Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-22 / 18. szám
1986. január 22. NÉPÚJSÁG 3 A KNEB a zöldség-gyümölcs ellátásról Reklám a reklámnak Maffia nélkül is drága a kereskedelem Időnként sok panasz éri a zöldség-gyümölcs ellátást, a kertészeti termékek magas árát. S e panasz-kórusba bekapcsolódnak a kistermelők is: tőlük olcsón veszik át, vagy egyáltalán nem veszik át a termékeket. Ezért vizsgálta meg több mint 1500 népi ellenőr a fővárosban és 12 megyében a Zöldség és a gyümölcstermelés, -forgalmazás, ellátás helyzetét. A vizsgálat főbb megállapításai a közfelfogással részben egybecsengnek, részben attól eltérőek. íme az országos vizsgálat főbb megállapításai. 1. Ami a piaci drágaságot illeti: 39 százalékkal emelkedett a zöldség, és 30 százalékkal a gyümölcs árszínvonala 1981—1984. között. Az átlagos fogyasztói árszínvonal-emelkedésnél alig valamivel nagyobb ez a növekedés. Az 1985. évi főszezonban a Zöldségárak nem emelkedtek, sőt valamelyest csökkenték. Az átlagos árszínvonalemelkedéshez hozzájárult egyrészt, hogy újabban egész évben lehet a viszonylag drága primőrárut — paradicsomot, paprikát, uborkát, salátát, retket — kapni, másrészt, hogy javult a termékek minősége. Többet várunk a nagybani piacoktól Az árszínvonal-emelkedést indokolja a felhasznált vegyszerek 22—27 százalékos, az energiahordozók 46 százalékos drágulása. Ha ehhez még a munkabérek és közterheik növekedését is hozzáadjuk, akikor érthető, hogy a nagyüzemek felhagytak a nagy élőmunkaigényű kultúrák termelésével. Jelenleg a zöldség 62 százalékát, a burgonya 73, a gyümölcs 60 százalékát a kistermelők termelik. A nagyüzemek csaknem kizárólag a feldolgozóipar szükségleteinek kielégítésére, a tartósításra szánt zöldségfélék (zöldbab, zöldborsó, gyökérzöldség, káposzta) termelésére szorítkoznak. Ezek a kultúrák kevés kézimunkát igényelnek, és a nagyüzemekben még jö- vedelmezőek. 2. A termékforgalmazás több csatornás rendszere bevált, az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A termékek nagy része gyorsabban, kevesebb közreműködő részvételével jut el a fogyasztókhoz. Az áruk minősége, választéka, előkészítettsége javult, több az elárusítóhely. Nem csupán a több mint 3000 magán- kiskereskedő, hanem gyakran a zöldért-boltok is közvetlenül a termelőktől szerzik be áruikat. A szállítási utak lerövidítésével a készletezési és fuvarköltségek csökkentek, a friss áru minősége javult. 3. A vizsgálat nem mutatta ki a lánckereskedelem létezését, illetve annak árfelhajtó hatását. (Következésképpen a lánckereskedő maffia nyomára sem akadtak.) Egyedi esetekkel találkoztak ugyan, de árfelhajtó hatás akkor sem érvényesült. Amikor több a viszonteladó, akkor az árrésen többen osztozkodnak. Vagyis az árak emelkedését nem a lánckereskedelem elburjánzása okozza. A termelők mégis a zöldség-gyümölcs fogyasztói áraknak kevesebb, mint a feléhez — esetenként alig egyharma- dához — jutnak hozzá. Ilyen sokba kerülne a forgalmazás? A Zöldértnél bizonyíthatóan igen. Mivel drágán, magas rezsivel, rossz eszközkihasználással dolgozik. A forgalomból való részesedése 1980—84-ben 50 százalékkal csökkent. A tároló és feldolgozó kapacitásokat 50—60, saját fuvareszközökét 30 százalékig használja ki.-Ezért a Zöldért az eladhatóság felső határán úgy alakítja ki árait, hogy azok a magas ráfordításokra fedezetet nyújtsanak. így a 80-as évek elejétől a Zöldért piaci szerepe gyökeresen megváltozott: a korábbi ármérséklő hatás helyett árfelhajtó hatást gyakorol. A Zöldért így is veszteséges. (A csökkenő forgalmon belül ugyanis nő a költséges téli-tavaszi tárolásé áruk részaránya. A tárolás tonnánkénti állami támogatása négy év alatt a felére, összesen 120 millió forinttal csökkent.) Az alacsonyabb forgalmi költségekkel működő téeszek, magánkereskedők viszont a Zöldért-árakhoz igazodva, indokolatlanul magas nyereségre tesznek szert. 4. A népi ellenőrök országos vizsgálata megállapította, hogy a kistermelők megnövekedett aránya, piaci kiszolgáltatottsága, a szervezettség hiánya szeszélyesen kiegyensúlyozatlanná teszi egyes zöldség- és gyümölcs- félék termelését. Jelenleg a kistermelő túl nagy kockázatot kénytelen vállalni, az időjárástól és a piaci viszonyoktól függően. Nagyüzemek a kistermelőkért A népi ellenőrzés ténymegállapítását, helyzetelemzését ezúttal is javaslatokkal zárta. Legfontosabbnak a termelés biztonságának, kiegyensúlyozottságának megteremtését tartják. Ez a jó ellátás és a kedvező áralakulás alapja. A lakossági ellátásban meghatározó szerepet játszó kistermelést mindenekelőtt a helyi nagyüzemek szervezhetik, segíthetik, az állattenyésztéshez hasonlóan saját tevékenységük részévé tehetik, magukba integrálhatják. Főként iBács-Kiskun, Heves, Szabolcs-Szatmár és Csong- rád megyékben találhatók jó példák. A nagyüzemek elvégzik a gépi munkákat, szaporítóanyaggal, kemikáliákkal, fóliával látják el a kistermelőket. A munka leggyengébb pontja az értékesítés szervezése. Nem szabad lemondani a nagyüzemekben a paradicsom, a paprika, az uborka termelésének fejlesztéséről, piaci egyensúlyt, ellátási biztonságot szolgáló szerepéről. Az érdemi előrelépést a hatásos érdekeltség, a gépesítés, az ösztönzés teszi lehetővé. Ármérséklő forgalmazást Ahhoz, hogy a szövetkezeti kereskedelem ne árfelhajtó, hanem ármérséklő szerepet játsszon a piacon, ésszerű szervezés, a felesleges eszközök leépítése, a forgalmi költségek következetes csökkentése szükséges, Ebben sokat segíthet a Skála—Zöldért fúziója. Végül, de nem utolsósorban meg kell teremteni az adózási rendet és fegyelmet a zöldség-gyümölcs forgalmazásában. A kistermelő és a fogyasztó kiszolgáltatottságának nem lehet jogtalan haszonélvezője a kereskedelem. A nagybani piacok érdemi szerepvállalása, a bizonylati rend és fegyelem újragondolása, és újraszabályozása révén születhet eredményes megoldás. A lakosság friss zöldséggyümölcs áruellátásának jelentősége lényegesen nagyobb, mint annak aránya a kertészeti termelésben. Hazánkban évente mintegy ötmillió tonna kertészeti terméket állítanak elő. Ennek körülbelül a felét, 2,5 millió tonnát — jelentős részben tartósítva — exportálunk. A lakosság fogyasztása évi 1,8—1,9 millió tonna friss kertészeti termék, melynek a felét vásárolja, másik felét saját célra megtermeli. A lakosság frissárubeszerzése tehát nem éri el a teljes zöldség-gyümölcs-ter- melés 20 százalékát. A magyar gazdaság képes az évi 900— 950 ezer tonna zöldség-gyümölcs áru termelés és forgalmazás gondjaival megbirkózni. KOVÁCS JÓZSEF Több tüzelő a Dorogi Szénbányákból A Dorogi Szénbányák dolgozói ebben az évben a tavalyinál 220 000 tonnával több — összesen 930 000 tonna — jó minőségű barnaszén-fejtésre készültek fel, ugyanakkor brikettből is csaknem 300 000 .tonnával többet, együttesen 840 000 tonnát akarnak szállítani. A termelés növelésének a feltételeit új beruházások teremtették meg. A múlt év végén kezdték meg a folyamatos munkát a Lencsehegy —II. elnevezésű új bányában, ahol olyan korszerű gépeket szereltek fel, amelyekkel a megszokottnál nagyobb teljesítményt érhetnek el a bányászok a korábbinál kevesebb fizikai munkával. Az új bányában jelenleg egy frontfejtésben termelnek, de már dolgoznak egy újabb frontfejtés előkészítésén. Közben folytatják az építkezést, a bánya bővítését, hogy évről évre fokozhassák a termelést. Az idén már 200 000 tonna barnaszén kerül felszínre az új bányából, amely 1988-ban éni el egymillió tonnára tervezett teljes kapacitását. A hrikettgyártás számottevő növelését az teszi lehetővé, hogy áprilisban megkezdik a vállalat új bnilkett- gyárában is a termelést. A nagy teljesítményű gyárban kitűnő minőségű tüzelőanyagot, 5200 'kai óriás brikettet készítenek majd. Számítógépes program szerint állítják össze az alapanyagok receptjét, mégpedig úgy, hogy a végtermék minősége mindig kifogástalan legyen, és a termelési költségek is kedvezően alakuljanak. A dorogi vállalat régi bányáiban is növelik a termelékenységet, könnyítik a fizikai munkát. Magyar gyártmányú önjáró fejtésbiztosító berendezéseket és vágathaj- tó gépeket helyeznek üzembe. Ezen kívül NSZK gyártmányú fejtő—jövesztő berendezéseket is vásárolnak. Ebben az évben a szénnek már több mint a 70 százalékát gépekkel rakják fel, a szállítást pedig teljesen gépesítik. A nehéz fizikai munka és a teljesítmények elismerésé, re a korábbinál nagyobb mértékben növelik a bányászok bérét is. Központi és saját erőforrásból átlagosan 12 százalékos bérfejlesztést terveznek. Az átlagosnál nagyobb összeget kapnák a föld alatti termelő munkahelyen dolgozók, az őkét kiszolgálók, valamint a közvetlen termelésirányítók. Év közben rendszeresen figyelemmel kísérik a teljesítmények alakulását és folyamatosan korszerűsítik az érdekeltségi rendszert, hogy megvalósítsák a bérezés munka szerinti differenciálását. Azokban az üzemekben, ahol többletnyereséget érnek el, a többletnyereség egy részét is saját hatáskörükben az alapbérek növelésére fordíthatják. Miért nem „csomagoljuk” be magunkat? A reklámtevékenységnek csak parányi területe az utca. szekszárdi Skála Aruház. Nincs gazdája megyénkben a reklámnak. Ez a kijelentés kétértelmű. Részint úgy értendő, hogy a vezetők még mindig nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a reklámnak, részint pedig úgy, hogy Tolna megyében összességében a reklám, a propaganda és marketing- munka esetleges, értékében és hatásában is éppen ezért szerény. Beszélgetőpartnerem e terület szakértője, Sztár- csevity Ervinné, a Magyar Hirdető Tolna Megyei Ki- rendeltségének vezetője, a Magyar Reklámszövetség megyei szervezetének vezetőségi tagja. — Egy gazdasági cég esetében a reklámmunkának éppen az értékesítési szakaszban van a legnagyobb jelentősége. A reklámon nem azt kell érteni, hogy rögtön és azonnal ajánlom az árumat. — A piackutatásnál kezdődik minden /.. — Pontosan. Mert, ha egy vállalat elhatározza, hogy új terméket dob a piacra, vagy a meglévőn módosít. akkor meg kell néznie, hogy miként áll az a termék a piacon. Van-e egyáltalán az általa gyár- tandóhoz hasonló, ki csinálja, milyen készültségi fokon, milyen igényességgel és műszaki paraméterekkel Én éppen ezt hiányolom a vállalatoknál. Nem kutatják a piacot. Rengeteg olyan termék van megyénkben is, amely azért marad ismeretlen. mert a gyártást nem előzte meg a piackutatás. — A vállalatok, szövetkezetek még mindig spórolnak a reklámon? — A reklámra évekig nem adtunk ki pénzt. A tervgazdálkodásban ez így volt, de napjainkban? Változtak az igazgatók, de a szemléiét maradt. Megdöbbentő lenne az a kimutatás, amely azt jelezné, hogy a termelő vállalatok forgalmuknak, árbevételüknek hány ezrelékét fordítják reklámra. A reklámköltséget be lehet építeni magába a termékbe is. De mintha ezt sem tudnák! A második gond pedig az, hogy nincsenek reklámszakemberek. — Holott, a reklámszakember-képzés hazánkban jó színvonalú. — De a reklámmunkát egy gyárban, egy vállalatnál az ötödik vagy a tizedik ember végzi. Lehet ez titkárnő, de lehet rendész is. Aki egy kicsit is jól mozog, mondják neki, hogy „csináld te”, beosztás nélkül, pénz nélkül. Ha valamilyen rendezvény van, ókkor kampányszerűen elrendezi a dolgokat. Lehet, hogy jól, de lehet, hogy rosszul. Senki se bírálja feliül, mert nem értenek hozzá. Ahol van szakember, ott viszont nem közvetlenül az igazgató irányítása alá tartozik, hanem a kereskedelmi osztályhoz. Holott egy reklámfőnöknek közvetlenül az igazgatóhoz kellene tartoznia, éppen a gyors döntés miatt. — Hol van megyénkben ilyen reklámfőnök? — Egyetlen ilyen vállalat van, ahöl újabban már alkalmaznak reklámfőnököt, ez pedig a Szekszárdi Húsipari Vállalat. — Ezt értsük úgy, hogy nincs is több olyan vállalat, ahol önálló reklám-propaganda és marketingmunkát végző reklámfőnök volna? — Ez az igazság. Kapcsolt munkakörben végzik mindenütt ezt a fajta munkát. Ebből az is megítélhető, hogy mennyire tartják fontosnak a gazdálkodó egységekben a propaganda- munkát. Az a néhány szakember, aki a középfokú reklámszakember-képzésből hazakerült, ők szervezetük felépítésében középütt helyezkednek el, cselekvési és döntési lehetőségük és szabadságuk erősen korlátozott. — A reklámmunkában partnerék-e az első számú vállalati vezetők? — Elsősorban a saját vállalatuk gazdasági érdekei miatt is kellene, hogy azok lennének. Van azért szerencsés kivétel is, például Béres Vilmos, a Szekszárd— Sárköz és Vidéke Afész elnöke. öt érdekli, érzi is jelentőségét, tudja, hogy mit lehet a reklámmal nyerni és veszíteni. Hogy megyénkben vannak-e hozzá hasonlóak? Biztosan... De egyedül vannak, nincs munkatársuk. Amikor én a vezetőkkel tárgyalok, mindig elmondom, hogy mit tud ajánlani a Magyar Hirdető. De nem akarok hosszú ideig a nyakukon ülni. Mindig kérdezem: „elnök vagy igazgató elvtárs, mondja meg, ki az a munkatárs, aki ezután tudja velem a kapcsolatot tartani?” Senki. Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudok kommunikálni azzal az emberrel, akinek döntési joga is van. —■' Ezek szerint nincs gazdája a reklámnak megyénkben? — A reklámszövetség megyei szervezete is különböző okok miatt régóta vegetál. Minden csütörtökön Budapesten azzal nyúznak bennünket, hogy mennyire fontos a piackutatás, hogy milyen módszerekkel lehet eredményeket és sikereket elérni. Ezt én továbbadom megyénk elnökeinek és igazgatóinak, de ha kiteszem szobájukból a lábam... Szervezetükben nincs olyan szakember, aki ebből valamit is meg tudna valósítani. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi és hol lenne a megoldás. Mindenütt kellene lennie, ha nem is fahivatásban, de legalább mellékállásban egy-egy olyan szakembernek, aki érti ezt a témát. Ha a vezető igazgatósági ülést tart, akkor arról is szónak kellene esnie ott, hogy mit tettek az értékesítésben azért, hogy a piacon maradtak, mit csináltak propagandamunkájukban ezért. Most azt látom: ha nem sikerült a termék, csinálunk vagy csináljatok helyette mást. A ti bajotok. — Gazdaságunk semmilyen veszteséget nem engedhet már meg magának ... — Példákat mondok, önmaga reklámképét talán tudat alatt a BONY—KS Szövetkezet csinálta meg. Partnere, a Salamander cég bízik benne. Nincs reklámosuk, de ragyogóan dolgoznak. Véletlenül bejött nekik. A Bonyhádi Zománc- árugyárban az önállósulás után pedig tudatosan alakították ki magukról azt a reklámképet, amely az exportpiacon biztonságot jelent. Hogy úgy mondjam, „becsomagolták” magúkat. Sötétkék a színviláguk. A szállítólevéltől kezdve a legkisebb papírig minden egyforma. Külkereskedelmi osztályuk van, az ott dolgozók zöme a gyárban szervezett nyelvtanfolyamra jár. Mondjam azt, hogy még aki a telexeket veszi, az is ismeri a külföldi partner nyelvét. Ezért sokat tett maga a gyár igazgatója is. — Nem akarok reklámot csinálni a Magyar Hirdetőnek. Még akkor sem, amikor tudom, hogy nagy lehetőségeik vannak. — Ez a mi oldalunk. De nagyon kevés olyan megyebéli vállalat van, ahol valóban komoly reklám-, propagandamunka folyna. De azt tudom, hogy a tudatos, tervszerű, mozgékony és gyors propagandamunka hatékony. Erre a Videoton egy évtizedes ilyen jellegű munkája a példa. A reklám ezredrészébe kerül annak, mint amennyi nyereséget hoz. Ezt jó lenne már minden gyárban és vállalatnál komolyságának megfelelően kezelni. Szűcs László János Fotó: Gottvald Károly
