Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

1986. január 6. ^ÉPÜJSÀG Szocialista köztulajdanosnak lenni NÉGYSZÁZHETVEN évvel ezelőtt jelent meg az angol­szász Morus Tamás Utópia cí­mű könyive. Az előkelő angol lord minden társadalmi baj gyökerét a magántulajdon­ban látta. Ezzel állította szembe az „Utópia” nevű szi­get eszményi társadalmi rendjét, amely a társadalmi tulajdonon, a társadalmi ter­melésen és elsajátításon nyugszik; ahol nincsenek élősködők, tehát bőségesen áll rendelkezésre minden ter­mék, s ezeket az állampol­gárok között szükségleteik szerint osztják szét. Az em­berek mindössze hat órát dol­goznak naponta, mégis jól élnek. Mó>rus Tamásnak sok követője volt a XVIII. és a XIX. században. Évszázadok óta nem tudunk szabadulni attól a szép gondolattól, pe­dig tudjuk: nem az élősködők miatt nincs termékbőség, és szükségletek szerint jelenleg még a jó ivóvizet vagy a te­lefont sem tudjuk elosztani. A napi hatórás munkaidőtől is mostanában inkább távolo. dunk. A múlt században a társa­dalmi tulajdon gondolata összekapcsolódott a demokrá­cia eszméjével, hogy ezt is magával ragadja. Odáig fej­lődött az eszme, hogy ma már nem elég részt venni a köz­ügyekben, beleszólni a dol­gokba. A dolgozó tömegek tulajdonosként akarnak köz­reműködni, rendelkezni, dön­teni. Ennek pedig feltétele a marxizmus—lenini zmus sze­rint a főbb termelési eszkö­zök társadalmi tulajdona. Alapvető érdeke minden ál­lampolgárnak, hogy a köz­ügyek intézésében részt ve­hessen. Alapvető érdeke min­den dolgozónak, hogy befo­lyása legyen munkahelyére, munkájára, tehát hogy tulaj­donosnak tudhassa magát és tulajdonosi jogait is gyako­rolhassa egy kollektíva tag­jaként. Ne csak feladat-vég­rehajtó legyen, hanem fel­adat-meghatározó is. Ahhoz, hogy a kollektíva tulajdonosi jogokat gyako­roljon, előbb a vállalatot kell tulajdonossá tenni termelő- eszközei felett. Ez most van megvalósulóban a gazdaság- irányítás korszerűsítése, az új vállalatirányítási formák bevezetése révén. A tulajdo­nosi jogokat nem lett volna ésszerű a vállalat felső veze­tésének adni, mivel ez a munkahelyi demokrácia ki­bontakozását akadályozta volna. A jogokat közvetlenül a kollektíva sem kaphatta, hiszen egy nagy kollektíva egyik napról a másikra nem képes önmagát irányítani, szervezni. Ezért kerültek a szocialista köztulajdonosi jo­gosultságok egy vezető testü­lethez: a vállalati tanácshoz vagy a közgyűléshez (kül­döttgyűléshez). Ez a testület azonban nem egy új demok­ratikus fórum a már meglé­vők mellé, hanem ezektől el­térő feladatokkal felruházott intézmény: a tulajdonosi jo. gok gyakorlója, beleértve a munkáltatói jogok gyakorlá­sát is. EDDIG AZONBAN hosszú volt az út. Egy rendkívül el­vont elméletet kellett a gya­korlatba bevinni, konkreti­zálni, és közben magát az elméletet is fejleszteni. Há­rom évtizeddel ezelőtt még lényegében az volt a szocia­lista köztulajdonról a felfo­gás alapja, hogy a főbb ter­melési eszközök össznépi tu­lajdonának ' létrejöttével lé­nyegében megszűnik minden kizsákmányolás lehetősége. A társadalom tagjai gazdasági­lag egyenlőek, az össznépi tu­lajdon mindenkinek a tulaj­dona, de mindenki csak köz­vetve, a társadalom többi tagjával együtt rendelkezhet vele. Mindenki csak mint a társadalom dolgozó tagja le­het az össznépi tulajdon ré­szese. A szocialista társada­lom minden tagja az össz­népi vagyont alkotó termelé­si eszközök egyenlő társtu­lajdonosa: egyformán mente­sek a kizsákmányolástól, egy­formán biztosítva van a munkához való joguk és az a joguk, hogy a társadalom­tól fogyasztási cikkeket kap­janak, a végzett munkának megfelelően. Aztán kiderült, hogy a ter­melési eszközökhöz való konkrét viszonyunk nagyon is különböző, a tulajdonosi funkciók gyakorlása tekinte­tében helyzetünk, lehetősé, geink, a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt he­lyünktől függően igencsak el­térőek. A különböző pozíció­ban levő egyének, csoportok között jelentős különbségek vannak a rendelkezési hata­lomban, lehetőségben. Az is kiderült, hogy aki munka- vállaló, az saját vállalatának termelési eszközei tekinteté­ben közvetlenebb tulajdonos, mint más vállalatok termelő- eszközei tekintetében. A DOLGOZÓ ember ná­lunk szocialista köztulajdo­nos lett, de munkavállaló is maradt. El kell sajátítania a jó gazda tulajdonságait, de nem eshet csorba munkavál­lalói jogain sem. Akkor ér­zi magát tulajdonosnak, ha megbecsült munkavállalónak tudhatja magát. Felfogásá­ban a munkavállalói és a köztülajdonosi jelleg nem áll egymással szemben. Sze­rinte tulajdonos az, aki mun­kája eredményéből megkap­ja az őt megillető részt, aki. nek jogait tiszteletben tart­ják, akivel szemben vezetői tisztességesen, emberségesen viselkednek. A szocialista munkamoz­galmakban való részvétel, az önkéntes munkavállalás, a kommunista műszak, a sok — ellenszolgáltatás nélküli — társadalmi munka mind- mind a tulajdonosi tudat, magatartás kifejeződési for­mája. De a munkásember gondolkodásában ma már rangsorban ezek elé kerül a főmunkaidőben végzett hoz. záértő, lelkiismeretes munka, az üzem és a vállalat ügyei­be való érdemi beleszólás. Szocialista köztulajdonosnak lenni mást jelentett a szo­cialista építés lehetőségét megalapozó fordulat idősza­kában, megint mást az ex- tenzív fejlődési szakaszban, és megint mást a gazdaság- irányítás mostani demokra­tizálásának szakaszában. A SZOCIALISTA vállalat­ban dolgozó ember természe­tes köztülajdonosi igénye ma is, hogy tiszteljék és megbe­csüljék, hogy tartozzon va­lahová, ahol segítséget nyújt­hat és másoktól segítséget várhat. Olyan helyen dolgoz­hasson, ahol legjobban ki­fejtheti képességeit, ahol ér­dekes. tartalmas, alkotó, fe­lelős feladatot kap. Ezekhez az elvárásokhoz kapcsolódott az elmúlt évtizedekben az a követelmény, hogy a válla­lat szocialista legyen. A vál­lalat akkor szocialista, ha az egész társadalom érdekében működve utat nyit munká­sainak, alkalmazottainak a társadalmi aktivitásra, szó» oialista köztulajdonosi jogok gyakorlására, tulajdonosi fe­lelősség vállalására, a bér­munkás státusból való ki­emelkedésre. A munkahelyi demokráciával szemben pe­dig követelmény lett, hogy tulajdonosi joggyakorlást je­lentsen tulajdonosi felelős­séggel és nem csupán vala­miféle szabad véleménynyil­vánítást, beleszólást. A de­mokráciáról kiderült, hogy nem kívülről hatol be a ter­melésbe, hanem a szocialista tulajdon belső lényegéből kö­vetkezik. A TULAJDONOSI funkci­ók mindinkább a vállalathoz kötődnek és valódi rendelke­zési jogosultságot jelentenek. Jó is ez így, mert hiába .vár­juk el az emberektől, hogy tulajdonosi tudatúk legyen, ha nincs nekik a kollektíva tagjaiként tulajdonosi funk­ciójuk. Megmarad emellett természetesen a dolgozók, az állampolgárok összességé­nek is a tulajdonosi minő­sége, de ez közvetett és el­sősorban politikai, ideológiai tartalmú. Dr. Pirityi Ottó kandidátus Csomagolástechnika A bosszankodásom még máig tart: jó három hónappal ezelőtt a közkedvelt Olympos italok „megújított” palackban, illetve zárófedéllel jelentek meg a bol­tok pultjain. Ennek a citromos levet tar­talmazó műanyagnak kicserélték a régi, jól bevált csavaros kupakját, helyette va­lamilyen új rendszerűt szereltek .amelyet soha nem tudok kinyitni. Minden vásárló figyel az áru ruhájára, arra, hogy miként jelenik meg. ízléses, hasznos, avagy a vásárlástól eltaszító? A tapasztalataim meglehetősen vegyesek. A győri kekszgyár például már tud vi­lágszínvonalon csomagolni. A különféle száraztészták nylon-celofánja pedig szin­te elszakíthatatlan, a megkezdett zacskó nem zárható vissza. A sajtok között is di­vat a nylon. Nem szeretem, ha a sajtnak nincsen „kérge-héja”. Nem szeretem, mert a régi sajtoknak — véleményem szerint — azért volt jobb íze, mert érlelésük termé­szetes módon történt, és nem csomagol­ták piros(!) nylonba! Nézzük csak meg jobban a csomagolástechnikát a tejipar­ban: a poharas áruk födelének eltávolí­tása szinte lehetetlen, hacsak késsel, ce­ruzával, ujjal ki nem bökjük az alufóli­át, amely művelet azzal jár, hogy szét­fröccsen a tejtermék. És itt vannak a gyü- mölcskonzervek! Némelyik országból jön az ízletes és olcsó gyümölcskonzerv, hogy vásárlásra ingerel, az természetes. Az is, hogy kalapács, véső, meg feszítővas szük­ségeltetik, hogy a vastag és erős bádogte­tőt el tudjuk távolítani .. . Levehetünk a pultról üveges, díszes-drá­ga különleges italokat — a csomagolá­sa, a ruhája kifogástalan. Miért? De mi­lyen csomagban adják a csillárt? Félő, hogy szétesik a harmadik lépés után. Vi­hetjük haza a készruhát cigarettapapír vé­konyságú csomagolóba burkolva — mert spórolósak a csomagolóanyagot rendelők, hiszen nem mindegy, hogy egy négyzet- méter papír hány deka! Az sem mindegy például, hogy a hús csomagolására hasz­nálatos zsírpapír minőségét lerontva, árát növelték, s miután a papír nem számol­ható fel egy-egy tételnél, az üzlet által el­használt csomagoló a bolt költségét ter­heli. Érthető — érthető? — hogy az eladók spórolnak a papírral... Példákat szándékosan az árnyoldaláról hozok. Hiszen vannak szépen dekoltált áruink, tetszetősek, divatosak. Azt tartjuk természetesnek, ha az áru m ár a küls ő m eg - jelenésével is vásárlásra ösztönöz. S mi­ért nincs mégis gyorsabb előrehaladás az élelmiszerek csomagolásában? Néhány év­vel ezelőtt központi intézkedések voltak annak érdekében, hogy tetszetősebb, tar- tósabb csomagolóeszközöket használjanak a gyárak. S látjuk a növényolajipar si­kereit, a vegyiüzemek mosószereinek szép flakonjait. S tudom, hogy évente a te­jeszacskók rossz minősége miatt 100 millió forintot érő tej folyik el... Azt mondják a szakemberek, hogy a magyar csomagolástechnikában a fejlett országokhoz képest tízéves a lemaradá­sunk. Ügy gondolom, a karácsonyi vá­sárlások tapasztalatait felhasználva az ipar, a kereskedelem és a vevők véleménye alap­ján felgyorsíthatja a hazai csomagolás- technika fejlesztését.- Pj ­Közepes gépesítettség - magas termelési érték (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nap mint nap keresettek az üzletekben a Hőgyészi Ál­lami Gazdaság termékei. Mik is ezek a termékek, amelyek igen kelendők és jóízűek? Erről és a hőgyészi vágóhídon folyó munkáról, a feltételekről, a terveikről beszélgettünk Fazekas Jó­zseffel, a vágóhíd vezetőjé­vel. — A gazdaságunknak há­rom sertéstelepe vpn, ahol naponta keletkezik úgyneve­zett technikai selejt. Olyan sertésre mondjuk ezt, ame­lyik a fejlődésben elmarad, az átlagos fejlődési idő mel­lett nem éri el azt a súlyt, amit a rendesen fejlődő állatok. Ezt az állatorvosok kiszűrik, és ezek kerülnek hozzánk le­vágásra. A vágóhidat 1961- ben vettük át, előtte köz­ségi vágóhíd volt. 1968-ban felújítottuk, azóta a gazdaság sertésállományának érték­mentése érdekében üzemel­tetjük. — Szükség van-e sertések más termelőtől való beszer­zésére, kapacitásúk, folya­matos termelésük igényli-e ezt? — Egy műszakban dolgo­zunk. összlétszámúnk 21 fő. Jelenlegi feltételeink mellett a gazdaságból tudjuk bizto­sítani azt a sertésmennyisé­get, amennyit fel tudunk dolgozni. Termékeinkre több az igény, mint amit ki tu­dunk elégíteni, de vágóhí- dunk nagysága, felszereltségi állapota nem teszi lehetővé a termelésünk bővítését. Közepes gépesítettség mel­lett is évi termelési értékünk magasnak mondható. Terme­lők részére végzünk bérvá­gást, ha egy-egy borjút vagy szarvasmarhát valamilyen ok miatt le kell vágni. Az utóbbit egyébként csak „kényszerből” vágunk. — Ha ilyen kelendőek a termékek, nem gondolnak arra, hogy fejlesszék a vágó­hidat? — A fő cél a gazdaság talpraállása, a megerősödé­se. Ha ez sikerül, a vezetés tervezi egy új, korszerű vá­góhíd megépítését, talán nem is ezen a helyen. Addig csak az éves karbantartásokat vé­gezzük, a fenntartást bizto­sítjuk. — Melyek azok a termé­kek, amelyek itt készülnek? — Két csoportra kell osz­tanunk termékeinket. Évente mintegy 7 ezer sertést vá­gunk le. Ebből az értékmen­tés mellett 1600 sertés tőke­hús formájában a húsüzle­tekbe kerül. A Tolna Megyei Tanáccsal kötött megállapo­dás értelmében mi látjuk el a környező húsboltokat ser­téshússal. A sertéseket a hátsó csülköt rajtahagyva, kettéhasított, bőrözött álla­potban szállítjuk ki. A nyershús-előállítás mellett magunk végzünk feldolgo­zást. Készítünk disznósajtot, húsoshurkát, sütni való kol­bászt. Mindezt háziasán. Füs­tölt termékeink is vannak. Hetente 10 disznót füstölt­nek dolgozunk fel. A füstö­lést is hagyományos módon végezzük, fűrészporral. — Hová szállítanak ter­mékeikből? — A környező községeket szolgáljuk ki. A tamási Köp—Ka s a bonyhádi áfész boltjaiba szállítunk rendsze­resen. Szerződésünk van a Tolna Megyei Népbolttal, de Budapesten is van egy üz­let, ahol árusítják terméke­inket. Segítjük a gazdaság 1400—1500 dolgozójának hús­ellátását. — Az 1986-os évre miik a terveik, lesz-e új termék? r^f\ — Igyekszünk továbbra is az igényeket kielégíteni. Üj termékkel jelentkezni nem kívánunk, jelenlegi kapaci­tásunk ezt nem teszi lehető­vé. — Az a hír, hogy csökken a sertéstenyésztési kedv, ho­gyan érinti ez az önök mun­káját? — Azt hiszem, ez a hír inkább a kistenyésztőkre vo­natkozik. Azt is tapasztaljuk, hogy minden évben többen keresnék meg bennünket a téli hónapokban azzal a ké­réssel, hogy nyers töltelé­ket szeretnének venni. Nyers kolbászt, melynek füstölését már a háztájiban végeznék. Kevesebben tartanak sertést, kevesebben vágnak. — A gazdaságban az ered­ményesség érdekében vég­zett létszámcsökkentés érin­tette-e a vágóhídi dolgozó­kat? — Ez ránk nem terjedt ki. Létszámunk az elvégzendő munkákhoz szükséges mini­mális létszám. Sok az új fia­tal szakmunkás, ami feltéte­le léhet annak, hogy aktív és stabil gárda dolgozzon hosszú ideig együtt, s jó eredményeket érhessünk el. A Hőgyészi Állami Gazda­ság egyben tangazdaság is. A Lengyelt Mg. Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet 21 tanulója érkezett üzemlátogatásra a sertésvá- góhídra beszélgetésünk befe- jeztekor... Darálóba kerül a tölteléknekvaló BARDOS LASZLÖNÉ Fotó: Mártonfai Dénesné A kaparóasztalon néhány gyors mozdulat és a sortes bon­tásra kész Hasított sertések további feldolgozásra előkészítve

Next

/
Thumbnails
Contents