Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
1986. február 3. Képújság 3 Gimnazisták a dohányzásról Személyes példa - A társaság hatása - Tabex és rágógumi Tiltakozás a tiltás ellen A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy a dohányzás korunk egyik legnagyobb egészségügyi problémája. Hogy egészségkárosító hatása miként jelentkezik, jól tudjuk. S ennek ellenére sokan dohányozunk, szívjuk magunkba, s fújjuk másokra a füstöt. Az is köztudott — számos államban kormányszinten elismerték —, hogy a dohányzás okozta egészségkárosodás jelentősen felülmúlja a dohányiparból eredő hasznot. Minderre a dohányzó felnőttek érdekesen „válaszolnak”, melynek legkifejezőbb formája Szilágyi György versikéje : „Leszokom, ha lesz okom”. Mert azért valljuk meg, hogy ismerőseink közül többen fordítottak hátat — és maradtak úgy — a cigarettának, amikor kiderült: betegségük egyik okozója a — burgonyával és a paradicsommal közeli rokonságban álló — dohánynövény, azaz annak levelében levő dohányméreg, a nikotin. A növényvédelemben használt nikotint tartalmazó dobozra halálfejes címkét ragasztanak, mert a kivonat egyetlen lenyelt cseppje néhány perc alatt megöli az embert. Mi pedig élvezeti cikként fogyasztjuk — cigaretta, szivar és pipadohány formájában — a dohányt, mely a fiatal, kevésbé ellenálló szervezetre még veszélyesebb, mint a felnőttére. Vajon miként vélekednek a fiatalok a dohányzásról? E témát próbáltuk körüljárni a székszárdi Garay János Gimnázium négy negyedik osztályos diákjával, majd szót váltottunk a „veszélyes témáról” a dohány ádáz ellenségével, az intézmény igazgatójával, Zentai Andrással is. (Csupán a félreértést szeretném előre tisztázni: hogy beszélgetőpartnereim — Fertőszögi Péter, Füredi Gábor, Kapitány Zsolt és Liebhau- ser János — mindannyian fiúk, s ezt az objektív kőKapitány Zsolt rülmények hozták így, s egyáltalán nem azért esett rájuk a választás, mert a férfiak vezetnek a dohány- fogyasztásban a nők előtt.) A beszélgetést és a dohányzást illetően néhány szó a fiúkról: elismerésre méltóan őszinték, elfogulatlanok és tájékozottak. Mind a négyen kipróbálták a cigizést. János és Gábor nem szokott rá, Péter egy idő után abbahagyta, Zsolt pedig „úgy maradt”. Hogyan is kezdődött közelebbi ismeretségük a cigarettával ? — A mi családunkban vannak cigisek. Tetszett, ahogy szívják, összeálltunk a srácokkal, s összegyűjtöttünk jó pár szálat. Marlborot, Dunhillt, St. Moritz-t... — kezdi János. — Félrevonultunk és szívtuk. Egyiket a másik után. Ügy tizenhárom évesek lehettünk. Még egy- szer-kétszer megpróbáltuk, de rájöttünk, hogy semmire sem jó ... Különben a füstöt bírom. Nem zavar. De az már igen, ha a kislány, akivel járok, cigarettázna. — Nálunk otthon senki nem dohányzott, tehát ilyen irányú indíttatásom nem volt — kapcsolódik társáFertőszögi Péter hoz Péter. — Ahogy a legtöbb srác, én is a „ki a nagyfiú” alapon kezdtem el a dohányzást. — De leszokott. Tiltották otthon ? — Nem tiltották. Kértek... És magam is rájöttem a dolgokra. Édesapám az ő racionális nevelési módszerének megfelelően könyvet nyomott a kezembe. Döbbenetes dolgokat olvastam a dohányzás károsító hatásáról ... No és mivel otthon nem dohányzik senki, nem akartam befüstölni a lakást. Amikor cigarettáz- hatnékom volt, lementem az utcára ... Mondhatom, elég strapás volt és rengeteg időt vett el a tanulástól, az olvasástól. Szóval jobbnak láttam a szakítást. El kell persze még mondanom azt is, hogy édesanyámnak is volt szerepe a dblgoban. Ahogyan másban, a cigiügyben is tudott a lelkemre hatni. Zsolt úgy fogalmaz, hogy őt is a nagyfiús vágy vezette a cigarettához. Néhány évvel ezelőtt apukája dohányzott, de már abbahagyta. A „válással” Zsolt is próbálkozott, mégpedig TaFiiredi Gábor bex és nikotintartalmú rágógumi segítségével. De eddig csak a Tabexról és a rágórol sikerült leszoknia, „ami elég baj”. Gábor is csak a kóstolásig jutott el. Igaziból nem is érdekelte soha a cigaretta, no és elrémisztő statisztikákat is olvasott betegséget előidéző hatásáról. Szerinte „statisztikával és a bibliával lehet megmagyarázni mindent”. Miután Gáborral egyetértenek a fiúk, csak a témánál maradunk. Szerintük az ő korosztályukat adminisztratív módszerekkel, tiltásokkal nem lehet „meggyőzni”. — Egy szuggesztív előadás, természetesen egy fölkészült előadótól — olyantól, aki tud hatni az emberre, akiben hiszünk, akiben hinnünk kell — igazán hatásos lehet — szögezi le Péter, s példaként egy tavalyi szabadegyetemi genétikai előadásra hivatkozik, amit Czeizel doktor tartott. — Hatása fölért egy varázslattal ... Persze, és család- centrikus vagyok. — Én pedig hatalmas és elborzasztó, megdöbbentő diákat vetítenék — mondja Liebhauser János János, majd hozzáteszi: — Ha nekem kellene előadást tartanom a dohányzás ellen, akkor annak értelmetlenségéről beszélnék. — Amennyiben Pétert választanák előadónak, ő ragaszkodna ahhoz, hogy előbb megismerje hallgatóságát, s akkor döntene, hogy mi a célravezetőbb megközelítési mód : a lelki út, avagy az észérvek. Gábor nagy bajban lenne, mert úgy véli, hogy kinek-kinek saját magának kell eldöntenie, hogy dohányzik-e, vagy sem. Zsolti saját példáját adná elő, hiszen baj, ha valaki ilyen fiatalon dohányzik. S miközben mondja, máris dohog az iskolai rendtartás ellen, (a többiek egyetértése kíséretében) melynek ide vonatkozó „passzusa” így szól, pontosabban így tilt: „A dohányzás az egészségre ártalmas. Ezért, valamint az iskola rendje és tisztasága érdekében az iskola területén, minden iskolai rendezvényen és nyilvános helyen dohányozni tilos.” Hogy betartjâk-e? A rendtartás miatt sem írom le a tiszteletre méltó, őszinte válaszokat, de egyetértve a fiúkkal megjegyzem, hogy az efféle tiltás talán több kárt okoz, mint hasznot hoz. (S megint eszembe jut a dohányipar és az egészség. ..) — Gimnáziumunkban úgy tizenöt fiú és valamivel több lány dohányzik — kezdi a „házi statisztikát” Zentai András. — Hozzátéve azt, hogy a diákok aránya 3:1 a lányok javára. Egyébként, ha meggondoljuk, nem is magas a dohányzók száma, hiszen közel hatszáz a tanulók létszáma. A házirenddel kapcsolatban? Elismerve azt, hogy vannak, akik sportból dohányoznak, s ha nem lenne tiltó rendelet, akkor nem szívnák a cigarettát. Viszont megemelkedne a dohányosok száma. Aztán arról beszélgetünk, hogy vajon magánügy-e az, ha valaki dohányzik. — Az a véleményem, ha minden dohányos magával vinne egy luftballont, s abba fújná a füstöt — amit persze valamilyen módon megsemmisítene —, akkor magánügynek tekinthetnénk. De így? Egyértelmű, hogy nem. Különben az iskolában, az értekezleteken megszüntettük a dohányzást. Szünetet tartunk közben ... Szóval jó lenne elérni, hogy az iskolák „füstmentesek” legyenek. S rátérünk az úgynevezett személyes példára, amiről a fiúkkal is beszélgettünk. Orvosok, pedagógusok, szülők... Az igazgató igen fontosnak tartja a példamutatást, és helyteleníti a „bort iszik és vizet prédikál” eseteit. Sőt, rátér a filmekre, mélyek legtöbbjében a „dramaturgiai csúcsnál rendre rágyújtanak e<jV cigarettára a szereplők” ... Egészségügyünk a február hónapot a dohányzás elleni kampány hav.ának nevezte ki. Persze, beleillesztve egy folyamatba, melynek eredménye sokunk hasznára válik. V. HORVÁTH MÁRIA Kertbarátkörök A szekszárdi kertbarát ok a közelmúltban megtartott házii borversenyre 126 bormintát küldtek be. Ebből 84 vörös- és 42 fehérbor volt. A bi- rálóbizottságok 2 vörös-, 2 fehérbormintát kizártak a versenyből, nem megfelelő minőslég miatt. A zsűri elnöke, dr. Uirbán András — iakd a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Szőlészeit! és Borászati Kutató Intézetének igazgatóhelyettese —,- szerint a vörösborok szerepeltek jobban. Ezt a minősítések is alátámasztják. Nagydíjas lett Vörös Antal szekszárdi kertbarát 1985. évjáratú kék zweigelt bora, anainyénmet 8 kertbarát kapott: Métih János 1985. évi kékfrankos bora, Cziráky József 1985. évi kékfrankos bora, Nagy István 1985. évi kékfrankos bora, Végh János 1985. évi kadartéa bora, Hla- dics Károly 1985. éVi kadarka bora, Fekete Mihály 1985, évi bikavér bora, Dévény Péter 1985. évi vegyes vörösbora. Wébér János 1985. évi oporto-isiller bora. Ezüstéremmel tüntették ki 39 kertbarát vörösborát, 18 kertbarát vörösbora bronzérem, míg 16 tag vörösbora oklevél díjazásban részesült. A fehérborok közül 3 kertbarát borát részesítette a zsűri aranyérem díjazásban: dr. Nagy Elemér 1985. évjáratú rizlingszilváni borát, Horváth József II. 1985. évjáratú olaszrizíling borát, Hlaj- dú Hajos 1985. évjáratú za- lagyöngye borát. További 15 kertbarát fehérbora ezüstérem kitüntetést kapott. Tize njkettan bronzérem, és öten oklevél díjazásban részesültek. Az oklevelek átadására az MTESZ székházában került sor. Előtte Nagy Ferenc, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője A kertbarátkörök szerepe a mezőgazdasági kistermelés fejlesztése címmel tartott előadásit. — Pj — Valló László előadása A dombóvári kertbarátkör a legrégebbiek közé tartozik a megyében — a hetvenes évek elején alakult. Azóta több neves szőlész, borász és zöldség-, gyümölcstermesztésben jártas szakember tartott itt előadást. A napokban volt vendége a kertbarátkor - nek Valló László kertészmérnök, a Kertészet és Szőlészet című hetilap munkatársa. A téma A természetelvű szőlő- és gyümölcstermesztés volt. Az előladó kitért többek között a termőhely megválasztásába, a fajtákra, az okszerű vegyszertakarékos növényvédelemre, ismertette a különböző matszésmódokat, a fák koronájának kialakítását is. Ehhez többen hozzászóltak, melynek során mindenki választ kapott. Az előadás végén a permetezési naplóról és a szermartadék- vdzsgálatOkrál is szó esett. Köztudott, hogy az idei évtől minden kistermelőnek — piáid árusnak is — kötelező lesz a permetezési napló vezetése, illetve használata. Ezzel az a dél, hogy megtanítsuk az embereket a várakozási idők helyes betartására, ezen keresztül elérjük azt, hogy vegyszermentes gyümölcs, szőlő és zöldség kerül a családok asztalára. Az előadó említést tett arról is, hogy az egész kertbarátkör- mozgalomnak az a célja, hogy felvilágosító, nevelő tevékenységével hasson azem- berekrek, a közösségekre, mély országosan is meghozza gyümölcsét. Bodó Imre Fotó: Bombái Valló László a természet- elvű szőlő- és gyümölcs termesztésről beszélt Tízéve* a dunaföldvári kertbarátok klubja Nagy ünnepség volt a du- naifötdivári művelődési házban a klub megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából. A vendégek közöitt ott láttuk dr. Gyúró Ferenc egyetemi professzort, a Kertbarátok Országos Társadalmi Szövetsége elnökét, Szoboszlad Jenőt, Hanoi Józsefet a kertbarátok megyei vezetőit, a székszárdi kertbarátok küldöttségét, valamint a nagyközség és helyi szövetkezetek vezetőit. A családi hangulatú rendezvény Kovács Gyula ny. iskolaigazgató .köszöntőjével kezdődött. Szólt a kertbarátmozgalom embert formáló, közösséget teremtő jelentőségéről. Ezután Egy évtized — 10 kertbarátév diakockákon címmel Szeleczlky József, a klub elnöke nyolcvan diaképpel illusztrálta a földvári kertbarátok tevékenységét Az elnök így jellemezte a kertbarátok klubját: — Egy kicsit hagyományőrző, egy kicsit városvédő, nem kicsit tapasztalats zer ző-gy ű jtő- átedó, ország-, világjáró, és igazi családi, baráti kör a földvári kertbarátok kltiibj&. Kitüntetések, díjak átadására került ezután sor. Majd dr. Gyúró Ferenc üdvözölte az ünneplő kertbarátokat. Szóit a mozgalom országos jelentőslégéről, majd a klub számára átadta a HNF Kertbarát és Kistenyésztő mozgalomért Somogyi Imre em- lé'kpdialkettet. Tizennégy kertbarát részesült elismerésben. A Kiváló és Érdemes Tár- sadaimú Munkás Népfrontkitüntetéseket és a helyi klub könyvjutalmait Hanoi József, a Kertbarátok Megyei Társadalmi Szövetségének titkára adta át. Az ünnepség kultúrműsorral folytatódott. — y Borverseny és előadás A dombóvári kertbarátok egy csoportja az előadást hallgatja
