Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
1980. február 20. NÉPÚJSÁG 3 gától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony helyzetének és jellegének. Objektív szükségszerűség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon. 4. A világ viharosan változik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök status quót. A világ sok tucat államból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül mind- annyiuk előtt alapvető jelentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátítaniuk azt a tudományt és művészetet, hogy a nemzetközi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatartást tanúsítsanak, civilizáltan, vagyis a korrekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszerére. Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akárcsak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. E hajsza kiterjesztése a világűrre felgyorsítja a nukleáris fegyverzet felhalmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok akaratától, hanem a technika, a katonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fölényre való törekvés sem hozhat politikai hasznot senkinek. A Szovjetunió A sajtóközpontban újságírók figyelik beszámolóját Mihail Gorbacsov (Telefotó) békekezdeményezései Mihail Gorbacsov emlékeztetett a legutóbbi idők békekezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámutatott, hogy az idén, január 15-én közzétett szovjet nyilatkozat célja a világ biztonságának védelme a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósítására, amit a következő években külpolitikája központi elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védelmi jellegű. A Szovjetunió meggyő- ződéses ellenzője a nukleáris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a „csillagháborúval” kapcsolatos szovjet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mondotta —, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Nagy szükség van arra, hogy amíg nem késő, valós megoldást találjunk, amely garantálná, hogy a fegyverkezési hajsza nem terjed át a világűrre. Az ennek útjában álló akadaly leküzdését nagymértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni lehetne a nukleáris fegyvertárat. A Szovjetunió kész lépést tenni ebbe az irányba. Gorbacsov bejelentette: tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalásokon is hozzálátott elképzeléseinek részletesebb kifejtéséhez. Természetesen figyelmesen tanulmányozunk mindent, amit az amerikaiak előterjesztenek e kérdésről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat valószínűleg már erről a fórumról értesülni kíván, miként ítéljük meg az amerikai álláspont. Azt már azonnal megmondhatom : az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változtatást is eszközöljünk a nemzetközi helyzpt értékelésében, amelyet még az üzenet kézhezvétele előtt, a kongresszusi beszámolóban megfogalmaztunk. Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban megfogalmazódnak bizonyos re- ménytkeltő megítélések, de a pozitív kijelentések elvesznek a különböző fajta „kikötések” és „feltételek’ között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását. Egyszóval: az éppen- csak kézhezkapott dokumentumban nehéz felfedezni őszinteséget az amerikai vezetés részéről a nukleáris fenyegetés felszámolása alapvető problémáinak gyakorlati megoldására. Gorbacsov ezek után rámutatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti. Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységében. Rámutatott a helsinki folyamat továbbvitelének, a nukleáris és hagyományos fegyverzet radikális csökkentésének fontosságára. Aláhúzta az ázsiai és a Csendes-óceáni térség fontosságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglévő konfliktushölyzetek megoldására. Mihail Gorbacsov a következőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szocializmus világ- rendszere gazdasági és politikai fejlődésének dinamizmusával. Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktívabb legyen az együttműködés, amely nem egyszerűen teljesítőképességeink összeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon lévő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a politikai együttműködés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabításának, a KGST-országok tudományos- műszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista országok népei közötti kapcsolatok szélesítésének jelentőségét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világrendszer valamennyi államával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván teremteni, és a velük való elvtársi véleménycseréért száll síkra. Ennék kapcsán elégedettséggel beszélt a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak bizonyos mérvű javulásáról. A kommunista mozgalomról szólva azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozgalom egységét az osztályszolidaritás, a közös célokért vívott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidaritását a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. Mihail Gorbacsov beszédében kifejtette egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszer elvi alapjait, amelyeket katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt meg kell teremteni. Az SZKP KB főtitkára beszédének további részében rámutatott az új szövegezésű pártprogram létrehozásának körülményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniok, növelve szerepüket és jelentőségüket a szocialista építőmunkában. Ennek kapcsán rámutatott a pártszervezetek munkájában kiemelkedő pozitív tapasztalatokra, s élesen bírálta a pártmunka gyengeségeit, formális vonásait, a kádermunka fogyatékosságait. Nagy hangsúlyt helyezett az ideológiai munkára, rámutatva arra a követelményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel, és gazdagodjék az emberek szellemi világa. Felhívta a figyelmet a burzsoá ideológia elleni harc fontosságára. Sorra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, megfogalmazva a velük szemben támasztott növekvő követelményeket. Mihail Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági haladás meggyorsításának irányvonala reális, mert marxista—leninista alapokra épül, és megfelel az egész szovjet nép érdekeinek, történelmi törekvéseinek. A revíziós bizottság jelentése Mihail Gorbacsov előadói beszédét követően Genmagyij Szizov, az SZIKP Központi Revíziós Bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolási időszakban a szocialista demokrácia további erősítése és fejlesztése érdekében folyt. Gondos ellenőrzés kísérte a dolgozók leveleinek és beadványainak feldolgozását az SZKP KB osztályain, öt esztendő leforgása alatt ezekhez az osztályokhoz több mint három és fél millió levél futott be, s a központi bizottság fogadó irodáján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték. Gennagyij Szizov megemlékezett arról is, hogy az SZKP Központi Revíziós Bizottsága szoros kapcsolatokat tartott fenn a testvérpártok revíziós és ellenőrző bizottságaival s a tapasztalatcsere kölcsönösen hasznosnak bizonyult. A bizottság elnöke végezetül emlékeztetett arra, hogy a központi revíziós bizottság jelenleg érvényes szabályzatát több mint hat évtizeddel ezelőtt hagyták jóvá, ezért a pártkongresszus küldöttei elé terjesztették egy új szabályzat tervezetét. A küldöttek koszorúzása Az SZKP XXVII. kongresszusa (Telefotó) Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak első titkárai, valamint a pártkongresszus elnökségének más tagjai, a határterületi és területi pártbizottságok első titkárai felkeresték a Lenin Mauzóleumot és ott koszorút helyeztek ed. A koszorú szalagján ez a felirat volt olvasható: „Vlagyimir Iljics Leninnek — az SZKP XXVII. kongresszusának küldötteitől”. A kongresszus ma folytatja munkáját. Béke - szolidaritás A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája, nemzetközi tevékenysége egyszerre nemzeti és nemzetközi. Együtttműködésben a szocialista országokkal küzd a társadalmi haladásért, a nukleáris háború elhárításáért, az emberiség jövőjéért, a békéért. A fejlődő országoknak sokirányú politikai, diplomáciai, gazdasági, kulturális támogatást nyújt önálló életük megerősítéséhez, fejlesztéséhez. A tőkés országokkal párbeszédet folytat a nemzetközi helyzet jobbításáért, a kölcsönös előnyök alapján gazdasági együttműködésen munkálkodik. A Magyar Szolidaritási Bizottság — mint társadalmi szerv — a népi diplomácia keretei között nyújt támogatást a fejlődő országoknak. Tevékenységének tartalma közösségvállalás azokkal a politikai mozgalmakkal, amelyek a függetlenség kivívásáért, megvédéséért, az ország, a nép felemelkedéséért, haladó demokratikus változásért, társadalmi igazságosságért küzdenek. így a szolidaritás részt vállalás a világ számos, nagy horderejű kérdésének eldöntésében, és aktív harcot feltételez az imperializmus, a neokolonializ- mus a faji megkülönböztetés minden megnyilvánulása ellen. Ezek fejeződtek ki azokon a rendezvényeken, amelyeken Ázsia, Afrika, Latin- Amer lka népeinek nyújtottunk támogatást. Szolidaritási tevékenységünk elválaszthatatlan a béke ügyétől. Joggal merül feli a kérdés: hogyan egyeztethető össze ez azzal, hogy a Szolidaritási Bizottság — népünk nevében — a szabadságukért fegyverrel is küzdő népek igazságos harcát támogatja? Tesszük ezt abból az elvből, hogy a már felszabadult népek erkölcsi kötelessége az elnyomatásban szenvedők segítése. Nemzeti történelmünk során többször kerültünk olyan helyzetbe, amikor a talpra álláshoz rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség. Ilyenkor éreztük az emberiség legjobbjainak, haladó erőinek segítését, támogatását. Történelmi és egyéni tapasztalatok alapján népünk gondolat- és érzésvilágához szorosan kapcsolódik a szolidaritás magasztos eszméje. A történelem, a második világháború óta lezajlott események azt bizonyítják, hogy tartós béke csak a társadalmi igazságosság alapján valósulhat meg: tehát tiszteletben kell tartani minden nép jogát az önálló államalapításra, nemzeti függetlenségre. Mi abban segítjük az ilyen harcot vívó népeket, és ehhez olyan politikai támogatást nyújtunk, hogy céljukat, békéjüket ezen az alapon, igazságos feltételek mellett érjék el. Tesszük ezt azzal, hogy hazánkban a szocializmus építését úgy végezzük, hogy az más népek számára is vonzó legyen és támogatást jelentsen. A kapitalisták szószólói a forradalom exportjával vádolják a szocializmust építő országokat, a kommunistá- kat. Szerintük a marxizmus —leninizmus idegen eszme, import termék a fejlődő országokban, amelynek nincs köze az ottani valósághoz. A szocializmus ugyan nem Afrika dzsungeljeiben, a trópusokon született és indult el, de ez nem jelenti azt, hogy a marxizmus—leninizmus idegen eszme az itt élő népeknek. A gyarmatosítás, a gazdasági elmaradottság alárendelt, elviselhetetlen rendszert teremtett, amelynek belső osztálytagozódásától f üggetlenül az ott élők — az árulókat kivéve — érdekeltek a nemzeti és társadalmi felszabadításban. Ehhez a harchoz a marxizmus—leni- nizmus, a felszabadult népek története az iránytű. Ezek segítségével lettek a fejlődő országok a világ képének fontos alakítói, az imperializmus tartalékából a haladás jelentős tényezői. A Magyar Szolidaritási Bizottság mintegy ötven ország szolidaritási szervezetével áll kapcsolatban, és aktívan vesz részt az Afro- Ázsiai Népek Szolidaritási Szervezetének munkájában. Tevékenységében első helyen van a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés. Az azonos eszmei alap, a béke, a békéért folytatott harc köt ösz- sze bennünket. Ezért üdvözöljük lelkesen a szovjet társadalom, gazdaság megújítását, lendületes fejlődését szolgáló intézkedéseket, ezért nagyfokú a várakozás az SZKP most zajló kongresszusa iránt. Sokoldalú kapcsolatunk van Kubával, Vietnammal, az afgán, a kambodzsai, a laoszi testvérszervezetekkel, Nicaraguával. Különös figyelmet fordítunk a szocialista orientáció útjára lépett fejlődő országok társadalmi és szolidaritási szervezeteivel fenntartott kapcsolatokra. Angola, Etiópia, Dél-Jemen támogatása több irányban állandóan fejlődik. Kiemelkedően fontos része munkánknak a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek támogatása. Szolidárisak vagyunk és segítjük az Afrika déli részén a legalapvetőbb emberi jogaikért, az embertelen faji megkülönböztetés ellen küzdő népeket. Egyetértünk a független palesztin állam megteremtésével, és ebben támogatjuk az immár évtizedek óta küzdelmet folytató palesztin népet. Segítjük azokat a törekvéseket, amelyek a Palesztin Felszabadi- tási Szervezet egységét szolgálják. összeegyeztethetetlen és akadályt jelent a független palesztin állam megteremtésében, árt az azt támogató erőknek a terrorizmus, az anarchizmus. Az elmúlt öt esztendőben mintegy száz nagy értékű segélyszállítmányt juttattunk el többek között Vietnamba, Kambodzsába, Afganisztánba, Nicaraguába, Mozambik- ba, Angolába, Etiópiába, a Palesztin Felszabadítás! Szervezetnek, a (Dél-) Afrikai Nemzeti Kongresszusnak, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezetnek. Az élelmiszerek, ruhák, gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök ezekben az országokban életbevágóan fontosak. A Béketanács kezdeményezésére, a KISZ-szel együttműködésben átadtuk a Kambodzsában felépült, 1000 árva elhelyezését biztosító gyermekfalut. Négy év ailatt négyszáz, felszabadító fegyveres harcban sebesült hazafit fogadtunk — gyógykezelésre. A fejlődő országok és a felszabadítási mozgalmak kérésére 200 diákot fogadtunk szakember- képzés céljából. Tanfolyamokat szerveztünk a kukoricatermesztés alapismereteinek elsajátítására. Külföldi barátaink, miközben megtanulták a mezőgazdasági gépek szerelését, kezelését, megismerték a mezőgazdasági szövetkezeti rendszer elveit, működését is. Mindez hathatós anyagi segítség, de egyben hazánk, népünk tekintélyének további növelése is. Az ENSZ az 1986. évet békeévvé nyilvánította. Ez a békéért küzdő államok, haladó szervezetek eredményes munkájának magas fokú elismerése, a népek békeakaratának értékes győzelme. A hosszan tartó következetes munkának olyan állomása, amely újabb kiindulópont a nukleáris háború elhárításához, a világűr háborús tereppé változtatásának megakadályozásához, a béke megőrzéséhez, JAKAB SÁNDOR a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke
