Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

1986. január 1.

^PÜJSÀG 5

FIATALOK

FIATALOK

FIATALOK

Elhivatottsága a szakmához köti

Szűcs Ágnes

Az elimúlt év végén Szűcs Ágnest, a Dunaföldvári Afész KlSZ-alapszervezeté- nek titkárát kerestük fél, s kértük rövid interjúra.

— Dunaföldváron tavaly üresedett meg a községi függetlenített KISZ-titkár posztja. A lehetséges jelöltek közül elsőként önt javasolták, de nem vállalta. Mi az oka ennek?

— Szívesen végzem a mozgalmi munkát, minden rendezvényen, kisebb-na- gyohb összejövetelen ott vágyóik szervezőként, vagy ritkábban résztvevőként. Fő hivatásomnak azonlban a kereskedelmet tekintem. Ezt tanultam, s ehhez érzek elhivatottságot. Egyedül ez az oka annak, hogy visszaléptem a megbízatástól.

— Mióta van ezen a pályán, s mely területen dolgozik?

— Amióta visszaemlék- szem, erre a pályára készültem. Azt hiszem, sikerként könyvelhetem el, hogy húsz évesen boltvezetőnek neveztek ki az áfész villamossági boltjában. Bizalmat kaptam, igaz, próbaidőre ... Aztán megfeleltem, s most már negyedik esztendeje vagyok itt.

— Mozgalmi tevékenysége is valami hasonló elhivatottsággal függ össze?

— Már 1976-Jban tanulóként tagja lettem az akkor még két alapszervezetből álló KlSZ-bizottság vezetőségének. Amikor azután megszűnt a különállás, 1982-ben KISZ-titkárnak választottak, s azóta tevékenykedem az 52 fős alapszervezet élén.

— Hogyan lehet a többséget bevonni, mivel tudták elérni azt, hogy a község vezetése is legjobbként említi az áfész alapszervezetét?

~ Elsősorban a szabadidőre koncentrálunk, ott igyekszünk értelmes, de egyben szórakoztató programokat, feladatokat adni a fiataloknak. Kapcsolatba léptünk az atomerőmű-beruházás 22-es ÁÉV KISZ-eseivel úgy, hogy a szakmai elzárkózás vagy a területi beszűkülés veszélye sem fenyeget bennünket.

— Nem kamatoztathatta volna elképzeléseit, vezetői rátermettségét a mozgalmi vonalon is?

— Mint ahogy én, úgy az ugyancsak felkért pedagógus KISZ-szervezet titkára sem vállalta főhivatásként a mozgalmat. Társadalmi munkában szívesen végezzük, segítünk, támaszkodhat ránk a község vezetése, de elhivatottságunk, távlati elképzeléseink a szakmához kötődnek.

T. Zs.—K. A.

Fesztivál, népszavazás, rajzpályázat

fl bëke éue

Beszélgetés Barabás Miklóssal, az OBT főtitkárával

Az ENSZ a béke évének nyilvánította 1986-ot. Ezt a kezdeményezést világszerte üdvözölték a békemozgalmak, köztük az Országos Béketanács, amely a nemzetközi békeév magyar nemzeti bizottságának tagjaként is tevékenyen szerepet vállal magára azért, hogy ez a nemes cél valóra váljon. A központi sajtószolgálat a békeév alkalmából kért interjút Barabás 'Miklóstól, az Országos Béketanács főtitkárától.

— A Hazafias Népfront decemberi kongresszusán ön arról szólt, hogy a béfke megőrzése hazánkban mára az emberek személyes ügyévé érett, mozgalmuk kiszélesedett, erőteljesebbé vált. Miben látja ennek okát?

— Általánosan fogalmazva abban, hogy cseppet sem csökkent a fegyverkezés okozta veszély, és az emberek boldogulása elől óriási értékeket, anyagi és szellemi javakat von el az egyre pusz- títóbb erejű fegyverek gyártása. Ezt látják itthon is, s az állásfoglalás, a tiltakozás kifejezésére vonzóbb, a közvélemény hangulatát jobban, közvetlenebbül kifejező akciókat szerveztünk az utóbbi időben. Voltak rendezvényeink, amelyeken Európa megszabadítását követeltük mindenféle atomfegyvertől és vegyi .fegyvertől, tiltakoztunk minden fórumon a világűr felfegyverzését jelentő tervek ellen is. De a békére és egymás tiszteletére nevelés, a felelős közös gondolkodás számára is bőséggel kínáltunk alkalmat. Jelentősen erősödött munkánk társadalmi háttere, emellet újszerű, bíztató jelenségeket is tapasztaltunk a megnövekedett érdeklődésre: száznál több békeközösség alakult — helyi kezdeményezésre! — az elmúlt másfél évben, főként a fiatalok körében, de kismamák és nyugdíjasok, munkások és értelmiségiek is a helyi közélet fontos fórumaivá emelték ezeket a társulásokat.

— A fiatalok béketörekvései országszerte tapasztalhatók. Talán az egész mozgalom ifjúságivá lesz?

— Ifjúságivá nem, de fiatalosabbá szándékunk szerint igen, mégpedig módszerben, felfogásban, kritikusságban és önkritikában egyaránt. Néhány hangsúlyos területe alakult ki ebben az évben munkánknak: elsősorban a fiatalok lendületére, tenni- akarására alapoztunk, újabb értelmiségi rétegek bevonására — például a pedagógusokéra — törekedtünk, s megerősítettük helyünket a munkásság körében. És bármilyen furcsának, esetleg naivnak tűnik első pillantásra, egy-egy közösségalapítási kezdeményezés, vagy békeakció terve, mi a jóindulatú szándékot keressük benne, a bekapcsolódás, a hasznos tenniakarás igényét. Ezért

Barabás Miklós

senkit el nem utasítunk. Azon munkálkodunk, hogy mozgalmunk egészét ez a szándék jellemezze. Igyekszünk érdemben jelen lenni a magyar politikai életben, hallatjuk szavunkat, s jó tapasztalni, hogy ezt igénylik is.

— Milyen célokat határoztak meg lékeévi programjukban?

— Ez a program most formálódik. Az eltérő elképzelések, a szerteágazó érdekek egyeztetése, a meglévő anyagi eszközök legcélszerűbb fel- használásának tervezése komoly feladat. Az egységes magyar békemozgalom képviseletében az Országos Béketanács november végi ülésén meghatározta jövő évi fő céljait. Továbbra is a hazai munkánkat tekintjük alapnak, a társadalmi és tömegszervezetek, a békeközösségek és a szaporodó szakmai mozgalmak békemunkájának koordinálása lesz a legfőbb feladatunk a jövőben is. És mi az országot egységes egésznek tekintjük, tehát nemcsak Budapesten, hanem valamennyi megyében, a legkisebb faluban is szeretnénk törekvéseinket viszontlátni.

— Milyen rendezvények adják majd ennek jelét?

— Az évet utcai, aluljárós zenés—irodalmi akciókkal zártuk. Jövőre több hasonló rendezvényt szeretnénk rendezni szerte az országban. Megrendezzük a békeközösségek területi találkozóit, az OBT-tagök csoportos értekezleteit, akárcsak 1985-iben tettük két alkalommal. Áprilisban Szegeden lesz a békemunkában élenjáró brigádok második találkozója, kulturális békefesztivált tervezünk a fertőrákos! Barlangszínházban. A tatai békeklubok javaslatára nyáron országos béke-kerékpártúráfa invitáljuk az érdeklődőket, Debrecenben a dózsásokkal kézilabda békekupát hirdetünk, Zánkán- nemzetközi béketábort hívunk össze. A fővárosban nemzetközi ifjúsági klubot működtetünk az ide látogató külfüldi turistáknak.

Ezek csak kiragadott példák egy mozgalmasnak ígérkező év igen gazdag programjából. Továbbra is számítunk a határmenti megyékre határ- találkozóinkon, és általában a megyei társadalmi és tömeg- szervezetek munkásaira valamennyi rendezvényünkön, a népfront megyei béke-barátsági bizottságaitól a kisiparosokig, a megyékben tevékenykedő OBT-tagoktól a közreműködésüket felajánló művelődési ház igazgatókig. Munkánk szerves része lesz jövőre is az egyházak békeszolgálata, megyei tagozatain át a Katolikus és az Egyházközi Békebizottságunk is sokrétű tervek megvalósítására készül, örülünk, hogy nemzetközi gyermekrájz-pályáza- tunkra szép munkákat gyűjt egybe a domonyi evangélikus lelkész, szívesen teszünk eleget hasonló meghívásnak, mint történt ez a közelmúltban, a nagyihírű debreceni Református Kollégiumba invitáltak bennünket beszélgetésre.

— Melyek lesznek a főbb központi országos eseményei a békeévnek?

— Az eddigi szakmai mozgalmak mellett újabbak megalakulásával számolunk, így az újságírók, a műszaki és agrárértelmiség, valamint a sportolók körében. Valamennyi rendezvényünk a jövő év őszére tervezett XI. Országos Békekonferencia előkészítését is szolgálja. Ezek során a májusi békehónap több nagyobb rendezvényét, egy várhatóan nyár végi nagyszabású béke hétvégét említhetem meg, amely teljes keresztmetszetét mutatja majd be a békemozgalmunknak. Konferenciánk előtt ismét tömegdemonstrációra várjuk majd a bennünket támogatókat. Emellett számos egyéb esemény lesz, kiállítástól televíziós filmsorozatig, vagy a már említett nemzetközi gyermekrajzpályázat, amelyre a világ minden tájáról több ezer alkotás érkezett.

— Mozgalmuk az idén élénk nemzetközi munkát végzett, várható ennek jövő évi folytatása is?

— A készségünk nem csökken a nemzetközi együttműködésre, s minden jószándékú kezdeményezés számíthat aktív részvételünkre, támogatásunkra. Most a genfi csúcstalálkozó nyomán remélhető, hogy a Béke-Világ- tanács első félévben sorra kerülő közgyűlésén, majd pedig az októberi koppenhágai békevilágtalálkozón a bizalom, a kölcsönösség és a közös cselekvés 'híveinek közös hangja érvényesül. Mi, itthon egy béke-népszavazást szeretnénk szervezni, amelynek eredményét a fővárosba, majd az BNSZ-közgyűlésre is eljuttatjuk.

— Köszönjük a beszélgetést.

Schoner János géplakatos és hegesztő szakmunkás a Bonyhádi Mezőgépnél hegesztőként dolgozik. Hat éve a helyi KISZ-alapszervezet titkára. Kiváló mozgalmi munkájának elismeréséül nemrégen a KISZ KB érdemérmét kapta. Harmincon túl van, három gyermek édesapja — sokan ebben a korban már kimaradnak a KISZ életéből — mondja.

— Hogyan tudja összeegyeztetni a mozgalmi munkát a családi élettel?

— Mikor KISZ-tag lettem, nem gondoltam arra, hogy KISZ-titkár is leszek és ezt, ennyi ideig fogom csinálni. Voltam sportfelelős, propagandista, szervező titkár és hosszú éveken keresztül alapszervi titkár. Egyedül nem jó az embernek, valamilyen közösséghez kell tartoznia. Ezt a lehetőséget én a KISZ-mozgalomban találtam meg. Tulajdonképpen amikor titkárrá választott a tagság, már akkor elhatároztam, hogy a mozgalmi életet úgy kell irányítani, hogy mindenki jól érezze magát, és ezt csak szíwel-lélekkel lehet csinálni.

— Feleségem is KISZ-tag, részt vesz a mozgalmi munkában. Bonyhád városi KlSZ-bizottság mellett működő pénzügyi ellenőrző bizottság tagja. Nemrég kapott dicsérő oklevelet. Szóval összehangoljuk a teendőinket. Ha nekem egyedül kell elmenni valamilyen rendezvényre, összejövetelre, akkor ő van a gyerekekkel, és ha őneki, akkor pedig én maradok otthon. Sokszor a szülők is besegítenek, szükség is van erre, mert nejem tanul, és most fog érettségizni. De nálunk a mozgalmi munkának családi hagyományai is vannak, féltve őrzöm édesapám KISZ-tagsági könyvét, 1957-ben, mikor én öt éves voltam, akkor lépett be a KISZ-be, remélem a gyermekeim is megbecsülik majd. A legnagyobb most úttörő. Jól tanul és vezető tisztségét is becsületesen ellátja.

— 1982 óta gmk-tag is.

— Igen, de mindig a KISZ- munkát helyezem előbbre, és csak utána lehet szó gmk- ról. Nehéz ezt elhinni, pedig ez így van — amit az ember egyszer elvállalt azt vigye is véghez.

— Amióta KISZ-titkár, az

alapszervezet kétszer kapta meg a KISZ KB dicsérő oklevelét és egyszer elnyerte a KISZ KB Kiváló Alapszervezet kitüntetést. Milyen

munkával, hogyan?

— Az elismeréseket tulajdonképpen azért kaptuk,

mert Bonyhádon nem volt olyan bölcsőde, óvoda és játszótér, ahová alapszervezetünk ne készített volna társadalmi munkában játékokat. A íonyódi úttörőtáborban is végeztünk társadalmi munkát, a váraljai parkerdő építésénél is kivettük a részünket. Ha bármilyen kéréssel fordultak hozzánk, azt aktíváink, mindig teljesítették. Elsősorban a társadalmi munkákkal emelkedtünk ki. A ’84. évi dicsérő oklevelet pedig a rendezvényeken való aktív részvételért kapta alap- szervezetünk.

— Mik a további tervei?

— Egy KISZ-kollektíva akkor működik jól, ha meg tud újulni, ha nem szokványos dolgokat csinál, a jól bevált dolgok mellett kell az újakat is keresni. Még egy-két évig részt szeretnék venni a mozgalomban. Ha nem is KISZ- titkárként, de Vezetőségi tagként 1 szívesen közreműködnék. Ha valaki egy közösségi élethez, életformához hozzászokott, akkor azt néhezen tudja felcserélni, illetve abbahagyni egyik napról a másikra.

Mindig keresni kell valamilyen mozgalmi munkát. A következő évekre nem vállalom a titkári teendőket. Úgy érzem, hogy a fiatalabbaknak is hélyet kell biztosítani.

— A vállalat szakszervezeti bizottságának tagja, párttag is.

— A mozgalmi munka folytatását a szakszervezeti munkában látom. Szeretném itt is megállni a helyem, és mellette még két-lhárom évig a KISZ-munkát folytatni.

— kér

Schoner János és felesége

Kiváló munkájáért

A hangját már jól ismerjük:

Csarnák János

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

„Játékában érezni a színészi fogalmazás forróságát, feszültségét és erejét.”

(Film, Színház, Muzsika, 29. évf. 23. sz.)

Pesti délelőtt. Rohanó emberek, autók. Pontosan tízkor- barna Skoda lassít mellettem, napszemüveges fiatalember vezeti. Arca ismerős a képernyőről, de halk, mégis mély, erőteljes hangját egyelőre még többen ismerik. Ö Csernák János, a Madách Színház fiatal művésze, Marco Polo, a Rag- time-beli Coalhouse Walker és még sok sok filmhős szinkronhangja.

— Nagyon szeretek szinkronizálni — mondja. — Sokan hasonlították ezt valamiféle gúzsba kötve táncoláshoz: adott keretek között,

egy négyzetméteren belül kell nagyszerűt csinálni. Például a Ragtime esetében azt a fekete színészt nagyon könnyű volt szinkronizálni, mert remek színész. Nem tudom, emlékszik-e arra a jelenetre, amikor elsírta magát. Bizony én is elérzéke- nyültem a mikrofon előtt.

— A Marco Polo után rengeteg levelet kaptam, sokan írták, hogy most már szeretnék elképzelni az arcomat a hangom után. Nagyon szerettem csinálni, hálás dolog volt nyolc részen keresztül, vasárnap esténként a képernyőn, még ha csak hangban is.

— Sokáig azt hittem, hogy a film nem szeret, nem foglalkoztat, de most valami megmozdult. Most fejeztem be Hajdúfy Miklós: Szerel Csernák János

mek című tévéjátékának főszerepét, filmre vették önálló estemet, s egy Cseres Tibor műveiből készült tévé- filmben a fiatal Kossuthot játszom. De, még mindig rengeteg kihasználatlan

energiám van. Erre a pályára sokszorosan is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy, ha nem tiszteletlenség ezzel a hivatással kapcsolatban ilyesmit emlegetni.

— A pestiség az egy furcsa állapot. Én nem tartom magam igazán pestinek, szüleim sem budapesti születésűek. Nem szeretném magam városi gyereknek tartani, mert az utóbbi időben egyre inkább pejoratív értelmet kap ez a szó. Az én természetemnek egy nyugodtabb életvitel lenne megfelelő, mint amit a mai budapesti színészi élet követel. Mégis itt kell maradni, univerzális színésznek kell lenni, mindent egyszerre kell tudnunk: szinkronizálni, lehetőleg lovagolni, táncolni, megtanulni a film, a televízió nyelvén.

— Nyolcvanban diplomáztam, Simon Zsuzsa és Major Tamás volt az osztály- főnököm. Elég jó osztály voltunk, bár ez az első évben még nem derült ki. (A más kertje mindig zöldebb alapon sokan szerettek volna átkerülni a Huszti Péter és Kerényi Imre által vezetett osztályba.) Elmondhatom, hogy jobb osztályba jártam, mint valaha is reméltem. Az osztálytársaim egytől egyig nagyon tehetségesek, hozzánk járt Máté Gábor, Básti Juli, Bezerédy Zoli, Eperjes Karcsi, akit Szamócaként tiszteltünk, Herceg Csilla, Póka Éva, Rosta Sanyi, Sándor Erzsi, Duna Karcsi.

— A színészi vágyálmok nem sokat számítanak a rendezőnek. Nem gondoltam volna, hogy valaha is el- játszhatom Dózsát Szegeden. Most eljátszottam. Mindig azok teljesülnek, amikre az ember nem gondol. Az én vágyam, hogy szeretném egyszer Hamletet megcsinálni. Elképzelhető, hogy hamarosan mód nyílik rá valamelyik vidéki színházban ...

VÁRI GABI