Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
19»«. február 17. NÉPÚJSÁG 3 A kongresszus határozata A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa megvitatta és elfogadta a Szak- szervezetek Országos Tanácsának az elmúlt öt évben végzett munkájáról készített beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését, és módosította a szak- szervezetek alapszabályát. A határozat leszögezi: társadalmi helyzetünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa által elvégzett elemzéssel, értékeléssel, magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, amelyek megfelelően tükrözik népünk, a munkásosztály, a négy és fél milliós szak- szervezeti tagság érdekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szakszervezetek a XXIV. kongresszus határozatát teljesítve hozzájárultak az ország gazdasági erejének gyarapításához, a népgazdasági egyensúly javításához, szocialista vívmányaink megőrzéséhez. A gazdasági és az életszínvonal-politikai feszültségek feloldására, enyhítésére irányuló törekvések azonban a szakszervezeti mozgalomban is gyakran teremtettek bonyolult helyzetet. Az életszínvonal stagnálása, a reálbérek csökkenése, az egyes rétegek helyzetének romlása miatt szaporodtak a szakszervezetek tevékenységét bíráló megjegyzések. A XXV. kongresszus hangsúlyozza, hogy a szakszervezeteknek a jövőben is állhatatosan törekedniük kell hivatásuk betöltésére. Ennek megfelelően elkötelezetten részt vesznek a munkáshatalom erősítésében, a szocialista társadalom építésében ; kötelességüknek tartják, hogy minden szinten és területen feltárják, egyben képviseljék a dolgozók jogos igényeit, közreműködjenek az igények kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésében. I. A határozat a szakszervezetek társadalmi szerepét elemezve rámutat: a kongresz- susz nagyra értékeli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-i állásfoglalásában összegezte a párt szakszervezeti politikájának lényegét és tapasztalatait. A Központi Bizottság állásfoglalása hangsúlyozza, hogy társadalmunkban tovább növekszik a szakszervezetek jelentősége. A szakszervezetek — elismerve a párt társadalomirányító, vezető szerepét — önállóan, a szocializmus ügye iránt elkötelezetten töltik be hivatásukat. Politikai rendszerünk nagy vívmánya, hogy hazánkban a szakszervezetek — a hatalom részeseként — nem szorítkoznak az igények, az érdekek képviseletére, hanem elősegítik az igények kielégítését szolgáló feltételek megteremtését is. A szakszervezeteknek továbbra is következetesen vállalniuk kell a gazdaság fejlesztéséből, a szociális biztonság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés fenntartásából, erősítéséből adódó feladataikat. Ezek ellátásának formája az érdekképviselet, az érdekvédelmi tevékenység, valamint a gazdaság és a társadalom irányításában való önálló részvétel. E kétirányú kötelezettség egyidejű érvényesítése ellentmondásokkal terhes, az egyoldalúság elkerülése szüntelen feladatot jelent. A szakszervezeti tevékenység fejlesztésének alapvető feltétele a szakszervezeti önállóság még jobb, átgondoltabb érvényesítése. Az önállóság sokszínű gyakorlása megköveteli a jogok határozott alkalmazását, beleértve az esetenkénti vétójogot is. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése során a termelőegységek egyre nagyobb jogokat kapnak a vállalatok vezetésében. Növekszik a dolgozóknak a vállalat eredményes tevékenységéhez fűződő érdekeltsége. Ez megköveteli, hogy a szakszervezetek munkájában is végrehajtsák a szükséges változtatásokat, a helyi szakszervezeti szervek önállóságának növelését. II. A gazdasági épitőmunka, valamint az élet- és munka- körülmények kérdéseit érintve a határozat rámutat, hogy a VII. ötéves terv a megalapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés programja. A gazdálkodás, a termelés segítése, fejlesztésük előmozdítása a szakszervezetek egyik alaphivatása, egyben alapvető jelentőségű érdekvédelem is, miként az érdekvédelem is pótolhatatlan lendítője a termelésnek, a gazdaság fejlesztésének. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a tervben megfogalmazódik az életszínvonal érezhető növelése. A szakszervezetek a nép- gazdasági terv teljesítése érdekében fontosnak tartják a vállalati önállóság növekedését, a dolgozók mind nagyobb arányú bekapcsolódását munkahelyi életük irányításába. A határozat rámutat, hogy a munkában még sok a tartalék, ezek kihasználásában a legközvetlenebb feladat a munkaszervezés javítása, a technológiai és a műszaki színvonal gyorsabb fejlesztése. Továbbra is szükség van a szocialista munkamozgail- makra, a szocialista munlka- versenyre, mint a dolgozói aktivitás és kezdeményezés sajátos formájára. A határozat rámutat, hogy nagyobb önállóságot és felelősséget kell adni a szocialista brigádoknak a feladato<k vállalásában, a teljesítmények értékelésében, az anyagi és erkölcsi elismerés személyenkénti megállapításában, a verseny formáinak megválasztásában, a munka elosztásában és tagjaik kiválasztásában egyaránt. A kongresszus megítélése szerint a vállalati gazdasági m unka k özössé gék jelen tős része hasznos munkát végez, tapasztalhatók azonban tevékenységükkel kapcsolatban szocialista értékrendünket, felfogásunkat sértő jelenségek is, s ezekre társadalmunk érzékenyen reagál. A vgmk-k fennmaradása minden olyan helyen célszerű, ahol gazdaságosan, becsületesen és megfelelő színvonalon elégítenek ki valós szükségleteket. A kongresszus elsőrendűen fontosnak tartja, hogy hazánkban a megélhetés és az életkörülmények javításának fő forrása a jövőben is a kereset legyen, a következő években érezhetően és egyenletesen emelkedjen a reálbér. Különös figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság életkörülményeire, jövedelmi helyzetére. El kell érni, hogy a dolgozók egyre inkább a főmunkaidőben fejtsék, fejthessék ki képességeiket és találják meg mindenirányú számításaikat. Á szakszervezetek tudomásul veszik, hogy a szocialista építés jelenlegi időszakában újratermelődik, ezért nem küszöbölhető ki a hátrányos társadalmi helyzet, de leszögezik, hogy a tendenciát lehetséges fékezni, jó irányba befolyásolni. Szükséges, hogy mielőbb stabilizálódjék, majd emelkedjék a nyugdíjak reálértéke, javuljanak a gyermek- nevelésnek, a családalapító fiatalok otthonteremtésének a feltételei. A továbbiakban a szocialista életmód térhódításával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat taglalja a határozat. III. A szakszervezeti élet fejlesztésével kapcsolatban a határozat elsősorban a szak- szervezeti egység további erősítésének jelentőségét hangsúlyozza. A mozgalom tevékenységét a változó körülményekhez kell igazítani, a szakszervezeti mozgalom egészét érintő kérdésekben erősíteni szükséges a SZOT elvi irányító, ellenőrző munkáját. Erősíteni kell a szak- szervezetek belső életének demokratizmusát, tevékenységünk mozgalmi jellegét és önállóságát, a tagsággal való kapcsolatait. Bátrabban szembe kell nézni azokkal a fogyatékosságokkal, amelyek a mozgalomnak a tagsággal való kapcsolataiban fellelhetők. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy rendszeresen kérjék ki a tagság véleményét a helyzetét érintő kérdésekben. Minden lényeges kérdést előzőleg meg kell vitatni a szakszervezeti csoporttal. El kell érni, hogy a különböző szakszervezeti tisztségviselők a tagsággal együtt alakítsák ki álláspontjukat és ennek alapján döntsenek. A szakszervezeti tevékenységnek változatlanul a bizalmi munkája az alapja. A szakszervezeti bizottságoknak rendszeresen foglalkozniuk kell a bizalmiakkal, folyamatosan kell tájékoztatniuk őket és képzésükről is gondoskodniuk kell. A munkahelyeken nagyobb teret kell adni a csoport-, réteg- és szakmai érdekek kifejeződésének, ezeket szükség esetén országos szinten is szembesíteni kell egymással. A szakszervezeteknek is az eddigieknél többet kell tenni a felnövekvő nemzedék érdekében. Az ifjúságnak és a szakszervezeteknek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok jobban megtalálják helyüket a szakszervezeti mozgalomban. IV. A szakszervezetek pénzügyi munkájára utalva a határozat a takarékosabb gazdálkodás jelentőségét hangsúlyozza. Erősíteni kell a tagság közvetlen érdekeltségét a pénzeszközök hasznosításában. Az emelkedő kiadások ellensúlyozására jövedelmet biztosító vállalkozásokkal kell növelni a bevételeket, mégpedig a szakszakszervezetek céljaival összeegyeztethető módon. V. A szakszervezetek nemzetközi tevékenységével foglalkozó fejezet megkülönböztetett figyelmet fordít a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő sokrétő kapcsolatok ápolására, a két- és többoldalú együttműködés fejlesztésére. A magyar szakszervezetek erősítik kapcsolataikat, fokozzák erkölcsi, politikai szolidaritásukat a fejlődő országok szakszervezeteivel, megőrzik és elmélyítik a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel kialakult kapcsolatokat. A magyar szakszervezetek továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki a Szakszer-, vezeti Világszövetségben és a nemzetközi szakmai szövetségekben. Gál László kitüntetése Gáspár Sándor bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál Lászlónak több évtizedes eredményes munkásságáért, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes munkásságát, majd átadta a kitüntetést Gál Lászlónak. Baranyai Tibor elnöki zárszavában hangsúlyozta a szakszervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtásában; a népgazdaság további fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának javításában, mindannak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa kijelölt, megerősített. A kongresszus az Interna- cionálé hangjaival ért véget. HÉTRŐL hírről Azt hittük már, hogy a kutya megette a telet. Hittük, reméltük. S tévedtünk. A múlt hét végén hatalmas mennyiségű hó esett, s abba sem maradt szinte, fehérbe burkolta február második hetét. S hogy a harmadik hét hagyja-e magát, avagy szentbe száll? Ki tudja? Most még fázósan hiszek a Napban, hiszen február közepe van. S eszembe' jutnak Aprily Lajos sorai: „Szakadt a fátyol: hegytetőre ért. Nap villogtatta bükkcserjén a déri. Gallyak hóbarlangjába cinke szállt, fény szédítette, s egy napos titok, s dermedt rügy-csipkerózsikák között dalolt: — Nyitni fog, — nyitni fog, — nyitni fog!.. Segítő kezek Már régen megfigyeltem, hogy ilyenkor télen mintha jobban összetartanának az emberek, mintha készségesebben nyújtanák egymásnak — ismerősnek és ismeretlennek — segítő kezüket. Persze, ez érthető is, hiszen a gondban, az aggodalmak közepette jobban egymásra vagyunk utalva, mint egyébként. S ezekben a napokban a segítség adása és fogadása valahogy természetesebb is volt, mint a derűs napsütésben. Jó volt látni, ahogy az idős asszonyt átkísérte a kamasz az utca túloldalára, ugyancsak az volt az egymást vontató gépkocsik látványa. Mosolyt csaltak mindezek az ember arcára. Nevetést pedig a segítés újszerű változata. Mentem haza a minap. Három tizenegy-tizenkét esztendős forma fiú egy személygépkocsit toit igen serényen. A tulajdonos — amikor révbe jutott — leállította járművét, s ablakon át három tízforintost nyújtott ki a srácoknak. Azok először tétováztak, majd zsebrevágták. Kicsit sugdolóztak, aztán lecövekeltek a macskaköves út sarkán. Várták az új pácienseket. Másnap ugyanott három degeszre tömött iskolatáska „jelzett”. Majd feltűntek a tegnapi fiúk. S őrhelyüket nem hagyták el. Támadásban a vírusok Ha tél, akkor influenza. Ezt már igazán megszokhattuk, és csöppet sem csodálkoztunk, amikor hírét vettük: támadnak az A-k és a B-k. Ezek az igencsak változékony influenzavírusók idén megint új ruhába bújva jöttek elő, s kiszámíthatatlan sebességgel szágulva járják a megyéiket. Győr-Sopronban már a múlt héten látogatási tilalmat rendeltek el néhány kórháziban. S ugyancsak a múlt heti somogyi és baranyai előrejelzések nyomán a szakemberek megyénkben is keményebb támadásra számítottak. Mint azt dr. Harsány! Kornéliától, a megyei KÖJÁL higiénikus orvosától megtudtuk, megyénkben még nem súlyos az influenzahelyzet, ennek ellenére a jelentő szolgálat már működik. Az elmúlt héten elsősorban Bonyhád és Dombóvár térségéből érkeznek többségében a bejelentések. Az egész megyéből 2400 ilyen betegről érkezett „hír”. Ezen a héten viszont a megyeszékhely felnőtt- és gyermékkörzeti orvosai is egyre több megbetegedést jelezték. A felnőttek gyógyítói hetente úgy húszat-ihúszat, viszont a gyermekek orvosai nyolcvanat, százat is jelentenek a KÖJÁL-nak. Vagyis elsősorban az iskolás korosztályt betegítik meg a vírusok. Szóljunk néhány szót a tünetekről és a tennivalókról. Gyakoriak az enterális — hányás, hasmenés — tünetek, jellemző a hirtelen felszökő magas láz, ami bágyadt- ságot, elesettséget okoz. Szövődményekről még nem tudnii, illetve a meglévők nem jelntős számúalk. Nálunk látogatási tilalmat, iskolalezárást még nem kellett elrendelni. Aki teheti, kerülje a zsúfoltságot, ha nem nagyon fontos, ne utazzon autóbuszon, vonaton. Ha pedig jelentkeznek a tünetek, forduljunk azonnal orvoshoz. Az éremnek legalább kát oldala van Többen panaszolják, hogy a Szekszárdi Elektromos Gépjavító Vállalat felemelte a televíziókészülékek javításának átalánydíját havi harmincról ötven forintra, ami 1986-tól évi 360 forint helyett 600 forintot jelent készülékenként. Jól tudom, senki nem örül, ha megemelik valaminek az árát, de azért nem árt tudni annak okait sem. Nem az ELGÉP bizonyítványát magyarázom, de nézzünk szembe a tényekkel. Az Országos Anyag- és Árhivatal jóváhagyásával még 1973-ban állapította meg — az akkori jogelőd, a GELKA — a korábbi összeget. Azóta emelkedtek a közköltségek, az anyag- és alkatrészárak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy már éppen ideje volt az árak megemelésének, annál HÉTRE HÍRRE is inkább, mivel az átalánydíjas készülékek úgymond javakorabeliek, a legtöbbje 8 és 15 év közötti. Tehát gyakoribb a meghibásodási arányúk, mint ifjabb társaiknak. Tegyük még hozzá azt is, hogy korábban úgy szóltak e szerződések, hogy azokat a szerviz a készülék tizedik születésnapján felbonthatja. Ezt viszont roppant humánusan nem tették, s nem teszik. Az 1983-ban alakult vállalat megtartotta az összes régi ügyfelét, sőt, az összeg befizetését sem év elejére, hanem szeptemberre tette. Ebből aztán galiba keletkezett: sokan „eltekintettek” fizetési kötelezettségüktől, úgy hogy 156 esetben pert kellett indítani pénzéért a vállalatnak. Ezért most január 15-e a befizetési határidő — de nem mindenkinek! Ugyanis a nyugdíjasok és a betegek szeptember 30-ig kapnak befizetési haladékot, amennyiben felkeresik a vállalatot, s ebben megállapodnak ... S itt megint csak a humánus jelzővel lehet minősíteni a vállalatot. „Mert volt abban egy kis Irigység Is...” Szívesen nézegettem délutánonként a szerkesztőségben felállított szövőszékben dolgozó Báli Istvánnét, a népművészet mesterét. Serényen jár a keze, s láthatóan örömmel gyönyörködik az alakuló mintában. Amit most csinál, jó-vászonnak hívták régen, mivel egy bordafokban két szál fut, ami feltétele a nagyobb variálási lehetőségnek. Egyik délután a hatodik osztályos Károly Aranka üldögélt a szövőszék mellett, s jegykendőminta-elemekből hímzett szép kis térítőt. Hogy miért voltak mindketten az elmúlt napokban szerkesztőségünk vendégei? Mert a nagyközségek bemutatkoznak kiállítássorozat keretében legutóbb Decs mutatkozott be — igen nagy sikerrel. Tegnap elvitték az anyagot. Csöndes lett a ház, mintha „kötényt terítettek volna rá”. Ezt azért mondom, mert amikor Báli Istvánné és Aranka délután indultak haza, összerendezték holmijaikat, a vetélők a szövőszékre kerültek, s Báli Istvánné — aki a decsi általános iskolásokat tanítja szőni — azt mondta a kislánynak: „Terítsd le szépen a holmit a kötényeddel”. A miért-re azt, válaszolta, hogy ezt annak idején is így csinálták. A szép kötő dekorációul is szolgált, egyben rendet is teremtett, no és eltakarta a mintát az idegen szemek elől — „mert volt abban egy kis irigység is”. Báli Istvánné, a népművészet mestere Nincs hiányérzet A héten több alkalommal találkoztak megyénk közművelődésének dolgozói, azaz a népművelők. Értekezletéik, megbeszéléseik, vitáik rendre azt sugallták: bizonyos lépéseket sürgetnek, hisz sürgeti őket is a közönség, az igények, de ugyanakkor az is tény, hogy hiányérzetünk nem lehet az elmúlt öt esztendő eredményeit illetően, hiszen a feladattervben meghatározott tennivalókra — melyek megvalósultak — biztonsággal épülhet a következő öt éves tervciklus. Azért vizsgálódjunk tovább, a gondok táján. Például a fenntartási költségek alig növekednek, az úgynevezett személyi feltételekkel most sem dicsekedhetünk, hiszen megyénkben a közművelődésben dolgozók ötven százaléka csak a szakképzett, a többiek szakképzetlenek, végzettségük nem szakirányú. Közismert gond, hogy a népművelők bérrendezése még várat magára, s ez sem tartozik a jó hangulatteremtő tényezők sorába. Mindezek ellenére a gondokkal teli elmúlt öt esztendő eredményeire büszkék is lehetünk, hiszen az anyagi erőforrások hiányát a tenniakarás, a dolgokhoz való jó hozzáállás és az összefogás kompenzálta. A VII. ötéves terv megvalósításához az előbb felsoroltak jó példával szolgálnak, folytatni kell ezt az utat, s okosan kell felhasználni a központi erőforrásokat, mely segítségével a közeljövőben például tizennyolc községi művelődési ház felújítását tervezik megyénkben. V. Horváth Mária
