Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
* Képújság 1986. február 12. A Habsburgok vétót emeltek Líceum Egerben A tény az, hogy eredetileg egyetemnek készült, de a nagy álmokat szertefosz- latfca Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio Educationis-a. Ennek tizennegyedik paragrafusa egyértelműen megfogalmazza, hogy ebben az országban csak egyetlen univerzitás működhet, méghozzá a budai. Az iskola megépítésének ötlete Barkóczy Ferenc püspöktől származik, később, rafinált politikusiként, igazodva az új idők széljárásához — hallani sem akart saját ötletéről. A bécsi fenség ugyanis közben megváltoztatta nézeteit, s a közben esztergomi prímássá lett férfiú nem óhajtott ujjat húzni az udvarral. Barkóczy megbízást adott a híres, a császári házhoz is közel álló Gerl József bécsi építésznek. A nagy múltú családból származó Eszter- házy Károly püspök ezt fejlesztette tovább, s ő indíttatta meg, és fejeztette be az 1763—1777-ig tartó kivitelezést. A művészi adottságokkal is felruházott, energikus, nagyvonalú ember természetesen méreteiben is grandiózus munkát rendelt — előbb egy, majd két emeletes épületet — szintén Génitől, aki komolyan vette a nagyszabású feladatot, s az alapozást is irányította egészen addig, amíg össze nem tűzött az akaratos és kissé szeszélyes főpappal, aki szakmai önérzetében sértette meg folytonos módosítási igényeivel a mestert. Az utód a Barkóczy család tatai uradalmának építésze, Fellner Jakab lett. Ott folytatta, ahol kollégája abbahagyta. Szigorúan ragaszkodott az alaprajzhoz, mindössze a három középrizolit boltozatrendszert dolgozta át, s megnagyította az ajtókat, ablakokat, valamint a sötétkamrát. Annál többet törődött viszont a részletek pontos, ízléses megformálásával. A teológiát, a bölcsészeti kart akarták ide helyezni, később a jogászokat is. Senki sem vonta kétségbe, hogy ide hatalmas summa szükségeltetik. A megajánlás azonban kevés volt, mert a pénz igen vészesen fogyott, s az építőanyag-szállítás mindinkább akadozott. Hiányzott például a megfelelő mennyiségű tégla, ezért elhatározták: új gyártó kemencéket létesítenek. 1764 júniusában Ulrich János, egri prefektus ezt írja a pozsonyi diétán tartózkodó urának: „Az kőműveslegények mind az Universitástul, mind pedig Excellenciád - munfcájátul igen elszélednek, keveselvén fizetésüket”. A mecénás az olykor tornyosuló nehézségek ellenére is elérte azt, amit akart. A főpap kivetette az egész ügyet az egri káptalan kezéből, többek között azért, hogy döntéseibe ne szóljon bele senki. Így lépett ő is az alkotók sorába. Persze, arról sem feledkezett meg, hogy a pénzügyi biztonságot megteremtse. Valóban szemet gyönyörködtetővé kerekedett az épülettömb, amely ma is élbűvöli a látogatókat, mesterkezekre valló arányaival, késő barokk jellegével, amelybe harmonikusan olvadnak a rokokó finom jegyei. Méltó kiegészítői az épületnek Fazola Lénárd erkélyrácsa, Lotter Tamás könyvtárbútorzata. Knacker János Lukács és Zách József freskója remekül jeleníti meg a tridenti zsinat figuráit. Franz Sigrist bécsi piktor a vizsgaterem meny- nyezetét díszítette, a kápolnában pedig Franz Anton Maulbertsch jeleskedett. A püspök talán kesergett, hogy a magyar nyelvű egyetem csak ábránd maradt, hogy a megindított orvosi fakultás elsorvadt, ám ha fényes és szomszédos palotájából a lyceumna tekintett, elfeledhette a királynő vétóját, mert az épület maradandó emlékművet állított neki is. PÉCSI ISTVÁN Görög zongoraművész Szekszárdon Maria Kanatsouli hangversenye a Művészetek Házéban Nagy érdeklődéssel várhatjuk szekszárdi vendégszereplésre Maria Kanatsoullt, az athéni születésű zongoraművésznőt, aki február 14-én este fél nyolckor kezdődő hangversenyéin, a Művészetek Házában mutatja be Mozart, Schumann, Chopin és Kalo- miiris műveiből összeállított műsorát. Egyébként a művésznő hazánkban mindössze két koncertet ad, egyiket itt, Székszárdon, a másikat pedig Budapesten, a Fészek klubban. A tehetséges művésznő játékának mély kifejezésmódja mindig meghódítja a közönséget; A világsajtó ás rendre elismeréssel szól róla. Egy alkalommal a Times így írt: „Maria Kanatsouli tehetséges görög zongoraművész, akinek első angliai fellépése ragyogó és lenyűgöző volt. Nagyszerű játékával nagy ígéretet mutató művésznek ismertük meg.” A művésznő négyéves korában kezdte el zongonata- nulmányait. Első diplomáját 13 éves karában szerezte meg és pár évvel később a zon- gonaszóiista diplomát nyerte el „első díjjal” és kitüntetéssel. A francia kormány ösztöndíjat adományozott neki, tanulmányainak folytatása céljából Párizsban, az Európai Konzervatóriumban és később az Ecole Normale de Musiqe de Paris-iban dolgozott, ahol diplomát szerzett zongorában, kortárs zenében és kamara zenében. Hímzéspályázat Az országos Kis Jankó Bori hímzéspályázatott éhben az éviben is meghirdeti a Népi Iparművészeti Tanács. Pályázni különböző tájegységék viséiéti hagyományainak, hímzésstílusának felhasználásával készült öltözékekkel, illetve a népi hímzés hagyományait feldolgozó lakástextíliákkal lehet. A pályázat jeligés. A szövetkezeti tagok munkáit — szintén jeligésen a szövetkezeteknek kell befcül- denilük. Egy alkotó legfeljebb öt munkával pályázhat. A beküldési határidő: 1986. június 30. A beküldés helye: Mezőkövesdi Városi Művelődési Központ, 3400 Mezőkövesd. színházi találkozó Immár ötödik alkalommal rendezik meg május 15. és 31. között az országos színházi találkozót. A Magyar Színházművészeti Szövetségben és a színházaknál a ,ta- lákozó előkészítésén dolgoznak: szakemberek nézik meg az előadásokat, hogy kiválasszák, melyék kerülnék be a májusi programba, s javaslatot tegyenek a szakmai díjak odaítélésére. E találkozó programját új elvek szerint szervezik meg, készítik elő. A korábbi években tapasztaltak azt igazolták, hogy nem megfelelő forma sem az, ha valamennyi fővárosi és vidéki színház, sem az, ha csak a vidéki színházak vették részit az országos találkozón. A fővárosi színházak ugyan kevésbé törekedtek arra, hogy a találkozóra új, magas színvonalú előadásokat hozzanak létre, a vidéki színházak is többé-kevésbé sikeres, vagy annak tartott produkcióikat hozták Budapestre. E tapasztalatókból kiindulva — sa talákozó rangos színházművészeti eseménnyé emelése érdekében — szakmai előzsűri állítja össze a programot a fővárosi és a vidéki színházaik előzetes ajánlata alapján; ezeket az ajánlatokat a társulatok vezetői április 1-ig küldhetik meg a szövetségnek. Ugyancsak a színházak vezetői tesznek javaslatot az évad során folyamatosan arra is, hogy kit vagy kiket tartanak legmél- tóbbnak a szakmai díjakra (legjobb rendezés, legjobb női és férfialakítás, legjobb női és férfi epizódszerep, legjobb díszlet, jelmez, dramaturgia). A szakmai díjakat az előzsűri ajánlásai alapján a 9 tagú szakmai zsűri ítéli oda. SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió című folyóirat februári száma ismét nagy teret szentel a tudó-, mény és a technika legújabb eredményeinek, népgazdasági alkalmazásuknak. A Völgyek és wattok című írás az erőműépítés új irányzatával ismerteti meg az olvasót. Eddig főleg a bővizű, sík vidéki folyókon építettek erőműveket, de ezek már több ilyen létesítményt nem képesek táplálni, energiára viszont egyre nagyobb szükség van. Ezért a vad hegyi folyókat kell munkára fogni. A szárazföldi olajlelőhelyek sem képesek már kielégíteni a növekvő igényeket. A szakemberek figyelme ezért egyre inkább a tenger mélyén, a kontinentális talapzaton rejlő olajkincs felé fordul. Ennék kitermelése azonban különleges feltételeket, speciális berendezéseket igényel. Ezzel a témával foglalkozik az Olajkutak a tengeren című cikk. 1985 bővelkedett súlyos természeti katasztrófákban. Földrengések, szökőárak, vulkánkitörések, árvizek pusztítottak világszerte. Az áldozatok száma jelentősen csökkenne, ha megbízható előrejelzések figyeltaeztet- nének minket a közelgő veszélyre. Ennek lehetőségeit latolgatja a Harcban az elemekkel című írás. A moszkvaiak szívének különösen kedves a szovjet főváros egyik legöregebb, hangulatos utcája, az Arbat. Az ódon környék most régi pompájában fogadja szerelmeseit. Képes összeállítás mutatja be az olvasóknak ezt az újjászületett utcát. A lap több írással, visszaemlékezéssel idézi fel Kun Béla életútját abból az alkalomból, hogy a kiemelkedő magyar forradalmár 100 éve született. LÁNYOK,ASSZONYOK A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Szovjet Nőbizottság ünnepi ülést rendezett. Erről ad beszámolót a lap. Több oldalon foglalkozik a folyóirat a Szovjetunió most befejeződött XI. ötéves tervével, s az új, XII. ötéves terv beindulásával. Különböző munkaterületeken dolgozó asszonyok vallanak arról, mit jelentett az ő életükben az utóbbi öt év. Barátságunk hídja címmel az SZKP közelgő XXVII. kongresszusa alkalmából közöl interjút a Lányok, Asz- szonyok Rajnai Sándorral, hazánk moszkvai nagyköve-* tével. Andrej Taraszov Szvetlána Szavickajáról szóló írásának közlését kezdi meg a lap a februári számmal. Képes beszámolót olvashatunk a moszkvai Központi Botanikus Kert téli életéről. Az üzem -j- iskola? című cikk a felsőosztályosok hatékony szakképzésével és munkára nevelésével foglalkozik. A köztársasági elnök című írás Valentyioa Sevcsenikót, a XXVII. pártkongresszus küldöttét mutatja be. A gyerekek két mesét olvashatnak a februári számban: a Jegesmedve a Kárpátokban és A becsületes fiú című meséket. Válasz az apa levelére címmel (Szergej Koroljovról, a híres rakéta- és űrhajótervezőről, valamint lányáról Natal,ijáról találunk érdekes írást a Lányok, Asszonyok februári számában. Beszámol a lap a budapesti Operaház szólistáinak sikeres moszkvai vendégszerepléséről, valamint a Nemzeti Színház moszkvai bemutatójáról: a Magyar Electra című előadásáról. öten a harmincháromezerből. A Miről álmodozom? című gyermekraj zpályázat győzteseit Moszkvában látták vendégül. Erről nyújt élménybeszámolót N. Protaszo- va cikke. Maksz Boljanovszkij A felderítőlány című kisregényének befejező részét közli a februári szám: A melléklet egy kötött kislánykabát leírását, kelim- és keresztöltéses szőnyeg mintáját, egy sportpulóver leírását, valamint kalap- és sálegyüttes mintáját közli. Válogatást ad az olvasók beküldött ételreceptjeiből. Gyerekeknek és felnőtteknek szóló rejtvény zárja a mellékletet. szputnyik „Töretlenül követve Lenin útmutatásait, a Szovjetunió Kommunista Pártja biztosan vezeti a szovjet népet a szocializmus tökéletesítésének útján, a szovjet társadalmat a kommunizmus felé irányítja a társadalomgazdasági fejlődés meggyorsítását célzó koncepció alapján.” E szavakkal kezdődik az Űjabb lendület című vezércikk, melyben a szerző taglalta a XXVII. pártkongresszus útmutatásait az ezredforduló végéig, és szemügyre veszi a nyugati országok imperialista reakciós köreinek azon kísérleteit, hogy tömegkommunikációs eszközök segítségével a lehető legkifinomultabb módon megtévesszék a széles tömegeket. A nyolcvanas évek kommunistái címmel egyszerű munkásemberek és értelmiségiek portréjából kötött csokrot a válogatás szerzője. Az olvasó megismerkedhet egy aútóbuszsofőrrel, aki azzal tűnt ki, hogy másfél millió kilométert tett meg főjavítás nélkül, méghozzá a zord szibériai körülmények között. A további riportalanyok: egy állami gazdaság traktorosa, egy étterem főszakácsa, egy tanítónő, egy tudós fizikus, egy repülőgép- gyár szegecselőnője és mások. Mezőgazdaság: pillantás az energetika szemüvegén keresztül. Ezzel a címmel közli a folyóirat két rangos tudós tanulmányát. A téma: megéri-e a befektetés az eredményt? Röviden arról van szó, hogy egy palack tej előállításához fél palack kőolajnak megfelelő energia szükséges, nagy általánosságban egyetlen táplálékkalória előállítására pedig mintegy kilenc kalória ásványi energiát fordítanak. Gyökeres változások várhatók a mezőgazdaságban e területen már a közeljövőben. Moszkva rég elfeledett kincsei című cikkében Pavel Tyimofejev szinte hihetetlen, mesebeli, ám a valóságban megtörtént esetekről ír. Amikor egy ódon moszkvai Villát tataroztak, a munkások öt fémöntvényt találtak az egyik fal alapzatánál. Mikor megtisztították, kiderült, hogy 18 kilogramm színaranyra bukkantak. Iskolás gyerekek egy régi ház lebontása után keletkezett grun- don egy sötét üvegpalackot találtak, benne 131 briliánsból álló kollié, egy rubinokkal és gyémántokkal díszített kitűző, valamint több arany- és platinagyűrű, drágakövekkel díszítve... A talált kincsek további sok-sok példáját sorakoztatja még fel a cikk. Egyik nemzetnek sem közömbös, milyen képet alkotnak rála a határain tűi élő más népek. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez méginkálbb érvényes a nagy nemzetekre, nagy országokra. A megismerés egyik legelterjedtebb formája az irodalom. Az orosí irodalom a nyugati enciklopédiában címmel Galina Ja- kuseva tanulmányát közli a Szputnyik új száma. Egy elvált asszony másodszor is férjhez megy. Pótol- hatja-e az új férj az első házasságból származó gyermek vér szerinti apját? Ismert a kérdés, melyre Igor Domo adja meg a választ a Mostoha a családban című tanulmányában. A szerző a következő alcímet adta írásának: Egy pszichológus tanácsa az újraházasodó gyermekes nőknek. Sztanyiszlav Kondrasovhat és fél évet élt New Yorkban aiz Izvesztyija tudósítójaként. Később még öt évet Washingtonban. Eközben is gyakran ellátogatott New Yorkba. Jó alkalom ez egy író ember számára, hogy könyvet írjon élményeiről. A Szputnyik Könyvespolc rovatában New York „fényei” címmel olvashatjuk Kondra- sov művét arról, milyennek látta a világ egyik legnagyobb városát, az ott élő embereket, szokásaikat és erkölcseiket. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom februári számában közli Szava Dangulov őfelsége postája című regényét. Előző műveihez hasonlóan az író új regényének is diplomáciai témát dolgoz fel. William Bullitt és Lincoln Steffens személyében küldöttség indul Moszkvába és Leningrádba 1919 tavaszán, hogy tárgyaljanak a békefeltételekről, megismerjék az ország gazdasági helyzetét. Kíséretükben utazik Cvetov, aki Franciaországban él, de apja, testvérei Moszkvában. A regény főszereplői között találjuk Csicserint, a külügyi népbiztost, de felvillan néhány más korabeli politikus alakja is. A regényt Harsány! Éva fordította. A líra rovat Andrej Voz- nyeszenszkdj, Kajszin Kuli- jev, Raszul Gamzatov, Alim Kesokov és Makszim Tank verseit közli Szokolay Zoltán és Hárs György fordításában. A különböző hangvételű verseket a béke gondolata hatja át. Külön rovattal köszönti a folyóirat az SZKP XXVII. kongresszusát. Apró Antal és Molnár Géza írását a szovjet emberek életét bemutató írások követik Alim Kesokov, Dmitrij Mamlejev, Tatyjana Horosilova, Jurij Sabanov, Vszevolod Butov, Iszaj Lemberik, Nelli Kuz- nyecova és Valerij Povolja- jev tollából. Minden bizony- nyál nagy érdeklődést vált ki a Kun Béla emlékezete című összeállítás, amelyet a magyar forradalmár századik születésnapja alkalmából ad közre a szerkesztőség. A folyóirat felkérésére Barta Istvánná, Földeák János, Ké- kesdi Gyula, Milei György, Molnár Géza, Rácz Olivér, Rostás István, Siklós András és Tamás Aladár emlékezik Kun Bélára, szovjet részről pedig Nyifcolaj Gran- diilevszkij, Nyikolaj Iljuhov, Alekszandr Gatov, Mihail Iovcsuk és Borisz Volfszov vetette papírra emlékeit. A líceum épülete Maria Kanatsouli
