Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 40. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1986. február 17., hétfő. Mai számunkból HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) ON KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) SZAKOSON NEM KELL FÉLTENI A SPORTOT (5. old.) A KALÁKA EGYÜTTES SZEKSZÁRDON (4. old.) Befejeződött a szakszervezetek XXV. kongresszusa Szombat reggel fél kilenckor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A tanácskozás a beszámolók és a határozati javaslat fölötti vitával folytatódott, melyben felszólalt Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese. Vasárnap, a kongresszus harmadik napjának munkájában részt vett Németh Károly, Gáspár Sándor, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. A kongresszus vasárnap fejeződött be. Faluvégi Lajos beszéde — A kormány nevében köszöntőm a szakszervezetek XXV. kongresszusát. Megtisztelő megbízatásom, hogy ebből az alkalomból kinyilvánítsam: a Minisztertanács nagyra becsüli és elismeri azt az értékes tevékenységet, amelyet a magyar szakszervezetek az elmúlt években is kifejtettek a szervezett dolgozók érdekeinek képviseletében, a gazdasági és társadalmi feladatainkra való mozgósításban — mondotta elöljáróban. Az elmúlt évek társadalmi és gazdasági fejlődése nyomán a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő központi döntések előkészítésében és meghozatalában egyre fontosabbá vált a szakszervezetek és a kormányzat együttműködése. Elevenek és sokoldalúak voltak a munkakapcsolatok és folyamatos volt a párbeszéd. Immár évtizedes múltra tekinthet visz- sza az együttműködésnek az a formája, hogy a SZOT és a kormány képviselői — évente több alkalommal is — találkoznak egymással, megvitatják az éves népgazdasági tervet, a gazdaságszervezési feladatokat s megállapodnak az életszínvonal-politika időszerű kérdéseiben. Együttműködésünknek különösen termékeny szakasza volt a VII. ötéves terv előkészítése. A tervezőmunka különféle szakaszaiban a szak- szervezetek száznál több észrevételt és ajánlást tettek. Ezek java része egybecsengett a tervelgondolásokkal. A tervkészítésnek még az utolsó szakaszában, a tervtörvény javaslatához is tizennégy módosító indítványt fűztek, s közülük tízet a kormány elfogadott. Akadt persze néhány olyan igény is, amellyel kapcsolatban azt kellett mondanunk: ezek ugyan érthetők, de a gazdasági eredmények ma számításba vehető színvonalán nem teljesíthetők. Például a kormány most nem vállalhatott kötelezettséget arra, hogy a reálbérek már 1986-tól kezdve folyamatosan emelkedjenek, hogy a nyugdíjak vásárlóerejét rövid időn belül teljeskörűen megőrizzük, s hogy a tanácsi bérlakások építésének arányát már a tervidőszak elején megnöveljük A kormány megérti és napirenden tartja ezeket az igényeket, de teljesítsük föltételei csak akkor teremthetők meg, ha — a szakszervezetekkel összefogva — lényegesen fokozni tudjuk a népgazdaság jövedelemtermelő-képességét. Mindazonáltal az életkörülmények javítása érdekében már az idén sor került bér- és nyugdíj intézkedésekre, a gyermeknevelés és lakáshoz jutás támogatásának növelésére. A különféle társadalmi szervek — köztük első helyen a SZOT — által képviselt véleményeket tervezési és irányítási rendszerünk abból a felismerésből igyekszik befogadni, hogy csakis akkor hozható helyes, társadalmilag elfogadható és végrehajtható döntés, s csakis akkor tartható fenn a társadalmi közmegegyezés, ha az eltérő érdekek felszínre kerülnek, s az álláspontokat nyíltan megvitatjuk. Magától értetődik: az, hogy egy közös álláspontot alakítunk ki, a társadalom számára új minőséget képvisel, ám igazi értékét ez akkor nyeri el, ha az egyetértésben hozott döntések eredményesen megvalósulnak és ki-ki teljesíti vállalt kötelezettségét. Az elmúlt évi nehézségek ellenére — egyebek között a SZOT véleményére való tekintettel — egyetlen életszínvonal-előirányzattól sem léptünk vissza. Tudjuk, hogy sokan nagyszerűen helytálltak a szénbányákban, a munkapadok mellett és a földeken, ámde az is tény, hogy sok gazdálkodószervezet évek óta képtelen megfelelni a nagyobb követelményeknek, mert drágán és szervezetlenül termel, szállít és értékesít, összességében 1985-ben nem sikerült behoznunk az elmaradásokat, a kiesett jövedelmet és exportot ez évben kell pótolni. Sajnos idén januárban még nem mutatkoztak biztató jelek. Ezt most nagyon komolyan kell vennünk, mert az elosztási célok valóra váltásához jóval nagyobb teljesítményekre van szükség, mint tavaly! — A kormány tagjai kezdettől fogva nagy figyelemmel kísérték a szakszervezeti kongresszus előkészületeit és az itteni vitát. Örömmel nyugtázzuk, hogy a hozzáAz elnökség tagjai, köztük Kádár János, a tanácskozás szombati munkanapján. szólások alapjaiban megerősítették a kormánynak az országgyűlés által elfogadott munkaprogramját és a VII. ötéves tervben foglalt fő célokat. Az eddig elhangzott hozzászólásokból az a biztató kép is kirajzolódik, hogy dolgozóink a munkahelyükön többet és főként jobban akarnak dolgozni. Elvárják, hogy munkájukhoz megteremtsék a kellő föltételeket, hogy teljesítményeik megfelelő, anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Úgy gondoljuk, ha az ötéves terv fő törekvéseit, az említett korszerűsítési programokat és a dolgozók tenni akarását jól ösz- szekapcsoljuk, akkor megvalósul a mindnyájunk által óhajtott kibontakozás. A továbbiakban Faluvégi Lajos olyan kérdésekről szólt, amelyek visszatérően elhangzottak a hozzászólásokban. Sokan szóltak arról, hogy jobban meg kell becsülni a főállásban végzett munkát. Foglalkoztak a túlmunkának' és ezzel kapcsolatosan a különféle kisvállalkozásoknak — elsősorban a vállalati gazdasági munkaközösségeknek — a szerepével. Szerintünk is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Mi is azt akarjuk, hogy a szabad idő valóban szabad idő legyen, azt mindenki a családjára, művelődésre, önképzésre, közéleti tevékenységre, pihenésre fordíthassa. De ehhez az kell, hogy a főmunkaidő a folyamatos és az eddiginél eredményesebb munka idejévé váljon. Ezért érdemben meg kell javítani a főmunkaidőben végzendő munka szervezettségét, a belső és a külső kooperációt, az anyag- és alkatrészellátást, munkát megtakarító korszerűsítéseket kell végrehajtani és jobban ki kell használni a munkaidőt. Csak ezáltal teremthetők meg annak föltételei, hogy a főmunkaidőben jöhessen létre az a termék, az a szolgáltatás és az a nemzeti jövedelem, amelyet jelenleg csak a kiegészítő tevékenységekkel együtt lehet létrehozni. A főállású munka és a kiegészítő tevékenységek között ma tapasztalható ellentmondásokat két irányiból közelítve kívánjuk feloldani. Az egyik az, hogy bővül az ösztönzőbb vállalati bérpolitikára módot adó úgynevezett keresetszint-szabá- lyozás alkalmazási köre, mert ez lehetővé teszi a fő- munkaidőben nyújtott teljesítmények jobb elismerését. Megjegyzem: sajnos sok vállalat még nem választotta ezt a szabályozási formát, mert ez bizony kockázattal is jár. A másik irány, hogy legyenek egyértelműbbek a vállalati gazdasági munka- közösségek működési föltételei, meg kell tartani és meg kell tartatni az ezekre vonatkozó szabályokat. Erre az (Folytatás a 2. oldalon.) Ismét havazott A forgalomban nem volt fennakadás A Gemenc Volán szekszárdi autóbusz-állomásán kapott információ szerint a helyközi, vidéki járatok menetrend szerint közlekedtek. A helyi járatok közül a Bottyán-hegyre közlekedő 14-es busz a reggeli órákban nem tudott a síkos, lejtős úton fölkapaszkodni, délután viszont — ha nehézkesen is — de közlekedtek a bottyán- hegyi buszok. A 15-ös autóbusz a keskeny Cinka utcában egy ott parkoló teherautónak csúszott. Anyagi kár nem keletkezett, de az autómentőnek 'ki kellett vonulni, hogy a megcsúszott autóbuszt elvontassa. Szakadatlanul csengett vasárnap a telefon a Közúti Igazgatóság szekszárdi koordinációs szakaszmérnökségének ügyeletén: az érdeklődőik arra voltak kíváncsiak, hogy az ország, a megye területén milyenek az útviszonyok. Rikker István ügyeletes pontos adatokkal szolgál a megye úthálózatának állapotáról — az országos út- helyzetről az Ütiníorm tájékoztat. A Meteorológiai Intézet az esti, éjszakai órákra csapadékot ígért, a hőmérséklet emelkedett, s így várható, hogy a hó is hamarosan elolvad. Szombatról vasárnapra virradó éjjel 2 óra körül kezdett ismét hullani a hó. Szekszárd és Palks térségében 2—3 centi, Bonyhád— Bátaszék környékén 10 centiméter, Tamásiban pedig 5—6 centiméter havat mérték. Az éjszaka folyamán nem volt jelentősebb forgalom a közutakon, csupán a Közút; Igazgatóság járművei járták az utalkat. A főutakat sóval szórták, a mellékutakra pedig salak került. A legnehezebben a lejtős utakon, kanyarokban, buszcsatlakozók környékén közlekedtek a járművek. Vasárnap délelőtt Báta- széktől délre, a 63-as úton Szedresig, valamint Paks, Nagydorog és -Tengelic környékén hóátfúvások keletkeztek — minthogy azonban állandóan takarították az utakat, a közlekedésben fennakadás nem volt. A kora délutáni órákban 13 hóekével felszerelt sószóró és hét traktor tisztította a megye útjait. A havazás következtében a vasúti forgalomban megyénkben semmiféle fennakadás nem volt, a személy- szállító vonatok és a teher- szerelvények menetrend szerint közlekedtek. Tisztítják a járdát a szekszárdi sétakertben __________________________________________________________ A szekszárdi mentőállomás ügyeletesétől, Klein Józseftől megtudtuk, hogy szombat délutántól vasárnap délutánig a havazás miatti és a síkos út okozta balesethez nem hívták iki őket. A Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat hét végi ügyeletese, Rostási Gyula közölte, hogy nem volt sem csőtörés, sem csőfagyás. A szekszárdi posta hibabejelentőjétől azt az információt kaptuk, hogy működtek a telefonok, és nem volt vezetékszakadás. Vasárnap délutánig a Szekszárdi Balassa János Kórház- és Rendelőintézet baleseti sebészeti ügyeletén negyven beteget láttak el. Danka Mária műtősnő közölte, hogy zömmel bokasérülések voltaik, és egyiküket sem kellett műteni. dvm — szíj Fotó: K. A.
