Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
1986. február 15. ïsfÉPÜJSÀG 3 ösztöndíj reálértékének megtartása, a nyugdijak vásárlóerejének minél szélesebb körű megőrzése, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglévő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kezdeményezzük az egészség megóvását, a betegségek megelőzését szolgáló program kialakítását és megvalósítását. Ügy látjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban ennél többet nemigen várhatunk, meg kell és lehet azonban találni minden munkahelyen a módját, hogy a valóban rászorulókon, a nehéz helyzetben levőkön segítsenek. A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az alapszervezetek, mind az ágazatok, az szmt-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz. Tovább kell társadalma- sítani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát. A mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt a szak- szervezet tevékenységében érzékelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastílust, a réteg- és a szakmai érdekek hatékonyabb érvényesülését és a szakszervezeti életbe, döntésekbe való szerves beépülést. A tömegek szemében a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik testesítik meg a A nemzetközi kapcsolatokról szólva Gáspár Sándor kifejtette: — A magyar szakszervezetek következetes harcosai a különböző országúik szak- szervezeteivel való együttműködésnek. A szovjet szak- szervezetekkel és a szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködést állandóan erősítik a közös célok, a közös tapasztalatok, a testvéri összetartozás érzései. A szakszervezetek az egész világon bonyolult körülmények között dolgoznak. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a globális világproblémákra, a világbéke megőrzésére, a gazdasági fejlődésre, az új gazdasági világrendre, a környezetvédelemre. A szakszervezeti világszövetség legfőbb törekvése ma is — mint megalakulása óta mindenkor — a nemzetközi szakszervezeti mozgalom akcióegységének erősítése. A magyar szakszervezetek — amikor részit vesznek az SZVSZ munkájában — abból indulnak ki, hogy a hivatásukból adódó feladatokat osztály testvér ei kke 1, a haladó erőkkel szorosan összefogva, együttműködve oldhatják meg. Békében élünk, de nem felejthetjük el egy pillanatra sem, hogy ez a világ feszültségekkel, fenyegetésekkel terhes. A dolgozók alapvető joga az élethez fűződő jog. A szakszervezetek számára nem lehet fontosabb feladat, mint harcolni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, egy biztonságosabb világért. Ezt az évet a világ békeévként tartja számon. Ezért megkülönböztetett örömmel fogadják a magyar szakszervezetek is a Szovjetunió új, átfogó békekezdeményezéseit. Alapvető érdekeink arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat nemcsak a szocialista vagy szocialista orientáltságú országok szakszervezeteivel, nemcsak a kommunista befolyású, hanem a szociáldemokrata, a szocialista és a keresztény irányítású szakszervezetekkel is. Különösen fontos számunkra a szovjet szakszervezetek tapasztalata. A Szovjetunióban olyan nagy je— A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szak- szervezeti mozgalom módszereiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott körülményekhez, a szakszervezeti mozgalomnak ezt a képességét erősíteni kell, mert itt mintha megtorpantunk volna. A társadalmi, gazdasági feltételek változásával, a szakszervezeti feladatok is újszerűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri. Bonyolultabb viszonyok között él és dolgozik, mint korábban. szakszervezeti munkát. Tevékenységük a mozgalom egészének tükröképe, hiszen ők végzik legérzékelhetőbben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását. Tekintélyük legfőbb mércéje az, hogy mennyire képesek összefogni és együttdolgozni tagságukkal. El kell érnünk, hogy a szakszervezeti csoportok tagjai minden fontos, a kollektívát érintő kérdésben még a döntések előtt egyeztessék álláspontjukat. A bizalmi azt képviselje, amiben egyetértés alakult ki csoportjában, de a bizalmi nem egyszerűen „vélemény-összesítő”, aki minden-' féle véleménnyel — a közösségnek, a társadalom egészének érdekeit sértő véleménnyel is — egyetért. Ha szükséges, a bizalmi vitatkozzon az általa helytelennek ítélt véleményekkel, s ha szükséges, nemet is kell mondania. lentőségű változások vannak folyamatban a társadalmi, gazdasági fejlődés gyorsítása érdekében, amelyek bizonyára a szakszervezeti munka- módszereket is érintik. Nagy érdeklődéssel figyeljük ezeket a törekvéseket és a szovjet szakszervezetek szerepét a fejlődés gyorsításában. A SZOT elnöke végül ösz- szefoglallta a szakszervezetek legfőbb tennivalóit, s beszédét e szavakkal fejezte be: — Az elmúlt öt év tapasztalatai hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk céljainkat, amelyeket a magyar szocialista munkáspárt XIII. kongresszusa fogalmazott meg. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után BISZKU BÉLA, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Számvizsgáló Bizottságának beszámolóját, szóbeli kiegészítést fűzve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz. A többi között elmondotta: — A szakszervezeti mozgalom az elmúlt öt évben mintegy tízmilliárd forinttal gazdálkodott. Ezen belül a SZOT és szervei költségvetése — az üdültetés nélkül — több mint két és fél milliárd forint volt. A SZOT anyagi helyzete az elmúlt öt évben az ország egészéhez hasonlóan nehezebbé vált. A romló körülmények ellenére a rendelkezésre álló pénzeszközök elégségesek voltak a feladatok ellátására, a gazdálkodásban nem keletkezett zavar. A felhasználás a tagság, a mozggalom érdekeinek megfelelően történt. A vita A küldöttek ezután megkezdték a vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése, beszámolója; a szóbeli kiegészítések, a határozat-tervezet, valamint a szak- szervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslat felett. Az első felszólaló, BISCHOF ANTAL, a Mecseki Szénbányák csoportvezető vájára kiemelte, hogy a dolgozók hiányolják a vezetőkkel való munkahelyi találkozásokat, s a gondok közé sorolta, hogy a szervezett, jó munkához sok esetben hiányoznak a feltételek. Ma már jelentős túlmunkával is nehezen teljesíthetők a tervek. Egyre több az egészségügyi gondozást igénylő bányász. A pálya nem vonzó a fiatalók számára. Ezen — véleménye szerint — az érdekeltség változtatásával és a fegyelem javításával lehet segíteni. PETRIKOVICS ISTVÁN- NÉ, a Nyíregyházi Konzervgyár raktárvezetője szerint különösen fontos, hogy a szakszervezeték az eddiginél szélesebb fórumot kapjanak munkájuk megismertetésére, a vitákban kialakuló vélemények, állásfoglalások hátterének bemutatására. Szólt arról is, hagy indokolatlan bérezési különbségek alakultak ki az élelmiszeripara ágazaton belül a megyék között. HERCZEG KAROLY, a vasasszakszervezet főtitkára elmondotta: a szakszervezetek a nagyipari dolgozók számára nem kérnek és nem is várnak indokolatlan előnyöket. Ugyanakkor vannak és lesznek is olyan helyzetek, amikor a népgazdaság számára fontos termelőegységek fenntartása csak központi segítséggel lehetséges. Olyan segítségre van szükség, amely csupán az önerőből elháríthatatlan akadályok leküzdését szolgálja, építve az üzemek, a dolgozók kezdeményezéseire, munkájuk nagyabb hatékonyságára. GÖMÖRY ZSUZSA, a a Fogtechnikai Vállalat fogtechnikusa az egészségügyben tevékenykedő százezer fizikai munkás nevében kérte, hogy a szakszervezet is támogassa a VII. ötéves terv időszakában az egészségügy fejlesztését, segítse az ott dolgozók munkáját. SZATMÁRY ZOLTÁN, a KFKI Atomenergia-Kutató Intézetének igazgatóhelyettese rámutatott, hogy az elmúlt időszak kedvezőtlen tendenciái miatt hazánkban csökkent a tudományos és műszaki pályák presztízse. Erre utal, hogy a műszaki egyetemek egyes szakjaira mind nehezebb feladat megfelelő számú jelentkezőt találni. Pedig az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy milyen gyorsan sikerül felzárkózni a technológiailag fejlett országokhoz. MEDVECZKY ANTAL, az Építők Baranya Megyei Bizottságának titkára arról szólt, hogy a tagság jogos türelmetlenséggel bírálja a szakszervezeti irányító munka hiányosságait. Arra kell törekedni, hogy a mozgalmi tevékenységgel minél kevesebb felesleges elem, formális vonás terhelje. Nagyon fontos lenne, hogy a jövőben a felsőbb szervek az irányítást ne határozatok tömegével oldják meg, s jobban törekedjenek a mozgalmi bürokrácia csökkentésére. KUN LÁSZLÓNÉ, a XVII. sz. Autójavító Vállalat szb- titkára egyebek mellett arról szólt, hagy a művelődési otthonok, klubok, munkahelyi könyvtárak fenntartási költségei egyre növekednek, ám az állami kulturális támogatás összege nem emelkedik, s a könyvek drágulása miatt a könyvtárak állományának megfelelő gyarapítására sincs lehetőség. DR. KOVÁCS FERENC, az Állatorvostudományi Egyetem rektora rámutatott, hogy hazánkban az aktív keresőknek mintegy 4 százaléka, csaknem 200 ezer felsőfokú végzettségű szakember hasznosítja tudását a termelés szolgálatában. Szakismereteik eredményesebb kamatoztatásához azonban arra van szükség, hogy a vezetők az eddiginél jobban gazdálkodjanak ezzel a szellemi tőkével. Egyre sürgetőbbé válik, hogy a szellemi alkotómunka társadalmi értékének megfelelő elismerésben részesüljön, ha azt akarjuk, hogy a jövőben is a legrátermettebbek válasszák ezeket a pályákat. PUER GÉZÁNÉ, a CentErosíteni kell a szakszervezeti munkát Nemzetközi kapcsolatok rum Áruházak Szakszervezeti Intéző Bizottságának titkára arról szólt, hogy a tisz- ségviselők egyre nehezebb körülmények között végzik a gazdálkodást segítő tevékenységüket. Ám nekik is köszönhető, hogy a lakosság ellátásának színvonalát az elmúlt öt évben sikerült szinten tartani, néhány területen javítani. ANTAL GÉZA, a Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkára szerint elsőként a munka értékmérő szerepét szükséges össztársadalmi szinten erősíteni, az emberek megítélésének alapjává tenni. A szakszervezeteknek is fontos feladata, hogy kezdeményezzék a munka szerinti jövedelem differenciálását, az egyen- lősdi széles gyakorlata ugyanis idegen a szocialista elosztás elvétől. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését SIMÖ TIBOR elnök terjesztette elő. Bejelentette, hogy a megválasztott 803 küldöttből 774-en jelentek meg, 29-en betegség miatt maradtak távol. Mivel a küldöttek 96,4 százaléka jelen van, a kongresszus határozatképes. Simó Tibor köszöntötte a kongresszus két legidősebb küldöttét, a 92 éves Hunya Istvánt, aki 1918 óta szak- szervezeti tag, és a 91 éves Török Jánost, aki 1913 óta vesz részt a mozgalomban. Szintén köszöntötte a legfiatalabb küldötteket, Szabó Tamás és Vadász Zsolt szakmunkástanulókat. VARGA MIKLÔSNÉ, a Kispesti Textilgyár szakszervezeti bizottságának titkára elmondotta, hogy a textilipari ágazat vállalatai a versenyképesség fokozására jelentős erőfeszítéseket tettek, csökkentve az anyag- és energiafelhasználást, gyorsítva a termékszerkezet-váltást. E programok megvalósításában fontos szerepet vállaltak a szakszervezeti testületek. ZSURZS ÉVA, a Magyar Televízió Kossuth-díjas rendezője arról beszélt, hogy mindinkább nő a lakosság információigénye, amelynek kielégítésében ma már nélkülözhetetlen szerepet tölt be a tévé. Gondot okoz, hogy a műsorkészítés és -közlés technikai feltételei nem tartanak lépést a fejlődéssel. A tévé nem kis szerepet játszik az ország közhangulatának közvetítésében és bizonyos mértékig annak formálásában is. Ma már számottevő kihívást jelent a televízió számára, hogy a lakosságnak több mint egyharmada néz rendszeresen külföldi műsort. Nincs messze az az idő, amikor a távközlési műholdak hat-nyolc műsort tesznek egyszerre elérhetővé. Ezzel a folymattal csak úgy lehet lépést tartani, ha korszerűsödik a műsorkészítés, ha több olyan mű születik, amely képes felkelteni az érdeklődést az igazi emberi értékek, a humánum iránt. Ezt követően NÉMETH KÁROLY emelkedett szólásra. Németh Károly beszéde — Tisztelettel köszöntőm a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának küldötteit, valamennyi résztvevőjét. Megtisztelő kötelességem, hogy átadjam a kongresszusnak és az Önök által képviselt szervezett dolgozóknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Kifejezem kö- szönetünk a párt politikájának támogatásáért. Pártunk nagyra értékeli a szak- szervezetek tevékenységét, a választott testületek, a tisztségviselők, a bizalmiak, az aktivisták sok- százezres táborának odaadó munkáját, a szocializmus iránti elkötelezettségét. A több mint egy évszázados múltra visszatekintő magyar szakszervezeti mozgalom mindig a társadalmi haladás ügyét szolgálta, mellette állt, azért küzdött. Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk az elődökre, akik az elnyomatás, az üldöztetés nehéz évtizedeiben is bátran kiálltak a munkásosztály jogaiért, védték érdekeit, küzdöttek a kizsákmányolás felszámolásáért. A felszabadulást követően, amikor népünk elindulhatott a társadalmi felemelkedés útján, a szakszervezetek nagy részt vállaltak az elpusztított, kifosztott ország talpra állításából, az élet megindításából. A nemzeti haladást szolgálva a szocializmus építésének programja mellé álltak, jelentős mértékben hozzájárultak annak sikeres valóra váltásához. Az elmúlt öt esztendő nehezebb viszonyai között is sokat tettek az ország előrehaladásáért. Felelősséggel teljesítették a nép, a szervezett dolgozók iránti kötelességüket. — A szakszervezetek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be szocialista társadalmunkban. A párt elvi-politikai irányításával önállóan, a politikai hatalom részeseihez illő felelősséggel látják el feladataikat. Nem kívülálló szemlélői, hanem tevékeny alakítói a társadalmi, gazdasági folyamatoknak. Közreműködnek a politika formálásában, aktívan segítik valóra váltását. A szocializmus építésének hazai tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló kérdésekben, feladatokban, sem országosan, sem a munkaihelyen nem lehet A mögöttünk lévő nehéz öt év bizonyítja, hogy a szak- szervezetek nagy és eredményes erőfeszítésekre képesek, de arra is figyelmeztet, hogy még nagyobb megújulási készségre, munkájuk továbbfejlesztésére van szükség, önelégültség lenne azt hinni, hogy a szakszervezeti mozgatóim már minden lehetőségét kihasználta. Jogosnak kell tartanunk például azt a választások során is megfogalmazott igényt, hogy növekedjen a szakszervezetek szerepe a különböző érdekek fel tár ásában, kép viseletéb en, egyeztetésében, és erősödjön munkájuk nyilvánossága, demokratizmusa, társadalmi, mozgalmi jellege. Hazánkban megvannak a társadalmi, politikai és törvényi feltételei annak, hogy a magyar szakszervezetek még magasabb színvonalon töltsék be hivatásukat: következetesen védjék, képviseljék tagságuk érdekeit; mozgósítsanak az építőmunka soron lévő feladataira, legyenek még aktívabb részesei a közéletnek. Nagy vívmányaink sorában tartjuk számon, hogy a szakszervezeti mozgalom társadalmunk elismert tényezője, s határainkon túl is tekintélynek örvend. Biztosíthatom önöket arról, hogy megalapozottan dönteni a dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek véleménye nélkül. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése politikai rendszerünk zavartalan működésének egyik alapfeltétele. Az egész társadalom számára fontos: hogyan fejlődik a magyar szakszerve. zetek tevékenysége, érzékelhető-e társadalmi jelenlétük, van-e megfelelő tekintélyük a dolgozók előtt. feladataink megoldásához a párt ezután is megadja a szükséges támogatást, a szak- szervezetekben dolgozó kommunisták tisztességgel teljesítik megbízatásukat. T isztelt Kongres s zus ! A világban zajló események és folyamatok hatással vannak a mi belső viszonyainkra, javítják vagy ront. ják az építőmunka feltételeit A legfontosabb kérdés az, hogy meg tudjuk-e védeni a békét, országépítő terveink megvalósításának elengedhetetlen feltételét. Ami rajtunk múlik, megtesszük érte. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, összefogni, aki jó szándékkal azért dolgozik, hogy erősödjön a kölcsönös bizalom a nemzetközi kapcsolatokban, útját állhassuk a szélsőséges imperialista körök által szított fegyverkezési versenynek, ami nagy terheket ró az emberiségre, pusztulással fenyegeti a világot. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival együtt arra hívunk fel, azt javasoljuk, hogy ne fegyverkezzünk, hanem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapodásról, amely minden ország egyenlő biztonságát garantálja a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén, és nem engedi meg a világűrnek beláthatatlan következményekkel járó militarizálását. Üdvözlünk minden olyan lépést, amely a tárgyalásokat előmozdítja, a fegyverkezési versenyt visszafogja. Meggyőződéssel támogatjuk a Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára által legutóbb előterjesztett nagy jelentőségű leszerelési javaslatokat, amelyek éppen úgy, mint a genfi csúcstalálkozón képviselt szovjet álláspont, teljes mértékben egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, kifejezik saját külpolitikai törekvéseinket is. A világ ismét meggyőződhetett arról, hogy a Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai nem akarnak diktálni senkinek, együttműködésre törekszenek a békéért, az egyenlő biztonságért, a köl(Folytatás a 4. oldalon.) A mozgalom nagy erőfeszítésekre képes Németh Károly felszólalása
