Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

1986. március 18.

NÉPÚJSÁG 3

Svéd agrárnapok Budapesten

Svéd agrárnapok kezdődtek hétfőn Budapesten a Hilton Szállodában. A háromnapos rendezvényen svéd vállalatok mutatják be mezőgazdasági és élelmiszer- ipari technológiai megoldásaikat, továbbá svéd szakemberek számolnak be legújabb eredményeikről és technológiai fejlesztési elképzeléseikről.

Az agrárnapokat Svante Lundkvist svéd mezőgazda- sági miniszter nyitotta meg. Elmondotta : Olof Palme

svéd miniszterelnök legutóbbi látogatása alkalmával vetődött fel a svéd szakmai napok megrendezésének gondolata. A miniszter kedvezőnek ítélte a két ország agrárgazdasági kapcsolatainak helyzetét, és amint rámutatott, egész sor területen kínálkozik lehetőség az együttműködés elmélyítésére. A svéd vállalatok a fejlett magyar mezőgazdaság módszerei, technológiai folyamatai és szervizszolgáltatásai iránt érdeklődnek, a magyar agrárgazdaság pedig előnyösen használhatná egyebek között a modern svéd élelmiszertechnológiai eljárásokat. A miniszter szerint lehetőség van arra, hogy a két ország vállalatai kölcsönös érdekeltség alapján eredményesen működjenek együtt más országok fejlesztési programjainak megvalósításában.

Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előadásában megemlékezett Olof Palménak a két ország kapcsolatainak bővítésében betöltött szerepéről. Ismertette a magyar élelmiszergazdaság eredményeit és beszélt arról, hogy a termelő ágazatok és a tudomány egyaránt érdekelt a nemzetközi együttműködésiben való fokozott részvételben. A Svédországból beszerzett gépi berendezések például a tehenészetben használt fejő- házak, továbbá a komplett hűtőipari és vetőmagkezelési, -feldolgozási technológiák már eddig is jól segítették a magyar mezőgazdaság korszerűsítését. A továbbiakban, a vállalatközi kapcsolatok elmélyítésén túl, újább vegyes vállalatok létrehozása kínál lehetőséget az együttműködés kiszélesítésére.

A magyar—svéd mezőgazdasági és élelmiszeripari kapcsolatok közül kiemelkedik a hűtőipar kooperációja a világhírű Findus céggel. Ez az együttműködés segítette a hazai ellátás fokozatos javítását és a magyar hűtőipar exportkínálatának bővítését. Hagyományosan jó az együttműködés a vetőmagtermeltetés területén : a Vetőmagtermeltető- és Értékesítő Vállalat két svéd céggel dolgozik együtt a kölcsönös előnyök alapján.

Három évvel ezelőtt kezdte meg működését magyar- országi székhellyel a magyar —svéd vegyes vállalat, a Mo- napharm Kft. Ez svéd technológia alapján állít elő tejsavtermelö baktériumokból különleges anyagot, amelyet az állatgyógyászatban és a takarmányok tartósításánál alkalmaznak. Jól ismerik a magyar mezőgazdaságban a svéd Alfa-Laval cég termékeit. A tudományos kutatók is mind szorosabbra fűzik kapcsolataikat, s ettől egyebek között az analitikai-kémiai, a biotechnológiai és a biokémiai kutatásban várhatók további eredmények.

Bővülő kínálat kerti kisgépekből és szerszámokból

A kereskedelem az idén a korábbiaknál választékosabb kínálatot ígér kerti kisgépekből és szerszámokból. Az elmúlt években gyakorta hiánycikk volt a kerti motoros kapa, ebből az idén bőségesnek ígérkezik a kínálat meny- nyiségben és választékban egyaránt. A KGST-országok közötti megállapodások alapján Magyorország szakosodott a motoros kapák gyártására, illetve összeszerelésére, a motorok elsősorban Lengyelországból és Csehszlovákiából származnak.

A Veszprémi Mezőgép Vállalat az idén 10—12 ezret juttat a belkereskedelemnek a közkedvelt Robi motoros kapákból, de igény szerint többet is szállítanak. Ezenkívül kellő mennyiségben gyártanak Robi kerti kistraktoro- kat is, amelyek több műveletre alkalmasak, ezeknek a motorja — amelyet a Kismotor- és Gépgyár állít elő — öt lóerős. A Szegedi Vasipari Szövetkezet megszüntette az RK-02-es motoros kapák gyártását, ezek ugyanis tőkés importból származó motorral készültek. A rendelkezésre álló valutakeretet arra használják fel, hogy kombinált fűnyíró és kapáló gépekhez vásárolnak motorokat, s nem a kész terméket importálják, így a rendelkezésre álló devizából több árut tudnak előállítani, a kombinált fűnyíró és kapáló gép mellet jut motor a szivattyúkhoz, valamint a tanyákon használatos áram- fejlesztő aggregátokhoz.

A Pécsi Vasipari Szövetkezet KF—04 elnevezésű motoros kapálógépe ugyancsak import motorral készül, amelyet árucserében szerez be a szövetkezet. Ebből az eszközből az idén háromezret gyártanak. Magyar—csehszlovák kooperációban készül a nagyobb teljesítményű, már bevált Napol-Terra kisgépcsalád is, amibe szintén öt lóerős motort építenek be.

A Vegyépszer tiszakécskei üzeméből motoros permetező gépek kerülnek az üzletekbe; a mintadarabok már elkészültek, s rövidesen megkezdik a folyamatos szállítást. Ugyancsak Tiszakécskén gyártják a kézi permetezőket különféle méretekben, ezekből is elegendőt ígérnek.

Több hazai gyártó megkezdte a kerti komposztáló gépek előállítását, s ezek is folyamatosan kaphatók lesznek az üzletekben.

Mezőgazdasági kéziszerszámokból szintén megfelelőnek ígérkezik a kínálat; a hazai és import áruk kielégítik a keresletet a különféle metszőollókból, fűrészekből, ásókból, kapákból, gereblyékből, villákból. A mennyiség a tavalyihoz hasonló lesz, a minőség azonban az utóbbi időben érezhetően javult, kevesebb a reklamáció ezekre a termékekre. Sarlóból, kaszából, gereblyéből és lemezásóból a hazai ipar nem tud elegendőt előállítani, ezt elsősorban szocialista importból pótolja a kereskedelem.

Sokan ragaszkodnak a Szentgotthárdi Kaszagyár termékeihez, a gyár azonban nem tudja kielégíteni a belföldi keresletet. Ugyancsak nem lesz elegendő fejszéből, amelyet a Pest Megyei Fémipari Vállalat szentendrei üzemében állítanak elő, ám e termékekből is érkeznek importszállítmányok.

A kereskedelem termeltetés-szervezéssel is sigíti a hiányok felszámolását a kerti kéziszerszámokból, ezekre a jövőben is keresnek majd gyártót a „vevők vagyunk” kiállításon. Az értékesítésszervezést pedig úgy javítják, hogy — a bővülő szaküzlethálózat mellett — az áruházakban külön osztályokat nyitnak, ahol a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz szükséges eszközöket árusítják.

trw

Őszintén az általános iskoláról

— Mi az, amin változtatni kell?

— Játék és fegyelem nem mond ellent egymásnak.

— Csődöt mondtak a mamutiskolák.

— A későn érő „nagy gazemberek" is hasznos tagjai lesznek a társadalomnak.

— A tankönyv nem nevel takarékosságra.

— Kevesebb beszéd, több segítség kell.

A csintalan óvodást még azzal ijesztgetik: „Na várj csak, majd az iskoláiban elkapják a frakkod!” Néhány év eltelte után aztán a tini- vélelmény megjelenik — igaz, mem komolyan gondolva — bevésve a oad írólapján: „I.tt szenvedtem.”

Az alsó tagozatos .matematikával, környezet ismerettel ... nehezen boldoguló, kissé dühös szülő a Magyar Nemzet hasábjain, a Vitafórumban így ir: „Az iskola nem országos Ki mit tud! Az iskola dolga, hogy gyermekeink a tanárok irányításával, némi otthoni szülői rásegítéssel sajátítsák el tehetségük és szorgalmuk szerint a kötelező tudnivalókat.” A hivatalos állásfoglalás — az oktatási törvénytervezetben — így fogalmaz: „Az alapfokú oktatás általános iskoláiban folyik. ... kialakítja az alapvető — a társadalmi együttéléshez, a továbbtanuláshoz és az önműveléshez szükséges — képességeket, megalapozza az általános műveltséget, megismerteti, megszeretteti a munkát és a közösségi életet, gondolkodik a testi nevelésről, valamint a különböző képességű, illetőleg az eltérő ütemben fejlődő gyermekek egyéni fejlesztéséről.”

Ez utóbbi gondolatokból kiderül, hogy a tankötelezettségi törvény alapján az alapműveltség nyújtása mellett társadalmi és szociálpolitikai feladatokat is el kell látnia (el is látja) az említett intézménytípusnak.

Az előbbiék figyelembevételéből és saját iskoláskori, valamint a gyermekük hozta információkból már egyfajta kép kialakult erről az alsó fokú oktatási intézményről, a teljesebbhez viszont álljanak itt Soherer Sándornak, a Szekszárdi III. Sz. Általános Iskola nagy tapasztalatokkal rendelkező igazgatójának — szeretve féltő — gondolatai.

A kevesebb több lenne

Nagy vívmánya az általános iskolai oktaitásnak — állapodunk meg beszélgetésünk kezdetén —, hogy alapokat ad, bizonyos készségekét, jártasságokat, szokásokat alakít ki, igényeket ébreszt munka, műveltség ... egyéb iránt.

— Többet kéne adni — így Soherer Sándor —, de érvényesül egyfajta maxi- malizmus. Túl sokat akarnak, így laza a fundamentum, és nemegyszer fönt omlik össze a ház. Kevesebbet 'kéne, de az alapos le gyen.

óvoda i tapasz ta la tai ra

építve említi meg ezután, hogy túlzottan gyors az átmenet a két intézmény között. Míg az óvodában a já tékosság, az érzelmi hatás dominál, addig az iskolában még mindig kevés a játék, mert valahogy „túlfutnak'’ rajta. Hiányolja ezt a tevékenységet, hiszen ez nem mond ellent a fegyelemnek, sőt, a játékszabályok — többek iközött — a fegyelmet követelik meg a résztvevőktől. Nem tartja helyesnek, ha koravén tudósokat „csinálnak” a gyerekből. Hagv- já'k őket gyeréknek lenni!

A szerkezeti, a módszertani és a tananyagváltozá.s mellett változatlanul magas a tanítási órák száma, ez a pedagógusok és gyerekek nagyobb leterheltségéhez vezet

— A felduzzadt gyermeklétszám miatt iskolagyárakká váltunk, rövidek az óra- közi szünetek — magyarázza az egyik okot beszélgetőtársam, majd hozzáteszi, hogy csődöt mondtak a ma- mutiskolák. A tizenhatnál több tanulócsoport nem jó, a ma követelményeinek a huszonnégy gyermek alkotta osztályközösség lenne ideális, a jelenlegi harmincötnegyven helyett. Akikor lehetne differenciálni, lehetne a hátrányos helyzetűekkel, a gátlásosokkal, a pszichésekkel foglalkozni.

— Mi van azzal a pedagógussal, aki több száz gyereket tanít? — kérdezi, majd válaszol is rá: — Csak azokat a tanulókat ismerd, akikkel foglalkozik, de így sem tud közvetlen kontaktust teremteni velük, mert nincs ideje arra, hogy azt mondja: „Erzsiké, 'könnyek vannak a szemedben ... Szilviké, mi van veled ? ...” A

tisztességes tanórai munka mellett ezek meghatározó dolgok, értékes percek, pillanatok. Az erkölcsi, a világnézeti nevelést, a személyiség megismerését és a szakmai murikét is segítik. Csak lopva jut idő rá, pedig kellenek (kellenének!) ezek a beszélgetések.

Kellenének a „fiútündérek"

Végigvesszük az iskolára háruló — a bevezetőben már említett — hivatalos dokumentum által megfogalmazott — feladataikat, utána Stíherer Sándor így gondolkodik:

— A bőség halmazánál vagyunk. A kérdés, képes-e minderre az iskola? Ma már eljutottak a pedagógusok a szabad választásihoz — törzsanyagra, kiegészítő anyagra, illetve módszerre gondolok —, de nagy a bőségtál. Jobban kéne bízni bennük, és kevesebbet előírni, mert így több nagyszerű dolog születne. Példaként az alsótagozatos iskolaotthorit, illetve a felsős klubnapközit említi, hozzátéve azt, hogy jó dolog mindkettő, hiszen napköziben minden szabad időit, tevékenységet a gyerekek bevonásával, a véleményük figyelemibevételével szervezhetnek meg. Kielégítik igényeiket, és a szabad választás is lehetséges. A szakkörökre, sportkörökre épülő klubnapközi biztosítja azt, hogy a gyerek szabad elhatározása alapján, igényének

megfelelően több irányban, több szakterületen tanuljon, képezze magát. Ez egy kicsit a pályaválasztás irányítását is segíti. Szerepet .kap a nyitottság, a kirándulás, a múzeum, a ikon yv tár és egyéb kulturális intézmény látogatása, de lehetőség van a tehetség kibontakoztatására is.

— Nem jó ez a szervezeti

forma, ez a keret — vált témát Scherer Sándor. — Joggal kérdezhetjük: tudok-e

jobbat? Megváltozott a társadalom, a világ, változtak az igények ahhoz képest, amikor ezt a formát megalkották. De megváltozott a középfok és a munkahely is. Differencálnám az általános iskolát.

Ezek szerint lenne egy olyön, ahova a tehetséges, jó képességű gyerekek járnának. A másikba közösségenként külön kellene választani a lassabban, nehezebben érő, a nagyobb türelmet és speciális bánásmódot igénylő gyerekeket.

— Ezekben a tanterem helyett meseszoba lenne, és nemcsak leány-, hanem fiútündérek is tanítanának. Mért kellenek azok is, hiszen apa nélkül sem igazi a család — állapítja meg.

Ebben a változatban az egyéniségükben nehezen kezelhetők, a „nagy gazemberek”, akikben van valami, lehet velük foglalkozni, csak más bánásmódot igényéinek. Ezek a gátlásos íviagy későbben érők ugyanis a társadalom nagyon hasznos tagjává válnak.

— És meghagynám a többit — kisegítő iskola, gyógypedagógia — intézetet — hal- ük, majd miután megállapítja, hogy nincsenek meg a kor követelményeinek megfelelő eszközök és feltételek, így összegez: — Hogy milyen lesz a mi kis hazánk, az elsősorban — többségében — itt, a nyolc év alatt dől el, hiszen az itt topott alapok meghatározóak lesznek majd a munkapad mellett, a családban, és az egész életvitelben. Áldozni kell az iskolára, mert ott csodákat művelhetünk, de

örökre el is ronthatunk dolgokat.

— Még nem műhely az iskola — állapítja meg —, de alakul. Magyarázatként elsorolja, hogy a saaktanter- mi oktatás bevezetése után még a pedagógus energiája arra megy el, hogy hordja az eszközöket. „Számos dolgot elő lehetne állítani, de a Tanért úgy emeli az árakat, mint a Zöldért”. A műhelyek felszereltsége nem tart lépést az elmélettel, nemcsak a központi iskolákat kellene jól ellátni, hanem a többit is. Fel kéne menteni és ösztönözni kellene egy-egy kiváló szaktanárt, hogy használhatóbb, gyermekközéi ibib taneszközöket alkosson.

A tantermi reform, az új tankönyv is szóba kerül. Scherer Sándor véleménye, hogy nagyobb társadalmi vitát érdemelt volna, még ha késik egy évet. — Utolérnénk magunkat — állítja, majd arról beszél, hogy joggal kritizálja a szülő a színtelen, ócska papírra nyomott tankönyveket, amelyek közül a munkakönyv az, ami egyáltalán nem nevel takarékosságra.

— Eszközeink zöme — vált témát — olyan, amit mindenki kezel. Nagy baj, hogy szériagépeket veszünk és azok idő előtt tönkremennek, elhasználódnak. Az audiovizuális eszközök karbantartásáról jobb nem beszélni. Pedig a megyeszékhelyen megérné egy javítóbázis megszervezése.

*

A Babits iskoláról egy pályaválasztási fórumon elhangzott, hogy az utóbbi években olyan gyerekek kerülnék ki az Intézményből, akik a legjobban megállják a helyüket és példamutató társadalmi munkát végeznek. A megállapítást Scherer Sándor a szilárd, jó nevelőgárda kialakulálsával magyarázza. Van törzsgárda- tagság, a Babits-kultusz ápolásán keresztül pedig érzelmileg is kötődnek az intézményhez.

Beszélgetésünk végén az elérhető vágyak is megfogalmazódnák. Szeretné megérni, hogy a napközik parkban legyenek, s játszótér vegye körül őket. Szeretné, ha a szülők és a pedagógusok is mind jobban éreznek az „együtt” fontosságát. Nem az szomorítja el, hogy egyik-mási'k 8. osztályos lányuk úgy öltözik, mintha a legújabb nyugati divatlapból emelték volna ki, hanem az bántja, hogy a tanárnak ilyenkor — saját öltözete miatt — szégyenkeznie kell. Hiányolja, hogy a befektetett munka nincs arányban a visszaadott szeretettel, majd így zárja a gondolatsort: — Szeretném, ha sok olyan tanítványunk lenne, aki azt mondja, idehozom majd az iskolába a gyerekemet, mert én is sokat toptam itt. És szeretném, ha kevesebbet beszélnének rólunk és kicsit többet segítenének.

Ékes László Fotó: Czakó Sándor

„Már tudok olvasni”

Földrajzórán a kőzetgyüjteménnyrl