Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 48. szám. ARA: 1,80 Ft 1986. február 26., szerda. Megkezdődött az SZKP XXVII. kongresszusa BERTUSRÖL — TEHERAN UTÁN (6. old.) NINCS HALASZTÁS (6. old.) ZARAS a VOLÁN KUPÁBAN (6. old.) Közel ötezer küldött - 113 országból 152 delegáció Kedden moszkvai idő szerint 10.00 óra­kor a Kreml Kongresszusi Palotájában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A kong­resszust Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. Ismertette, hogy az előkészítő pártérte­kezleteken és a köztársasági pártkong­resszusokon 5 ezer küldöttet választottak meg, közülük 4993 küldött jelent meg a mai megnyitón. Ezután Mihail Gorbacsov javaslatot tett a kongresszus különböző szerveinek — az elnökségnek, a titkárságnak, a dokumen­tumszerkesztő bizottságnak és a mandá­tumvizsgáló bizottságnak — megválasztá­sára. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a 136 fős elnökség összetételére tett ja­vaslatot. Az elnökségben helyet kaptak a testvéri szocialista országok küldöttségei­nek képviselői is. A magyar küldöttséget Kádár János, az MSZMP főtitkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök képviseli az elnökségben. Az elnökség megválasztása után Gorba­csov bejelentette, hogy a kongresszus el­ső napján az elnöki tisztséget Jegor Liga- csov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tölti be. Ligacsov üdvözölte a világ 113 országa 152 kommunista, munkás- szocialista, szociáldemokrata és labourista pártjának a kongresszuson részt vevő küldöttségeit. Üdvözölte a demokratikus és társadalmi szervezetek képviselőit, s a Szocialista In- ternacionálé delegációját is. Ezt követően a küldöttek és a vendégek egyperces néma felállással adóztak az SZKP, a nemzetkö­zi kommunista és munkásmozgalom utób­bi öt évben, az előző SZKP-kongresszus óta elhunyt nagy halottai emlékének. A delegátusok jóváhagyták a kongresz- szus napirendjét: — Az SZKP KB beszámolóját, a párt új szövegezésű programját és a módosított szervezeti szabályzatot tartalmazó politi­kai beszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. — A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésének a következő öt évre és a 2000-ig terjedő időszakra érvényes fő irá­nyairól Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke tart be­számolót. — Az SZKP központi revíziós bizottsá­gának beszámolóját Gennagyij Szizov, a testület elnöke terjeszti elő. A napirend elfogadása után Mihail Gor­bacsov lépett az emelvényre. A Központi Bizottság beszámolóját Mihail Gorbacsov terjesztette elő A Központi Bizottság po­litikai beszámolóját Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára terjesztette elő. Előadói beszédének beve­zetőjében kiemelte, hogy a kongresszus olyan időszak­ban ült össze, amikor éles fordulat figyelhető meg az ország és az egész világ éle­tében. A feladat széles kö­rű: lenini módon át kell gondolnunk az átélt idősza­kot, realista, minden szem­pontból mérlegelt cselekvé­si programot kell kidolgoz­nunk. A kongresszusnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia az SZKP új szövegezésű programját, a párt szerve­zeti szabályzatában végre­hajtandó módosításokat, a népgazdaság fejlesztésének fő irányait a következő öt­éves tervidőszakra és hosz- szaibb távra. Arról van szó, miként lép a Szovjetunió a XXI. századba, milyenek lesznek a szocializmus po­zíciói és milyen lesz a róla alkotott kép a nemzetközi színtéren, milyen lesz az emberiség holnapja. A párt jelenlegi program­jának elfogadása óta a szov­jet társadalom messze elő­rehaladt fejlődésének útján — hangsúlyozta Mihail Gor­bacsov. Lényegében újjáépí­tettük az egész országot. Utat nyitottunk az emberi­ség számára a világűrbe. Biztosítottuk a katonai-hadá­szati egyensúlyt, amely lé­nyegesen korlátozta az im­perializmus agresszív terve­it és a nukleáris háború ki- robbantásával kapcsolatos le­hetőségeit. A főtitkár a továbbiakban arról beszélt, hogy az SZKP vezetése, megfelelően érté­kelve az elért eredményéket, kötelességének tartja becsü­letesen és nyíltan szólni a párt és a nép előtt a politi­kai és a gyakorlati munká­ban elkövetett hibákról, a gazdaságban és a társadalmi­szellemi szférában mutatko­zó kedvezőtlen tendenciák­ról és e jelenségek okairól. A korábbi években kiala­kult helyzet változásokat kö­vetelt, de a központi és a helyi szervekben is sajátos gondolkodás kerekedett fe­lül: javítgatni a dolgokon, anélkül, hogy bármin is igazán változtatnának. Gorbacsov részletesen szólt arról, hogy nemcsak a belső ügyekben alakult ki fordu­latot igénylő helyzet. Ugyan­ez érvényes a külügyekre is. Az imperializmus által megindított fegyverkezési A politikai beszámoló első fejezete behatóan foglalko­zik világunk néhány alap­hajsza azt eredményezte, hogy a világpolitikában a XX. század végére felvető­dött a kérdés: megszabadul­hat-e az emberiség a nuk­leáris veszélytől, vagy a nukleáris konfliktus való­színűségét növelő konfron- tációs politika kerekedik fe­lül. A párt teljes mértékben tudatában van az országon belül és a nemzetközi szín­téren kialakult gyökeresen új helyzetnek, a haza sorsa iránti felelősségének, és el­tökélt szándéka végrehajtani a szükséges változtatásokat. vető irányzatával és ellent­mondásával. Korunkban a haladás jog­gal azonosítható a szocializ­mussal — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A világszocializ- mus hatalmas nemzetközi formáció, amely fejlett gaz­daságra, biztos tudományos alapra, megbízható katonai potenciálra támaszkodik. Fel­öleli az emberiség több mint egyharmadát, olyan orszá­gok és népek tucatjait, ame­lyek az ember és a társa­dalom szellemi és erkölcsi erejének maradéktalan ki­bontakoztatása útján halad­nak. Üj, a társadalmi igaz­ságosság elvein alapuló élet­forma teremtődött, amely­ben nincsenek sem elnyo­mók, sem elnyomottak, sem kizsákmányolok, sem kizsák­mányoltak, ahol a hatalom a népé. A szocializmus az egész emberiség előtt nyitva álló reális lehetőség, a jövő­be mutató példa. A társadalmi haladás szo­rosan kapcsolódik a gyarma­tosítás elleni forradalmak­hoz, a nemzeti felszabadító mozgalmakhoz, sok állam újjászületéséhez és új álla­mok tucatjainak létrejötté­hez. A beszámoló emlékeztet rá, hogy a társadalmi hala­dás kifejeződésre jut a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom fejlődésében, korunk új demokratikus tö­lenes mozgalmaknak a ki­bontakozásában. Az emberiség haladása közvetlen kapcsolatban áll a tudományos-műszaki forra­dalommal is. Ez a forrada­lom századunk utolsó negye­dében az ember anyagi és szellemi lehetőségeinek ha­talmas mértékű gyarapodá­sát indította el. Ezek a lehe­tőségek azonban kettős ter­mészetűek. Az emberiség termelőerejének minőségi ugrását követhetjük figye­lemmel. De a pusztító esz­közök fejlődésében, a had­ügyben végbement minőségi ugrás a történelem során el­ső alkalommal „felruházta" az embert azzal a fizikai le­hetőséggel is, hogy elpusztít­A szocializmus — az im­perializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jövőjét a nemzetközi problémák háborús úton tör­ténő megoldásához. Már Le­nin rámutatott arra, hogy megengedhetetlen és haszon­talan kívülről szítani forra­dalmakat, különösen .katonai eszközökkel, s ez a Szovjet­uniónak ma is szilárd meg­győződése. Azok a problé­mák és válságok, amelyeket a kapitalista világ él át, be­lülről fakadnak és törvény- szerű következményéi a fel­oldhatatlan belső ellentmon­dásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyege­tésről szóló, gyakran hangoz­tatott mítosz csupán a fegy­verkezési hajsza és az impe­rializmus agresszivitásának igazolását szolgálja. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadiösvé­nyen nem lehet ésszerű meg­oldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas mennyiségű nukleáris fegy­ver halmozódott fel, legfőbb ideje gyakorlati _ lépéseket tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne egyensú­lyozzon a háború szakadéké­nak szélén, s legfőbb ideje az elrettentés egyensúlyától eljutni a két világrendszer­hez tartozó államok közötti 'kapcsolatok normális, civili­zált formáihoz. Mihail Gorbacsov részlete­sen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az egyes országokon belül, vala­mint a kapitalizmus országai son minden élőlényt a Föl­dön. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik minden szükségessel ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az emberek szolgá­latába állítsa. Helytelen len­ne azonban azt feltételezni, hogy a tudományos-techni­kai forradalom nem állítja problémák elé a szocialista társadalmat is. A tudomá­nyos-technikai haladás ter­mészetesen nem változtat­hatja meg a társadalmi fej­lődés törvényeit, társadalmi •lényegét és tartalmát, óriási hatással van viszont a világ­ban végbemenő összes folya­matokra, azok ellentmondá­saira. Az emberiség sorsa szem­pontjából az első és legfon­tosabb ellentmondás-csoport a két rendszer, a két társa­dalmi formáció közötti kap­csolatokkal függ össze. A totális konfrontáció, a katonai szembenállás politi­kájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov. A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mi­kor és milyen mértékben éb­red tudatára ennek. Készek vagyunk mindent megtenni, ami tőlünk függ, azért, hogy a nemzetközi helyzetet gyö­keresen megjavítsuk. A szo­cializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializ­mus változatlanul a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett éléséért lépett és lép fel. között, illetve a kapitalista és a fejlődő országok között gazdasági, politikai téren je­lentkeznek. Emlékeztetett azokra a problémákra, amelyeknek megoldása az egész emberi­ség feladata — például a környezetvédelem kérdései­re —, s hangsúlyozta: e problémákat nem oldhatja meg egyetlen állam, vagy ál­lamcsoport, hanem a legszé­lesebb együttműködésre az államok többségének konst­ruktív, kölcsönös együttmű­ködésére van szükség. Nemzetközi kérdésekről Sióivá rámutatott, hogy az Egyesült Államok vezető kö­rei nyilvánvalóan elvesztik valóságérzetüket a jelenlegi bonyolult történelmi időszak­ban. Az agresszív magatar­tás, a politika és a gondol­kodás fokozódó militarizálá- sa, a mások érdekeinek fi­gyelmen kívül hagyása elke­rülhetetlenül az amerikai imperializmus elszigetelődé­séhez vezet. A történelem, a társadal­mi fejlődés egyre inkább megköveteli, hogy lefektes­sük az államok és népek kö­zötti, egész világra kiterje­dő konstruktív, alkotó együttműködés alapjait. Ez szükséges a nukleáris ka­tasztrófa veszélyének elhá­rításához, a civilizáció meg­őrzéséhez, s az összes többi, egyre éleződő nemzetközi probléma megoldásához. A két világrendszer szemben­(Folytatás a 2. oldalon.) megmozgalmainak, köztük a háború- és atomfegyver-el­A kongresszus elnöksége (Telefotó) Korunkban a haladás egyenlő a szocializmussal Hadiösvényen nem lehet ésszerű megoldásokra jutni Mihail Gorbacsov a beszámolót terjeszti elő (Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents