Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-28 / 23. szám
1986. január 28. Képújság 5 Zója-prába a IV-es iskolábaa Beszélgetés a faliújság előtt Kisdobosok Pályázati felhívás! A szekszárdi KlSZ-bizott- ság mellett működő propa- gandista-békeklúb, a BHG Szekszárdi Gyáregységének KISZ-bizottsága és a Magyar Antifasiszták Ellenállók Szövetségének Szekszárd Vá- rosi Klubja az úttörőszövetség évfordulója és a nemzetközi békeév tiszteletére gyermeknajz-pályázatot hirdet a megye általános iskolásai részére. A pályázat célja: kifejezni a ma gyermekeinek békevágyát, béke- szeretetét, a rajzművészet eszközeivel. A pályázat témaköre: ki, miben, hogyan látja, értékeli és érzékeli a békét a családban, az iskoláiban, az úttörőmozgalomban, a természet harmóniájában, a környezettel való kapcsolatban. Pályázni lehet bármilyen technikával, egyénileg vagy kollektíván készített rajzokkal, melyek a béke átélését, hitét és reményét jelenítik meg. Beküldési határidő: 1086. március 14. A pályaműveket a fCISZ szekszárdi bizottságára (Béla tér 6.) kell eljuttatni. A rajzok hátoldalára kérjük ráírni a rajz címét, a rajzoló gyermek nevét, életkorát, lakóhelyének, vagy iskolájának címét, a patronáló tanárának nevét. A beküldött rajzokat zsűri értékeli. A legszebb munkákból 1986. április 4-én Bony- hádon, a megyei békenapon kiállítás nyílik, melyet később vándorkiállításként több iskolában is bemutatnak. A zsűri a beküldő kisdobosok és úttörők között rajzaik alapján öt-öt értékes díjat oszt ki. Zója Kos zmogyemjanszka - ja, a bátor szovjet partizán- lány a nagy honvédő háborúban áldozta életét hazájáért. Nevét és emlékét ma Szekszárdon a IV-es Számú Általános Iskola úttörőcsapata őrzi. Az intézmény kisdobosai és úttörői ez évben kettős ünnep elé néznek. Az eseményekre történő felkészülésről beszélgettünk a csapatvezetővel, a kisdobos vezetővel, valamint néhány — az úttörőmozgalomban tevékeny részt vállaló — tanulóval. — A Zója név felvétele óta már 20 év télt el és mint ismeretes, nemsokára elérkezik a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 40. évfordulója is. Készülünk mindkét esemény megünneplésére — mondja Jut- kusz Győzőné, az iskola úttörőcsapatának vezetője. — Hogyan emlékeznek meg a IV-es iskolában a csapat névadójáról? — Április 3-án az 5. osztályos tanulók úgynevezett Zója-próbát tesznek. — Ez nálunk már évek óta hagyomány. Ezen a napon a gyerekek játékos formáiban „vizsgáznak” orosz nyelvből, ezenkívül a szovjet gyerekek és Zója életével kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. Ugyancsak ezen a napon orosz népdalokat, játékokat tanulnák, megtekintik a Szovjetunióból származó tárgyakból rendezett kiállítást. A sikeres próbá- zók megkapják az eredményes szereplést igazoló jelvényt. — A kérdéseket a hetedik osztályosok állítják össze, a rajvezetök és a csapatvezetők segítségével — teszi hozzá Böröcz Emőke 8. osztályos tanuló. Egyébként az alsótagozatosok előtt sem ismeretlen Zója neve — folytatja Zsíros Jánosné kisdobosvezető, csapatvezető-helyettes. Már második osztályban hallanak a kisdobosok csapatunk névadójáról. Az úttörőszövetség megalakulásának 40. évfordulójára folyamatosan, négyfordulós, írásos rajve- té'lkedővel készülnek az al- sótaigozatosök. A rajoknak a kisdobos- és úttörőélettel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk, ezenkívül csa- takiáltásolkat, jelmondatokat kell gyűjteniük. A válaszokat kéthetenként ösz- szegezzük és az eredményeket a faliújságon lehet nyomon követni. A gyerekek komolyan veszik feladataikat. Ezt bizonyítja az is, hogy minden osztályból nagyon sok helyes megfejtés érkezik. — Felső tagozatban mind a 16 raj más és más, konkrét feladatot vállal. Többek között az egykori úttörőélet tárgyi emlékeinek felkutatása, az itt tanult ismert közéleti személyek bemutatása szerepel terveink között — sorolja Jutkusz Győzőné. — Nekünk azokat a régi tanítványokat kell bemutatnunk, akik különböző sport- versenyeken értek el kimagasló eredményeket — fűzi hozzá Szepesi Balázs 6. osztályos tanuló. — Ezenkívül a 40. évforduló alkalmából február 6- án háziversenyt rendezünk; A legjobbak eljutnak a megyei vetélkedőre, amelyre márciusban kerül sor — fejezi be beszélgetésünket Jutkusz Győzőné. Gyermekek a gyermekekért Gerjenben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) November elejére a csomag már többet nyomott három kilónál. Egyre nagyobb és nagyobb dobozba kellett csomagolni azokat a tanszereket, melyekkel a gerjeni kisdobosok és úttörők kíván, ták segíteni a nidaraguai gyermekék tanulását. Többet sajnos nem tehettünk, mint hogy feladtuk az összegyűlt temérdek füzetet, ceruzát, tollat, vonalzót a csillebérci tábor címére, ahonnét a többi csomaggal együtt Nicaraguában továbbították a magyar úttörőcsapatok adományait. A gyerekek már akkor is szívesen adták: a tömegkommunikációs eszközök tá- jékoriiatják őket a harmadik világ helyzetéről, tisztában vannak a szocialista és a fejlődő országok gyermekeinek életévéi. Tenni szeretnének. Többek között ezért is üdvözöltük a „Gyermekek a gyermekéként” szolidlaritási akciót, amely újból lehetőséget nyújt — ha csak móris sikeres zsányit is —, hogy szerény eszközeinkkel támogassuk a rászoruló gyerekeket. Amikor a najvezétők tájékoztatták a pajtásokat ,az ak. cióról, és bemutatták a szolidaritási emblémát, a gyerekek először asak a matricát látták benne, majd egyre többen vásárolták, és kevésnek bizonyult a rendelt mennyiség. Mint elmondták, ez a tolltartóra ragasztható kis fcépecske később is emlékeztetni fogja őket arra, hogy segítettek. Mert a mai gyerekben is él a segítőszándók. Hogy büszkék lehessenek önmagukra, és a tv-hiradót nézve eldi- csékedhessen az anyunak, apunak,.. A Magyar Úttörők Szövetsége karöltve a CIlMlEA-val (Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága) indította útjára a Gyermekek a gyermekeként mozgalmat, azzal a céllal, hogy a magyar pajtások a lehetőségek szűk korlátáin belül enyhítsék nyomorgó kortársaikat. A gerjeni gyerekek természetesnek veszik, hogy csapatuk részt vesz az akcióban. A matricákból, melyeket 10 forintos egységáron árusítanak, már csak mutatóban van egy-kettő. A bevétel 4/5 részét fizetjük be a csekkszámlára, a fennmaradó összeget ptédig az úttörőcsapat bevételezi. A Mosonmagyaróvári Kötöittárugyár gyenmektnikőkat hoz forgalomba, melyeket a mozgalom emblémájával lát el. A pajtások erre is gyűjtik már a rendeléséket, a matricákból pedig újra hoznunk kell. Vian, aki pólót is rendelt, matricája is van, most a falinaptár-rendelésen gondolkodik, amiről tudja, hogy árának egy részét a szolidlaritási alapra fizetjük be. — Te miért vásárolod meg mindhármat? — kérdezem Baranyai Ildikétől. — Szükséged van éppen egy fehér trikóra? — Annyira éppen nincs, de rajta lesz az embléma, és amíg el nem szakiad a trikó, érezni fogom, hogy nékem is részem van a segítségnyújtásban. Tokira Izabella a falinaptár-igénylők sorába tartozik. — Bella, te láttad a Házibuli című filmet? — Igen, és nagyon tetszett, de nemcsak ezért szeretnék egy naptárt. Hogy az árát ilyen szép célra használják fel, nagyon megható érzés! Házi Edit jövőre feltehetőleg már KISZ-es lesz vala. melyik a'lapszervezetben. — Míg úttörő vagyok, addig azt érzem feladatomnak, hogy az úttörőszövetség mozgalmaiban vegyek részt, most ezt teihétem. Nem szeretnék érdektelenné válni mások sorsa iránt. Az 1985— 1986-os mozgalmi éviben az 1073-as számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat jelmondata: Népünk jövője, a gyermek. Szeretnénk ennék szellemében tevékenykedni, és kifejezésre juttatni, hogy felelősséget érzünk más országok gyermekeiért. S amíg a gyerekeket úgy sikerül ne- velloünk, hogy a jövő generációját valóban jellemzi a segíteni akarás', az önzetlenség, addig van értelme ennek a jelmondatnak. Amikor a gyermekek ajánlják fel segítségüket, arra már valóban szükség van, de bízunk benne, és tudjuk, hogy e mozgalom eléri célját, s éhhez a ml közreműködésünkre is szükség volt. Szegedi Anikó Versenyjáték az nttörőszövetség születésnapjára A Magyar Úttörők Szövetsége, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Művelődési Minisztérium és a Gyermekrádió „Az úgy volt” címmel két fordulóból álló verseny- játékot rendez az Úttörő- szövetség megalakulásának közelgő 40. évfordulója alkalmából, hat város úttörő- közösségei számára. A szereplőket nem pályázat alapján válogatták ki a szervezők, abból a megfontolásból, hogy a legjobb feltételekkel, adottságokkal rendelkező vá- rosok mutatkozzanak be. Feltétel továbbá, hogy az adott városban a Magyar Rádió stúdiója működjön, és a városok az ország különböző részeit is képviseljék. Ahogy azt Temesi Agnes, Tolna megyei úttörőelnök elmondotta, a versenyjátékra Tolna megye is benevezett. — A rendezőség hat témakört adott meg, amelyekhez riportokat kell készíteni — mondja Temesi Ágnes. „Elődeink mesélik” címmel riportot készítünk a tolnai Bolvári testvérpárral, akiket, azt hiszem, nem kell különösebben bemutatni az olvasóknak. Ezenkívül megszólaltatjuk Levente Pétert, aki Szekszárdon töltötte gyermekéveit, valamint Knézi Jenőt és dr. Csehák Juditot. egykori tolnai, illetve faddi lakosokat. A következő témakör „Kortársak a mikrofon előtt.” Megyénk gazdag néprajzzal rendelkezik, magas szintű a honismereti tevékenységünk Is. Az itt, illetve ezen a területen dolgozó felnőtteket és pajtásokat is mikrofon elé kérjük. Először a Sárköz néprajzát, népszokásait, lakodalmasait és népdalait, majd lzmény, Győré, Kakasd székely néphagyományait, élő és megelevenedett szokásait, Váralján pedig a kissé átalakult tájhagyományt mutatjuk 'be. Az itt élő gyerekek életét, hobbijait és hagyományőrzését Is illusztrálnánk. Az ,/Ezt kaptuk, ezt adtuk” témakörben a Tolna megyei úttörőházakat, valamint a vándor- és váltótáborokat ismertetjük. A „Vándorütunk kilométerkövei” címmel külföldi testvérkapcsolatainkról — Tambov, Karl-IMarx-Stadt, Besons — élménybeszámolókat tartunk. Ezenkívül lapszemle összeállítását, valamint régi és mai gyermek- játékok összegyűjtését is tervezzük. Egy úttörőtitkár visszaemlékezései Legszebb éveim Minden kezdet nehéz — de milyen volt a kezdet? A Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának közelgő, 40. évfordulója alkalmából érdemes megemlékeznünk azokról, akik létrehozása idején vezetői voltak megyénkben az úttörőmozgalomnak. Sajnos, az első Tolna megyei úttörőtitkárt már nem tudtuk megszóLaltani. (Beszéltünk viszont Szabó Istvánnéval, aki 1949 decemberében vette át elődjétől a ■titkári tisztséget, és 1953 augusztusáig viselte azt. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésből. — 1949-ben Gyönkön dolgoztam, a munkaerő-tartalékok hivatalában. Ekkor már több mint három éve, pontosan 1945 óta tagja voltam a pártnak. Munkám mellett a járási pártbizottság aktívájaként is tevékenykedtem, propagandamunkát végeztem. Közéleti tevékenységem ellenére is teljesen váratlanul ért az, hogy a járási pártbizottság javaslatára kineveztek Tolna megyei úttörőtitkárnak. Az úttörőmozgalmat akkor még egyáltalán nem ismertem. Szerencsére az .alapokat már elődöm, az első Tolna megyei titkár lefektette. — Melyek voltak munkájában az első lépések? — A szekszárdi oktatási főigazgatóságon — ehhez a szervezethez tartozott akkoriban az úttörőmozgalom — nagyon kedvesen fogadtak, elmagyarázták, mi lesz a feladatom. Nem sokkal ezután kéthónapos vezetőképző tanfolyamot végeztem Budapesten — ott ismertem meg lényegében az úttörőmozgalom célját és feladatát. — Mi jellemezte az akkori idők úttörőit, és az úttörőmozgalmat? — Annak ellenére, hogy a feltételek nehezebbek voltak, sokkal nagyobb volt a lelkesedés. Kitüntetésnek számított úttörőnek lenni. Az iskolákban a gyengébb képességű tanulóknak is jó tanulmányi eredményt kellett elérni ahhoz, hogy az őrs élenjáró legyen. A sporttevékenységben kezdettől fogva kimagasló szerepet játszottak az úttörők. A legjobb tanulók csillebérci úttörőtáborozáson vehettek részt, néhá- nya.n — és ez nagy szó volt azokban az években — a Szovjetunióba is eljutottak. Érdekes, a szülők nehezen engedték el gyermekeiket táborozásra, és bizony, sokszor személyesen is agitálnom kellett a táboroztatás érdekében. Persze, még nem Szabó Istvánné léteztek összkomfortos táborok, mint amilyenek a mostaniak. Az úttörőmozgalom a napi politikai feladatok megvalósítása érdekében is tevékenykedett. Az úttörők részt vettek a tsz-szervezésben is — a maguk eszközeivel. Műsorral köszöntötték a tsz-be lépőket, hasonlóképpen az aratásban kiemelkedő eredményt elérőket. Ezeknek a feladatoknak a megszervezése nem okozott különösebb gondot, könnyen lehetett mozgósítani, nagyobb volt a kollektivitás, a gyerekek is átérezték tevékenységük fontosságát. Csak azt sajnálom, hogy kevés tárgyi emlék maradt fenn a „hőskorból”. — Ha össze kellene foglalnia, hogyan jellemezné az úttörő megyei titkárként eltöltött, 1949-től 1953-ig terjedő időszakot? — A legnehezebb, de egyúttal a legszebb éveim voltak ezek, fiatal korom évei. Szerencsére elmondhatom, nagyon sok sikerélményben volt részem. Apró örömek voltak ezek, számomra mégis jelentősek. — Mi történt 1953. után? — Ebben az évben Szek- szárdról Bonyhádra kerültem, itt is dolgoztam, majd 1958-ban rövid időre ismét visszakerültem a megyei úttörőelnökségre, munkatársként. Majd újból más munkahelyre mentem, végül is a Szekszárdi Városi Tanács személyzeti csoportvezetője- ként mentem nyugdíjba nemrég — kormánykitünte- téssel. Unokáim közül kettő aktív úttörő. A mozgalommal tehát — melyért, remélem. én is tettem valamit — nem szakadt meg a kapcsolatom ... SZERI ARP AD A Zója-fal a IV. Számú Általános Iskolában
