaptalan hilvaíiko- zással kizárhassák munká­jukból a társadalmi nyilvá­nosságot és ellenőrzést, meg­kísérelve ezzel a hibák vagy esetleg a bűnös magatartá­sok élleplezését. A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosí­tani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó szelmély a valóságnak megfelelő felvilágosítást kö­teles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást a jogszabályok szintén szank­cionálják: a jogsérelem jel­legétől és fókától függően büntetőjogi, polgári jogi vagy munkajogi jogkövet­kezményék alkalmazására kerülhet sor. Természetesen az is előfor­dulhat, hogy a felvilágosítást adó személy védelméről kell gondoskodni. Különösen ak­kor, ha a 'közérdekkel ellen­tétes tevékenységre vagy mulasztásra hívta fel a fi­gyelmet, és ennek következ­tében hátrányoktól tarthat. A javaslat ezért a közérdekű bejelentést, illetőleg javasla­tot tevő személyéket megil­lető fokozott védelmet bizto­sítja a sajtó részére felvilá­gosítást adó személynek is. IA továbbiakban a minisz­ter elmondta: az előkészítés során komoly viták folytak arról, hogy a sajtó által nyil­vánosságra hozott közérdekű bejelentésekre, javaslatokra az érintett szervek kötelesek legyenek-e intézkedni, a saj­tóban válaszolni. Voltak olyan vélemények, amelyek szerint a imái szabályozás, Bányász Rezső beszéde Bányász Rezső államtit­kár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke elöljáróban hangsú­lyozta : társadalmi életünk fejlődésének szép eredménye­ként most olyan törvényja. vaslatot tárgyal az Ország- gyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az Alkotmányban biztosított sajtószabadságot. A sajtótör­vény javaslata ugyanakkor kiegészíti az alkotmányos alapjogot az állampolgárok­nak a tájékoztatáshoz való jogával, valamint a sajtó dolgozóinak azzal a jogával és kötelezettségével, hogy felelősen, megbízhatóan — a javaslat szavaival szólva: hi­telesen, pontosan és gyorsan — tájékoztassanak a haza és a világ ügyeiről. A továbbiakban arról szólt, hogy történelmünk ritka szép pillanatait — 1848-at és I919-et — kivéve, a kétszáz éves magyar nyel­vű sajtó szinte mindvégig a hatalom fojtásában ful­doklóit. Egyebek mellett felidézte, hogy a Horthy- féle ellenforradalmi rend­szerben a kommunista és minden más baloldali orgá­num ellen hadakozva előbb jogszabályok egész sorával, a 30-as évek végétől pedig már fasiszta kötelmekkel szi­gorították a sajtó helyzetét. — A mai magyar tömegtá­jékoztatás tisztelettel vallja magát azok örökösének, akik e törvényekkel és a mögöt­tük álló erőkkel dacolva — nem ritkán személyes sza­badságukat és életüket is kockáztatva — őrizték a sza­vak tisztaságát. Vállal­juk és megőrizzük azok örök­ségét, akik az ellenforradal­Dr. Bányász Rezső, a Mi­nisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke hoz­zászól (Telefotó) mi rendszerben a baloldal le­gális, féllegális, vagy illegális sajtójában, a bécsi vagy a moszkvai emigráció sajtójá­ban a szocialista eszmék és általában az igazi demokrá­cia, a haladás őrzői, hirdetői voltak. Vannak nagy mártírjaink — Somogyi Béla, Bacsó Béla, Bálint György, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre —, akik nem élhették meg a felszabadulás napját. És voltak, akiknek megadatott, hogy a szabad Magyarországért folytatott harcuk után a felszabadult hazát, szocialista építőmun­kánkat is szolgálhatták te­hetségükkel, tollúkkal. Az alkotó ember a humanizmus, a demokratizmus szolgálatában Soha nem feledkezünk meg Komját Irén és Szirmai Ist­ván, Szakasits Árpád és Mihályfi Ernő és sok más pályatársunk élete példájá­ról. Emberi-újságírói örök­ségük, elkötelezettségük és etikai tartásuk, felkészültsé­gük és a szakma iránti alá­zatuk, valóságkutató kíván­csiságuk és felelősségtudatuk mércéül állítható mai tömeg­tájékoztatásunk egésze elé. V Az államtitkár ezután hang­súlyozta, hogy a törvényja­vaslat szelleme és paragra­fusai az alkotó emberséget, a humanizmust és a legszéle­sebb értelemben vett demok­ratizmust képviselik. Sajtón­kat is a szocialista demokrá­cia fejlesztésének szolgálatára ösztönzik; joggal, hiszen csak megfelelő ismeretekkel ren­delkező, jól tájékozott állam­polgároktól lehet elvárni, amely a válaszadást kötele­zően előírja, a gyakorlatban nem vált (be. A válaszok rendszerint formálisaik, köz­lésük a sajtószerveket rend­kívül nagy adminisztráció­val terheli, így e jogintéz­mény társadalmi hasznossá­ga (megkérdőjelezhető. — Mi ezekkel a vélemé­nyekkel szemben arra a meggyőződésre j ütöttünk : közéletünk dem okirati zimusa megkívánja, hogy a sajtóban megjelenő közérdekű észre­vételeik ne maradjanak ér­demi válasz nélkül. A sajtó munkája csak akkor lehet hatásos, 'ha a hibák, a hiá­nyosságok feltárását az érde­kelt szervek intézkedése kö­veti, iha a társadalom figyel­mére, érdeklődésére számot tartó közérdekű bejelentések és javaslatok nem maradnak visszhang nélkül. A törvény ezért előírja, hogy ha a saj­tó ezt igényli, az érintett szervek .kötelesék a bejelen­tést megvizsgálni és megvá­laszolni. Természetesen ahhoz is fontos társadalmi érdekek fűződnek, hogy a válasz — szükség esetén — ugyan­olyan nyilvánosságot kapjon, mint amilyet a (közérdekű felvetés kapott. Ezért, ha az érintett szerv 'kéri, a sajtó nem zárkózhat el a válasz nyilvánosságra hozatala elől. A választ tartalmi változta­tás nélkül kell nyilvános­ságra hozni. Nem köteles tehát a sajtó a választ teljes terjedelmében közölni, de csak olyan rövidítést alkal­mazhat, amely a válasz lé­nyegét nem változtatja meg. hogy cselekvő alakítói legye­nek életünknek, fejlődésünk­nek, jövőnknek. — Sajtónk sokban segítette és még fokozottabban segít­heti a nemzeti közmegegye­zés formálását, építőmun­kánk, gazdasági fejlődésünk meggyorsítását, a társadalom- és a művelődéspolitikai fel­adatok végrehajtását. Segíti a békéért és a társadalmi ha­ladásért folyó nemzetközi küzdelem, a békés egymás mellett élés gyakran bonyo­lult kérdéseinek megvilágí­tását, a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcso­latok elmélyítését a köztu­datban. A Magyar Televízió, a rádió, az írott sajtó külde­tésének tekinti a megbizható, gyors, az összefüggéseket is hitelesen bemutató tájékoz­tatást, korunk valóságának tiszta tükrözését, az orientá­lás és a társadalmi tettekre való mozgósítás kettős fel­adatának minél jobb elvég­zését. Valljuk, hogy a tájékozta­tás nyíltsága, őszintesége és teljessége elengedhetetlen tartozéka a szocialista de­mokráciának. Ezt erősítette meg pártunk XIII. kongresz- szusának határozata, s ez fo­galmazódott meg kormányunk ötéves munkaprogramjában is. A televízió, a rádió, az írott sajtó dolgozóinak rend­kívül felelős szerepük van ab­ban, hogy népünk mindenkor a valóságnak megfelelő ké­pet kapjon az ország hely­zetéről. Nálunk már hosszú ideje senki sem igényli a sajtótól az eredmények meg­szépítését, a hibák elhallga­tását, vagyis a „lakkozást”. A valós helyzet bemutatásá­hoz természetesen az is hoz­zátartozik, hogy a tömegtájé­koztatás tükrözze a dolgozó, alkotó emberek fáradozását, erőfeszítéseit és ezek ered­ményeit is. A továbbiakban az áltaim- tiitkár kiemelte, hogy a saj­tótörvény gerimcénék is te­kinthetők azok a törvény­szakaszok, amelyek az új­ságírók jogaival és köteles­ségéivel foglalkoznak. Ezek megfogallmaizása tükrözi pár­tunk és 'kormányunk véle­ményét, hogy a szocialista demokrácia intézményrend­szerében ma a politikai nyil­vánosság továbbfejlesztése az együk legfontosabb ténye­ző. Kormányunk határo­zott véleménye — mon­dotta —, hogy a tör­vényjavaslat mind szelleme­ben, mind tételes szakaszai­ban kellő jogi biztosítékokat nyújt a sajtónak fontos fel­adatai ellátásához. Széles körű szakmai-társadalmi vita Az előkészítő munkálatok­ról szólva (hangoztatta, hogy a széles körű szakmai-társa­dalmi Vita éppúgy, mint a tárcák véleményei eredmé­nyesen formálták, gazdagí­tották a törvény tartalmát. (Bányász Rezső rámutatott: a törvényjavaslat nemcsak hogy nem korlátozza a sajtó kívánatos mozgásterét, ha­nem — elveiinkek és jelenle­gi gyakorlatunknak megf ele­lően — kibővíti azt. De nem ad .teret a parttalan libera­lizmusnak, a nép- és társa­dalomellenes eszméknek, és nem engedi meg a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, törvényei, barátai és szövetségesei elleni uszítást. — Nyitvámivaió, hogy a tö­megtájékoztatás csak akkor felel meg társadalmi hivatá­sának, ha rendelkezik a szükséges információkkal, értelmezésük, magyarázatuk képességével. A kormány előtt nem ismeretlen, hogy a sajtótörvény előzetes szak­mai vitája során például a felvilágosítási kötelezettség­ről heves viták alakultak ki. Sokan voltak, akik úgy vél­ték, hogy ennek törvénybe foglalása kiszolgáltatottá te­szi az állami szerveket, in­tézményeket és vállalatokat, ha — úgymond — a sajtó megkövetelheti az informá­ciókat. Az újságírók egy ré­sze viszont — korábbi rossz tapasztalataira emlékezve — hajlamos volt korlátozást látni az üzemi-üzleti vagy magántitok elengedhetetle­nül szükséges törvényi meg­fogalmazásában. Számunkra a társadalom közös érdekei mutatják a cselekvés köve­tendő irányát. A nyilvános­ság nem öndél, azt az egész nép javára, a közügyek tisztasága, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésé­nek érdekében szükséges nö­velnünk, nem pedig azért, hogy valakinek az egyéni ér­deklődését vagy éppenséggel kíváncsiságát elégítsék ki. A felvilágosítási kötele­zettség — miként a sajtótör­vény egyetlen más szakasza sem — nem lehet visszaélé­sek forrása. A valódi titko­kat a jövőben sem tárhatjuk a világ elé: mindenkor lesz­nek államunknak olyan té­nyei, történései, amelyeknek nyilvánosságra hozatala sér­tené politikai, diplomáciai, gazdasági, egyszóval nem­zett, mondvacsinált „titokba” kor a törvényjavaslat nagy figyelmet fordít arra, hogy az újságírók munkájuk so­rán minél kevesebb aka­dályba, mesterségesen előidé­zett, mondivaicsmált „titokba” ütközzenek. A kormány már hosszú ideje törekszik az ál- lamélettel, a belpolitikával, a gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó újságírók teljes kö­rű tájékoztatására; világo­san megismerteti a sajtó dol­gozóival döntéseinek hátte­rét, mozgatórugóit és társa­dalmi szándékait. Hasonló magatartásra buzdította és ösztönzi a kormány az ál­lamhatalom és az államigaz­gatás más szerveit, s n he­lyi népképviseleti szerveket is. A jövőben nemcsak a po­litika és a kormányzat, ha­nem az igazságszolgáltatás is felléphet azok ellen, akik a sajtó által gyakorolt társa­dalmi nyilvánosság és ellen­őrzés kizárására vagy ki­játszására törekednek. Az államtitkár a sajtó tu­datformáló, mozgósító szere­pének jelntőségét, tömegha­tását tényekkel is érzékeltet-

Next

/
Thumbnails
Contents