Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
ANÉPÜJSÀG 1986. január 1. Moziban Travolta megint... Meg tudom érteni a rock- pop-show filmék rajongóit, amikor egy-egy újabb alkotásra mindig jegyet váltanak. Ebben a műfajban megszülettek már a nagy filmek — nem is egyet a hazai mozikban is láthattunk, példaként említem a nagy sikerű Flaschdance-t — és mindaz, amely ezek után következik, az már igencsak ráérzés és ismétlés. Azonos panelekből felépített történet, igényesen megválogatott zeneszerző vagy együttes zenéjére. Arra mindenképpen ügyelvén, hogy a film végére a jóérzéshez és a boldogsághoz szokott — fiatal — mozinéző ‘kenőképpen elér- zékenyüljön és újfent ráébredjen arra, hogy milyen boldog is ez a világ, amelyben élünk. (Mármint a film főszereplői.) Csak ezek a gondolatok jutottak eszembe, miután elhagytam a szekszárdi Panoráma filmszínház nézőterét a poraiból újjászületett John Travolta második, Életben maradni című filmjének végeztével. Nem éreztem bensőmben dübörgést. Nem töltött el megnyugvással a főhősért párharcot még igazából vállalni sem akaró két szerető jelenléte sem. Tudomásul vettem a történetét, néhány tíz percen keresztül valóban élvezettel láttam a pröfi módra megkomponált pop-show-t, ám filmtörténeti élményéket és mélyebb nyomokat néhány nap múltán sem véltem magamban felfedezni. Ennek a filmnek a zenéjét ifjúkorom egyik nagy zenekara, a Bee Gees komponálta. Tudtam, hogy a film főszereplője John Travolta, a női szívek és álmok meg- rontója. Mégsem érzem és tudom, hogy egy kiválóan megcsinált amerikai szórakoztató filmen kívül valamit is kaptam volna. Az Életben maradni történetét felesleges elmondanom, mert akit a nagy nevek bevisznek erre a filmre, azok úgyis átesnek a vértelen szerelmi és karriertörténet másfél óráján. Félreértés ne essék, állítom, hogy amit láttunk, az szórakoztató és jó. Ámbár, ez a kívánalom akkor, amikor olyan filmeket is láttunk, mint a Mindhalálig zene vagy a korábbiakban megnevezettek Flaschdance már kevés. A jegyzetírónak a hullámzó szórakoztatás elfogadása mellett talán legnagyobb csalódása maga a rendező, Silvester Stallone. Az a színész, aki két kiváló filmet csinált a maga remeklésével, testi épségének kockáztatásával, és pénzével. Most pedig egy könnyedebb filmhez adta a nevét. Az Életben maradni című filmben Travolta megismételte a világhírű Szombat esti láziban bemutatott alakítását. Csakhát az egymás után készülő pop-show filmek után ilyen filmmel úgy gondolom, igencsak nehéz életben maradná. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Művészetek Háza A Budapesti Ragtime Együttes újévi koncertje suth u. 34. szám alatt található). Mondjuk még azt is el, hogy a tavalyi hangulatot — elsősorban a dolog indítását tekintve, mert a vége már egészen más volt —, lényegesen oldottabbnak ér. zékeltük: így is fogalmazhatnánk: eme „bűntudatos” utó-korhely délután annak idején „kevesebb csokornyakkendőt”, „jólfésültséget” tartalmazott, s imigyen mintegy bennünket is mentesített ... Most, jobbára — olyasféle másnapos úriemberekké feszélyezett... Ám ne értsük félre. Scott Joplin muzsikáját kilenc remek muzsikus (Szunyogh Xavér — hegedű, Kovács Ferenc — trombita, Farkas Gábor — klarinét, Balogh Sándor — harsona, Lukács- házy Győző — tuba, Kontra Zoltán — zongora, Kelemen Gyula — bendzsó, Kiss Gábor — bőgő és Széki József — dob) adta elő. Ök állnak olyan poszton technikai, muzsikusi, szakmai tekintetben, hogy pusztán már ezért is érdemes volt elmennünk. Letagadhatatlan, hogy igencsak kellemeset, jó ízűt kaptunk: — a vastaps pedig végképp nem volt udvarias gesztus, avagy véletlen ... dob-i Egy kis játék, játék közben Tolldonász berkekben előfordulhat néha — nyilvánvalóan nem a szándékos lopás igényével —, hogy egymás gondolatainak a nyakára hágnak, — mint ahogy az valószínűleg történt tavaly az elgyötört ünnepi — szilveszteri — újévi gyomrok és az üdítőszámba menő korhely-káposztaleves (értsd Budapesti Ragtime Együttes koncertjének) emlegetése kapcsán. E dolog immáron (újdo- nász per-jellegében) elévültnek tekinthető, imigyen viszont deklaráljuk közös szellemi kincsnek, s mondhassák is immár évről évre hagyó- mányozottan .annak; szellemes, üdítő dolgot kaptunk 1985 fárasztó szilveszterének kicsit lelkiismeretfurdalásos, kicsit nyúzottas másnap délutánján. Szék bizony kevés maradt üres. Tehát higgyük, hogy mégsem vagyunk nagyon-na- gyon elromlott, nagyon-na- gyon rossz emberek? Persze, hogy nem. Mert Hofi ledorongoló, már^már keserűen szarkasztikus beolvasásai után, némileg másnaposán, kicsit fülét-.farkát behúzó kutya módján, de mégiscsak ott vagyunk a szekszárdi Ragtime-koncerten, ezen a jófajta blődlin, amelyet a „szóvivő”, Lukácsházy Győző, humorosan már a bécsi január 1-es musikvereinek hangulatához és hagyományához hasonlít. Második alkalom kapcsán még nem szokás teljes értékű hagyományt emlegetni, de az már az első koncert nyomán világos volt, hogy a műsor befogadott dolog Szekszárdon ; kell neki, igénylik, otthona van. (És nemcsak Farkas Gábor okán, akinek, mint annak idején is elmondtuk, szülői háza mind a mai napokig a KosDobogón a Budapesti Ragtime Együttes Rádió A hét embere Megvallom, nem gondoltam, mikor leültem szombaton rádiót hallgatni, hogy a Budapesti Közterület-fenntartó Vállalat célgépvezetője lesz a hét embere. Természetesen ez azért volt, mivel a szilveszteri számvetésemből kimaradt a hó, így csak a pincér, a zenész, a kereskedő... és mindaz, akivel az elmúlt év utolsó napján kapcsolatba kerültem, lehetett nálam a hét embere. Nem így gondolkodott — szerencsére — Kaposi Rózsa, aki azt a Bihácsi János célgépvezetőt választotta riportalanyul, aki az év utolsó napján — míg mások mulatni készültek — tizenkét órát dolgozott, s megtisztította a főváros hegyi útjait a magasan rárakódott hótól. A célgépvezető a munkájáról — a sózás hasznáról, a melegváltásról, a murtkagépéről, a szolgáltatásról és a szolgálatról, az erkölcsi és anyagi megbecsülésről, a fiatalok beilleszkedésének nehézségeiről — beszélt úgy, hogy öröm volt hallgatni. Biihácsi János ugyanis kerek mondatokkal rajzolta meg saját önarcképét, s hogy ez sikerülhetett, ahhoz egy olyan riporter kellett, mint Kaposi Rózsa, aki hagyta beszélni a riportalanyt és csak akkor kérdezett — jól, lényegretörően — közbe, amikor az a továbblépéshez kellett. A riport végén elgondolkodtam, s arra a megállapításra jutottam, hogy most megyénkben is a hasonló munkát végzők közül kerülhetett volna ki a hét embere ... De a következő havazásnál ? — él — Tévő napló A kaposvári Liliom Molnár Ferenc miután a genfi egyetemen elvégezte a jogot, hazatért, újságíró lett, s már 1898-ban megjelent növeli ás "könyve, majd több regénye után 1902-ben bemutatták A doktor úr című komédiáját, ami a későbbi világsikert is előlegezte. Nem sokkal később egy remekmű következett, A Pál-utcai fiúk, majd 1909-ben egy másik remeklés, a Liliom, aminek hervadhafalanságát az is mutatja, hogy nemrég újították fel Párizsban. Molnárról sokszor leírták már, hogy tökéletesen ismerte a színházi hatás titkát, mindig hibátlanul szerkesztett, s kifogyhatatlan leleményéből arra is futotta, hogy egy elég köznapi anekdotából, amilyen az Olympia története, elegáns, háromfelvonásos vígjátékot írjon. A Liliom azonban még tiszta költészet, nem ismerhetők fel benne azok. a mesterségbeli fogások,'amelyek a későbbi darabokban szembetűnőek, itt minden természetes és magától értetődő. Az európai naturalizmus diadalának évei ezek, a színház elsősorban Gerhart Hauptmann nevétől hangos, akinek Takácsok című drámáját 1893-ban mutatták be. Molnár is a valóságból indul ki, de a Liliom még Hauptmann árnyékában is egészen újat hoz, s akár drántaújítási kísérletnek is nevezhetjük, midőn a "kültelki vurstli világának realizmusát itatja át költészettel. De itt ismerhetők fel saját csapdái is: a Liliom naív vurstli-legendáriuma 'a későbbi darabokban gyakran mesterkélt, a jómódú színházlátogatók lelki világához mért olcsó miszticizmus lesz, amiben több 'a mesterember illuziótlansága, mint a költői lelemény. A kaposvári — minden részletében megfontolt és kidolgozott — előadás elsősorban arra törekszik, hogy a szerelmet, Julika szerelmét segítse diadalra, s ez akkor is megható, h’a ennek érdekében Lukáts Andor Liliom-ábrázolása esetenként túlhangsúlyozza a tiszta szerelem faragatlan ellenpontját. Babarczy László rendezése eleve erre a szeretet-megdi- csőülésre épül, s ebben a felfogásban "a vurstli-mennyország földi dimenziókban jelenik meg, ellenállva minden miszticizáló kísértésnek. Babarczy Julikája egy kicsit Kosztolányi Édes Annáját előlegezi, a szeretet után sóvár- gó cselédet, s a Molnár-darabnak tulajdonképpen ebben rejlik maradandósága, feledtetve esetenkénti szándékolt érzelgősségét is. Nagyon jó előadás, mindenki egy közös koncepciót képvisel. Pogány Judit megindítóan naív, Csákányi Eszter ezúttal is túlnő szerepén, épp úgy, mint Lázár Kati, Lukáts Andor és a többiek is valamennyien meggyőzően keltik életre egy végeredményben soha nem létező vurstli világát, ahol minden csak azért történik, hogy végül diadalmaskodjék ’a tiszta, igaz szerelem. Cs. L. Könyv Daniel Manana Laine: Harc a Falkland(Malvin)-szigetekért Egy helyi háború pár éve szinte ámulatba ejtette a világnak politikában kevéssé jártas közvéleményét. Az amerikai sajtó röviden így jellemezte az összecsapást: „Abszurd háború egy maroknyi szigetért, a világ végén.” A Falkland (Malvin) -szigetekről, az ott lezajlott angol —argentin konfliktusról van szó. A jelentéktelen sziget- csoport messze van minden sűrűbben lakott helytől, alig pár ezer ember lakja, természeti adottságai rosszak, időjárása enyhén szólva zord, természeti kincsei nem számottevőek. Mégis, majd ezer katona halt meg ezen a helyen, óriási értékű fegyverzet, hadianyag semmisült meg. Joggal vetődhet fel a kérdés: miért ez az aránytalanul nagy áldozat? Valóban abszurdnak tűnik egy jelentéktelen célért és haszonért ilyen erőket megmozgatni. Persze a világ manapság sem szűkölködik efféle abszurd háborúkban. Elég csak az iraki—iráni, egyre öldöklőbb és esztelenebb pusztítással járó összecsapásra gondolni. Aki keveset tud az események hátteréről, annak a libanoni események is csupán kaotikus gyilkolászások, vagy a már szinte .hagyományosnak” mondható szeparatista mozgalmak, az ETA vagy az IRA szintén nem kis véráldozattal járó harca is csupán merő esztelenség. A falklandi háború valóban érthetetlenebbnek látszott a többinél, sokak számára még ma is az. Daniel Manana Laino többek között éppen a miértekre próbál válaszolni. Ezért is ajánlhatom az egyébként inkább szakmai közönségnek íródott kötetet (nagyobb részében a harcok stratégiájának és taktikájának leírását adja, imponálóan sök adattal) a szélesebb olvasótábornak is. Röviden összefoglalja a szigetek birtoklásának történetét, majd a következő néhány fejezetben fölvázolja azokat a körülményeket és okokat, amelyek az argentin vezetést az invázióra bírták, s azokat, amelyek miatt Nagy-Britannia nagy erőkkel és sikeresen visszavágott. A belpolitikai gondokat palástolandó, szították a sovinizmust, szerepet játszott még a szigetek földrajzi fekvése; lehetséges, előretolt bázisként jöhetnek számba a déli sarkvidék birtoklásánál. E könyv elolvasása után ezt a háborút sem látjuk pusztán abszurd eseménynek, s könnyebben megfejthetjük az ehhez hasonló konfliktusok „titkait”. Jevtusenko - amerikai meghívása Több amerikai egyetemtől is meghívást kapott irodalmi estekre Jevgenyij Jevtusenko, szovjet kültő, aki február elején az Egyesült Államokba látogat, ahol bemutatják Óvoda című filmjét, amelyet ő rendezett és róla szól. A film a költőnek a háború alatti gyermekéveit örökíti meg filmszalagon. Jevtusenko ebből az alkalomból elmondta a TASZSZ munkatársának, hogy bár az utóbbi években egyéb területeken szinte teljesen megszűntek a kulturális kapcsolatok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a két ország írói hét alkalommal találkoztak. A legfontosabb feladatok között említette a szovjet és az amerikai kiadók közötti együttműködés rendezését. Hanglemez Szerelmes versek Két lemez négy oldalán hangzanak fel szavak százai, amelyek a világ különböző pontján és időben is távol egymástól, de egy érzésből foganva születtek. A szerelem méhéből pattanó szavak egymás mellé, alá sorakozva versek alakját öltötték, lettek a múló pillanat emlékoszlopai. Szavak, szavak,, szavak... a társat kereső találó gondolatokról, a másik után kinyújtott simogató, ölelő, bátorító kezekről. Az egyesülni vágyó lélek és test ön marcangoló, korlátokat felrúgó, olykor megaláztatást is egyenes vállon hordozó, máskor felemelő, erőt adó, terveket megvalósító külső-belső harcáról. Arról vallanak amit fogalmazni nehéz. Ami megváltoztatja az elhaló éjszakát, a feltámadó reggelt, legyőzi a sötétséget, ragyog az estben. Színezi a szürke nappalt, vasárnapot harangoz a hétköznapokba. Hitek, remények táplálója. Szerelem. Királyokat koldussá tevő, szomjazókat részeggé, felnőttből gyermeket varázsló hatalom. Minden ember más módon lesz csatlósává, szolgájává... A Szerelmes versek hanglemeze megköveteli a hallgatójától, hogy maga is élje az ihletet adó perceket, csak így válhat könnyed befogadójává. A hűvös józanság mellett forgatott korongok fárasztó élményt adnak. A költők sorsa Salamontól indul és Radnóti Miklósig tart. Közben Allan Poe, Csokonai, Shakespeare, József Attila, Lermontov és Petőfi költeményei is felhangzanak. Igazságtalan volna az előadó színművészek közül bárkit is kiemelni teljesítménye alapján. Valamennyien egyéniségüknek megfelelően, sajátos értelmezésben tolmácsolják a szeretet töredékeit, a verseket. decsi — Jelenet a filmből
