Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

2 NÉPÚJSÁG 1986. február II. Újra támad (Folytatás az 1. oldalról) centiméternyi havat ígér­teit. Fél tizenegykor a tamási üzemmérnökség is bejelen­tette a havazást. Éjfél előtt 10 perccel Szekszárdon in­tenzívebbé vált a havazás, de a paksi, valamint a szek­szárdi üzemmérnökség gépei a területen voltak. Hajnal­ban még 16 gumdlapos, hó­ekével felszerelt sószóró gép dolgozott az utakon. Haj­nalra Székszárd és Paks tér­ségében 8 centiméteres volt a hó. Tamási környékénél elérte már a 25 centimétert. — Hajnalban riadóztat- tuk — folytatja Tóth János — a termelőszövetkezetek­ben lévő gépeket is. Ennek eredményeképpen a saját és az ő tulajdonukban lévő gé­pek munkája révén 39 gép végezte a hóeltakarítást. Érdekesség: változott az időjárás is. Míg az egész megyében esett a hó, addig Nagydorogon az eső esett. A hőmérséklet is érdekesen alakult. Tamásiban —4 fo­kot, Pakson plusz 2 fokot, míg Szekszárdon —1 fokot mértek. A főútvonalak járhatnak. Ez alól Tamási térsége volt csak kivétel, ahol a bekötő- utakon volt gond. Tegnap 0 órától jelenté­sünkig a közúti igazgatóság a hóeltakarításban és az utak rendbe tételében 81 tonna tiszta sót használt fel. Átlagosan 15 perces késés — A Bátaszék—Sárbogárd szakaszon — mondja Tóth János szekszárdi forgalmi szolgálattevő — a vasúti közlekedésben hétfő hajnal­tól kezdve nem volt lénye­ges fennakadás. A szél nem fújt, így a sínekre leesett havat eltolták a mozdonyok. Elítélték a Egy londoni bíróság hét­főn elrendelte a Robert Mur­doch sajtómágnással konf­liktusban álló legnagyobb nyomdászszakszervezet, a SOGAT—82 minden vagyo­nának elkobzását, és ezen kívül még 25 000 font pénz- büntetést rótt ki rá, mert A hétfőn hajnalban Sárbo­gárdiról érkező vonat fél órát késett, a reggeli 6.13-as gyors pedig 7 perces késés­sel indult. Örömünk vasárnapig tartott Simon Ferenc, a szekszár­di Volán buszpályaudvar ve­zetője: — Örömünk vasárnapig tartott, hiszen sem szomba­ton, sem pedig vasárnap nem volt fennakadás a köz­lekedésben. A megyeszékhe­lyen hétfőtől volt az igazi gond, a hegyi utakon, a Bottyán-hegy, Herman Ot­tó, Alisca és Május 1. ut­cákban. Reggel kimaradt a Bottyán-ihegyi járat. A 12, 13, 14-es vonalakon a jára­tok csak a Skála áruházig tudtak közlekedni az útvi­szonyok miatt. Az Alisca utca térségében 10—15 per­cet késték a buszok. A Cső-' tönyi-völgyben a csuklós­buszt menteni kellett, mert nem tudott megfordulni. Helyette normál buszt állí­tottunk be. Továbbá megtudtuk még: hogy a személygépkocsik csúszkáltak nagyon az uta­kon, akadályozva a buszo­kat. A 7-es vonalán emiatt volt 7 perces késés. A hely­közi járatoknak nem volt fennakadás. Szekszárdról pontosan indultak a távol­sági buszok. Az ide érkezők késése reggeli utasbeszállí- táskor 10—15 perc volt, amely fél nyolcra 15—30 percre nőtt. Huszonöt igénybejelentés Molnár Istvántól, az Álla­mi Biztosító Szekszárdi Gép­jármű Kárrendezési Fiókja vezetőjétől megtudtuk, hogy tegnap kora délutánig 24 sze­méi y gépkocsi koccanás és ki­csúszás okozta kárát jelen­nem volt hajlandó beszün­tetni a Murdoch-lapok elle­ni akciókat. Erre két hete szólította fel a bíróság a szakszervezetet — ám in­nak tagjai továbbra is min­dent megtettek a The Times, a Sunday Times, a The Sun és e News of the World a tél tették be a gépkocsitulajd o- nosok. A fiókvezető szerint ez a szám csak nőhet. Öt törés Manzel Henrik, a szekszár­di mentőállomás gazdasági ügyvezetője arról informálta szerkesztőségünket, hogy a megszokottnál többször nem hívták ki őket. Szekszárdon öt embert kellett a kórház­ba szállítani térdsérülés, bo­ka-, borda- és combnyaktö­rés míiatt. DÉDÁSZ Alszegi István üzemirányí­tó tájékoztatása szerint meg­tették a rendkívüli időjárás megkövetelte intézkedéseket. A hálózat gyenge pontjait, a kettős felfüggesztésű szige­teléseket megerősítették. 13 óra 51 perékor a Székszárd— Tolnia—Bogyiszló 20 KV-os távvezetéken üzemzavar lé­pett fel. A hiba behatárolá­sát azonnal megkezdték. Tol. na térségét 14 óra 57 perckor már ellátták villamos áram­mal. Információszerzésünk időpontjáig még nem volt áram Bogyiszlón és a kör­nyező tanyákon. Késő délutáni információk Székszárdon egy koccaná­sos baleset történt. 116 óra 50 perckor jelentet­ték, hogy Tamási térségében lévő bekötőutak igaz, hogy havasak, de járhatók. A szekszárdi vasútállomás­ról elutazott az a .vándor pá- lyamuinlkásbrigád, amely a váltók tisztításánál tevékeny­kedett. Délutánra járhatóvá vált a szekszárdi 12-as helyi jára­tú busz vonala. A Botityán- hegyi últi helyzet változatlan. A volánosok örülitek annak, hogy az utazóközönség meg­érti a helyzetét és türelmes. szíj—bj terjesztésének megakadályo­zására. A hétfői ítélet a legkemé­nyebb, amelyet a Thatcher- kormány törvénykezése alap­ján működő bíróságok eddig kiszabtak egy szakszervezet­re. PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára táviratban köszöntöt­te Fidel Castrót, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárává új­raválasztása alkalmából. BUKAREST Nicolae Ceausesou, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke vasárnap délelőtt újabb meg­beszélést folytatott Jasszer Áradattal, a PFSZ VB elnö­kével, akiivel előző este már eszmecserét folytatott a kö­zel-keleti helyzetről. Jasszer Araiflat a szívélyes és meleg baráti légkörű tanácskozáson a legutóbbi közel-keleti fej­leményekre utalva kifejtette a Palesztina! Felszahadítási Szervezet álláspontját ezek­kel kapcsolatban, hangsú­lyozva, hogy a PFSZ egy sor akciót kezdeményezett és folytatott annak érdekében, hogy megoldást találjanak az összetett közel-keleti prob­lémákra, s erősítsék a béke kialakításának politikáját. ROMA Palermóban hétfőn meg­kezdődött a szioíliiai szerve­zett alvilág, a maffia 474 tagja elleni per. A másfél évig tartó esemény a tárgya­lás számára külön felépített, csaknem nyolcezer négyzet- méter területű, bunkerszerű teremben zajlik. PHENJAN A KNIDK szóvivője hétfőn nyilatkozatban ítélte el a most kezdődött Team Spirit ’86 amerikai—dél-koré ai had­gyakorlatot, s felszólította az Egyesült Államokat a had­gyakorlatok azonnali beszün­tetésére. MADRID Spanyolország kiválása a NATO-toól politikai csapást mérne az Atlanti Szövetség­re. Egyebek között ezt hang­súlyozta Lord Carrington, a NATO főtitkára a madridi El Pais című napilapnak adott nyilatkozatában. A NATO vezetője kifejtette, hogy Spanyolország közös piaiéi és NATO-tagsága kö­zött szoros az összefüggés. PORT-AU-PRINCE Az új haiti vezető szerv, a nemzeti kormányzótanács vasárnap feloszlatta a szi­getország parlamentjét — jelentette be vasárnap a Le Moniteur című hivatalos 'haiti lap. Mai kommentárunk A káosz ■ Petar Mladenov, bolgái külügyminiszter 1936. au­gusztus 22-én született a Vi- din megyei Tosérvei faluban. ■Felsőfokú iskolai tanul­mányait a szófiai Kliment Ohridszki Tudományegye­tem filozófiai szakán kezd­te meg, majd — 1963-ban — Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében fe­jezte be. Ezt követően az ifjúsági mozgalomban töl­tött be különböző funkció­kat: a Dimitrov Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség Vidin megyei titkára, majd első titkára volt. 1966-tól a DKISZ Központi Bizottsága Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője, később az ifjúsági szövetség köz­kísértető ponti bizottságának titkára lett. Petar Mladenovot 1969- ben a Bolgár Kommunista Párt Vidin megyei Bizott­ságának első titkárává vá­lasztották; e funkciót két évig töltötte be; 1971-ben külügyminiszterré nevezték ki. Hosszú évek óta élvezi a bolgár kommunisták bizal­mát: a BKP X. kongresszu­sán a Központi Bizottság tagjává választották, 1974-től a BKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, s 1977 de­cemberétől a Politikai Bi­zottság tagja. Petar Mladenov a Bolgár Nemzetgyűlés képviselője. brit nyomdászszakszervezetet Nem volt nehéz megjövendölni, hogy az elnökvá- lasztások lebonyolítása zajos és zűrös lesz a Fülöp- szigeteken. A hétezer szigetből álló ország államfője Ferdinand Marcos vagy másfél évtizede alkotmány- ellenesen hosszabbította meg magas hivatalát, és most — engedve a hazai és amerikai nyomásnak — szeretné legalizálni, ország-világ előtt szalonképesebbé tenni hatalmát. Mivel vetélytársa az egÿkori ellenzéki vezér özvegye, férjének meggyilkolásával éppen az elnök hadseregét vádolják, és mivel a Fülöp-szigeteken óriá­sira duzzadt a feszültség, várható volt, hogy a válasz­tások emlékezetessé válnak. Ami történt, az a legborúlátóbb várakozásokat is felülmúlta. Hiába állott az illetékesek rendelkezésére a legmodernebb elektronika, hiába utazott a helyszínre az amerikai törvényhozás megbízottja, hiába műkö­dött összesen öt (!) voksszámláló hálózat (a hivatalos, az ellenzéké és három sajtóorgánumé), a helyzet pilla­natnyilag az, hogy eredmény nincs, sőt, az is kezd kérdésessé válni, hogy valaha lesz-e. Félreértés ne essék: az eseményt nem az teszi rendhagyóvá, hogy az igencsak hosszan húzódó hétezer szigetről amúgyis nehéz begyűjteni az adatokat. Az adatdk, hála a tech­nikának, viszonylag gyorsan gyűltek — csak éppen minden számlálóközpontban egészen más képet mu­tattak. Méghozzá csodálatosképpen olyan képet, amit egv-egy centrumban látni szeretnének. Abban az országban, amelynek területén van az Egyesült Államok két legnagyobb távol-keleti katonai bázisa, és amelyet ezer szál fűz az amerikai „nagy testvérhez”, a dolgok alakulása Washington számára is komoly tétet jelent. Lugar szenátor, amerikai fömeg- bízott „keserű szájízzel” hagyta el Manilát, és aligha csak a Marcost támogató, adott esetben talán a puccsig is elmerészkedő Fülöp-szigeteki hadsereg vár riadó- készültségben, de nyilvánvalóan a State Department és a Pentagon egész apparátusa is. A Potomac partján jól tudják, hogy ez a választás az amerikai befolyás megőrzésének utolsó eszköze lehet, mert ez a befolyás (némi anyagi és egyéb áldozattal) bármelyik jelölt legalizált győzelme esetén megőrizhető. Ha azonban a küzdelemnek nem lesz győztese, ha a nagy erőpróba anarchiába fullad, cikkor nemcsak a filippinók milliói, de az USA számára is elkövetkezik a teljes kiszámít­hatatlanság kora. HARMAT ENDRE Petar Mladenov életrajza Franciaország Erőgyűjtés márciusra Franciaország ismét vá­lasztások előtt áll. Március 16-án döntenek arról, hogy a következő öt évben ki ve­zeti majd az országot: kor­mányon marad-e a Francia Szocialista Párt, vagy visz- szatér a hatalomba a jobb­oldal. A legutóbbi választások előtt biztosra lehetett venni a jobboldal bukását. A fran­ciák változást kívántak, s az egyetlen lehetséges alterna­tíva Francois iMitterrand szocialista pártja vtolt, amely biztató programmal jelent­kezett. Legutóbb egy válasz­tási gyűlésen Laurent Fabi­us már arról beszélt, hogy bármely politikai program megvalósításához öt eszten­dő kevés. A miniszterelnök ezzel arra kívánt magyará­zatot adni, hogy Mitterrand híres, U0 pontos programját miért nem sikerült maradék­talanul megvalósítani. Hogy most a .közvéle­ménykutatási adatok kisebb- nagyobb eltéréssel a szocia­lista párt bukását és a jobb­oldal győzelmét jósolják, abban nem is a választások előtt szokásos számonkérés játszik szerepet. Az eredmé­nyeket — amelyek szép számmal vannak — tulaj­donképpen elismerik. A franciák inkább azt nem hajlandók lenyelni, hogy ép­pen a szocialisták kormány­zása alatt duzzadt fel közel két és fél millióra a munka- nélküliek száma. Az igazsághoz tartozik, hogy a munkanélküliség nö­vekedése valójában olyan gazdasági kényszerintézke­désekből következett, ame­lyek a kézi erővel .termelő ipar modernizálásával függ­tek össze. A negyedik ipari forradalom küszöbén ezt a változtatást nem lehetett to­vább halogatni, még azon az áron sem, hogy ezek az in­tézkedések óhatatlanul poli­tikai feszültséget eredmé­nyeztek. Vagyis fordult a kocka, és most a szocialista párt politikája ellen tünte­tett nemegyszer, és sok tíz­ezer francia dolgozó. A mérleg másik serpenyő­jében ugyan a többi közt olyan tételek szerepelnek, mint az ötödik heti szabad­ság, az infláció öt százalék alá szorítása, a külkereske­delmi deficit csökkentése, a családi pótlék felemelése, a bankok, biztosítótársaságok és egyes nagyvállalatok ál­lamosítása. De ezeket a fon­tos, esetenként korszakvál­tást jelző intézkedéseket háttérbe szorította a sok-sok egyéni tragédia. A jobboldal 1983-ban még meglehetősen csendben volt, túlságosan közel volt ugyan­is a bukása. Ebből a pozíció­ból nem lehetett hatásos tá­madásokat vezetni. 1984-ben tudtak csak színre lépni, amikor a munkanélküliség miatti elkeseredés mind erő­sebbé vált. Több mint egy­millió embert voltak képe­sek az utcára vinni az egyébként teljesen jelenték­telen iskolatörvény ellen, no­ha ezeken a tüntetéseken a felvonulók valójában a kor­mánnyal szembeni érzelmei­ket juttatták kifejezésre. Ez volt a fordulópont. Et­től kezdve a jobboldali pár­tok szünet nélkül támadtak. Bírálták a munkanélküliség növekedését, számon kérték a vásárlóerő csökkentését, részletes programot terjesz­tettek elő az államosított üzemek, bankok visszaadá­sáról a magántőkének. E tá­madások közepette nem kí­mélték sem a köztársaság elnökét, sem a kormányt, sem a testületeket, sem a személyeket. Ehhez a politi­kai offenzívához nagyszerű keretet és töltetet adott a Greenpeace-ügy, amely — mint emlékezetes — egy kör­nyezetvédő hajó elsüllyesz­tésében játszott francia sze­rep miatt a múlt nyáron pattant ki, s amely a had­Marchais, az FKP főtitkára ügyminiszter lemondásához és a miniszterelnök elleni támadás állandósulásához vezetett. Ez volt a második fordu­lópont, és a jobboldal na­gyon élénk és nagyon durva, nem hivatalos választási kampányának kezdete. Ez­után nemcsak a politikai és a gazdasági élet jelenségeit támadták, hanem a balolda­li politikusok lejáratására is nyíltan törekedtek. Lénye­gében ősztől, a politikai évad újrakezdésétől számítható ez a korszak, amely már a ha­talom visszaszerzését szol­gálta. Ennek a politikai mérkő­zéssorozatnak annyiban új állomása a mostani, a hiva­talosan még el sem kezdett választási kampány, hogy a hang felerősödött, a frontok tisztázódtak, a programok megfogalmazódtak. Hogy a francia polgárt milyen mér­tékben hálózza be a kam­pány, azt talán sejteti két adat. Az új gaullelsta párt elnöke, Jacques Chirac mindössze egy hét alatt ti­zenkét választási gyűlést tar­tott Párizstól Dijonig, és Calaistól Onláans-ig. Ugyan­ebben az időben az FKP vezetői 41 nagyobb találko­zót rendeztek Franciaország- szerte, s emellett még szám­talan kisebb beszélgetést is, szűkebb, családiasabb kör­ben. A választási gyűléseken a pártok programjaikat ma­gyarázzák, a jobboldal közös platformját, a kommunisták és a szocialisták pedig a sa­játjukat. A szocialisták a folytatást ígérik, s a jobbol­dal visszatérése ellen igye­keznek mozgósítani. A jobb­oldal lefutottnak tekinti a választási harcot, biztosnak tartja győzelmét, s erre az esetre sok és alapvető vál­toztatást ígér. A többi közt az államosított üzemek, ban­kok visszaadását a magántő­kének, a szabadáras rend­szer bevezetését, a pénzvál­tás teljes szabaddá tételét, a nagy jövedelmekre kivetett adó megszüntetését, és sok más egyéb közt a sajtótör­vény megszüntetését. A kommunisták viszont világo­san elmondják, hogy a jobb­oldalt tekintik politikai el­lenfelüknek, és csak abban az esetben támogatják a szo­cialista pártot, ha az meg­változtatja politikáját. ÖNÖDY GYÖRGY Mitterrand elnök Chirac, a jobboldal vezéralakja

Next

/
Thumbnails
Contents