Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám

1986. február 6. "NÉPÚJSÁG 3 Uj üzemegységgé alakult a tamási Gemenc Volán Külön, de mégis együtt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Gemenc Volán Vállalat Tamási, Pincehely és Simon- tornya telephelyeit tamási központtal üzemegységgé szervezte. — Mi tette szükségessé a változást? — erről kérdeztük Pech József vállalati igaz­gatót. — Egy féléves körültekin­tő szervező és előkészítő munka után a tamási üzem­egység önálló tevékenységét 1986. január elsejével kezdte meg. Az önálló üzemegység­gé való fejlesztés gondolata már évekkel ezelőtt felvető­dött. A gazdasági és társa­dalmi igényeket is figyelem­be véve, vállalatunk feltételei erre az időpontra értek be. Az üzemegységgé szervezés gondolatával a város vezetői is egyetértettek, azt támoga- tólag segítették. Tamási egv dinamikusan fejlődő ,,ifjú város”. A városba telepített üzemek, intézmények, isko­lák, és az ebből adódó sze­mély- és áruszállítási felada­tok a helyi irányítás megva­lósítását sürgették. A fent említett telephelyeinket ez ideig közvetlenül a dombó­vári üzemegység irányította, ami a távolság miatt az irányítást, az időben való beavatkozást többször nehe­zítette. — Hogyan sikerült a bizo­nyára létszámnövelést igény­lő új üzemegység vezetését összehozni? — Erre a kérdésre röviden elmondhatom, hogy admi­nisztrációs és irányító több­letlétszám nélkül történt az átszervezés. A létszám csu­pán 1 fővel — az üzemigaz­gatói státussal növekedett. A tamási új üzemegység igazgatójává az 1985. decem­ber 29-én megtartott mun­kásgyűlésen Gárdos Árpádot neveztem ki. A munkásgyű­lésen került megfogalmazás­ra az üzemegység hatásköre és feladata, és mindazok az elvárások, amelyeket a vál­lalat politikai és gazdasági vezetése az új üzemegység dolgozóitól és vezetőitől vár. A továbbiakban Gárdos Ár­pád, üzemigazgatóval foly­tatjuk a beszélgetést. Mi is történt alig egy hónap alatt, Jó ütemben halad a Kő­bányai Sörgyár rekonstruk­ciója. A több mint 130 éves gyár korszerűsítéséhez négy éve láttak hozzá; a rekonst­rukció első szakasza ez év végéig befejeződik. Marjai István, a Kőbányai Sörgyár műszaki igazgatója az MTI munkatársának el­mondotta: az épületek, a gé­pek, a gyártósorok, s a ki­szolgáló létesítmények kor­szerűsítését az Állami Fej­lesztési Bankkal 1982-iben, állami kölcsönre kötött szer­ződés alapján kezdték meg. A korszerűsítés 1,3 milliárd forintba ikerül. A berende­zések nagy része 50—60 éves. A hét gyáregységben lévő épületeik nagy része a századforduló elején épült. A rekonstrukciót a munka­erőhiány is sürgeti. Számos automatikus ve­zérlésű gépet állítanak üzem­be úgy, hogy a gyár terme­lése nem csökken a felújí­tás ideje alatt. (Tavaly a tervezettnél már 200 ezer hektoliterrel töibb sört ké­szítettek.) A gépeket rész­ben importból biztosították. A már működő folytonos fő­zőházi komlóforraló órán­ként 270 hektoliter anyagot folyamatosan dolgoz fel, s a főzésnek ebben a fázisában a fűtőenergia 25—30 száza­lékát megtakaríthatják. A folyamatos főzőn kívül már f jP, Gárdos Árpád, Tamási uj üzemegységének igazgatója mik a közeli és távlati ter­vei? — Az előző munkahelyem Budapesten, a Földgép­nél volt, itt 26 évet főmér­nöki és egyéb különböző be­osztásokban dolgoztam. A Gemenc Volánnal is voltak munkakapcsolataink, de hogy ide kerültem, döntésemet családi okok is segítették. Persze, nem ugrottam fejest az ismeretlen mélységbe. Szeretem ugyan az új, az ember agyát is megmozgató feladatokat, de a végleges ki­nevezésemet közös megegye­zéssel, megelőzte egy féléves idő, amíg tanulmányozhat­tam a feladatokat, a lehető­ségeket. Persze, nem utolsó szempont volt nálam az, 'hogy kik lesznek a közvetlen munkatársaim. Végül is ma már elmondhatom, hogy az új körülményekre való át­állás zökkenőmentesnek mondható, köszönhető ez persze annak, hogy a vállalat és a város vezetőitől megfe­lelő segítséget kaptam, és olyan közvetlen mukatársa- kat találtam itt, akik fogéko­nyak voltak a jó elképzelé­sekre, mert az ötletek meg­valósítása a kivitelező appa­rátus, a dolgozók hozzáállá­sával lehet teljes. termel a korszerű maláta­gyár, az új transzformátor­állomás, és befejezéséhez közeledik ikét ikazánház re­konstrukciója ds. Ez év jú­nius végéig készül el a pa­lackozó üzem új épülete, s a nyáron megkezdik a gép­sor beszerelését. Az úgyne­vezett kondicionáló üzem kivitelezője a VEGYÉPSZER, az óránként 50 tonna gőzt előállító szovjet kazánt az Energiagazdálkodási Inté­zet fővállalkozásban építi be. . ,A g,yár telephelyeinek fel­újításával a választékot is igyekeznek növelni. A pa­lackozó üzem rekonstruk­ciójának befejeztével a fél­literes mellett megkezdik a 0,33 literes palackos sör töl­téséit is. Több dobozos sört ígérnek: ebből a termékfaj­tából tavaly 600 ezret szál­lítottak a kereskedelembe és a vendéglátóhelyekre, az idén másfél milliót értéke­sítenek. Különösen az elmúlt években létesített fővárosi szállodák igénylik e söröket. A dobozos sör gyártási ará­nyának növelését segítheti elő a Debreceni Tartósító­ipari Kombináttal közösen végzett kísérletük. Ha sike­rül olcsón, megfelelő árban előállítani a dobozokat, ak­kor a töltőkapacitást növel­hetik, s óránként tízezer do­bozos sört gyárthatnak. — Milyen fontosabb elkép­zelések várnak megoldásra? — Mindenek előtt a techni­kai feltételeket szeretnénk megfelelő szinten tartani. A gépkocsiállományunk egy ré­sze elöregedett, és a javítást szolgáló műhelyek, a javító eszközök, a szociális létesít­mények is cserére, felújításra várnak. Az 1986. évben csak­nem egymillió forintot sze­retnénk erre a célra fordí­tani. Pincehelyen például a műhely és berendezései, Si- montornyán a szociális blokk és irodák kerülnek felújítás­ra, Tamásiban a mosót sze­retnénk üzembe helyezni, és a telephely környékét elfo­gadhatóvá tenni. Persze, ezek csak a fontosabb elképzelé­sek. A munkában sem lesz hi­ány, 160—180 ezer köbméter föld mozgatására kötöttünk szerződést, ebből kiindulva, az egységünk tiszta jövedel­mét 6—7 millió forintra ter­veztük, ez akkora mennyiség — kapacitásainkat figye­lembe véve —, hogy csakis közös akarattal, gépekkel, vezető és beosztott együttműködésével valósítható meg. A személy­szállítás terén is új feladatok jelentkeznek. Tamásiban új szakorvosi rendelő épült, így januártól a szakvizsgálatra küldött betegeket Pincehely helyett itt látják el. A vá­rosi tanács illetékeseivel egyeztettük az ebből adódó menetrend-módosítási igé­nyeket. Az így jelentkezett javaslatok alapján februártól közvetlen járat beállítására is sor kerül Simontornya és Tamási között. Mivel ma­napság 5 éves tervben is illő gondolkodni, vannak elkép­zeléseink a jövőnket illetően is. Szeretnénk megvalósítani többek között a gázszállítás konténeres megoldását, hogy könnyebben és gyorsabban kerüljenek a palackok a töl­tőállomástól a fogyasztóhoz. Ha terveink és elképzelé­seink megvalósulnak, nem­csak a személy- és teherszál­lítás, mint szolgáltatási szín­vonal javul körzetünkben, de azt hiszem, dolgozóink bo­rítékaiba is több forint ker'jl. BOGNÁR CECIL Szövetkezeti átalányelszámolás Január 1-től, más szövet­kezetekhez hasonlóan, a fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezetek is alakíthatnak átalányélszámolásos részle­geket. A kisszövetkezetek fo­gyasztási szolgáltatói tevé­kenységre hozhatnak létre átalányélszámolásos részle­get. Ezek legfeljebb 15 fős létszámmal működhetnek, kivéve a fogyasztási szolgál­tatást végző csoportokat, amelyekben harmincán is dolgozhatnak. Adózási szabályaik — az általános jövedelemadóról szóló rendelkezésekkel össz­hangban — szintén módo­sultak. Ennek alapján a részlegékben alkalmazott dolgozóknak a munkamegál- lapodásban szereplő minden béren felüli személyes jö­vedelme után jövedelemadót kell fizetniük. A belső érdekeltség javí­tása céljából 1982 óta van lehetőség arra, hogy egyes részlegeiket a szövetkezetek átalányelszámolásos formá­ban üzemeltessék. Az áta­lányelszámolásos üzemelte­tés szélesebb körű alkalma­zásától a szövetkezeti szol­gáltatások színvonalának emelkedését, a gazdálkodás jövedelmezőségének javulá­sát várják. A módosításokat a Ma­gyar Közlöny 1986'2. száma tartalmazza. (MTI) Rekonstrukció Kőbányán Hús és kukorica //. Gazdasági társaság - és a partnerek Az ötszáz hektáron felüliek társasága. Jobb termőfajták. Százhúszezer tonna vetőmag kellene. A dalmandi fajta. Ebben a riportsorozatban a kukoricáról lesz szó, ponto­sabban azt próbálom körüljárni, hogy a hústermelési prog­ramban milyen szerepe van, lesz és lehetne a kukoricának. A „kukorica-ország”, Dalmand a kiindulópont, ide is érke­zem vissza. A kívánatos az volna, aminthogy a cukorgyárak esetében is, hogy a feldolgo­zásra váró terményt a gaz­daságok körzetében vessék el, termesszék meg. Sajnos a dalmandiáknak még a Tiszán túl is van partnerük. Egysze­rűen annál az óknál fogva, hogy közelben nem akad ele­gendő vállalkozó gazdaság, az ottaninak a dalmandlak adták a legjobb ajánlatot. A vetőmag-feldolgozó üzemmel szinte határt» gazdaságok­ban alig néhány tucat hektá­ron termesztik a növényt. Igaz, hogy legalább három­száz méter lokalizációs távoli Ságnak kell lenni két fajta között, de ebben a térségben ez a távolság húsz kilomé­terben mérhető. Miután Ta­mási, Regöly és újabban a gazdaság alsótengelici kerü­lete is meglehetősen nagyobb távolságban fekszik a feldol­gozó helytől. S ezért a szál­lítási költség növekedése hát­rányosan hat a vetőmag árá­ra. Mert a hibrid kukorica ve­tőmagja igen drága. Jó pia­ca van ennek, nemcsak ha­zánkban, hanem a világon is. Mindenütt keresik a Magyar- országon termesztett mago­kat, főleg a Pioner-szárma- zékokat. Az amerikai cégnek a részesedése hazai hibrid vetőmagban úgy nyolcvanöt százalékos, a magyarországi kutatók lépéshátrányban vannak. Szóltunk már arról, hogy a vetőmagtermesztés gépe­sítése meglehetősen félolda­las. A vetéshez szükséges gépek, a műtrágyát, a vegy­szert kiszóró apparátusokkal nincsen gond. Ott a problé­PR0 2(V TC ma, amikor a kukoricát szed­ni kell. Az alig ujjnyi hosz- szúna megnövő csövek sze­dése szinte csak kaparóvas­sal lehetséges. Ha pedig a géppel töretik, akkor sok szem sérül, s emiatt a tisztí­tási veszteség nagy, azaz a válogatáshoz sokkal több kézi munkaerőre van szük­ség. Ugyanis a géppel letört csöveket szalagra teszik, s ott válogatják ki az asszo­nyok a magnak érdemeset. S ez csak első fázis, mert a kukoricacsőnek a hegyét, és a tövét is másutt kell tárol­ni, elkülöníteni, mint majd a vetésre alkalmas, minősí­tett fajtát. A legnehezebb előállítani a Pi 3732-es fajtát, viszont ez a legkeresettebb a ter­mesztők körében. Idén külö­nösen sok vetőmagra lesz szükség, ugyanis a Szovjet­unióba mintegy kétezer ton­na vetőmagot kellene külde­ni terven felül. Bár a Pio- ner cég ausztriai raktárából is visznek, vihetnek vetőma­got, nekünk mégiscsak az a legjobb, ha Dalmandról, vagy más hazai vetőmag-elő­állító üzemből szállítják el a fémzárolt magot. A verseny a magtermesztő gazdaságok között él, még- inkább, hogy a gt-be tömö­rültek. Ugyanis az értékesí­tés már saját számlára tör­ténik, s érdeke a termelőnek, hogy olyan fajtát ajánljon, amely megbízható termést ad. Dalmandról például el­küldték az NDK olyan terü­letére vetőmagot, ahol a „ku­koricáról még beszélni sem volt szabad”, holott a PRO 260 Pandorfba, a Pioner cég raktárába küldik vetőmagot a fémzárolt A Dalmandi Mezőgazda­sági Kombinát saját hib­ridje (TC) dalmandi vetőmag ki­fogástalan. Ez már teljes egészében dalmandinak mondható, sőt ez az első. Az NDK-ban sikert értek el ezzel a fajtával. S azért, •mert bár ott nem érik be ez a korai, jó fajta sem, de olyan csövet nevel, s a zöld­tömege akkora, hogy alapozni lehet rá állattenyésztést, — főleg szarvasmarha-tenyész­tést. Ez a dalmandi új fajta megoldja az NDK egyik je­lentős körzetében az állatte­nyésztés gondját-haját. A vetőmagot előállító üze­mek között nemcsak a fajta- választék tekintetében van verseny, hanem a termelés eszközeinek összetételében is. Azaz a gépkínálatban. Ezért Dalmandon most is folytatnak olyan kísérlete­ket, hogy a régebben ajánlott gépeket korszerűbbé tegyék, a címerezés, a betakarítás idejére. A legújabb pedig a szállítási apparátus fejlesz­tése. Az a cél, hogy a feldol­gozó üzemhez kapcsolódóan olyan szállítókapacitást te­remtsenek meg, amely a még távolabbi vidékekről is a sze­dés idején a feldolgozóba tudja vinni a csöves kukori­cát. Mert a feldolgozás fázisá­ban már minden szemnek a szemre kell vigyázni, amely mondhatjuk azt is, hogy egy szem majdnem tíz fillért ér. Egy ötven kilós zsákba kö­rülbelül ötvenezer magot csomagolnak, ára ötezer fo­rint körüli, a fajtától függő­en. A minőségre pedig nem­csak Tóth Ferenc üzemveze­tő csapata ügyel a feldolgo­zóban, hanem a szaporító­anyag-hatóság is. A szekszár­di, négy megyére kiterjedő hatáskörrel dolgozó cég em­bereinek munkáját legalább olyan fontosnak tartják a dalmandi vezetők, mint a sa­ját termelést. Ahova a sza­porítóanyag-ellenőrző embe­re a fémzárat feltenni enge­di, ott már garantált minő­ségről van szó. PALKOVACS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY Az osztályozóüzem gé ptermének egy része

Next

/
Thumbnails
Contents