Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
1986. január 11. IrftËPÜJSÀG 7 Hívja a QQ-et! Tessék, tudakozó! Félhomályos, hangszigetelt szöba Szekszárdon, a posta központi épületében a 09-es, vagyis a tudakozó. Ritt József né, távközlés forgalmi osztályvezető kalauzolásával ismerkedhetünk a ritkán látott, de annál gyakrabban hallott szolgálat, tevőkkel. 'Az év első munkanapjának forgalma — ami itt a telefonhívások .számát jelenti — csak a kívülállónak tűnik zsúfoltnak. Az osztályvezetőnő készséggel mutatja be a délelőttös munkatársai. — Távírászok, díjelszámo- lók, irányítók, távbeszélőke- zelők és a tudakozók tartoznak az osztályomhoz — kínál hellyel Ritt Józsefné. összesen negyven nő. Egyetlen férfi sincs köztük. Sokan kisgyermekes anyukák, így magas a táppénzes napok száma ... Pillanatra elhallgat és körültekint. Kapcsolótáblákkal ellátott asztalok előtt — ide érkeznék a hívások — ül a tudakozó két ügyeletes dolgozója. Középen egy svéd gyártmányú MI'NOX elnevezésű mikrofilmvetítő. A képernyőn éppen Sáta község telefon tulajdonosainak névsora olvasható, tizenketten vannák. — Hogy került ide ez a Borsod megyei kisközség? — Erről a V-5-,ös filmről — mutat egy körülbelül 22- szer 16 centiméteres négyszögletű fóliát Dudás Ádám. né. — Minden megyéről külön van ilyen filmünk. Ezek nagyon sokat segítenek. Tizennégy darab hasonló méretű kis tasakban, filmen az egész ország telefonelőfizetőinek neve és lakcíme elfér. Van egy összesítő táblázat is, ahol kódszámok alapján megtaláljuk a keresett helységnevet. — Ritkán veszi elő a szekszárdi és általában megyénkén belüli telefonszámokat tartalmazó füzetet? — ö a „főtudakozó” ő tudja a legtöbb telefonszámot — szól közibe Ritt Józsefné. — Nem! Nem! — tiltakozik szerényen Dudás Adám- né. — A negyedik éve vágyóik a tudakozóban, igaz sok számot megtanultam ezalatt... Két hívás között elmondja még, hogy a férje is postán dolgozik, rovlatoiló. Ez a postai küldemények érkeztetésének és indíttatásának munkaterülete. Szekszárdon a Kölcsey lakótelepen laknak. A napi sokszáz hívás közé délutánonként egy-egy ismerős hang is becsúszik, a két nagylánya — Krisztina és Ilortka — tudakozódik ilyen. Bíró Judit kartonról ad pontos információt kor anyjától, hogy kell-e esetleg vásárolni valamit. — Ez nem különleges tudakozó, mint ismeretes. Akad-e olyan, aki a telefon, számon kívül egyebet is kérdez? — Néha csúnya durvaságokat is — válaszolja nyomban a MINOX-kezelő. De ezeket jobb, ha nem írja le. Volt olyan is, hogy valaki megkérdezte, hol van a papucsa. Egy másik, hogy hányas melltartót hordok. Ez egy televíziós krimifilm után volt, ott látták. — Soha nem mutatkoznak be a hívók? — Nem! Ez lassítaná is a munkánkat. Nekünk mindenkit egyformán kell kiszolgálni — fordul a képernyője felé Dudás Adámné, mert akadt ismét egy érdeklődő. Bíró Judit fejhallgatóval, a kartonokkal teli asztal fölé hajol. Kiemel egyet a sor. ból, mondja a kért adatot, aztán elköszön. Majd újabb hívásra : — Tessék! Tudakozó! — jelentkezük be sokadszorra az 1985-ben érettségizett lány. — Hogyan került a postára? — Felsőnánán Iákom, onnan járok naponta dolgozni Szekszárdna. Zornbán végez, tem az általános iskolát. Egyik osztálytársam a dombóvári Postaforgalmi Szakközépiskolába jelentkezett. Hívott engem is. Mentem, ö otthagyta, én maradtam. Szeretek .itt lenni. Kedvesek az emberek. Olyan jó érzés, hogy segíthetek nekik. Hálásan megköszönik, és ez nekem elég. Ma is annyian kívántak boldog új évet, hogy... Bocsánat! Tessék, tudakozó... Balatonfenyvesen az Állami Gazdaság?... Pillanat türelmét kérem...! A MINOX-on megjelenik egy újabb filmrészlet, ezúttal a Balatonnal kezdődő helynevekkel. Már hangzik is a szám. Később megint a kartonhoz kell fordulnia. Ritt Józsefné ad magyarázatot: — Vannák olyan új előfizetők, akik még nem szere, pelnek a mikrofilmjegyzékben, ezért a kartonokról kell leolvasni a keresett számot. A változásokat havonta jelentjük a névsorszerkesztő hivatalnak Budapestre. — A szekszárdi 09-es számot melyik települések hívhatják? — A 74-es és 75-ös körzetszámú előfizetők. Ez 28 postahivatalt jelent, de természetesen sokkal több telefon, készüléket — lép a beépített szekrényhez az osztályvezető és már onnan sorolja a községeket Bogyiszlótól kezdve ABC rendben Zombával zárva a 74-es körzetet. A 75-ös paksiakat Bölcskével indítja és Sárszentlőrinccel fejezi be. Ide tartozik majd Tamási és Bonyihád is. Hamarosan megjelenik az új Tolna megyei telefonkönyvünk. Megyénkben sókkal több változás volt az elmúlt évben, rrtlnt a szomszédos Somogybán, Ba. ranyában, vagy esetleg Zalában. Ez az új nagyon megkönnyíti majd a 09-es munkáját... Dé.i elmúlt. Érkezik a váltás. Még néhány órát együtt dolgozik a két műszak, aztán új hangok köszönnek a tudakozóknak, válaszolnak kér. déseikre. Mindig ákad — szinte minden pereiben —, aki bizonytalan egy telefonszámban, egy lakáscímben és akkor hívja a 09-et... Borászati hétköxnapok (IV.) „A szekszárdi bikavér orvosságnáí többet ér..." Palackban érlelt borral kell belépnünk a piacra De borunkhoz hűk vagyunk mi, S hűk legyünk szegszárdiak ! Míg fölöttünk e mosolygó Sorhegyek virítanak, Melyeket ha csúcsra szednénk. Égig érne Bartinánk, S mi az égi csillagokkal Poharat koczintanánk. (Garay János: Szegszárdi bordal) A Bikavér? Azt mondják — a költő verse a példa —, hogy Szekszárdon előbb volt, mint Egerben. Tárgyi- lagosabb szakértők szerint az egrié az elsőbbség. Vesz- tergombi Ferenc igazgatóhelyettesnek kedvezek akkor, amikor megkérdezem : — Lesz-e Szekszárdon bikavér típusú bor? — De nemcsak neki, hanem a pin. cevezetőnek. Kovács Ferencnek is felcsillan a szeme. — A Szekszárdi Állami Gazdaságban — ma kombinát — jó úton jártunk, amikor az Óvöröst létrehoztuk. — mondja Vesztergombi Ferenc. — Ha jó úton járták, akkor az még nem a2 út vége — mondom. — A szekszárdi közvéleményt még mindig irritálja a bikavér, tehát az az igazán jó út — válaszolja Kovács Ferenc. — Nincs kizárva, hogy hamarosan elöáMihatunk a Szekszárdi Bikavérrel — fűzi hozzá Vesztergombi Ferenc. — A lehetőség adott, a szőlő megvan hozzá, és a háziasított vörösboroké a jövő, vagyis a bikavéré. — Csak üzletpolitikai szempontból nem biztos, hogy er. re engedélyt kapnák. — Már vannak ígéretek — mosolyognak össze a szakemberek, és a következőt fűzik hozzá: — Nosztalgiáznunk kár. Szeretjük a kadarkát és tervei nlk vannak vele, de azt határozottan ki kell mondani, hogy a kadarkának csak mint borvidéki sajátosságnak kell jelen lenni. És itt lépünk közelebb az igazi témához. A bor tisztességéhez, a bor rangjához, amikor azt mondják: „A tömegborok ideje lejárt.” Az egyedi, a szinte emberkéztől meleg palack lesz az igazi. Az olyan bor, amely palackján még az is rajta lesz, hogy melyik kistermelő pincéjében készült, és hol van az a völgy, ahol termett a szőlő. Előfordulhat, hogy a boltokban megjelenik a szekszárdi porköláb-vöigyi címkéjű bor, és a vevő azt fogja keresni... Nem álmodozás ez. Baranyában már készül ilyen bor, és nagy sikere van. Nagyon komoly téma foglalkoztat. A szakemberek hívták fel rá a figyelmet. Továbbadom. — Szekszárdon, a csatári toroiknál még mindig van egy olyan érintetlen terület, amelyet meg kell menteni, ha már a város gyöngyszemét, a Baktát és az Előhegyet elvesztettük. Ez volt a történelmi borvidék szíve, házakat építettünk oda — mondják. — Az a terület, a Bakta és a Csatár közötti rész még mintegy 10 hektárt tesz ki. Extra területe, ékessége lehetne a városnak. Csak a Bécs melletti szól ősikertekre kell gondolná — mondja Módos Ernő. Lehetne-e szekszárdi szőlőskertet kialakítani? Idegen- forgalmi nevezetességet? Mert a bor hírnevéhez az idegenforgalom tudja a legjobb propagandát kifejteni. Tudom, hogy tervezik: a vármegyeháza alatti pincéből kialakítanak egy borozót. Az „új” szekszárdi borok ahol kóstolni is lehet és elvinni, mert az idegen ajándékot is szeretne hazavinni, és ha neki a háromdecis palack, vagy az ötliteres de- rnizson tetszik, akkor azzal kell kiszolgálni ... Ugyanígy idegenforgalmi nevezetesség lehetne a szőlőskertben kialakított „borskanzen”. Feltűnő, hogy mindig csak a lehetne körül mozgunk. Pedig azt feltétlenül le kell írni, hogy a Szekszárdi Borászati Közös Vállalat ma rendelkezik tizenkétezer hektó, liter borral. Ennek 10 százaléka Kadarlka, 40 százaléka Kékfrankos, 40 százaléka Merlot, Cábernet, Zweigelt és 10 százaléka fehér bor. Ugyanakkor palackban érlelődik 100 000 palack 1983—■ 84-es évjáratú szekszárdi bor, kitűnő minőségű, amelynek nagyrésze Kékfrankos és Merlot... A vállalat 1985-iben 13 millió forintot tudott beruházni, 1986-ban pedig közel 20 millió forintjuk lesz, ebből elsődlegesen a palaoko- zósor vásárlása és üzembeállítása a feladat. — Szeretnénk tovább fejleszteni — mondja Nagy László főkönyvelő. — Észszerű hitelpolitikával, a partnerek anyagi erejével előrelépni. Gondolunk lakossági kötvény kibocsájtására. Szeretnénk az idegenforgalmi alap segítségét is igénybe venni. — Minden lehetőséget megragadunk, hogy pénzt „csináljunk” — veti közbe Módos Ernő. — Nem titok, hogy még almabort is erjesztettünk, mert jó üzlet. Szőlőmagot exportáltunk Olaszországba, de gondolunk a szőlőmag feldolgozására is, mert ha az olaszoknak jó üzlet, akkor nekünk is. Üzlet. — Enélkül nem forog a világ kereke. Azonban fontosabb a szakértelem: Mert jó bor nélkül nincs jó üzlet sem. Gondolom én, de erre a szakemberek is bólintanak. — Azt mondjuk, hogy Szekszárdon nem alakult ki nagyüzemi borászat. Akkor ebből következik, hogy azt gondoljuk: nincsenek borász szakemberek — mondom, ami felért egy merénylettel is. — Szekszárdon annak ellenére, hogy nem volt borászat, mégis vannak borászok — mondja Maurer Miihályné. — 1984-ben A Szakma Ifjú Mestere országos vetélkedőjét szekszárdi fiatalok nyerték, ez elég bizonyíték arra, hogy nemcsak szakemberek, hanem az utánpótlás is létezik. — Van szakmai potenciál a városban, csak eddig nem volt lehetőség megmutatni — mondja Tanó Nándor személyzeti osztályvezető. — A vállalat létszáma 82, ebből öten felsőfokú végzettséggel, négyen felsőfokú technikumi végzettséggel, a fizikai dolgozók 50 százaléka szakmunkás végezttséggel rendelkezik. Kovács Ferenc pincevezető a szakmai tudást bizonyítandó a szekszárdi pincében egy 1983-as évjáratú Kékfrankos üveget bont. — Nemcsak fiatalok vannak, de az úgynevezett „nagy öregekkel” is tartjuk a kapcsolatot. Napi kapcsolatban vagyunk Fogarasi Mártonnal, idős Domonyai Péterrel, Horváth Józseffel, Tornai Józseffel, Bakonyi Józseffel, Klézli Jánossal és még nagyon sok kistermelővel, ez pedig szakmai garanciát is jelent. Közben kitölti a Kékfrankost, a pohárban rubin, vagy inkább mélyvörös átmenetű, csillogó, tükrös bor kerül. Koccintunk. A pincevezetőt figyelem. A gyertya felé tartja a poharat, az illatát .kóstolgatja” ... Követem. A Szekszárdi Kékfrankos finom, fűszeres, intenzív illatú vörösbor. Megkóstoljuk. Először csak egy kortyot. És az ital harmonikus, bársonyos, testes, finom cser- savtartálmú. A korty után megállapíthatjuk: hosszú ital ez. Sokáig érzem az ízét a számban, nehéz elfeledni. Az újabb korty után már egyértelmű, hogy rendkívüli aromával rendelkezik, tartalmas, testes bor. Kovács Ferenc felemeli poharát : — Hát akkor egészségünkre! — Egészségünkre ! — vége — Hazafi József Decsi Kiss János Fotó : Czakó Sándor A MINOX mikrofilmvetítövel könnyen kikereshetők az adatok „A kistermelőkre számítunk” Dudás Adámné hívásra vár
