Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

1986. február 12. Képújság 5 „E törvényerejű rendelet célja annak elősegítése, hogy a községi, nagyközségi, városi, megyei városi, fővárosi kerületi tanács (helyi tanács) pénzeszközeit kiegészítve, a lakosság igényei és anyagi hoz­zájárulása alapján önállóan gondoskodhasson a település intézmé­nyei és közfeladatai ellátásának fejlesztéséről, színvonalának emelé­séről. A helyi tanács e célból működési területén, illetve annak meg­határozott részén — a fizetésre kötelezhetők többségének előzetes egyetértésével — rendelettel településfejlesztési hozzájárulást álla­píthat meg. — Részlet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1054. évi 12. számú törvényerejű rendeletének általános rendelke­zéséből. A lakosság egyetért a céllal Beszélgetés Czer Mihály tanácselnökkel Nem volt könnyű helyzet­ben a bonythádi városi ta­nács vezetése, később a ta­nácstagság sem, amikor dön­teni kellett a településfej­lesztési hozzájárulásról, majd arról, hogy azt milyen célra kérjék. Mint az köztudott, építik a gázvezetéket, ennek lakossá­gi hozzájárulása 14 ezer fo­rint, másik két társulás is működik a városban, szenny­vízcsatorna építésére, 300— 300 taggal, a befizetett hoz­zájárulás az előbb alakulónál 19 ezer, a későbbinél 21 ezer forint. Egy harmadik szerve­zése éppen folyamatban van. Százötven tagra számítanak, de ilijt már 25 ezer forintot kell befizetni. A társulati hozzájárulás nem tanácsi be­vétel ugyan, de a város is gyarapodik a csatornázással és a gázibekötésékkel is. Nyilván olyan célt kellett meghatározni és olyan össze­get, ami a többi célt nem ve­szélyezteti és nem is késlel­teti, hiszen a lakosság teher- bíróképességének is van ha­tára. Mindez természetesem nem az újságíró találmánya, Ezer Mihály tanácselnökkel be- ■ szélgettünk arról, hogyan is alakult a városban a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás megszavazásának folyamata. — Az alakuló ünnepi ta­nácsülés után rögitön az elsőn tárgyaltuk a VII. ötéves terv koncepcióját. A koncepció szerint is nyilvánvaló, hogy Bomyihádon új szeméttelepet kell építeni, mert. környezet­védelmi okokból a régit le kell zárni. Ugyaniakkor ha­laszthatatlan az új közítemető létesítése. Ez a két feladat az, amihez nincs elég pénz ebben az ötéves tervben, emellé tettük az if júsági tan­uszoda létesítését harmadik célként, de ehhez már szigo­rúan vett állami pénz nem áll rendelkezésre. A tanács­ülés az első kétt javaslatot elveteitte, úgy véltük a har­madikra lehet leginkább mozgósítani a lakosságot. Természetesen az előző két cél is bent maradt a tervek között, de megvalósításuk fo­lyamata lassul. — Beszéljünk mindjárt az elején a végeredményről. — A decemberi tanácsülés álkotta meg a szavazás vég­eredményének ismeretében a rendeletet. A fizetésre köte­lezhetők 60,6 százaléka dön­tött úgy, hogy vállalja öt év­re, évi 700 forint település­fejlesztési hozzájárulás meg­fizetését. Mértük azok véle­ményét is, ákifc ellene sza­vaztak, a megjelölt céllal több mint 58 százalékuk egyetértett, ami megnyugtató eredmény. — Milyen módszerrel kér­dezték meg a lakosságot? — Az augusztusi tanácsülés után ismét összéhívtük a ta­nácstagokat, a pót tanács tago­kat és az apparátust, így mind a 45 körzetben egy há­romtagú stáb alakult, kivéve hármat, mert ott nincs pót­tanácstag. Addigra már el­készült a tájékoztató a tervek­ről és a kérdőív, ezt a cso­portok saját elképzelésük sze­rint személyesen vitték el az állampolgárokhoz, csak né­hány százalékra tehető azok száma, akikhez személyesen nem tudtunk eljutni. Novem­ber közepén már látszott, hogy meglesz a szükséges szavazat, téhát megkezdődhe­tett a tanácsrendelet előké­szítése. A rendelet tervezetét, amit a végrehajitóbizottság elfoga­dott, társadalmi vitára bocsá- tottiik, olyan módon, hogy megküldtük a nagyobb üze- méknék, szövetkezeteknek. Kértünk véleményt a nép­front városi bizottságától, a KlSZ-lbizotttságtól, a szakma­közi bizottságtól és természe­tesen a tanács városfejlesz­tési bizottságától. — Milyen helyi rendelke­zéseket tartalmaz a bonyhá­di tanácsrendelet? A törvényerejű rendelet­ben előírtakon túl úgy dön­tött a tanácsülés, hogy men­tesíti azokat, akik a szenny­vízcsatorna építésében tár­sulati tagként részt vesznék, és azokat az egyedülállókat, akiknek egy főre eső jöve­delme nem haladja meg a háromezer forintot. Jelenleg ott tartunk, hogy a biztosan mentesítettek körét értesít­jük. A fizetésre köteJezihetök- nek adóként kivetjük az évi hétszáz forintot, éhhez mel­lékeljük magát a tanácsren­deletet. Ennek ismeretében ki-ki eldöntheti, hogy kéri-e a mentesítését. Az idén ala­kuló szennyvíz-vezetéket épí­tő társulás tagjai még fizet­nék, ők a következő évtől kapják a mentesítést. — Mi történt azóta? — Az uszodaépítést előké­szítő társadalmi bizottság megalakult, a következő ta­nácsülés kéri fel a népfron­tot egy szélesebb körű tár­sadalmi bizottság megalakí­tásával, ennek feladata a la­kossági hozzájárulások meg­szervezése. — Mii a helyzet a környe­ző községekben? — Két tanács háromszáz forintot kért és kapott a la­kosságtól, háromban hatszá- zat fizetnek, Kafcasdon ezer forintot szavazott meg a la­kosság az ifjúsági ház épí­tésére. A györei közös tanács, Izrnény társközséggel nem indította az idén a tého-t, mert megkezdődött a vízmű építése mintegy harmincezer forintos családonkénti hozzá­járulással. Gyünkön és hat társköz­ségében 78 százalékban sza­vazták meg a településfej­lesztési hozzájárulást, a hat­száz forintot, évi ötven fo­rintos emeléssel. Mire fordít­ják a lakosság pénzét? — kérdeztük Körcsönyei József tanácselnököt. — Gyünkön községi, iskolai tanmedence és hozzávaló mélyfúrású kút első ütemé­nek építése a feladat, más- részt új óvoda pénzügyi fede­zetének megteremtését jelöl­tük meg, s fogadta el a la­kosság. A társközségek kö­zül Diósberényben és Száraz- don közmúvezetékes ivóvíz- hálózat társulásos megoldása, Szakadáton és Varsádon mélyfuratú kút és vízkivételi mű építése, IMiszlán közmű­ves vízhálózat tervdokumen­tációjának kidolgozása sze­repel. Udvariban a ravatalozó felújítása és a temető újra- myitása a tervek egyik része, s valamennyi társközségben szilárd burkolatú út építése alkotja a tervcsoportok má­sik részét. — Mentességet 616 fő ka­pott, széles körben, 10 pont­ban állapítottuk meg a mentességi feltételeket. Így a 2500 forint egy főre eső jö­vedelem alatt, négy és több gyereknél, valamint hetven év fölött, jövedelemtől füg­getlenül. A rendszeres szo­ciális segélyezettek, szociális otthoni elhelyezettek, kom­fort fokozat nélküli, nem személyi tulajdonú lakásban élők, külterületen, tanyán, majorban lakók, társulási, társulati tagok, ötven száza­lékos fizetési kedvezményt kapnak, akiknek a család­tagjaik időskorúak, szociális gondozását látják el, és a külön háztartásban élő fiatal házasok, öt évig. Lidi néni Sárpilisen Hadiözvegy. Napjainkban ritkán használt szó. Szeren­csére. Am akadnak mégis olyanok, akiket illet ez a fo­galom, jelző. Ilyen asszony özvegy Kiss Józsefné Mát? Lidia Sárpilisen. A zörgetésre három ember jön, a Petőfi utcai kis kertes ház három sarkából. Elöl egy negyvenöt év körüli asszony, Kiss Mária, mögötte az édesanyja, Lidi néni, és fia, Kiss József, aki hároméves korától él a paralízis rabságában. A ritkán megkérdezettek zavara hamar eltűnik, amikor a tiszta szobában, a saját készítésű szőttesek, asztalterí­tők, abroszok tarka világát mutathatja a két asszony. Maguknak szőnek estik. Egy-egy darab azért kerül emlék­ként hol ide, hol oda. Lidi néni Sárpilisen született. Most 74 éves. ö a beszé­desebb. Amit elmond életükről, az mind a faluhoz kötő­dik. Elfordulnak, amikor a településfejlesztési hozzájáru­lásról esik szó. Azok közé tartóznák, akiknek nem kellene fizetniük, mert íme, az elmúlt hónap bevétele: Lidi néni hadiözvegyi nyugdíja 1950 forint, lánya, Mariska — szív- betegsége miatt könnyebb munkára javasolt — elvált fér­jétől, családi pótlékot és gyermektartási díjat kap fize­téséhez, így ő 3900 forinttal járul hozzá a családi kasszá­hoz. Kiss József szociális segélye 2150 forint. A család negyedik tagja, Lidi néni undkája, ipari tanuló. Az alig nyolcezer forint osztódik négy felé. ök nem kérték volna a fejlesztési hozzájárulás fizetése ■ alóli mentesítést, ha az elöljáró nem íratja velük alá a kérvényt. Mindig is fizet­ték a községfejlesztési adót, és most sem akarnak ebből az új formából „kimaradni”. Lidi néni úgy fogalmazott, hogy nem az a gazdag, ákinek sok a jövedelme, hanem, aki a keveset is meg tudja becsülni. Sárpilisen sok az idős ember. Igényük, hogy az utcájukban betonút legyen. Ezért a kevésből is szívesen adnak. Tudják, hogy nem lehet messze jutni azon az úton, ami az ő pénzükből épül, de itt születtek, és szeretnék, ha csak a falujuTc nevében maradna a sár. Szentgyörgyi ezresek Duniaszentgyörgy jövőjét befolyásolja az atomerőmű közelsége. Ez abban is je­lentkezik, hogy mind na­gyobb az érdeklődés a csalá­di ház építésére alkalmas telkek iránt. A dunaszent- györgyi tanács paksiak ré­szére — a negyvenhét ház­helyből — húszat biztosított. Ez talán tovább növeli az in­gázók számát, de a faluhoz való kötődést is. Az ezeregy­száz eljáró dolgozó is meg­szavazta a településfejlesz­tési hozzájárulást. Ennek összege figyelmet kér. Ezer, azaz egyezer forint! Megyei tapasztalatok A településfejlesztési hoz­zájárulás bevezetésének elő­készítése 1984 októberében indult. A megyei tanács a helyi tanácsok részére irány- mutatást adott, eligazítást nyújtott az előkészítés poli­tikai követelményeiről, szak­mai és pénzügyi kérdések­ről. A helyi tanácsoknál az előkészületi munkák a ta­nácsi választások után vet­tek nagyobb lendületet. A településfejlesztési hoz­zájárulás bevezetésének első szakasza, amelynek célja egyrészt a lakosság tájékoz­tatása, másrészt a hozzájáru­lás összegére, időtartamára, és a fejlesztési célokra vo­natkozó lakossági vélemény — igény, szándék megisme­rése volt, illetve lett volna — a tanácsok egy részénél csak szűk körre terjedt ki, esetleg teljesen el is ma­radt. A tanácsok írásos tájékoz­tatóval, felhívással fordultak a lakossághoz, amelyben — többek között — ismertetés­re került a településfejlesz­tési hozzájárulás szerepe, el­fogadásának feltétele, a hoz­zájárulásból megvalósítható célok köre. Az írásos tájé­koztató, valamint a válasz­nyomtatvány — többségében nyilatkozat formáját öltve — tanácstagok, társadalmi ak­tivisták és apparátusi dol­gozók közreműködésével csa­ládlátogatás útján jutott el az érintettekhez. A tanács és a népfront képviselőinek e családlátogatás során kifej­tett alfctív, meggyőző, agitáló tevékenysége nagyiban hozzá­járult a töhbség egyetérté­sének megszerzéséhez. Azo­kon a helyeken, ahol a ta­nácsi apparátust megfelelően felkészítették és a szervezés­be bevonták, kevesebb zök­kenővel, rövídebb idő alatt és eredményesebben zárult a szervezés. Megyénkben a fizetésre kötelezhetők egyetértésének megszerzése a helyi tanácsok döntő többségénél november hónap végéig megtörtént (87%). E tanácsok mindegyi­kénél a hozzájárulás beveze­tését elfogadta a lakosság, ezen időpontig néhány ta­nácsnál tanácsrendelet is született. Következésképpen a településfejlesztési hozzá­járulás értelmezéséről a pénzügyminiszter és az MTTH elnöke által decem­berben kiadott közös irány­elv későn, mondhatni az ese­mények után érkezett. Ez mindenképpen újabb, jelen­tős feladatokat rótt a taná­csokra. Az irányelv, vala­mint a megyei tanács állás­foglalása értelmében a ta­nácsok újraszámolták az el­fogadás arányát oly módon, hogy a várhatóan mentessé­get élvezők szavazatát ki­emelték a tanácshoz vissza­érkezett válaszok közül, s az így „megtisztított” „igen” szavaztolkat viszonyították a ténylegesen fizetésre köte­lezhetők számához. A men­tesek szavazatainak kieme­lése után sehol nem kellett újra kezdeni a szervezési munkát, mivel így is min­denütt megvolt a szükséges szavazati többség. A településfejlesztési hoz­zájárulás bevezetése a fize­tésre kötelezhetők — megyei átlagban kifejezve — 67%- os egyetértése alapján tör­tént. A fizetés elfogadott időtartama öt év. A mentességet élvezők ará­nya megyei szinten várható­an 32%. A teho elfogadott összege az első évben 300— 1000 forint közötti, az átlag 500—600 forint. A településfejlesztési hoz-* zájárulásból származó bevé­tel jelenleg csak hozzávető­leges számításók szerint me­gyei szinten a korábbi ko­fa összege körül várható (kb. 35—37 millió forint). Figyelemre méltó és rend­kívül pozitív tényként érté­kelhető a tého bevezetésé­nek sikere. A lakosság meg­felelő hozzáállását tovább hangsúlyozza, hogy a teho fizetése mellett továbbra ia jelentkeznek egyéb közcélú önként vállalt, vagy jogsza­bályi kötelezettség alapján fizetendő lakossági terhek, így például az út- és közmű­fejlesztési hozzájárulás, ame­lyet a fejlesztésben érdekelt lakosság nem vállalás, ha­nem jogszabályi előírás alap­ján fizet. összességében megállapít­ható, hoigy a településfejlesz­tési hozzájárulás bevezetésé­nek szervezése időszakában a tanácsok és a lakosság kapcsolata tovább erősödött — állapította meg a megyei tanács tájékoztatója a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás bevezetésének tapasztalatai­ról. Az oldalt összeállította: Decsi Kiss János, Ihárosi Ibolya, Szeri Árpád, Ta­kács Zsuzsa. Folytatják a megkezdett munkát Szekszárdon, az Alisca lakótelepen a VII. ötéves tervben folytatódik a gyermekintézmények építése. Az iskola után óvoda is épfii, a megszavazott teho felhasználásával is. Az 5. iskola környéke még rendezés előtt. Pakson az eredeti terv a szabadidő-központ létesítése volt. A lakosság véleményének meghallgatása után az évi két-hárommillió forint hozzájártdás 75 százalékát csa­tornázásra, vízelvezetésre, út- és járdaépítésre fordítják. Szilárd burkolatú út és jó ivóvíz

Next

/
Thumbnails
Contents