Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám
1986. február 10. NÉPÚJSÁG 3 A tac-,a* negyven százaléka nődolgozó (Folytatás az 1. oldalról.) — Mit mondhatok róla? Nem vagyok közöttük. Húsz évig voltam állatfelvásárló, aztán Tamásiban húsból than dolgoztam. — Hát akkor mégiscsak Ismeri? — Három dolgot mondok. Mikor visszakerültem a faluba, kértem a tanácsot, hogy nyithassak egy húsboltot, ez 1985. augusztusában volt. Még nem kaptam választ. Pedig Iregszemcsére vagy Tamásiba kell húsért menni az embereknek. Van kényszervágó, de az mégsem húsbolt. A másik gondom, hogy a téesz megszüntette a szarvasmarha-tenyésztést. Mi lesz akkor a legelőinkkel? A harmadik pedig öröm: kérem szépen, ebbe a faluba még Nagyszo- kolyból is idejárnak tápért, mert a téesz gondoskodik ró. la. Nékem is van két anyakocám, meg 12 süldőm. Most vettem — kívülállóknak is adnak — két bála szalmát, 450 forintért, haza is hozták. Já'hn István mondókája befejezése után rám néz, széttárja a karját és mondja: „Hát ennyit a faluról és a téeszről.” Azt mondják a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, hogy a hetvenes években még a gyengén „muzsikáló" gazdaságok közé tartozott a Petőfi, ma meg már a középmezőnyben van. Akkor is tudtak nyereséget növelni, amikor a gazdasági szorítások itöbb helyen kemény zavarokat okozták. Vagyis a hetvenes évek óta ötven százalékkal növelték termelésüket, megnégyszerezték a nyereséget, úgy, hogy csökkent a létszám. A szövetkezetben hárman egyetemi, hatan főiskolai végzettséggel, 63-an pedig szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek. A tagság 23 százaléka 30 éven aluli, negyven százaléka pedig nő. Háromszázötven kistermelővel tartanak kapcsolatot, ami a 230 fős tagságot figyelembe véve, azt is jelenti, hogy a kívülállók is „part. nerak”... A presszóban ketten azt tárgyalják éppen, hogy „eljött a képviselőnk is’’. Gyorsan felhajtják a féldecit, és Kovács József — „siessünk, mert elkésünk"... „Egy pillanatra" ké. rém őket. „Milyen a téesz?' A kérdés ott marad a levegőben, majd a válasz is : „Megfelelő”. — Tizenkét százalék lesz — Világosít fel egy fekete gumicsizmás, múbőrkíabátos és svájcisapkás gazda. — Tizennégy — veti közbe társa. — Tizenkettő, mert kettőt a nyugdíjasaknak adunk, mondta tegnap az elnök. — Mi a tizenkettő vagy a tizennégy? — kérdezem ártatlanul. — Ennyit fizetnek. A munkabér tizenkét százalékát — néz rám beszélgetőtársam. — Elégedettek? — Ki elégedett manapság? — kérdezik. — Csak hát azt kell gondolni, hogy volt olyan is, amikor még 12 forint sem volt, nemhogy 12 százalék... Na, siessünk, mert elkésünk... — mondják újra és elindulnak a mozi felé... A mozi előtt Trabantok, Volgák, Zsigulik... mintha fél ország jött volna ide, pedig a vendégek kevesen vannak, akkor csakis a magyarkeszi téesz gazdái jöhettek kocsival a zárszámadásra. Bent az előtérben sorba- állna'k a jelenléti ív előtt, aláírnak, majd kéttes-ihár- mas csoportokban beszélgetnék. Többen a már előbb le. írt „falusi egyenruhában” vannák. Gumicsizma, dzseki vagy műbőrkabát, svájcisapka. Az asszonyok meleg kabátban, fehér, kötött sapkában vagy kendőiben. Kovács Józseftől, aki társával álldogál, a keresetek után érdeklődöm. — Nekünk gyalogosoknak úgy négyezer körül van, gépeseké ennél töhb, de ők 12 órát is dolgoznak. Kovács József többed magával áll a terem egyik zugában. A munkáról, az eredményekről, az elnökről beszélünk, meg arról, hogy „hát mi választottunk magunknak képviselőt, el is jött, ott van ni, a Varga János, az iregszemcsei elnök...” Aztán megállapítjuk, hogy hiúiba van jó elnök, ha lusítö a tagság, de hiába szorgalmas a tagság, ha rossz az elnök, akkor csák tessék-lássék az a munka... Na most már nem is tudom, hogy ezzel di. csérik-e a mostani vezetést, vagy nem, hacsak azt nem tartom fontosnak, amit egy másik gazda mond : „A Kom- lóczi Jóskának már a második öt évet szavaztuk meg.” Ezen a szombat délelőttön már csak annyi történt Ma- gyarkesziben, hogy az elnök elmondta a beszámolót, amit megszavazott a tagság... majd ismét sorba álltak és a téesz- irodábian felvették a 13,3 millió farint munkabér után járó 12 százalékos nyereséget, vagyis másfél millió forintot. Zárszámadás volt Ma- gyarkesziben 1986. február 8-án... Arról nincs hírünk, hogy a pénzt az asszonyok már a téeszirodában kézbe kapták-e, vagy csak otthon számoltak el az emberek... HAZAFI JÓZSEF— GOTTVALD KAROLY Szellemi műhelyeink Takarmánytermesztési kutatóintézet Iregszemcsére, a takarmánytermesztési kutatóba készülődtem, s hogy teljesen tudatlanul mégse érkezzem, elővettem egykori jegyzeteimet, s a Faludi-féle örökléstan tankönyvet. Sokáig kellett böngészni például az árpakalásztípusok tetrahibrid F 9 hasadásának ábráját, amelyből megtudható, hogyha egy vegyes hibridogén eredetű árpapo- puláoióból fehér pelyvájú négysoros, bókoló kapucinus árpát akairunk szelektálni, S'1 = 81 féle genotípus és 2/* = 16 féle fenotípus fellépésére lehet számítani. Hát ennyit egyelőre az öröklés tudományából — csupán példáiként, illetőleg annak is egy kicsiny szeleteként arra, hagy milfyen sokrétű és alapos tudással kell birnia annak, aki életcéljául az új növény- vagy állatfajták nemesítését választatta. Ha szellemi műhelyről beszélünk, az Ireg- szemesei Takarmányter- mesztési Kutatóintézet valóban az: céltudatos keresztezéssel, amely a hozamnövelésen túl egy vagy több belső tulajdonság pozitív irányú változtatására törekszik, új fajtákat hoznak létre az itt dolgozó kutatók. Munkájuk rendkívül aprólékos, alaposságot, precizitást, mérhetetlen pontosságot igényel. Itt, a csodálatosan szép környezetben lévő központi épület mellett vannafk a te- nyészkertek, ahol a keresztezéseket végzik, a parcellák termését külön-külön betakarítják, megmérik, osztályozzák, számlálják, minősítik, majd laboratóriumban vizsgálják az új növény belső tulajdonságait. Ideális helyet választott a világhírű Mauthner magtermesztő cég amikor egyik kutatóbázisát Iregszemcsére telepítette, hisz azon túl, hogy a magtermesztés szinte az ország minden pontján eredményes, I regszemcse a Balaton közelsége miatt — ahogy mondani szokás — „luxusfklímával” rendelkezik. Mint azt az intézet neve is jelzi, legfőképp takarmánynövények nemesítése a feladatuk, ezen belül is a szójával, napraforgóval, borsóval, csicseri borsóval, babbal foglalkoznak. Nemrégiben készült el az intézet fejlesztési koncepciója, amely szerint a nemesítésnél a legfőbb cél a biotechnológia és a populáció- genetika legújabb eredményeinek alkalmazása, továbbfejlesztése, azért, hogy bővítsék a genetikai bázist, évente több generáció felnevelését elősegítsék. Bővíteni kívánják a hazai és a külországi kapcsolatokat, közös nemesítési programban vesznek részt, így bővül a genetikai bázis. Ez hibridek, illetve fajták hazai viszonyok közötti „versenyeztetéséhez” és a legjobbak honosításához szolgáltat megfelelő alapot, a második generáció felnevelésére alkalmas ökológiai adottságú kül- kapcsolat megteremtését és kiépítését eredményezi. Természetesen alapvető cél a genetikailag tiszta alapanyag előállítása. Az agrotechnikánál fajtaspecifikus technológiát dolgoznak ki különös tekintettel a tápanyag-, a vízellátásra, az optimális csíraszámra, a vetőmag biológiai értékére, a növényvédelemre és a vetésváltásra. A termelés szervezésénél és ökonómiájánál el kell végezni a termesztési technológiák gazdasági értékelését, ki kell dolgozni az optimális fajta- szerkezetet, rendszeresen értékelni kell a fajták nagyüzemi termelési eredményeit a fajták továbbfejlesztése érdekében, vizsgálják az egyes növények versenyképességét, gazdaságosságát, és foglalkoznak a vetőmagtermelés és -feldolgozás öfeo- kómiai-szervezési rendszerével. Az intézet ma Magyarországon a fehérjét adó növények kutatási centruma. A fejlesztés első lépcsőiéként a jelenleg köztermesztésben lévő fajok és fajták megfelelő biológiai alapját, és korszerű termesztésteohnoló- giáját kell kialakítani. Azt tervezik, hogy a fejlesztés későbbi időszakában bővítik a fehérjét adó fajták körét mind a szem, mind a teljes növény hasznosítása területén. A nemesitői célkitűzéseket növényfajonként részletezik, csakúgy, mint a megvalósítás eszközeit, lehetőségeit. Az eszközöket, célkitűzéseket évente felülvizsgálják, és a termesztési gyakorlat, illetve a piac igényeit, valamint a lehetőségeket figyelembe véve módosítják. A napraforgó-nemesítés legfőbb feladata a rezisztens vagy toleráns hibridek előállítása, nagy olajhozamú, jó alkalmazkodáképességű növények nemesítése, s a feldolgozóipar igénye szerint a napraforgó fehérjehozamának a fokozása. A ma és a hodmap maipnafof- góhibridjei az iregszemcsei tenyészkertefcben vannak, ezek nemcsak a hazai, de a nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. Két éve a francia vetőmagkereskedő cégek hat hibridet jelentettek be hat tőkés ország hivatalos kísérleteibe. A vizsgálatok tartanak, s úgy számolnak, hogy 1987-ben 12 ezer hektáron termelnek Iregszemcsén nemesített napraforgót Franciaországban. öt államilag elismert napraforgófajtát állítottak elő Iregszemcsén. Tavaly hat napraforgófajtát jelentettek be NÖMI-vizsgálat- na, Franciaországba szintén hat fajta kerül. Az eredmények rendkívül szépek: az NK—254-es napraforgó hektáronként 3—3,2 tonna termést hozott üzemi területen, az IH—NK—81-es 3 tonnát produkált, a Barbara eredménye 2,6—2,8 tonna. Az IH—NK—01-et 11 868 hektáron termesztették csupán, annak ellenére, hogy 3—3,2 tonna termése jóval fölözi az országos átlagot, amely hektáronként 1,95 tonna. Meglehetősen furcsa, hogy az igen magas hozamú iregszemcsei fajták helyett az üzemek mégis az alacsony termésátlagú és drága külföldi napraforgót választják. A szőjanövénynél a legfontosabb szempont a rövid te- nyészidő, a nagy fehérjehozam, a szaLmaszilárdság, a szárazság, illetve az alacsony páratartalom tűrése,' a betakarítási veszteségek csökkenése, a hosszú szemkiltelítődé- si ütem, a gyors vízleadás, valamint a betegségekkel szemben való ellenállás növelése. A takarmányborsónál a nagy fehérjehozam, az őszi káposztarepcénél a nagy olajhozam, az alacsony eru- kasav- és glükozináttartalom elérése a cél. A tömegtakarmány-ter- m észt és kutatását — amely jórészt a silókukorica-ter- mesztésre szorítkozik — új alapokra kívánják helyezni: a nagy energiáhozam mellett a fehérjehozamot is fokozni kívánják. Mindezeken a hagyományos nemesítési módszereken túl az új biotechnikai eljárásokat is alkalmazzák Iregszemcsén: szövettenyésztéssel végeznek visszaszaporí- tást. Ez a munka Baranya megyében a kutatóintézet bi- csérdi telepén, a steril tenyésztőszobában folyik. A növény hajtáscsúcsáról vagy az embriótegelyéről metszenek le egy darabkát, amelyet táptalajba, üvegbe helyeznek. A Bicsérden előállított táptalaj minden olyan hormont, vegyilletet tartalmaz, amely a növény számára szükséges és a természetben rendelkezésre áll. A szaporítást steril körülmények között végzik, s a növénykét, ha 2—3 hét múlva gyökeret ereszt, steril talajban nevelik tovább. Az intézetben néhány éve alkalmazzák a szövettenyésztés módszerét, s az a cél, hogy minél rövidebb idő alatt a legjobb fajták álljanak a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Iregszemcsén 25 ezer keresztezést végeznek, s már nem kell évekig várni, mert az első évben ellenőrizhetik a keresztezés eredményét, a következő tenyész- időszakban pedig kivihetik a szántóföldre. A technikai felszerelés korszerűsödik, a hagyományos laboratóriumokat felváltja az elektromos műszer, a pipettát az integrált áramkör. Szép és nagy feladatna vállalkozott az iregszemcsei intézet, a 223 dolgozó, a 20 kutatómérnök. A nemesítés mellett kidolgozzák a fajtaspecifikus agroteohnológiát, kutatási együttműködési megállapodást kötöttek számos világhírű kutatóintézettel, s hat hektáron termelik meg 300 hektár terület vetőmagját. Az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutatóintézet továbbra is a fehérjét adó növények nemesítésének központja marad, csak most- már más, magasabb színvonalon végzik a nemesítés szép és varázslatos munkáit. D. Varga Márta Fotó: Bakó Jenő A hagyományos laboratórium: Varga Melinda és Forgo Istvánné a szója fehérjeösszetételét vizsgálja Laboratórium a számítógépben: Susorzki Imréné egy perc alatt elvégzi a fehérje- az olaj- és a nedvességtartalom-meghatározást N apraforgó-szö vetteny é- szet — cserépben
