Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
2 KÉPÚJSÁG 1986. február 17. Befejeződött a szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) ad módot, hogy tevékenységüket bele kell fog;lalni a kollektív szerződésekbe, munkájukat és célszerűségüket a vállalati dolgozók testületéi évről évre értékelik. ‘ Azért, hogy a bérek ösztönző ereje fokozódjon, a legtöbbet a termelés közvetlen környezetében kell tenni. A legfontosabbnak a vállalati belső érdekeltségi rendszer általános kiépítését és ösztönzőbbé tételét, az alkotó és újító légkört, az ennek megteremtésében nagy szerepet vállailő műszakiak és kiemelkedő szakmunkások megbecsülését, valamint a rugalmas foglalkoztatási formák szélesebb körű alkalmazását tartjuk. Az erőteljesebb ösztönzés, a rugalmasabb és hatékonyabb foglalkoztatás, a differenciáltabb bérezés azonban önmagában nem elég. Meg kell győzni nálunk még nagyon sok embert, hogy a fegyelmezettebb és szervezettebb munka a saját és valameny- nyi dolgozótársa javát szolgálja. A szakszervezetek leginkább azzal segíthetnek, hogy tevékenységükkel az eddiginél határozottabban támogatják a vállalati igazgatók. az üzemi vezetők és brigádvezetők újító és rendteremtő törekvéseit. Úgy gondoljuk, hogy e tekintetben az alapszervezetek mozgalmi mérlegének a „tartozik” oldalán akadnak még rendezni való tételek. A bér- és kereseti arányokkal kapcsolatban több ágazatról, szakmáról, de megyéről is elmondották, hogy ott a keresetek elmaradnak a népgazdasági átlagtól, s hogy ezt mielőbb orvosolni kell. A VII. ötéves terv azzal számol, hogy a reálbérek a tervidőszak derekától 5 százalékkal növekedhetnek. A fogyasztói árak emelkedése is mérséklődik. Így kétségkívül jobb körülmények jönnek létre a kereseti és jövedelmi arányok javításához, mint az előző években. A tegnap és ma, itt — a szakmák részéről — külön- külön jelzett aránytalanságokat még alaposabban át kell tekintenünk, hogy — az elvárt nagyabb teljesítmények esetén — azok fokozatos feloldására a szakszervezettel közös elveket és programot alakítsunk ki. — Vita folyik arról, hogy a szabályozók nem eléggé stabilak és sok pénzt elvonnak a vállalatoktól. Nem .téveszthetjük szem elől, hogy a szabályozók változásának megvannak az objektív törvényszerűségei. A szabályozómértékeknek ugyanis éppen az a rendeltetésük, hogy közvetítsék: miképp alakulnak a gazdálkodás általános körülményei. Például az árfolyam, a kamatláb és az adókulcsok érzékeltessék azt, hogy mennyiért tudjuk megvásárolni az olajat és a kávét, illetőleg eladni a húst, a hengereltárut vagy a szerszámgépeket; milyen föltételekkel juthatunk hozzá a gazdaság működéséhez szükséges hitelekhez a nemzetközi pénzpiacokon; mennyi támogatást kell a nehéz helyzetbe jutott ágazatoknak és vállalatoknalk adni, s nem utolsósorban, hogy mennyit kell fordítanunk a közösségi fogyasztásra. Mindazonáltal — a kapott észrevételekre figyelve — a VII. ötéves terv alapján a szabályozókat kiszámíthatóbbá tesszük, javítjuk azokat, hogy jobban szolgálják a kibon takozást. A gazdaságirányítás elhatározott korszerűsítésével fokozatosan kedvezőbb lehetőségeket kívánunk teremteni a jövedelmezően gazdálkodó szervezetek számára, kivált pedig azokéra, amelyek nagyabb mértékben növelik az exportot és vállalnak részt a kormányzat korszerűsítési programjaiban. Már ez évben is több intézkedést tettünk ennek érdekében; például bevezettük a ^gazdaságos kivitelre ösztönző pályázati rendszert. Fokozatosan csökkentjük a fejlesztést terhelő adókat. A szabályozók szerepe, mértékrendszere önmagában is fontos, ám ne feledjük: az intenzív fejlődés követelményei nagyok és a jövedelem a termelésből keletkezik. A mozgásteret tehát elsősorban maguk a vállalatok tágíthatják mégpedig azáltal, hogy nagyobb termelékenységgel jobb minőségű, korszerűbb, jól eladható termékeket hoznak létre. Végső soron ezen múlik, hogy milyen ütemben valósíthatók meg a VII. ötéves terv általános korszerűsítési törekvései és az életszínvonallal kapcsolatos céljai. A válteteti középtávú tervek készítése kedvező lehetőséget kínál arra is, hogy néhány — ha szabad így mondani: a gazdálkodás kultúráját és etikáját érintő — kérdésre új választ keresünk. A mai vita szellemében valóban érdemes kö- kösen elgondolkodnunk azon, hogy a gazdálkodó szervezetek miért nem használják ki az együttműködés adta lehetőségeket, miközben pedig termelésük, kivitelük, fejlesztésük nagyon is, és egyre jobban egymásra épül? Miért oly ritkaság a tervgazdálkodásunk viszonyai között, hogy a különböző vállalatok és szövetkezetek vezetése és dolgozó kollektívái — s bennük a szocialista brigádok — jó együttműködésben oldjanak meg közös érdekű feladatokat? Ez feltehetően azért van így mert nem ismerik eléggé egymás munkáját; gondjait és lehetőségeit, mert sokkal igényesebbek vevőként, mint eladóként, s mert nem ismerik fel, vagy ha felismerik — olykor a szabályozás korlátái folytán — nem tudják jól érvényesíteni valódi közös érdekeiket. A jövőnek itt a vitában is sürgetett feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti eredményes együttműködés, a megbízható társ- és érdekkapcsolatok rendszerré váljanak. Például olyan módon, hogy javítják az egymás számára gyártott termékek minőségét, keresik a fejlesztés közös lehetőségeit, együttesen vesznek részt az exportképes termelés bővítését szolgáló pályázatokon, mindkét fél számára előnyös ár- és szállítási feltételekre törekednek. Mi azor leszünk, hogy a szabályozórendszer a hosszabb távú gazdálkodási felfogást, az együttes anyagi és szellemi gyarapodást és a tartós kapcsolatokat erősítse. Jó lenne, ha az ilyen irányú együttműködés az érdekkép viseleti szervek által felkarolt mozgalommá válna. — Végezetül hadd szóljak a SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásainkról. A kormányzati raunte továbbfejlesztése keretében kapcsolatainkat több új elemmel kívánjuk gazdagítani, különösen a következőkben. Az a szándékunk, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűzzünk napirendre, például a termelés fejlesztésűnek stratégiai irányairól, a távlati bérpolitikáról, a szociális intézmények és ellátások távlati fejlesztéséről, avagy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás átfogó feladatairól. Közös témáink ilyetén való bővítése minden bizonnyal hozzásegít majd ahhoz, hogy a konkrét ügyekben köny- nyebben jöjjön létre közöttünk megegyezés. A várakozásnak és az itt is elhangzott javaslatoknak eleget téve, mi is tájékoztatást kívánunk adni a SZOT és a kormány képviselőinek megbeszéléseiről, a döntésekről. Arról is, hogy milyen alternatív megoldásokról esett szó, milyen alapon sikerült avagy miben és miért nem sikerült megállapodnunk egymással. Ez segíteni fogja a célok és a feladatok jobb megértését, a döntések indítékainak és feltételeinek megismerését, és módot nyújt ama is, hogy ezek társadalmi visszhangját — az •itteni vitában említett élesebb kontúrokat — még világosabban érzékelhessük. Ezek a kormány szándékai, s meggyőződésünk, hogy a határozathozatal után elmondhatjuk: ezek közösek! A Magyar Népköztársaság kormánya nevében, elkötelezett mozgalmi munkájukban kívánok új, hasznos erőfeszítéseket, sok sikert! Érezzék, hogy mindenben szaktársaiknak és egész társadalmunknak a biztatása és megbecsülése támogatja Önöket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnök- helyettese. A további felszólalók : Harangozó József, a Tégla- és Cserépipari Tröszt szak- szervezeti intéző bizottságának társadalmi titkára, Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Szemán József, a Dunai Vasmű hengerésze, Szőlősi Istvánná, a Pedagógusok Szak- szervezete Kaposvár körzeti bizottságának alapszervezeti titkára, Alekszandra Birju- kova, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökhelyettese, Kriston István, a Nógrádi Volán szak- szervezeti bizottságának titkára, Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára, Gérard Alézard, a francia Általános Munkásszövetség titkára, Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, Szabó Sándor, az ÉDOSZ Békés megyei titkára, Tóth Ilona, a Szak- szervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára, Dán Gábor, a Taurus Gumiipari Vállalat szakszervezeti intéző bizottságának titkára, Miklós Györgyné, a Győr-Sopron Megyei Tejipari Vállalat szb-titkára, Zimo- nyi Ferencné, a Zrínyi Nyomda szb-titkára, Varga Károly, a Láng Gépgyár lakatosa, Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Szabó Imre, a Debreceni Ingatlankezelő Vállalat szb-titkára, Bujáki Gáborné, a Szilasmenti Termelőszövetkezet raktárosa, Kéri Attila, a BKV gépkocsivezetője, Pécsi Ildikó, a Népszínház érdemes művésze, Szabó Dezső- né, az EG IS Gyógyszergyár műszerésze, Jakab Józsefné, a Vas Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat pénztárosa, Schalk hammer Antal, a Tatabányai Szénbányák Vállalat szb-titkára, Fuderer Károly, a Baranya Megyei Távközlési Üzem üzemvezetője, Juhász Péterné, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára, Sali Ferenc, a HVDSZ főtitkára, Jos Vandecruys, a Munka Világszövetségének küldötte, dr. Szabó Zoltán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Érés Szívsebészeti Klinikájának igazgatója, E. K. Afrini, az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet küldötte, Gergely Mária, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Haj- dú-Bihar megyei titkára, Amal Mukherdzsi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselője, Bucsai Júlianna, a 611. sz. Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója, Kovács László, az ELTE szb-titkára, Szelei Emil, az Alföldi Nyomda szb-titkára, Kovács József a MaVasárnap reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatódott a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. Az elnök bejelentette, hogy a dolgozó kolleiktívák újabb üdvözlő táviratokkal köszöntötték a kongresszust. A kongresszus harmadik munkanapjának első felszólalója, FARKAS GYÖRGY, a 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat SZB-titkára volt. HORVÁTH JÓZSEF, a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának vezető titkári beszámolt arról, hogy a megyében tovább egyszerűsítették az SZMT szervezeti rendszerét. Csökkentették a testületek számát, közvetlenebb kapcsolatot építettek ki az alapszervezeEzután Gáspár Sándor összefoglalta a vitában elhangzottakat. A SZOT elnöke a tanácskozás munkáját értékelve rámutatott, hogy a kongresszus elvégezte azt, amire hivatott volt. — A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek tanúságot, hozzászólásaikban kitértek a tagság gondjaira és ismertették a dolgozók törekvéseit is — mondotta. Több építő bírálat is elhangzott és sokan tettek javaslatokat a nehézségek leküzdésére. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni; minden erőnket össze kell fogni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve kielégíthessük a dolgozók itt is sokféleképpen megfogalmazott jogos igényeit. A felszólalók jóváhagyták és kiegészítették a kongresszusi dokumentumokban megjelölt fő feladatokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb előrehaladását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását. Kiemelte: a kongresszus egyértelműen és világosan megfogalmazta a magyar szakszervezetek szerepét társadalmunkban, s arra is választ adott, hogy a szervezett dolgozók milyen célokat támogatnak. A magyar szakszervezetek hivatásuknak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kezdeményezéseket, mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szolgálják, s lehetővé teszik, hogy életünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogatják szocialista elveink érvényesítését a gyakorlatban, tevékenyen részt vesznek mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeknek célja hazánk gyár Villamosművek Tröszt szb-titkára, Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója, Kovács Lajos, a MEDOSZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Rédei Alajosné, a KPVDSZ a Vendéglátó és Idegenforgalmi Titkárság titkára. Szórádi Sándor felszólalása. A KISZ KB titkára elmondta, hogy a kongresszus elé terjesztett dokumentumok, illetve az eddigi vita hiteles képet ad az elmúlt időszak szakszervezeti munkájáról, az ifjúsággal való törődés is visszatükröződik benne. Szólt arról, hogy a KISZ számára nem lehet közömbös, milyen választ adnak a szakszervezetek az ifjúság problémáira és hogyan képviselik azokat. A tenni akarás érezhető — mondotta —, hiszen a szakszervezeti ifjúsági tagozatok és tatekkel, jobban segítve azok munkáját. A további felszólalók : DO- LECSKÓ KORNÉLIA Rózsa Ferenc-díjas újságíró, PAPP SÁNDOR, az Ikarus Karoszgazdasági erejének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések eredményeként bővülhetnek lehetőségeinik a reális igények kielégítésére. Mint mondotta, a felszólalók sok összefüggésben tették szóvá az életszínvonal javításával kapcsolatos tennivalókat, s helyes, hogy a szakszervezetek akkor is támogatják a dolgozóknak az életkörülményeik javítására vonatkozó igényeit, ha azok maradéktalan kielégítésére a közeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell vennünk, s arra kell törekednünk, hogy amint erre országunk anyagi lehetőségei módot adnak, azok közül mind többet valóra váltsunk. Gáspár Sándor szólt a szervezett dolgozók előtt álló gazdasági feladatokról, a VII. ötéves terv céljairól is. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalom óriási erőt jelent e célok megvalósításában. A szak- szervezetek a maguk eszközeivel közreműködhetnek Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a Számvizsgáló Bizottságot. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztségviselőit, és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osztály- és intézményvezetőket. A Számvizsgáló Bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánná, a Szavazatszedő Bizottság elnácsok most kiépülő rendszere is az érdekképviseleti és mozgalmi munka ifjúsági vonásait erősíti. Ezzel kiépülhet az ifjúsági érdekek több- csatornás képviseleti rendszere. Természetesen az ifjúsági tagozatok létrejötte nem jelentheti a két szervezet üzemen belüli rivalizálását — mondotta. A KISZ közelgő, XI. kongresszusáról szólva kiemelte, hogy az ifjúsági szervezet politikai platformjában markánsabb, a szocializmus értékeit és problémáit, a párt törekvéseit még inkább hirdető és vállaló szervezetté kíván válni. A szakszervezeteknek és a KISZ-nek közös a feladata abban, hogy összefogjanak a munkafegyelem javításáért, a tudás, a becsületes munka elismeréséért. Végezetül a pályakezdés és a családalapítás gondjairól beszélt. széria- és Járműgyár főtechnológusa, HR ABOVS ZK I ANDRÄS, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőmérnöke, MA- TUSZKA ISTVÁN, a Közalkalmazottak Szakszervezete néphadseregi bizottságának vezető titkára és Dr. KŐBŐR JÖZSEF főorvos, a Baranya Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője. Ezt követően Gál László, a határozatszövegező bizottság elnöke és Sólyom Ferenc, az atepszabályszövege- ző bizottság elnöke bejelentette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, valamint az atepszabálymó- dosító tervezethez több észrevételt, megjegyzést és további javaslatokat fűztek. A dolgozók nagyobb rétegeit érintő javaslatokat átvezették a tervezeten, az egyes szakmákra, kisebb rétegekre vonatkozó javaslatokat pedig eljuttatják az illetékes szak- szervezeti testületekhez. abban, hogy minden munkahelyen a korábbiaknál jobban használják ki meglévő lehetőségeiket. A fegyelmezett munkát mindenhol meg kell követelniük, de arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a jól szervezett munka feltételei is biztosítottak legyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemzetünk további sorsát — mondotta —, s a terv megvalósítása mindenekelőtt a szervezett dolgozók millióinak munkáján, helytállásán múlik. * Ezt követően a kongresz- szus a határozati javaslatról szavazott, s azt 21 ellenszavazattal és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a Szám- vizsgáló Bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó beszámolókat, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint az alapszabály módosítására vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta. möke ismertette a választások eredményét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöke: Gáspár Sándor. Alelnökök: Földvári Aladár, Gál László, Ligeti László, Palotai Károly, dr. Prie- szol Olga. 'Főtitkár: Baranyai Tibor. Titkárok: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlova- tsik Károly, Virizlay Gyula. A SZOT titkárságának tagja még Nyitrai István, a SZOT szervezési és káderosztály vezetője, és Fodor László, a Népszava főszerkesztője. Faluvégi Lajos felszólal A kongresszus harmadik napja Gáspár Sándor összefoglalója Megválasztották a Szakszervezetek Országos Tanácsát
