Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

2 Képújság

1986. február 15.

Köszönet a dolgozóknak áldozatos munkájukért

(Folytatás az 1. oldalról.)

lelős alakítója és végrehajtója a politikának. Ugyanakkor érdekvédelmi szervezet. Nem egyszerűen tömegszervezet, a szakszervezet ennél gazdagabb, összetettebb és mélyebb értékeket hordozó osztályszervezet.

— Minden körülmények között keresni kell a jobbat hozó eszközöket, még akkor is, ha ez újabb gondot hoz magával, még akkor is, ha tudjuk, nem minden kísérlet hozza meg a várt eredményt.

Ismeretes, hogy a jelenlegi gazdasági helyzethez igazodva igyekszünk gazdasági gondjainkat újításokkal enyhíteni. Ezek körében némi lehetőséget adtunk a magán- vállalkozásnak. Ennek hatására a dolgozókban felmerült az aggodalom, hogy csökkennek, halványodnak a társadalom szocialista vonásai.

Lehetséges, hogy a dolgozók közül egyesek így látják a helyzetet, azonban a szakAz értékrendek

A társadalmunk életében végbemenő mélyreható változások természetes módon együtt jártak az erkölcsi értékek átrendeződésével. Ez az átrendeződés alapjában erősített bennünket, de kitermelte a maga „hordalékát”, életünk nem kívánatos, torz jelenségeit is. Az a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pillanatra nem kérdő jelezhetik meg a lényeget, a szocialista rendszer tartalmát, jellegét. Ezeket a morális, etikai torzulásokat közös erővel kell le- küzdenünk, mért jelenlétük politikánk, szavaink és tetteink egységének hitelét veszélyeztetik.

Az egyik legsúlyosabb, legtöbb negatív következménnyel járó gond a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesztett- sége. becsületük alacsony színvonala. Így minden erőfeszítés elenére túlságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondatlanok, a felelőtlenek között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között.

— A fejlődés jelenlegi szakaszában sok az ellentmondás céljaink és a napi gyakorlat között. Rossz beidegződések, mozdíthatatlan- nak tűnő kövületek egyszerre vannak jelen történelmi léptékű eredményekkel, gondokkal. Bizonyos értéjcek teljes kibontakozásához még nincsenek meg a feltételek. Előre sietni pedig nem lehet. Adminisztratív módszerekkel erőltetni a fejlődést nem is szabad, de az értékek természetesen akkor is értékek maradnak, ha még nem tudnak tökéletesen érvényesülni.

Időnként teret hódítanak az ügyeskedők, a „szemfülesek”, a helyezkedők. Ezeknek az embereknek a viselkedése olyan, amilyen. ErMa nem kell ilyen veszélyekkel szembenézni. De küzdeni céljainkért, a szüntelen jobbért. — Igen. Ez ma is nagyon kemény és bonyolult küzdelem. Nem megy hit, meggyőződés, hivatástudat nélkül. Ez mostanában mintha egy kicsit elhomályosodott volna. Itt vannak közöttünk és körülöttünk a közösség dolgaiért cselekvők, a társadalmi aktívák százezrei, a szocialista brigádok tagjai, akik vállalják e küzdelmet, sokat tettek és tesznek. Becsüljük őket jobban, ismerjük el áldozatos munkájukat, terjesszük példájukat. A mi szocialista rendünk mindenekelőtt munkából, de lelkesedésből, hitből is épül. Ha az anyagi érdeket csak önmagában nézzük és mindenek fölé helyezzük, akkor ezt a másik nagy értéket elveszítjük. *

szervezeti mozgalom felelősséggel vallja, hogy társadalmunk szocialista vonásai alapvetően nem változtak meg, de valóban vannak negatív jelenségek, amelyek nem felelnek meg a dolgozók szocializmusról alkotott eddigi elképzeléseinek.

Az, hogy a dolgozókban ilyen aggályok jelentkeztek, természetes és érthető, de azt is mutatják, hogy még mindig élnek bizonyos, korábbi illúziók a szocialista elvek gyors és akadálytalan érvényesüléséről. Ezektől a negatív jelenségektől nem kell megijednünk, fel kell venni közös erővel ellenük a harcot.

Azt is szenvedélyesen tette szóvá a tagság, hogy értékrendünkben zavarok keletkeztek, nem egy felszólaló úgy fogalmazott, hogy nem jó, ha szocialista viszonyok között a hatalmat a funkció jelenti, a rangot pedig a pénz. Igazuk van. Ilyen torzulása is lehet a dolgoknak.

átrendeződése

kölese csak annak van, akinek viselkedési szabályai, értékei és ezekhez ragaszkodó indulatai vannak. Mindennapi életünk jelzéseit erre vonatkozóan komolyan kell venni, még ha nehéz is szembenézni a belőlük fakadó tennivalókkal.

Nem mi hangsúlyozzuk elsőnek, de vállaljuk az ismétlést: közösségi társadalom nem épülhet föl tagjainak becsülete, tisztessége, biztonságtudata nélkül. Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbecsülése nem lehetséges anélkül, hogy a haza lakói ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az országban történik.

Valamennyi dolgozó ember csak a közösségbe válhat maga is boldogabbá és értelmesebb jövőt okkal remélő emberré, és, hogy így vain, s hogy így legyen, azt most, amikor a jelen helyzet ismét többletmunkát igényel, újra hangsúlyozni kell, azért, hogy egy percig se hihessék az ügyeskedők, a közös érdektől elszakadni igyekvők, hogy feladtuk eszméinket.

— Tudjuk — mondtta —, hogy e kérdések mögött az élet minden területén az érdekeltség, mint a cselekvés mozgató ereje húzódik meg. Ha az országos és vállalati szabályok jók, akkor a dolgozók túlnyomó többségének gondolkodásában, cselekedeteiben összhangot tudnak teremteni és az alapvető érdekeknek létre kell jöjjön a harmóniája.

El kell ismerni: az érdekek figyelembe vétele nélkül nem lehet a szocialista •társadalmat építeni. De hadd tegyek ehhez hozzá még valamit. A munkásmozgalom mártírjai eszméikért vállalták az üldözést, a börtönt, sőt még súlyosabbat is. Küzdöttek és harcoltak.

— A szakszervezetek támogatják a gazdasági és társadalmi felemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak, ami szocialista fejlődésünket és az érte való cselekvést erősíti. De nem támogatják azt, ami ugyan divatos, de valójában csak nehezebbé teszi az előrehaladást.

Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen levő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a kormány határozottabban követelje meg az állami és gazdasági szervektől, vezetőktől, munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása,— amire addig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni.

Amit a kormány célul tűz ki, amit meg akar valósítani, az legtöbbször világos és érthető. De ha helyenként az állami és gazdasági szervek gyakorlata torz, ilyenkor hiába ismételgetjük szavakban, hogy mit akarunk, csak imamalommá válik, ha a gyakorlat nem változik. Ezért javítani kell az állami és a gazdasági szervek munkáját is.

feíztatjuk a dolgozókat: tegyenek javaslatokat, újítsanak, sőt bíráljanak, de sok helyütt ez változatlanul nem ajánlatos, mert megtorolják a bírálatot, az újításokról, javaslatokról pedig megfeledkeznék. Évek óta elismerjük a különböző érdékek létezését, igényeljük a felszínre kerülésüket, de amikor felszínre kerülnek, akkor nemegyszer megbélyegzik ezek szószólóit.

Ügy véljük, jobbén kell számolni az életünkben megjelent gazdasági törekvések tudati, ideológiai hatásával, így például azzal, milyen torzító tudati hatással jár a saját tulajdonú lakásszervezés kényszere, majd az ezzel járó kötelező térnek, az emiatt is vállalt mellékállások, különmunkák, a fegyelem lazulását. Ki tudja menynyi társadalmi erőt von el, mennyi lelkesedést csökkent.

Útkereső próbálkozásainkról szólva pontos választ kell adni tagságunknak a vgmk-ikról is. Ez is egyfajta újítás. Megvan az értelme, és ha rendeltetésszerűen működnek, plusszértéket tudnak létrehozni. Ismeretes, hogy létrejöttük eredeti értelme menet közben kissé háttérbe szorult, és ez torzulást idézett elő, amelyet megkell szüntetni.

Figyelembe véve a dolgozók részéről elhangzott véleményeket, a szocialista brigádok működési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani, hogy vgmk-iellegű munkát is tudjanak végezni.

Ennek érdekében növelni

— Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban. Ha teljesítjük a tervet, szinte minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lemaradunk a nemzeti jövedelem növelésében, akkor megint olyan gondokkal fogunk küszködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk.

Az adósságállomány csökkentésére, valamint a műszáki fejlesztésre mindenképpen jelentős összeget kell fordítani. Ha nem teljesítjük a tervet, ismét a lakosságtól való elvonásra kényszerülünk. Ez törvényszerű következménye lehet az eredménytelen munkának. Meggyőződésünk: a magyar népgazdaságban több van, mint amit eddig ki tudtunk aknázni.

Ezért most a magyar szak- szervezeti mozgatóimnak is a VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióprogramját. A terv teljesítésére kell mozgósítani saját eszközeinkkel, sajátos lehetőségeinkkel. A népgazdasági tervezés feladata, hogy a gazdaságot olyan minőségű munkaerővel működtesse, amilyenre szükség van; any- nyi dolgozóra számítson, amennyi valóban rendelkezésre áll; oda irányítsa a munkaerőt, ahol szükség van rá, és ahol a legeredményesebben dolgozhat a népgazdaság és a maga javára. Ennek a követelménynek sajnos, már jó néhány éve nem felelünk meg.

A kialakult helyzetben a

kell önállóságukat a munkaszervezésben, a munkaerőgazdálkodásban, a bérosztásban, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban érdekeltnek érezzék magukat. De ezen túl még gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók keresete a tényleges teljesítménnyel arányosan valóban növekedhessen, és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes munkaidőbe.

Élénk érdeklődést keltett az új vállalatirányító szervek létrejötte. A vállalati tanácsok irányító jogkört töltenek be, ez a feladatuk. Nem helyettesíthetik, ezért nem is gyengítik a szakszervezetek szerepét. A munkavállalói helyzet nem tűnik el. Sajnos igaz: a vállalati tanácsok tagjai között kevés a fizikái dolgozó. Nem akarjuk misztifikálni a fizikai munkások jelenlétének fontosságát, de értékén kezelni, azt igen, nélkülözhetetlen érték a munlkásember jelenléte saját szervezetében. Ez a szó, hogy munkás- képviselet, mindig tisztán csengő és szép fogalom kell, hogy maradjon. Ezt nem engedjük kitenni a divat ingadozásainak.

Máls jellegű feladat, de sokan szóvátették, hogy a bűnözés megelőzéséért, a bűnösök szigorúbb bírói és más jellegű felelősségre vonásában, a tervezett intézkedések következményeinek fele- lősebb átgondolásában szintén határozottabb munkára van szükség.

A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámutatott; most a fő feladat minden erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrézését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását, amelyek a

XII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak.

dolgozóknak az az érdekük, hogy olyan munkahelyre kerüljenek, ahol a termelőerők kevésbé feji ették, a műszaki színvonal alacsonyabb, mert ilyen helyen többet kereshetnek. Egyre többen jutnak olyan jövedelemhez, amely nem arányos munkájuk társadalmi hasznosságával. Ha ezen nem változtatunk, a munkaerőhelyzet nem javul meg. A teljes foglalkoztatottságot a szocializmus egyik alapvető vívmányának tekintjük. Ezt egyesek igyekeznek valamiféle „idejét múlt szociaiizmuskép” tartozékának feltüntetni. Mi úgy véljük, hogy a gazdálkodás .racionalitása szocialista viszonyok között inem valósítható meg a tőkés gazdaság eszközeivel.

A munkaerő értelmes és hatékony foglalkoztatását a vállalatoknak kell megoldaniuk. Ennek kézzelfogható elemei: a műszaki fejlesztés; a munkaidő jobb kihasználása ; a munkakörülmények és a munkaszervezés javítása, s mindemellett az, hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyeket el lehet adni. Nincs más megoldás. A szakszervezetek behatóan kívánják segíteni ennek megvalósítását.

— A szocializmus a munka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem akkor, ha már nagy •tömegek érzik hiányának kedvezőtlen hatását a munkahelyek szervezetlenségében, a kiszolgálásban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében.

Amikor .a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni életutakat tesz tönkre, mi sem lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá,

milyen a légkör a munkahelyen elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hallgathatunk, ha a fegyelem lazulása morális értékeket rombol.

— A dolgozók mind nagyobb része ma már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok ■kiküszöböléséről van szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy a mainál műszakilag fejlettebb, modern magyar gazdaság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa.

Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el.

Az összefogás épüljön arra a jelentős eredményre, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években nem kényszerült fizetésképtelenség bejelentésére, a vállalatok sorának a leállítására, hogy nem alakult ki munkanélküliség, és nem kellett a lakosság fogyasztását radikális eszközökkel korlátozni.

— Kétségtelen, hogy a dolgozók gondjai az utóbbi esztendőkben megszaporodtak — hangsúlyozta a SZOT elnöke. — Ez a tény azonban nem mond ellent annak, hogy a lakosság átlagos életszínvonala megfelel gazdasági fejlettségünknek. Annak sem mond ellent, hogy az eléret fejlődés együttjár az életszínvonal, az életmód minőségi átalakulásával is: teljes a foglalkoztatottság, ha lassabban is, mint kellene, de nő a modern lakások száma, csaknem minden családnak van rádiója, tévéje alapvető háztartási gépe, és igen soknak személygépkocsija.

Van néhány olyan területe az életkörülményeknek, ahol a- feszültségeket már hosszabb ideje nem tudtuk alapvetően enyhíteni. Ilyen például a lakáshoz jutás, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások fejlesztése. De feszültségeket okoznak a tehetség és az alkotókedv kibontakoztatása előtt álló akadályok is. A kiegészítő jövedelem megszerzésének lehetősége vagy hiánya önmagában egyenlőtlenségek forrásává vált.

Elégedetlenséget váltanak ki a jövedelemelosztás zavarai, a munkát akadályozó szervezetlenség, a sokszor tapasztalható nemtörődömség, -a kellő következetesség hiánya is.

Ebben a helyzetben az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani kell, hogy általában a munkásosziáiy és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetbe.

Változtatni kell .azon a helyzeten, hogy a kereseti arányok nem felelnek meg mindenütt a munka szerinti elosztás követelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmiségi mumta díjazása, nem tudjuk megfelelően fizetni a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozókat.

A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobbam elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani.

Ez a folyamat, ha lassan is, de már megindult, De tapasztaljuk, hogy feszültséget

De az összefogás épüljön arra a felismerésre is, hogy a gazdaság erejének lassú növekedése, alacsony színvonala olyan lemaradást idézhet elő, amely szükségszerűen magával hozza az életszínvonal radikális csökkenését is, aktivitást, kezdeményezést, szorgalmas munkát kell követelni és elvárni, de a dolgozó tartós lemondását •munkájának gyümölcséről, azt nem.

Ezt nem szahad anyagiasságnak felfogni. A megoldást nem illúziók teremtésével segítjük, hanem a társadalom valós helyzetének megfelelő feladatok kijelölésével és megvalósításával. Évek óta bírálják a dolgozók a gazdasági és a szak- szervezeti szerveket, hogy a szociális tabrigád-mozgalom a munkaverseny fejlődés: gondokkal küzd. Jogos a bírálat. Hogy a munkaversenynek mi a jelentősége, szerepe eddigi eredményeinkben, -azt e fórumon nem szükséges hangsúlyozni. De való igaz, hogy a gazdasági feladatok változásával itt is változniuk kell a módszereknek.

Tudunk számos kezdeményezésről, de a feladatok megoldása még jórészt előttünk van. A célok ki vannak jelölve. Gondoskodni kell arról, hogy ne váljanak el a célok a megvalósítás feltételeitől.

is okoz, sokan máris észre- vételezik, hogy nagy a differencia a keresetek között és ezt összefüggésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával.

A munka szerinti bérezés, a tudás megbecsülése, a teljesítmények elismerése együtt jár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szokni, ez nem ellentétes a szocialista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra másképpen kell tekintenünk, mint a spekulációval vagy a munkanélküli jövedelemből szerzett javakra. Ezeket adminisztratív úton az adóhivataloknak kell kézbentartaniuk.

— Normális körülmények között az árak nagyarányú emelkedése nem törvényszerű — mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, megteremtik az élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak.

De annak, hogy a fogyasztói árak növekedési üteme csökkenjen, megvannak a közgazdasági feltételei. A fogyasztói árarányok nemcsak áremeléssel javíthatók, a termelői árak emelkedését lényegesen mérsékelheti az önköltség, a termelékenység kedvezőbb alakulása.

Segíthet az is, ha központi eredetű áremelkedést csak elkerülhetetlen esetben vesznek igénybe, és a szabadáras termékek árszínvonalára is lehet közgazdasági eszközökkel sikeres nyomást gyakorolni.

— A lakáshiány enyhítésére óriási erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére állandó gondot jelent. Anyagi erőinknek szinte a határáig jutottunk el. Megoldást itt is csak a gazdasági erő növekedése hozhat. Ügy véljük, annyit már ebben az ötéves tervben is el lehet érni, hogy a lakáshoz jutás anyagi terhei ne növekedjenek tovább. A lakásépítésre szolgáló kapacitások, erőforrások kihasználtsága se csökkenjen tovább, sőt ebben némi javulás következzen be.

De számos olyan részintézkedést is lehet hozni — ezeket is elsősorban helyileg a vállalatoknál, intézményeknél, tanácsoknál —, amely hozzájárulhat a helyi lakásalap növeléséhez és jobb elosztásához.

A fejlődéssel együtt járónak tartjuk és támogatjuk a családi terhek egy részének társadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótlék és az

Küzdenünk kell szocialista fejlődésünkért

A VII. ötéves terv jelenti a fő akcióprogramot

Az életszínvonal gondjai