Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
2 "ÎnIËPÙJSÀG 1986. február 26. Megkezdődött az SZKP XXVII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) állása és versengése, valaEzt követően Mihail Gorbacsov a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsításáról szólt, s ezt stratégiai feladatnak nevezte. Emlékeztetett azokra a hatalmas eredményekre, amelyeket a párt harmadik programjának elfogadása óta a Szovjetunió elért, majd rámutatott: a hetvenes években a népgazdaságban fokozódtak a nehézségek, és észrevehetően lelassult a gazdasági növekedés. Természetesen minderre hatással volt egy sor külső tényező, a lényeg azonban az volt — hangoztatta —, hogy nem értékeltük idejében a gazdasági helyzetben bekövetkezett változásokat, nem ismertük fel, mennyire halaszthatatlan a gazdaság átállítása az intenzív fejlesztés útjára. A gazdaság a tehetetlenségi nyomaték folytán javarészt ex- tenzív módon fejlődött. Mindebből igen komoly tanulságokat kell levonni. Az első, hogy a múlt felelős elemzése megtisztítja a jövőbe vezető utat, míg a féligazságok hangoztatása, az éles kérdések megkerülése akadályozza a haladást. A második tanulság, hogy a gyakorlati tettekben céltudatosságot és határozottságot kell tanúsítani. A harmadik pedig az, hogy minden nagy ügy megvalósítása attól függ, mennyire tudatosan és aktíMihgil Gorbacsov ezek után sorrla vette az ipar és a mezőgazdaság feladatait, majd a gazdasági mechanizmus átalakításának szükségességéről szólt. Ennek lényegét abban jelölte meg, hogy az egész termelést a társadalmi szükségletek, az emberek igényei kielégítésének kell alárendelni, a vezetés tevékenységének pedig a hatékonyság és a minőség javítására, az ösztönzési rendszer fejlesztésére, a kezdeményezések és a szocialista vállalkozó szellem felkarolására kell irányulnia. A továbbiakban az előadói beszéd a pénzügyi és hitel- politika kérdéseivel foglalkozott, és kiemelte az áru- és pénzviszonyok szerepét a tervgazdálkodás körülményei között. Rámutatott, hogy ezek tagadása bénítólag hat a gazdálkodásra, ezzel szemben szocialista alapokon való, egészséges érvényesülése olyan gazdálkodáshoz vezethet, arrfelyben annak eredményei valóban a kollektíva munkájának minőségétől, vezetőinek tudásától és kezdeményezőkészségétől függ. A párt kidolgozta a népgazdaság mélyreható átalakításának stratégiáját, és megkezdte annak megvalósítását. Nem kétséges, hogy ezek a változások lehetővé teszik majd a gazdaság fejlődésének meggyorsítását. Ehhez azonban nem kevés Gorbacsov a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta: ez az a terület, amelyen a gazdasági tevékenység erdményei érvényesülnek, amely a dolgozók létérdekeit érinti, s amelyen testet öltenek a szocializmus legmagasabb eszményei. Ezen a területen láthatóivá válik a szocialista rendszer humanizmusa, minőségi eltérése a kapitalizmustól. Rámutatott az e téren elért eredményekre, s arra, hogy a szodális kérdéseknek nagyabb figyelmet kell szentelni. Az erre vanatkonagyobb kölcsönös függőségének növekedése: ez a mai fejlődés valóságos dialektikája. van vesznek részt benne a tömegek. A párt és az egész nép elsőrendű feladata a gazdaság fejlődésében mutatkozó kedvezőtlen tendenciák felszámolása, s az, hogy a gazdaságnak megfelelő dinamikát adjunk, megnyissuk a teret a tömegek kezdeményeze- sei és alkotóképessége előtt, valamint a forradalmi átalakulás számára. Ezután Mihail Gorbacsov a társadalmi-gazdasági fejlesztés 2000-ig terjedő fő irányvonalának programjára tért át. Rámutatott, hogy ez idő alatt közel kétszeresére kell növelni a nemzeti jövedelmet, meg kell kétszerezni a termelési potenciált, a munka termelékenységét 2,3— 2,5-szörösére kell növelni, miközben csökkenteni kell a népgazdaság energia- és nyersanyiag-felhasználását. Mindezen feladatok megvalósításában a legfontosabb szerep a tudományos-műszaki haladásnak, a társadalom termelőerői gyökeres átalakításának jut. Az eddigi anyagi-technikai bázis alapján ugyanis nem lehet megoldani a kardinális kérdéseket. A megoldást a népgazdaság mélyreható, a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alapján álló rekonstrukciójában, a gazdaságirányítási rendszer átalakításában látjuk. résén fel kell számolni, és a Központi Bizottság támogatja ezt a törekvést. Eközlben nem szabad árnyékot vetni azókra, akik becsületes munkával többletjövedelemihez jutnak. Az állam támogatja a lakossági szükségletek jobb kielégítésére és a szolgáltatások teljesebb megoldására irányuló törekvéséket. Az ilyen munkának teljességgel összeegyeztethetőnék kell lennie a szocialista gazdálkodás elveivel, s szövetkezeti alapokra, vagy pedig állami vállalatokkal kötött szerződésekre kell épülnie. A jövedelem elosztásának javítására vonatkozó bármilyen erőfeszítés eredménytelen marad azonban, ha nem sikerül telíteni a piacot áruval és szolgáltatásokkal. Ezt a célt szolgálja a fogyasztási cikkek termelésének és a szolgáltatásoknak a tökéletesítésére irányuló program. Gorbacsov ezek után a lakásépítésről szólt, rámutatva arra a célra, hogy az ezredfordulóig minden családnak önálló lakása, vagy háza legyen. Beszélt az oktatás helyzetéről, az egészségügy feladatairól, a környezetvédelem kérdéseiről. Az SZKP KB főtitkára ezt követően arról szólt, milyen Ezt követően Mihail Gorbacsov a társadalom további demokratizálásának kérdéseiről szólt. Hangsúlyozta, hogy a társadalom fejlesztésében kitűzött feladatokat lehetetlen megvalósítani a szocialista demokrácia határozott továbbfejlesztése nélkül. Tekintettel erre, az SZKP és Központi Bizottsága lépéseket tesz a szocialista rendszer demokratizmusának elmélyítésére. A társadalom irányítása a szocializmusban, a mai körülmények között nem lehet csupán a szakemberek szűk körének feladata. A szocialista társadalom csak akkor fejlődhet, ha a nép valóban irányítja saját ügyeit, s az emberek milliói részt vesznek a politikai életben. Ezzel kapcsolatban elemezte a tanácsok munkáját, kiemelve, hogy az SZKP a helyi közigazgatási szervek önállóságának növelésére törekszik. De még ez sem elégséges: egyetlen apparátus sem érhet el eredményeket, ha nem a tömegekre támaszkodik. A választott szerveknek is igényesebbeknek kell lennlök saját munkájukkal szemben. Több példa bizonyítja, hogy ha valaki sokáig ül egy poszton, akkor elveszíti az új dolgok iránti érdeklődését, s a többieket is akadályozza a jobb munkában. Az ország igazgatásába mind aktívabban be kell vonni a társadalmi szervezeteket. A párt új szövegezésű programja Célul tűzi ki a közvetlen demokrácia minden formájának fejlesztését. Ennék kapcsán jelentőségűek a marxista—• leninista párt számára az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok közötti kapcsolatok, a nemzeti és nemzetiségi kérdések. A párt biztosítja a társadalom szilárd egységét, egy olyan társadalomét, amelyben a vezető szerep a munkásosztályé. A társadalmi kérdések között foglalkozott a család szerepével, a nők és az idősök helyzetével, majd részletesebben a nemzetiségi kérdéssé!. Rámutatott: a problémák megoldásának alapjait a nagy októberi szocialista forradalom rakta le. Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a nemzetiségeik, nemzetek közötti kapcsolatok problémamentesek. Az ellentmondások a fejlődés elkerülhetetlen velejárói, s fontos, hogy felismerjük azokat, majd az élet által felvetett kérdésekre keressük és idejében megadjuk a helyes válaszokat. Az SZKP lenini hagyománya, hogy rendkívüli tapintatot alkalmaz a nemzeti és nemzetiségi politikában, miközben elvi harcot folytat a nemzeti korlátoltság és kérkedés, a nacionalizmus és a sovinizmus minden jelensége ellen. megemlítette, hogy a szovjet alkotmány lehetővé teszi népszavazások megtartását az országot érintő legfontosabb kérdések eldöntésében. Mindenkit szófcimondásra, véleménye kinyilvánítására kell ösztönözni — mondotta —, mivel enélikül nem lehet demokráciáról, a tömegek alkotó politikai munkájáról beszélni. Vannak, akik óvatosságra intenek a vélemény- nyilvánításban azzal, hogy nem kellene ennyit hangoztatnunk hibáinkat, hiányosságainkat, gondjainkat. Erre csak egyetlen választ adhatunk: az igazságra van szükségünk, s az elmúlt egy esztendő megmutatta, milyen határozottan támogatják a tömegek a haladásunk útjában álló minden jelenség megalkuvás nélküli elítélését. A szókimondás csak azoknak kényelmetlen, akik rosszul dolgoznak. A szocialista demokratizmus szélesítése és továbbfejlesztése együtt jár a szovjet emberek társadalmi, politikai és személyi jogainak érvényesítésével. E jogok elmélyítését, szavatolásuk megerősítését a párt és az állam elsőrendű kötelességének tekinti. A szocializmus lényegéből adódóan az állampolgárok jogai nem léteznek, s nem is létezhetnek kötelességeik nélkül, pontosan úgy, ahogy nincsenek kötelességek jogok nélkül. A demokrácia a szocialista törvényesség erősítésének egyik legfontosabb eszköze, a szilárd törvényesség pedig a demokrácia elválaszthatatlan része. A Szovjetunió alkotmányos rendjének, biztonságának védelméről szólva rámutatott: az SZKP a mai bonyolult nemzetközi helyzetben, a reakciós imperialista körök növekvő aktivitása közepette lankadatlan figyelmet szentel az ország védelmi képessége erősítésének. A szovjet hadsereg és haditengerészet korszerű fegyverzettel és technikával, jól kiképMint Önök tudják — mondta Gorbacsov —, javaslatainkat nemcsak a hagyományos diplomáciai csatornákon továbbítottuk, hanem közvetlenül a világ közvéleményéhez, a népekhez fordultunk. Eljött az ideje annak, hogy teljességében megértsük napjaink kegyetlen valóságát: a nukleáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes eltörölni az emberiséget a Föld színéről. Felhívásunk ismételten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevékenységének középpontjában továbbra is a nukleáris veszély, a fegyverkezési hajsza ellen, az egyetemes béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc áll. Ennek a politikának nincs alternatívája. Ez méginkább igaz azokban az időszakokban, amikor kiéleződik a nemzetközi helyzet. A háború utáni évtizedekben valószínűleg soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világ- helyzet, sőt, olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felében. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott baloldali csoportok, s legfontosabb NATO- beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevékenységük alapját olyan doktrínák képezik, amelyek elutasítják a jó szomszédságot és az együttműködést, mint a világfejlődés elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A washingtoni kormányzatnál továbbra is süket fülekre találnak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívások. Lehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a múltat? Főképpen most, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutatkoznának, és egyes NATO-országok vezetőinek tetteiben és hangulatában ismét lassan felbukkannak a realista tendenciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős lehűlése a nyolcvanas évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatatosan és céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetséges, megszüntessük a háborús veszély erősödésének tenzett személyi állománnyal rendelkezik és felkészült, a nép iránt feltétlenül hűséges parancsnokok és politikai munkások irányítják. Ezek az erők méltóképpen teljesítik kötelezettségüket a legbonyolultabb, néha nehéz helyzetben. Teljes felelősséggel kijelenthetjük: a Szovjetunió védelmi ereje ma olyan szinten van, amely lehetővé teszi a szovjet emberek békés munkájának és életének megbízható védelmét. Mihail Gorbacsov a továbbiakban a párt külpolitikai stratégiájának alapvető céljairól és irányairól szólt. Rámutatott, hogy az SZKP nemzetközi stratégiáját az ország gazdasági és társadalmi fejődésének alapvető feladatai határozzák meg. Ennek fő célja teljesen világos: biztosítani a szovjet nép számára, hogy szilárd békében, szabadon dolgozhasson. Ez a mai 'körülmények között mindenekelőtt azt jelenti, hogy meg kell állítani a nukleáris háborúra való előkészületeket. Az SZKP a jelenlegi helyzetet sokoldalúan vizsgálva kidolgozta programját a tömegpusztító fegyvereknek az évszázad végéig történő teljes felszámolására. Ez méreteit és jelentőségét tekintve történelmi program. denciáját. Ezt megértve, az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismételten elemezte a nukleáris veszély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket határozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolásokból indultunk ki: 1. Ma olyan fegyverek vannak, hogy csupán katonaiműszaki eszközökkel, vagy bármiféle kiterjedt védelmi rendszerrel egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy megvédheti magát. A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megoldani. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig lehessen menni 3 leszerelés útján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlástól való rettegésre, a „fékentartás és elrettentés” doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcstelen mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek túszává válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési hajszát, amely előbb vagy utóbb képes kicsúszni az ellenőrzés alól. 2. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatairól beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelentőségét. Az új tömegpusztító fegyverrendszerek megjelenése szüntelenül rövidíti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetőségeit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhassunk a háború és a béke kérdéseiben. 3. A militarizmus húzóereje továbbra is az Egyesült Államok, s annak katonai- ipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a fordulat- számát csökkenteni. Ezt természetesen számításba kell venni. Ám mi jól értjük azt ds, hogy a katonai-ipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel. A világ természetesen sokkal szélesebb az Egyesült Államoknál és külföldi befolyási övezeténél. A világpolitikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — országgal fenntartott kapcsolatokra szorítkozni. De maA gazdasági mechanizmus átalakításának szükségessége Szociálpolitikai kérdések A következőkben Mihail időre van szükségünk. A növekedési ütem gyorsítását azonban halogatás nélkül, már ma meg kell kezdenünk. A XII. ötéves tervnek éppen az a sajátossága, hogy a népgazdaság új tudományos-műszaki alapokra helyezését a növekedési ütem gyorsításával párhuzamosan tűzi ki célul. Ezért szükséges, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozgósítsuk minden tartalékunkat. Ezek közé sorolta a termelési potenciál jobb kihasználására, a munka hatékonyabb ösztönzésére, a szervezettség és a fegyelem növelésére, az ésszerűtlen gazdálkodás megszüntetésére irányuló törekvéseket. Rámutatott ugyanakkor, hogy a hatalmas tartalékok egy részének felhasználásához még nem láttak igazából hozzá. A különböző szintű vezetők jelentős részének gondolkodásmódja a források rendkívüli bőségének időszakában alakult ki. Ez a gazdaság sokakat elkényeztetett, pazarláshoz vezetett. Ám a helyzet régóta megváltozott. A korábbiaktól eltérően már nem áramlik új munkaerő a gazdaságba, és drága árat kezdtünk fizetni minden tonna kőolaj, érc, szén felszínre hozásáért és szállításáért. E tények fölött nem hunyhatunk szemet. Mindennel takarékoskodni kell, elsősorban a termelésben és a háztartásokban. zó tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha mindenki nagy erőbevetéssel és hatékonyan dolgozik. A fizetések szorosan függjenek a végzett munka mennyiségétől és minőségétől. A szocialista állam fontos feladata, hogy kitartó harcot folytasson a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. Ma kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a gyenge ellenőrzés és több más ok miatt sokakban eluralkodott a tulajdon hajszolása és a közösségi érdekek elhanyagolása. A dolgozók joggal vétik fel, hogy ezeket a jelenségeket gyökemint a világ allamai egyre A társadalmi-gazdasági fejlesztés stratégiája Továbbfejleszteni a szocialista demokratizmust Középpontban az egyetemes béke megszilárdításáért vívott harc áll Szavaznak a küldöttek
