Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám

2 Képújság 1986. február 1. Haderőcsökkentés Új javaslatok Negyvenfös turistacsoport Tambov megyéből Megérkeztek Szekszárdra Tambov megyei barátaink Két új javaslatot tettek a szocialista országok csütör­tökön Becsben, a közép-eu­rópai haderők és fegyverze­tek csökkentéséről folyó tár­gyalásokon. Az ülésen Stanislaw Przy- godsiki, a lengyel küldöttség vezetője ismertette a szocia­lista országok álláspontját. Ezek szerint a csapatcsök­kentés első szakaszában ti- zenegyezeröltszáz szovjet ka­tona távozna a közép-euró­pai térségből, cserébe azért, ■hogy az Egyesült Államok hatezerötszáz katonát von vissza saját területére. A Varsói Szerződés eddig húszezer szovjet, illetve ti­zenháromezer amerikai kato­na kivonását javasolta az el­ső szakaszban, míg a NATO- országok t'izenegyezerötszáz MOSZKVA Csütörtökön a moszkvai Kremlben megkezdődtek a megbeszélések Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára és Edward Kennedy amerikai szenátor között. Kennedy, mint ismeretes, kedden érkezett Moszkvába az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának meg­hívására. KAPOSVÁR Elnökségi ülést tartott a Magyar Kereskedelmi Ka­mara Dél-dunántúli Bizott­sága Kaposvárott. A már­cius 24-i tisztújító tagválla­lati ülés előkészítéseként megvitatták az elmúlt 3 évi munkát összegző előterjesz­tést, az 1986. évi munkaprog­ram tervezetét, majd megvá­Nagyfokú felelősség és ha­tározottság jellemzi azokat a lépéseket, amelyeket a Szov­jetunió az utóbbi esztendő­ben tett a nemzetközi élet­ben jelentkező feszültségek feloldásáért és a fegyverke­zési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért. Ugyanaz a di­namizmus fedezhető föl a szovjet külpolitikában, mint ami a szovjet társadalom éle­téiben, a gazdaság 'megújítá­sára irányuló erőfeszítések­ben tapasztalható. E kérdé­sekről is sok szó esik az SZKP kongresszusa előtti ta­nácskozásokon. Az olvasó még bizonyára jól emlékszik rá, hogy a múlt év augusztusában a Szovjet­unió egyoldalú moratóriumot hirdetett meg a nukleáris robbantásokra, majd októberi párizsi látogatása alkalmával Mihail Gorbacsov több pon­ton is új elemekkel gazdagí­tott leszerelési elképzeléseket terjesztett vendéglátója, Mit­terrand francia köztársasági elnök elé. Újdonság volt azokban az elképzelésekben, hogy a francia és a brit atomütőerőt kikapcsolta vol­na a felújított genfi szovjet —amerikai leszerelési tárgya­lások tárgyköréből. Aztán következett a no­vemberi szovjet—lamerikai csúcstalálkozó. Hát év óta az első. Már csak ezért is ■* nagy várakozássá! tekintett a világ e rendkívülinek szá­mító esemény elé. E várako­zások nem minden ponton teljesültek. Az amerikai fél nem volt hajlandó lemondani az űrfegyverkezési program­ról, viszont közös megállapo­dás született a tekintetben, hogy felgyorsítják Genfben a nukleáris fegyverek korlá­tozásáról és az űrfegyverke­zési verseny kibontakozásá­nak a megakadályozásáról folyó tárgyalásokat. Hamar kiderült azonban, hogy még ez az elvi állásfog­lalás sem talált kedvező fo­gadtatásra azok részéről, akik az űrfegyverkezés él­harcosai az Egyesült Álla­mokban. Miután azonban a szovjet katona ellenében öt­ezer amerikai katona kívo. nására tettek ajánlatot. A szocialista országok ugyanakkor fenntartják azt az álláspontjukat, hogy a ka­tonai szembenállás csökken­tése csak akkor lehetséges, ha a létszámmal egyidőben csökkentik a térségben levő fegyverzet mennyiségét is. A Nyugat ezt mindmáig el­lenzi. A szocialista országok ál­láspontjának a lengyel kül­dött által ismertetett másik fontos eleme az, hogy — ha a kivonásokban már megál­lapodtak — a megbízható el­lenőrzés érdekében beleegye­zik állandó helyszíni ellen­őrző pontok létesítésébe. A Nyuglat eddig azzal hátráltat­PANORÁMA lasztották a jelölőbizottságot, melynek elnöke Dévényi Zol­tán igazgató (Balaton Élel­miszer- és Vegyiáru Keres­kedelmi Vállalat, Kaposvár), és tagjai: dr. Bíró László igazgató (Konzum Áruház, Pécs), Biber László elnök (Gép- és Műszeripari Szö­vetkezet, Tolna), Mészáros József igazgató (Alumínium- ipari Gépgyár, Zalaegerszeg). ROSZTOV Megvesztegetés elfogadásá­ért, csalásért, sikkasztásért a rosztovi területi bíróság go­lyó általi halálbüntetésre ítélte Bobrovot, a rosztovi városi ,tanács végrehajtó bi­zottsága kereskedelmi igaz­nemzetközi közvélemény nagy reményeket fűz a világ két vezető hatalmának pár­beszédéihez, s konkrét lesze­relési intézkedéseket sürget, január 15-én a Szovjetunió előterjesztette 2000-ig szóló átfogó leszerelési javaslatát. E program már az első szakaszban felére csökkent­hetné a hadászati nükleáris fegyverek számát, majd sor kerülne a szovjet és az ame­rikai közép-hatótávolságú rakéták eltávolítására, egy következő szakaszban pedig a harcászati eszközök és más hordozók ki vonására. Ezek az intézkedések a példamutatás erejével hatnának más nuk­leáris nagyhatalmakra, min­denekelőtt Níagy-Bri t an ni ára és Franciaországra, továbbá Kínára, sőt mindazokra, aki­ket potenciális atomhatalom­ként tartanaik számon a vilá­gon. Szó van a javaslatok­ban a vegyi és más tömeg­pusztító fegyverek megsem­misítéséről, a megállapodá­sok végrehajtásának helyi és nemzetközi ellenőrzéséről. A javaslatokat tanulmányozva szembetűnő, a Szovjetunió nagyfokú felelősségvállalása és kompromisszumkészsége. Míg ugyanis korábban ra­gaszkodott ahhoz, hogy a nukleáris fegyverek és esz­közök leszerelése egyidőben történjen, s azokba vonják be a francia és a brit atom­ütőerőt is, ezúttal e két or­szág nükleáris eszközeit az első szakaszban teendő intéz­kedések nem érintenék. Rá­juk csak később kerülne sor, akkor, amikor a szovjet és amerikai leszerelési lépések eloszlatnák bizalmatlansá­gukat, s a jó példa meggyőz­né óikét, hogy nincs más vá­lasztásuk, ha hozzá akarnak járulni a nukleáris katasztró­fa veszélyének elhárításához, miként azt a hivatalos nyi­latkozatokban gyakran han­goztatják. A kompromisszu­mos készségre vall a koráb­ban elutasított helyszíni el­lenőrzés elfogadása is. Igen fontos eleme az új szovjet békeprogramnak a ta a bécsi értekezleten az ér­demi haladást, hogy a kö­zép-európai térség keretein is túlterjedő ellenőrzési in­tézkedéseket követel. Ami az első visszhangokat illeti, a csütörtöki ülés után egy nyugati szóvivő, Willi­am Saarle óvatos derűlátás­sal úgy fogalmazott, hogy „most egy kicsivel több mozgást látunk, mint az el­múlt időiben”. Hozzátette azonban: „még nagy munkát kell végezni”. A UPI ameri­kai hírügynökség értékelése szerint az új szocialista ja­vaslatok „nem jelentenek át­törést”, ám nyilvánosságra hozataluk jelzi azt, hogy a több mint 12 éve folyó tár­gyalások kimozdultak a holtpontról. gatóságának volt vezetőjét — jelentette az Izvesztyija. Bob­rov a nyomozás megállapítá­sa szerint 220 ezer 343 rubel­nyi összegű vesztegetési pénzt fogadott el, maga pe­dig 140 ezer 470 rubelt adott ki más emberek megveszte­getésére. Az ügyben 15 éves börtönbüntetéssel sújtották Budnyickijt, a rosztovi terü­leti tanács vb kereskedelmi igazgatóságának volt vezető­jét, s ugyancsak 15 évii bör­tönre ítélitek helyettesét, Vé­li cskót. 'Halálra ítélték az egyik bolt vezetőjét is. A többi vádlottat, köztük az. Oroszországi Föderáció ke­reskedelmi minisztériumá­nak vezető tisztségviselőit. 9—10 évi szabadságvesztésre ítélték. nukleáris robbantások mo­ratóriumának -újabb három hónappal történő meghosz- szabbítása. Ez egy fontos bi­zalomépítő intézkedés szov­jet részről, amelyet ugyan Washingtonban ezúttal sem követtek, de amely rendkí­vül meggyőző erővel bizo­nyítja a világ közvéleménye előtt a Szovjetunió immár hatviankilenc esztendeje foly­tatott békepolitikájának kö­vetkezetességét, töretlen vo­nalát. E javaslatokat előterjesztve Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta, hogy a világ sorsáért érzett felelősség nem tesz le­hetőséget többé semmiféle egoizmusra. Utalás ez arra, hogy az amerikai kormány­nak abba kellene hagynia az egyoldalú fölény szerzésére irányuló erőfeszítéseit, a nukleáris fegyverektől men­tes béke megteremtéséről el- hangoztt nyilatkozatok is­métlése helyett most már a tettek mezejére kellene lép­ni. Kétségtelen, ez az átfogó leszerelési program a szovjet külpolitika mai legfonto­sabb eleme. Érdemes azon­ban odafigyelni más momen­tumokra is. Ama például, hogy több mint egy évtizedes szünet után újból szovjet k ül ü gyrni n is zter 1 át o ga t ott Tokióba, jelezvén, hogy ja­vítani kívánják a kapcsola­tokat Japánnal. Ugyanez az óhaj csendült ki a japán kormány nyilatkozatából, amelyben pozitívan értékel­te Sevardnadze tokiói tárgya­lásait, s ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy elvi egyetértés alakult ki a leg­magasabb szintű kapcsolatok létesítésére, vagyis egy csúcs- találkozóra, akkor a kapcso­latók általános rendezése útjában álló nem csekély akadályok — japán területi követelések — ellenére is bi­zakodni lehet a szovjet—ja­pán kapcsolatok rendeződé­sében. Ugyanez vonatkozik a szovjet—kínai viszony na is, amely az évek óta tarló erö­Csütörtökön, a késő dél­utáni órákban negyvenfős turistacsoport érkezett Szek­szárdra szovjetunióbeli test­vérmegyénkből, Tambovból. A délelőttöt a fővárosban töltötték. Ma délelőtt megkoszorúz­zák a szovjet hősi emlékmű­vet, a csoport vezetőit fogad­ja Kamarás Györgyné, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, aztán vendégeink megnézik a Tolna megyéről készült filmet. feszítések eredményeként fo­kozatosan javul. Az SZKP XXVII. kong­resszusa biztosan megerősíti a párt és a kormány általá­nos nemzetközi elismerést arató, dinamikus külpoliti­kai vonalvezetését. * Aktívabbak és kritikusab- bak voltak az SZKP alap- szervezteiben lezajlott tag­gyűlések, a városi és terüle­ti konferenciák, a köztársa­sági tanácskozások, amelye­ken a küldötték több mint 18 millió kommunista nevé­ben foglaltak állást a társa­dalmat érintő legfontosabb kérdésekben. Kritikus szel­lem jellemezte a moszkvai pártkonferenciát is, ame­lyen részt vett Mihail Gor­bacsov is. Melyek voltak a napiren­den szereplő fő kérdések? Mindenekelőtt a társadal­mi és a gazdasági kérdések, a hogyan tovább, vagyis az, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy a szovjet társadalom töretlenül, s ha lehet az eddiginél is gyor­sabban fejlődjön a februári XXVII. kongresszus után. Vissza-vissza térték a nem­zetközi béke és biztonság, a békés alkotó munka felté­teleinek megteremtésével kapcsolatos problémák, a szovjet párt- és állami ve­zetés ilyen irányú erőfeszí­tései, amelyek nemcsak a párttagok, hanem az egész szovjet nép támogatását él­vezik. Ebben a szellemben zajlottak a taggyűlések és a pártkonferenciák a szibé­riai Bratszktól a legkisebb moldáviai faluig, Lening- rádtól—Bakuig. A nagyobb tanácskozáso­kon megjelentek a párt- és az állami vezetés képviselői, így például a bakui kommu­nisták összejövetelén Jegor Ligacsov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára vett részt. Felszólalásában fő­kén azt hangoztatta, hogy az ország különleges időket él. Nagy változások mennek vés­Amint a csoport vezetője, Ivan Sztyepanovics Csernop- jatov, az uvarovói kerület szovjetjének elnöke elmond­ta, városnézésen is részt vesz­nek Szekszárdon, de elláto­gatnak a decsi népművészeti tájházba is, továbbá megné­zik a gemenci trófeakiállí­tást. A továbbiakban szerepel a programban egy paksi láto­gatás, amikor a pártbizottsá­gi fogadás után a konzerv­gyárral ismerkednek vendé­be az egész társadalomban, s magában a pártban is, amely e változások kezde­ményezője és szervezője. A bakul kommunisták ta­nácskozásán, de más párt­értekezleten is a kedvező jelek között emlegették a kommunisták a fegyelem és a szervezettség erősödését, a bevezetett intézíkedések nyo­mán az erkölcsi és pszicho­lógiai légkör javulását. Érez­hetően megnőtt a politikai aktivitás is, a negatív tár­sadalmi jelenségekkel szem­beni határozott és fokozott fellépés. Egy másik központi téma volt a szociálpolitika, a la­kosság igényeinek jobb ki­elégítése. Szó volt a töme­gek mozgósításáról, a mun­káskollektívák és az egyes emberek bevonásáról a he­lyi és országos jelentőségű feladatok megoldásába. Eb­ben a vonatkozásban uta­lások hangzottak el arra néz­ve is, hogy növelni kell az egyes emberek érdekeltsé­gét, ami nélkül nem lehet megoldani bizonyos problé­mákat. Hangot kapott az is, hogy a termelés ésszerű fej­lesztésével egy időben foko­zott figyelmet kell fordíta­ni a lakossági szükségletek kielégítésére, méghozzá a jelenleginél magasabb szin­ten és jobb minőségű áruk­kal. Ez viszont feltételezi a fogyasztási cikkek minőségé­nek a javítását. A minőségi gondok ugyanis gyakran be­folyásolják az emberek köz­érzetét, rossz hangulatot kel­tenek. Másszóval a-beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlé­sek tükrözték azt az általá­nos pozitív folyamatot, amely az utóbibi időben az SZKP szervezteinek életében kibon­takozott. Általános volt az egyetértés a tekintetben is, hogy gyökeresen meg kell vál­toztatni a párt- és az álla­mi vezetés munkastílusát és munkamódszereit, következe­tesen ki kell küszöbölni a negatív vonásokat. Az ez­zel kapcsolatos felszólalá­sokból kitűnt: a párttago­kat nyugtalanítja, hogy egyes vezetők mind a mai napig nem tették igazán a magukévá a múlt év áprili­si plénumának döntését. Akadnak, akik lelkesen és geink — bizonyosan azért is érdekes lesz számukra, mert otthon valamennyien a me­zőgazdaságban dolgoznak —, és a konzervgyári baráti ta­lálkozó is kellemes órákat ígér. Február 8-án Pécsre, aztán Keszthelyre, majd Székesfe­hérvárra utazik a Tambov megyei turistacsoport, hogy résztvevői minél többet lás­sanak meg a szép Dunántúl­ból. rendszeresen idézgetik az ülés határozatait, fel is szó­lítják munkatársaikat a munkastílus javítására, en­nél többet azonban nem tesz­nek. önmaguk nem változ­tatnak régi rossz módszerei­ken, nincs bennük újító szel­lem, hiányzik belőlük a kez- deményökészség, s mások kezdeményezéseit sem ka­rolják fel. Régi sémákban gondolkodnak és azok alap­ján cselekszenek. E jelenségekre a kommu­nisták érzékenyen, egyszers­mind határozottan reagálnak. Jelzi ezt a vezető testüle­tek megválasztásáról készült statisztika néhány fontos adata is. Például az, hogy az SZKP alapszervezeteinek 23 százalékában választottak új titkárt, a városi és járási el­ső titkárök 30 százaléka első alkalommal tölti be ezt a tisztséget. De figyelemre méltó az is, hogy a területi és határterületi pártbizott­ságok, a közársasági kom­munista pártok központi bi­zottsági titkárai közül 141-et mentettek fel, köztük 45 el­ső tikárt. E jelenségekre is utalt Vi- talij Vorotnyikov, a Politikai Bizottság tagja a tutai kom­munisták tanácskozásán, ami­kor kijelentette: Növelni kell a kommunista vezetők felelősségét, küzdeni kell az ünnepélyeskedés, az üres szócséplés, a hivatali beosz­tással való visszaélés ellen. Mindebből világosan kitű­nik, hogy a szovjet kommu­nisták őszintén, kritikusan és önkritikusan foglalkoznak a helyi és társadalmi mé­retű gondokkal egyaránt. A tanácskozásokon megvont mérleg is tanúsítja, hogy az ország feszített, eseményekkel teli esztendőt hagyott maga után. Az ország népéhez ín- ézett újévi köszöntőjében Mi­hail Gorbacsov arról is be­szélt, hogy most már vilá­gosabban látják és reálisab­ban értékelik mindazt, amit az utóbbi években elértek, de azt is, amire a jövőben törekedlni kell. Hangsúlyoz­ta, hogy a megkezdeti út­nak csupán az elején jár­nak, s hogy a folytatás min­denkitől minden eddiginél nagyobb erőfesztítésl követel. KANYÖ ANDRÁS Békeprogram az ezredfordulóig

Next

/
Thumbnails
Contents