Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 68. szám. ARA: MO Ft 1986. március 21., péntek. Mai számunkból ■ 01 vasószolgálat 5—6. oldal Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Űj törvény az illetékekről és a sajtó munkájáról - Az építő- és az építőanyag-ipar helyzete Csütörtökön 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülésszakot. Az időközi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző ismertette. A február 22-1 időközi választáson Zala megye 5. számú országgyűlési képviselői választókerületében megválasztott dr. Czoma László képviselőt az Országgyűlés igazoltnak jelentette ki. Az országos választási listán — elhalálozás folytán — megüresedett két képviselői hely betöltésére az Országgyűlés Boldizsár Ivánt — két tartózkodással — és dr. Schöner Alfrédot — egy tartózkodással — képviselővé választotta. Az Országgyűlés Kárpáti Ferenc képviselőt — miniszterré történt megválasztására tekintettel — a külügyi bizottságban viselt tagsága alól felmentette; majd dr. Búzás József né képviselőt a kereskedelmi bizottság, Boldizsár Iván, Duschek Lajosné és dr. Schöner Alfréd képviselőt a külügyi bizottság, WeibI Elemér képviselőt a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagjává megválasztotta. A törvényhozó testület tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés december 21-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezután az Ország- gyűlés elnöke bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékekről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter a sajtóról szóló törvényjavaslatot, továbbá három képviselő interpellációt nyújtott be. A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról : 1. Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója az építő- és az építőanyag-ipar helyzetéről és feladatairól; 4. Interpellációk. Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Hetényi István Hetényi István előterjesztésében hangsúlyozta, hogy a kormány megbízásából olyan törvényjavaslat elfogadását kéri, amely minden magyar állampolgárt közvetlenül ériint. A törvényt a koirmány azért kezdeményezte, mert az 1966-ban hozott jogszabály most már végleg elavult. Az akkor meghatározott mértékek mára az ár- és jövedelmi viszonyok lényeges átalakulása miatt részben túl alacsonnyá, részben túl magassá váltak. De ami ennél is fontosabb: társadalmi, gazdasági fejlődésünket más rendező elvek alakítják, ma másként vélekedünk például az ésszerű személyi vagyon mértékéről, a tulajdon köréről, mint húsz évvel ezelőtt. Sok vonatkozásban változott lakáspolitikánk is, és ezt az illeték- szabályoknak is tükrözniük kell. A pénzügypolitikái koncepció egyik sarkalatos pontja a méltányos közteherviselés elvének következetesebb érvényre juttatása — folytatta a miniszter. — Ez természetesen nagyon széles témakör, az egész adórendszert érinti majd a jövőben. Ennek egy része az illetékrend- szer, s most e részterület szabályozását javasoljak, úgy azonban, hogv figyelembe vettük a távlati összefüggéseket, elgondolásokat is. Az illetékek igen széles körűek és társadalompolitikai értékítéleteket is kifejeznek, ezért indokolt, hogy az illetékekről az Országgyűlés törvény- szintű jogszabályt alkosson. Ennek az előterjesztésnek nem az a célja, hogy az illetékfizetési terhek növekedjenek. Nem nő ennek nyomán a lakosság illetékterhe, viszont arányosabbá, méltányosabbá válik az egyes illetékek megoszlása. Arra törekedtünk, hogy a bevált és megszokott illetékeket az ésszerűségnek, a társadalmi méltányosságnak megfelelően, az alapvető társadalom- és gazdaságpolitikai célokkal összehangoltan korszerűsítsük. Az illetékek egyik része nem más, mint meghatározott vagyontárgyak után — a megszerzésikor fizetendő — egyszeri vagyonjellegű adó. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy mindenki anyagi lehetőségei függvényében járuljon hozzá a közterhek arányos viseléséhez. Az illeték másik fajtája az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bíróságok, államigazgatási szervek eljárásának költségeihez, de az esetek többségében semmiképpen sem jelenti az eljárás költségeinek teljes megfizetését. E két, immár évszázados múltra visszatekintő illetéknem fenntartását — megfelelő belső változásokkal — továbbra is indokoltnak tartjuk. A rendelkezések egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyományos harmadik illetéknemet, az okirati illetéket megszüntessük, illetve egy részét beolvasszuk a megmaradó illetékekbe. A józan mértékű illetékek lehetővé teszik, hogy a mentességek, kedvezmények r rendszere is ésszerű körre szoruljon vissza. A miniszter a továbbiakban az egyes illetékinemek főbb vonásaira és összefüggéseire hívta fel a figyelmet. Végezetül a miniszter köszönetét mondott közreműködésükért a törvényjavaslat előkészítésében részt vett szakembereknek, társadalmi és érdekképviseleti szerveknek. Tájékoztatott arról, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága az előterjesztést megtárgyalta, módosító javaslatokat tett, amelyekkel a kormány egyetért. A bizottsági vita többi útmutatásai is hasznosíthatók a végrehajtási szabályokban. Az elmondottak alapján kérte az Országgyűlést, hogy az illetékekről szóló törvényjavaslatot, a beterjesztett módosításokkal vitassa meg és fogadja él. Dr. Bölcsey György (Budapest 63. vk.), az Ország- gyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója, Budapest XXI. kerületi tanácsának elnöke hangsúlyozta: az illetékekről szóló törvénytervezet hűen tükrözi az ország- gyűlési bizottságok érdemi javaslattevő szerepét. A bizottságok az igazságosabb teherviselést szem előtt tartva a gyakorlathoz jobban igazodó költségemelési, illetve, -csökkentési indítványokkal egyaránt éltek. Elmondta, hogy a házastársi bontóperek tervezett illetékével, kapcsolatban olyan érvek is elhangzottak, hogy az összeg nagysága konzerválhatja a rossz, a társadalom számára sem kívánatos családi kapcsolatokat is. Akik az illeték változatlanul hagyását javasolták, azzal érveltek, hogy ezzel is segítsük elő a rossz házasságok felbontását. Ezzel szemben a bizottság véleménye az volt, hogy az illeték nagysága a helyre nem hozható, megromlott házasságok felbomlását nem fogja megakadályozni, de várhatóan visszatartó hatása lesz a meggondolatlan perindításra — mutatott rá. Élénk vita forrása volt az eljárási ileltekék és az igazgatási szolgáltatások díjainak megállapítása is. A bizottság álláspontja az volt: a törvény szerinti szabályozás életszerűbb lesz, jobban igazodik az értékviszonyokhoz, ugyanakkor sokoldalú mentességre és a méltányosság alkalmazására is módot ad. Bölcsey György végezetül a testület nevében javasolta, hogy a bizottság által beterjesztett módosító indítványokkal a törvényjavaslatot a képviselők fogadják el. Dr. Horváth Jenő (Budapest 1. vk.), a budapesti ügyvédi kamara elnöke hangsúlyozta, hogy a mostani törvényjavaslatban foglaltak minden államipolgárt érintenek, ezért nagyon fontos, hogy jogszabályalkotásunk — alkotmányos kötelezettségből fakadóan — most törvényben szabályozza, az illetékekkel kapcsolatos kérdéseket. Az‘illetékekről szóló törvény megfelelően segíti gazdátokéi feladataink megvalósítását — hangsúlyozta a képviselő. Megkönnyíti például a lakáshoz jutást, s a csökkenő anyagi terhek következtében felgyorsulhat a lakásforgalom is. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vüc.), a Ferrofcé- mia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa az illetékről szóló törvénytervezethez két kiegészítő javaslatot tett: a lakásingatlan illetékmentes haszonélvezetét rögzítő szabály kibővítését ajánlatta képviselőtársainak azzal, hogy e kedvezmény bizonyos értékhatárig vonatkozzon az üdülőkre, a hétvégi házakra és a zártkerti ingatlanokra is. A módosítás azokat az ingatlanokat érintené, amelyeket kisjövedelmű emberek saját munkájukkal alakítottak ki, műveltek meg, s amelyek így nem a vagyonszerzést szolgálják. A társadalmi igazságosságot javítaná, ha ezeket az ingatlanokat nem terhelné a haszonlévezeti jog után járó illeték — hangsúlyozta. Ugyancsak javasolta, hogy a gyermektelen házaspárok esetében a túlélő házastárs illetékfizetés nélkül örökölhesse a közös munkával szerzett lakásingatlant. Ennék szükségességét azzal indokolta, hogy ez a probléma általában kis keresetű, idős, nyugdíjasokat érint. A napirendi pontokhoz több felszólaló nem lévén Hetényi István válaszolt az elhangzottakra, majd határozathozatal következett. Az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát öt tartózkodással elfogadta. A képviselők külön szavaztak ábban a kérdésben, hogy elfogadják-e a dr. Tallóssy Frigyes képviselő felszólalásában elhangzott további módosításokat. A javaslat mellett 193-an, elléne 90-e* szavaztak, kilencen tartózkodtak a szavazástól, tehát elfogadták a képviselő indítványát. Az Országgyűlés általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egy tartózkodással — elfogadta a pénzügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslatot. Ezután dr. Mankója Imre terjesztette elő a sajtótörvényről szóló javallatot. sagpolitikai, társadalompoliDr. Markója Imre beszéde Markója Imre bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit az Alkotmány tartalmazza. Most az egyik legfontosabb alkotmányos joguknak, az állampolgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciát összefoglaló, magas szintű jogszabály tervezete került az Országgyűlés elé. Ez első szocialista sajtótörvényünk. Megalkotásával ismét egy alkotmányos alapjogunk kap részletes, .törvényi szintű szabályozást. Történelmi visszapillantásként a miniszter felidézte: a sajtószabadságot, mint az állampolgárt szabadságjogok egyikét a polgári forradalmak deklarálták először. Európában elsőként a francia forradalom 1789-ben. Hazánkban a XVIII. század végén és a XIX. század elején szintén erőteljessé vált a küzdelem a sajtószabadságért. Úttörő harcosai voltak ennek a magyar jakobinusok, majd a reformkorban az ország függetlenségéért és polgári átalakulásáért megindult küzdelem egyik fontos követelményévé vált a sajtó- szabadság. — Az első magyar sajtótörvény — az 1848. évi XVIII. törvény — a polgári forradalom kiemelkedő vívmányaként jött létre. A törvény 1. paragrafusa így fogalmazta meg a sajtószabadságot: „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti”. Sajtószabadságon azonban a törvény nem azt értette, hogy sajtó útján bármit szabad büntetlenül írni és terjeszteni, hanem csak — ahogyan egykor megfogalmazták — „a tisztességes és a komoly” sajtó szabadságát hirdette meg. Ez az ideiglenesnek készült törvény az akkori történelmi események miatt csak rövid ideig érvényesülhetett, a kiegyezés után azonban újból hatályba lépett. A sajtójog általános reformjának gondolata a múlt század végén merült fel. Megvalósulásához azonban csaknem két évtizedre volt szükség. Az új, az 1914. évi XIV. sajtótörvény számos újítást vezetett be, amelyek egy része a sajtószabadság korlátozásainak irányába hatott. Bár emiatt e törvény nem tekinthető valamiféle liberális jogalkotásnak, mégis több előremutató jogintézményt is bevezetett. A hely- reigazítási jog biztosítása, a hírlapíróik védelmére vonatkozó új rendelkezések, a kártérítési kötelezettség élőírása — amely a nem vagyoni kár megítélésére is 'lehetőséget adott — arra mutatnak, hogy a törvénytől nem voltak teljesen idegenek a klasszikus polgári elvek sem. Az új törvény 1914. áprilisában lépett hatályba. Alig három hónappal ezután kitört az első világháború, aminek következményeként olyan kivételes jogszabályok léptek életbe, amelyek igencsak szűk korlátok közé szorították a sa j tószabadságot. A magyar sajtójog fejlődésének igen fontos állomása volt a Tanácsköztársaság sajtójoga. A mai magyar szocialista sajtó közvetlen történelmi előzményét ebben a korszakban találjuk meg. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során először a munkásosztály sajtójának szabadságát. Ezzel összhangban a Tanácsköztársaság 1919. június 28-án elfogadott alkotmánya kimondta: „a Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják”. Megállapította azt is, hogy megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése, és -kinyilatkoztatta, hogy minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé. A két világháború közötti ellenforradalmi korszakban az 1914. évi sajtótörvény számos rendelkezését hatályon kívül helyezték, illetve módosították. Az akkori sajtójog — a rendszer jellegének megfelelően — fokozatosan korlátozta, majd teljesen felszámolta a sajtó szabadságának még a látszatát is. A felszabadulást követő éveknek a sajtóval kapcsolatos jogszabályai a demokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét rögzítette az 1949-ben elfogadott Alkotmány is. Ennek alapján történt meg (Folytatás a 2. oldalon.) A pénzügyminiszter beszél (Telefotó) Í Dr. Markó|a /Imre igazságügy-miniszter (Telefotó)
