Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-22 / 18. szám
2 "ÜËPÜJSÀG 1986. január 22. PANORÁMA őszinte, hasznos fórum volt Szentágothai János a varsói értelmiségi világkongresszusról Magyar résztvevők a varsói tanácskozáson. középen a küldöttség vezetője, Szentágothai János akadémikus (Telefotó) A hét végén zárult varsói értelmiségi világkongresszus hasznos fóruma volt a különböző világnézetű, politikai beállítottságú, de békét akaró értelmiségiek, tudósok, művészek, egyházi személyiségek kötetlen eszmecseréjének — hangsúlyozta Szentágothai János akadémikus, az MTA elnökségének tagja, a tanácskozáson részt vett magyar delegáció vezetője, aki az MTI munkatársának kérésére hazaérkezését követően nyilatkozott az eszmecsere során szerzett tapasztalatairól. Mindenekelőtt kiemelte: a kongresszus résztvevői üdvözölték Mihail Gorbacsovnak a nukleáris fegyverzet leszerelésére, illetve az ezredfordulóig megvalósítani tervezett kölcsönös, teljes felszámolására vonatkozó javaslatát. A mintegy ötven országból érkezett küldöttek — folytatta — konstruktív, őszinte légkörben vitatták meg a békét és a nemzetközi biztonságot veszélyeztető főbb tényezőket, s ezek legyőzésének lehetséges eszközeit. Szentágothai János emlékeztetett arra, hogy a kongresszus a világhoz intézett üzenetében sürgeti: minden területen kezdődjék meg a leszerelés, a nukleáris fegyvereket teljesen számolják fel. Az albizottságok által előterjesztett állásfoglalásokban — amelyeket eljuttatnak több világszervezethez — leszögezték például, hogy a kulturális örökség, függetlenül attól, mely világrész, mely nemzet sajátja, értéket képvisel. Rámutattak arra, hogy a katonai kiadásoknak a többszörösére van szüksége a világnak ahhoz, ha 'meg akarja állítani a környezet romlását, a Föld nagy területeinek elsivabagosodását, a trópusi esős erdőségek teljes megsemmisülését, az édesvíz- tartalékok kiapadását, a hagyományos energiahordozók fogyását. A magyar delegáció tevékenységéről szólva az akadémikus elmondta, hogy igen aktívan vettek részt a kongresszus munkájában: a küldöttség tagjai több javaslattal járultak hozzá a tanácskozás eredményességéhez. Így rámutattak az alkotó művészek felelősségére a béke megőrzésében, s konkrét lépéseket sürgettek a környezet védelmét szolgáló nemzetközi összefogás érdekében. BUDAPEST Denis Healey, a Brit Munkáspárt külügyi szóvivője az Országgyűlés külügyi bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett. GENF Kedden Genfben az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokon ülést tartott az űr- fegyverekkel foglalkozó munkacsoportPEKING A Kínai Népköztársaság kikiáltása óta első alkalommal rendeznek nagyméretű, nemzetközi haditechnikai kiállítást és bemutatót Pe- kingben. A január 28-tól február 2-ig tartó kiállításon tizenhét ország 160 hadiipari vállalata mutatja be termékeit, egyebek között az Egyesült Államokból, Franciaországból, Angliából és Nyugat-Németországból. WASHINGTON Nagyszabású ünnepségekkel, felvonulásokkal, tüntetésekkel és bensőséges megemlékezésekkel ünnepelték meg hétfőn az Egyesült Államokban az 1968-ban meggyilkolt Nobel-díjas fekete polgárjogi vezető, Martin Luther King születésének évfordulóját. BECS Hannes Androsch pártfunkciói mindaddig szünetelnek, amíg a hatósági vizsgálat befejeződik — jelentette ki kedden Fred Si- nowatz osztrák kancellár. Androsch az ország korábbi álkancellárja és pénzügyminisztere, az utóbbi években Ausztria legnagyobb (állami) bankja, a Creditanstalt vezérigazgatója. Mintegy másfél év óta folyik ellene hatósági vizsgálat adócsalás gyanújával. Portugália Harc a Belém-palotáért Január 26-án ismét az urnákhoz járulhatnak a portugálok. Ezúttal a köztársasági elnöki poszt a tét, s ezért a küzdelem már csaknem egy esztendeje, hogy megkezdődött. A kampány egyik főszereplője, a szocialista párti Mário Soares tavaly júliusban magára maradt minisztereivel, miután a koalíciós partner szociáldemokraták idejében kiszálltak a süllyedő hajóból. A csak nevében szociáldemokrata — valójában a jobboldali, konzervatív politikát folytató — pártot már választási megfontolások vezérelték, amikor cserben hagyta a szocialistákat. Mert 1985. is a választások éve volt Portugáliában: október 6-án tartották a kormányválság miatt előre hozott parlamenti választásokat, míg december derekán a helyi közigazgatás összetételéről szavaztak. A múlt esztendei két szavazás bebizonyította a szociáldemokrata párt taktikájának helyességét: a választók egyértelműen a szocialistákat hibáztatták az ország társadalmi-gazdasági csődjéért. Az októberi parlamenti választásokon Soares pártja katasztrofális vereséget szenvedett. A több mint egy évtizedig Portugália legnagyobb politikai tömörülésének tartott szocialista párt szavazóinak 16 százalékát vesztette el. miközben a szociáldemokraták az első helyre küzdötték fel magukat. Az októberi választások politikai szenzációjának számított, hogy az Eanes államfő hívei által létrehozott, úgynevezett elnöki párt, a PRD (Demokratikus Megújulás Pártja) átütő sikert aratott: megszerezte a voksok 18 százalékát, s ezzel rögtön Portugália harmadik politikai erejévé vált. A szocialisták vesszőfutása a helyhatósági választásokon is folytatódott: Soa- resék képtelenek voltak megtartani korábbi pozícióikat. A községtanácsi választások legfontosabb tanulsága mégsem a szavazati arányokban keresendő, hanem az urnáktól távolmaradók számában. A választójoggal rendelkező portugálok 36 százaléka (!) nem ment el szavazni. Ez a tény komolyan aggasztja a baloldali pártok vezetését, hiszen zömmel az ő szavazótáboruk nem adta le voksát. Az aggodalom jogos: a baloldali érzelműek egyfelől csalódtak, mert az ígéretes 1974. áprilisi forradalom fokozatosan jobbra tolódott. Másrészt a több mint egy tucat választást megért portugálok kezdenek mélységesen bizalmatlanok lenini a demokratikus intézmények — egyebek közt a semmiféle érzékelhető változást nem hozó választások — iránt. A parlamentáris demokráciában, a változások lehetőségében megingott bizalom természetszerűen a jobboldalnak kedvez. Az elnökválasztások tétje tehát nem kevés: vagy sikerül megakadályozni a jobboldal előretörését, vagy a konzervatívok kezére kerül az áprilisi forradalom utolsó végvára, a Belém-palota is. A tét tudatában a jobboldal félretette korábbi ellentéteit. A szociáldemokraták és a kereszténydemokraták (CDS, Demokrata Szociális Centrum) közös jelöltjeként az a Diogo Freitas do Amaral indul harcba az elnöki posztért, aki az utolsó fasiszta diktátor, Marcelo Caetano tanítványa volt. Ugyanakkor a baloldal — miként az utóbbi egy évtizedben mindig — most is megosztott. A kormányzati csődtömeg súlyával induló szocialista Mário Soares csupán saját pártja mérsékelt támogatását élvezi. A szocialisták baloldala ugyanis petícióban határolta el magát a pártvezértől, aki szerintük kormány-, főként a társadalmi problémák iránti érzéketlenségről tett tanúságot, s a legfőbb felelőse a párt választási kudarcainak. A baloldal többi három jelöltje voltaképpen kettő. A Portugál Kommunista Párt január elején tartott országos konferenciája ugyanis amellett foglalt állást, hogy nem indít saját jelöltet, hanem azt az egykori szocialista párti politikust, Francisco Salgado Zenhát támogatja, aki élvezi Eanes elnök és pártja, a PRD pártfogását is. Zenha helyzetét viszont bonyolítja az a tény, hogy Banes egykori bizalmasa, Maria de Lourdes Pintasilgo asszony, volt miniszterelnök nem hajlandó belenyugodni az elnöki döntésbe, és független jelöltként indul, s ebből következően megnehezíti a baloldali jelölt helyzetét az első fordulóban. Arra ugyanis senki nem számít Lisszabonban, hogy már az első menetben fel- szállna a füst... (major) ™~» ------—™ ~ I »l'HII ---------------------------------F rancisco Salgado Zenha (balra) és Diogo Freitas do Amaral Mai kommentárunk összeomlott remények Korántsem megszokott — még a közel-keleti kavargó napról napra változó politikai porondon sem —, hogy egy ország miniszterelnöke a saját államfőjének lemondását követelje. Márpedig Libanonban épp ez történt: Karami kormányfő, aki kétnapos damaszkuszi tárgyalások után, a hét elején érkezett vissza Bejrútba, határozott hangnemben Dzsemajel elnök távozása mellett tette le a garast. Ez persze, csupán egyetlen, ha mégoly jellemző adalék is ahhoz a teljes kiúttalansághoz, amely az elmúlt napokban Libanonban ismét eluralkodott. A megfigyelőnek néha az az érzése, hogy már nem lehet tovább fokozni a káoszt az oly sokat szenvedett közel-keleti országban. Nem fogalmazott sokkal derűlátóbban maga Karami sem, aki a múlt heti fegyveres küzdelmek megélénkülése, a tavaly decemberben már aláírt, de érvényre azóta sem jutott damaszkuszi egyezmény összeomlása nyomán kijelentette: odaveszett Libanon megmentésének reménye. Tény, hogy a szíriai fővárosban kidolgozott megállapodás kiutat látszott kínálni a zűrzavarból azzal, hogy nemcsak a polgárháború befejezését szorgalmazta, de megfogalmazta a tartós megnyugvás, a libanoni egység szempontjából fontos, hosszabb távú, politikai reformok alapelveit is. (Foglalkozott többek között a hatalom megosztásának, a keresztény és muzulmán erők közti egyensúlynak problémájával, ami nélkül a jelek szerint semmiféle tényleges rendezés nem jöhet létre Libanonban.) A nagy kérdés ezek után az: milyen fordulatot vehet a válság, hogyan végződik a keresztény-jobboldali táborban lezajló belső kötélhúzás? Nem kevésbé lénye, ges, milyen lépések mellett döntenek a muzulmán csoportok, beavatkozik-e, s ha igen, milyen eszközökkel Szírm. Egyelőre azonban csupán a kérdőjelek szaporíthatok, biztos felelet szinte egyikre sincsen. Nem csoda, hogy a legtöbb szakértő véglegesen sötét színekkel festi le a jelenlegi helyzetet, s úgy tűnik, a közeljövőben sem használhatnak sok rózsaszín festéket a javuló kilátások, növekvő remények ecseteléséhez ... Sz. G. Dizdarevics és Genscher a szovjet javaslatokról Jugoszlávia és az NSZK üdvözli a múlt héten Mihail Gorbacsov által előterjesztett új szovjet leszerelési javaslatot — hangsúlyozza az a közlemény, amelyet Bonnban hoztak nyilvánosságra Raif Dizdarevics jugoszláv és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter tárgyalásairól. Tibeti útijegyzetek II. A „templomok temploma” Tibet — turistaparadicsom. A repülőtérről az autóbusz egy ideig a Brahmaputra mentén halad, majd félúton a Brahmaputra és a Lbasza-folyó találkozásánál, ráfordul a városba vezető szakaszra. Ezt a pontot hívták régebben a találkozások és az elválások .pontjának. Ide vonultak ki hajdanában Lhaszából, hogy üdvözöljék a messziről érkezett idegent, rókont, ismerőst, s idáig kísérték ki a hosszú útra induló vándort. Még negyven kilométer Lhaszáig. A lapos tetős települések arab falvakra emlékeztetnek. A házak falára tányér nagyságú kerek trágyalepényt tapasztanak. A fában rendkívül szegény vidéken ebből lesz télire a tüzelő. Minden házon imazászlót lenget a szél. A tibeti autonóm területen kétmillióan laknak — a lakosságnak csak öt százaléka kínai, azaz ban, nem számítva a katonákat, kiknek számát 100—300 ezerre becsülik — és élnek tibetiek a szomszédos tartományokban : Sze- csuanban, Csinghajban, Jün- nanban is. A legnagyobb tibeti közösség külföldön, Indiában van, ide menekült 1959-ben a legfőbb vallási méltóság, a dalai láma (a név szó szerinti jelentése: „óceánnyi bölcsesség”), s vagy százezer híve. A tibetiek vallása, a lámaizmus, megreformált budd. hizmus, mely létét a „sárga székta” megalapítójának, Cungkapának köszönheti. A „lámaizmus Rómája” — vagy inkább Wittenbergje — Lhasza, a legszentebb templom pedig a Dzsokang, ahová minden hívőnek életében legalább egyszer el kell mennie. A templomok templomának bejárata előtt hívők százezrei koptatták fényesre a követ. A falak mentén zarándokok, kezükben kereplőhöz hasonlíó imamalmok, s mindenki mormolja: „aurn mani padne hum” (legyen áldott a lótuszvirág ékszere). A Pasolini filmjeire emlékeztető képek a templom belsejében még inkább a középkort idézik. A gyertyák fénye freskókon imbolyog, százak és ezrek préselődnek a kis kamrákba, szentélyekbe. A hívők elfutnak a szent tekercsektől roskadozó polcok alatt, hogy a .bölcsesség beléjük szálljon, homlokukkal és szájukkal érintik a lepleket. Az oltárokat ellepik az adományok: pénz, árpa, gyümölcs, sűrűn látni a dalai láma képét is. A legfőbb adomány a tibetiek szarvasmarhájától, az igénytelen, fekete szőrű, kedélyesen morgó jaktól nyert vaj. A vajat kelyhékbe rakják, ebbe kanócot helyeznek. A gyertyáknak állandóan égniük kell. A jakvaj egyben fontos élelem is. Jakvajjal keverik el az árpát, s lesz belőle a campa, a tibeti népétel. Ezt alkalmam volt megkóstolni. A Drepungban, a világ legnagyobb, egykoron egyszerre tízezer lámát befogadó kolostorában a lámák éppen ebédhez készülődtek. Az udvaron egyikük campât kínált körbe, illet venni kézzel egy darabot a gyümölcs- csel és hússal dúsított ételből. A lámák ebédlőjében — a padokon hada-val, fehér sállal a nyakukban — helyet foglaltak az étket adományozó 'parasztok is. Sem őket, sem az igen barátságos lámákat nem zavarta, hogy kandi túristaszemek kereszttüzében kell elfogyasztaniuk ebédjüket. Mint ahogy toleránsak, a túristákra ügyet sem vetnek a Dzsokang falai mentén, kapualjakban, a járdán, a szabad ég alatt fejüket álomra hajtó zarándokok is. S. Kovács Ferenc (Peking) Pintasilgo asszony és Mário Soares
