Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám

A KÉPÚJSÁG 1986. január 21. Moziban Minden hónapban egy kasszasiker a szekszárdi Pa­noráma moziban — sok ez vagy kevés? Attól függ mi­hez képest. Mindenesetre A tűz háborúja után harminc nappal itt a Kék Villám — várjuk a februári meglepe­tést, annál is inkább, mert az ugyanitt működő és nagy lehetőségeket rejtő videó- klub a műfaji gyarapodás ellenére még nem igazán találta meg arculatát. Kárpótlásként jegyet vált­haltunk a legújabb — már­mint Magyarországon leg­újabb — amerikai sikerfilm­re, ám mielőtt még megis­merkednénk a művel, te­gyünk egy rövid és talán nem felesleges történelmi kitérőt. Ismert tény, hogy az Egyesült Államok hadve­zetése a vietnámi nép elle­ni háborúja folyamán nagy mennyiségben vetett be fel- fegyverzett harci hefliikopter- egységeket. Kevésbé köztu­dott, hogy a helikoptereket egyéb hátborzongató célok­ra is felhasználták. A fog­lyul ejtett partizánokat — akik természetesen nem vol­tak hajlandók adatokat szol­gáltatni az ellenségnek — egymás után kilökték a 400 —500 méter magasan lebegő gépből. Az USA háborús kaland­ja óta több mint 10 év telt él. Frank Murphy egykori vietnámi frontharcos heli koptenpilóta Los Angeles fö­lött járőrözik gépével, a rendőrség légi megfigyelő szolgálata tisztjeként. Lelki szemei előtt rendre megje­lenik annak a vietnámi ka­tonának az alakja, akit az általa vezetett helikopterből felettese, Cochare ezredes saját kezűleg dobott ki. Az­óta gyűlölik egymást. Köze­leg az Olimpia, s a szerve­zők a játékok védelmére spe­ciális eszközöket is kidol­goznak. Ezek egyike a kü­lönleges helikopter, a Kék Villám, melyet, mint tapasz­talt pilóta, Frank Murphy próbál ki. A Kék Villám valóságos szuperfegyver. A tudomány és technika legújabb ered­ményeinek felhasználásával készült. Képes hangtalanul repülni, Számítógépe bár­milyen információt azonnal kiad, az elektronikus felde­rítő rendszer előtt nincs ti­tok. A hőérzékelő kamerák a falakon is keresztül lát­nak, az érzékeny mikrofo­nok kilométeres távolság­ból is közvetítik a hangot. A helikopter hatalmas tűz­erővel rendelkezik: a fedél­zeti gépágyú célzóberende­zése a pilóta szemmozgását követi. Murphy a felszállás után tanúja lesz az ezredes és társai titkos tanácskozásá­nak, ahol kiderül, hogy az összeesküvők a közeljövőben zavargásokat keltenek a vá­rosban, így kívánják felmér­ni a helikopter harcbaveté- sének eredményességét. Sze­repel továbbá a tervben a lehetséges ellenfél, Murphy megsemmisítése is. Mind-1 ezeket látva és hallva vilá­gos: nincs visszaút és el­kezdődik a Kék Villám, va­lamint Murphy háborúja ... Az ezután következő egy óra a kalandok — helikop­teres üldözések, légiharcök, rakétatámadások, tűzpánba- jok — szakadatlan láncola­ta. Lenyűgöző technikai meg­oldásoknak, gyors egymás­utánban pergő képék fe­szültségteremtő erejének le­hetünk tanúi — és minden ami történik az a hihető­ség határmezsgyéjén belül marad. Illetve majdnem minden ... John Badham rendező a maga nemében, ha nem is egyedülálló, min­denesetre figyelemre méltó művel örvendeztette meg az ilyen jellegű alkotások ra­jongóit. Nem az ő hibája, hogy nem tudott átlépni a műfaj által megszabott kor­látokon. Hiszen már hozzá­szokhattunk: az utóbbi 90 év amerikai filmtermésében a jó mindig győz a rossz felett, az igazság diadalmas­kodik a hamisságon, ahogy az állítólag a való életben megtörténik... SZERI ÄRPÄD Rádió Szombat délelőtt Vallomást teszek. Nagyon szeretem a rádiót, rendsze­res hallgatója vagyok. S nemcsak főzés, és vasalás közben „szórakoztatom” mű­soraival magamat, hanem ki­zárólagos programként is be­iktatom napjaimba. Az egyik kedvencemmel, a Szombat délelőttel az a hely­zet, hogy konyhai tevékeny­ségem mellett hallgatom, így volt ez az elmúlt szom­baton is, a Papp Endre mű­sorvezetésében és Pásztor Magdolna szerkesztésében elhangzott adáskor. A kétórás műsor rendsze­rint azért ragad magával, mert roppant pergő, jól szer­kesztett, s ami a témát il­leti, azok mindig aktuálisak — soha nem öncélúak. Akár fel is sorolhatnám cím sze­rint az elhangzott riportok mindegyikét, de terjedelmi okok miatt nem teszem. Szívfájdítóan szép, lírai riportot készített Incze Zsu­zsa akiket nem látogattak címmel. Olyan idős embe­rekkel beszélt, akiknek nincs hozzátartozójuk, illetve van, de azok nem törődnek ve­lük. így a téli idő egy ré­szét például — egy-egy fő­orvos jóvoltából — kórhá­zaikban töltik. Aztán követ­keztek az orvosok drámai szavai, melyek helyére tet­ték az „összképet”. Ami a legjobb, hogy ez a Szombat délelőtt nem volt jobb a korábban elhangzott társainál, de gyengébb sem. Ügy tűnik, hogy az adás szerkesztőinek hosszú ideje sikerül tartani a színvona­lat... S visszakanyarodva mondandóm első részéhez: ezt a műsorblokkot valóban hallgathatják a háziasszo­nyok a konyhában, s köz­ben nemcsak egy finom ebéddel, hanem sok-sok in­formációval és kellemes él­ménnyel lesznék gazdagab­bak. — hm— Husek Rezső jubileumi hangversenye Harminc önálló koncert, közben nagyon sok fellépés a Filharmónia hangverse­nyein, a zeneiskola megszer­vezése, majd megyei háló­zatának kiépítése, a hang­versenyélet alapjainak meg­teremtése: íme, Husek Rezső harmincéves működésének mérlege. Zongoraművész és pedagógus, akinek állandó jelenléte nélkül elképzelhe­tetlen az elmúlt három évti­zed zenei élete. A jubiláris hangverseny, amit a Művé­szetek Házában tartott, ép­pen ezért összefoglalója is volt ennek az eseményekben és eredményekben gazdag időszaknak, ugyanakkor an­nak is bizonysága, hogy ez a kiváló művész állandóan emelkedett pályáján. A hangverseny két oszlo­pa Bach és Beethoven egy- egy műve. Az Olasz koncert Vivaldi concerto formáját idézi, jóllehet nincs közvet­len modellje, mint Bach jó néhány átiratának. Az ola­szos dallam természetes köz­vetlensége, a tételek biztos felépítése, variációs gazdag­sága „megérdemli azt a bá­mulatot és szeretetet, amely- lyel mindig is körülvették” — írja egyik méltatója. Bee­thoven Asz-dúr szonátája egészen más kérdéseket vet fel. Itt már alig van nyoma a klasszikus szonátaformá­nak, amit a tételek is mutat­nak: a harmadik tétel arioso dolente-je után hatalmas fúga következik, diadalmas befejezéssel, amit Beethoven utasítása is határozottan elő­ír. Husek Rezső pontosan ér­telmezi a két művet, a Bach- koncertben elsősorban a má­sodik tétel andantéjának gazdag koloritját csodáltuk meg, a Beethoven-szonátá- ban a biztos emelkedést, ami a sugárzóan tiszta, de nagyon sok előadói kérdést felvető fináléban éri el te­tőpontját. Már az is szokat­lan, hogy két ilyen nagy mű áll egy szólóest elején, mu­tatva egyben Husek Rezső hibátlan felkészültségét, te­chnikai biztonságát is. A második részt főleg ro­mantikusokból állította ösz- sze, Chopin-, majd Liszt- művek hangzottak fel, a Ve­lence és Nápoly sorozat Gondolierájának ihletetten szép előadása és a ritkán hallható XI. magyar rapszó­dia. És közben két Albeniz- tánc, bizonyságul arra, hogy a hajdan népszerű spanyol szerzőt méltatlanul mellőzik hangversenytermeinkben. Husek Rezső művészként, pedagógusként egyaránt igaz érdemeket szerzett, s jubi­láris koncertjén a megbecsü­lés és a szeretet jogán ün­nepelte a Művészetek Házá­nak közönsége. cs.-------------------------i. ............ Rá dió- és tévé-invázió Az Információs imperializ­mus iskolapéldái, ahogyan az USA-ból a tévéprogramokat exportálják: évente mintegy 200 000 órányi műsort. Több mint száz ország, köztük szá­mos fejlődő ország kötött üzleti megállapodásokat az olyan amerikai tévé-óriások­kal, mint a CBS, vagy az ABC. Igen sok műsort mélyen áron alul adnak el azok a harmadik világbeli vásár­lóknak. Vannak példák arra, hogy olyan félórás tévéműso­rok, amelyeknek előállítás; költsége 200 000 dollár volt, Costa Ricában 60—70 dollár lefizetése ellenében kerülnek képernyőre, Kenyában pedig egyenesen csak 25—30 dol­lárért. Kiállítás Fischer Ernő alkotásai A munkái alapján kiala­kított kép nem minden eset­ben egyezik meg azzal, amit a valóságban történt talál­kozáskor tapasztalunk egy emberről. Ilyen meglepetést okozhat Fischer Ernő festőművész­szel való személyes kézfogás is. A hét évtizedet megélt művész, a környezetének világáról olyan frissen fo­galmazott, megjelenített in­formációkat közöl vibráló, zudtolja korát. Munkái az színes képein, hogy megha- állandóan mozgó emberi vi­lágról vallanak. Színeinek líraisága, feszülő, pattanó vonalainak lüktetése, a min­den pillanatban megújulni kész, alkotó embert tükrö­zik. Párizs, New-Delhi, Kop­penhága — csak néhány a külföldi kollektív kiállítási helyekből — Budapest, Sze­ged, Dunaújváros mellé most Szekszárd is felsorakozik. A Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Köz­pontban február 2-ig tekint­hető meg Fischer Ernő fes­tőművész kiállítása. decs! — fotó: kapfinger Niké _____________ M itológiai jelenet Tévénapló Babits jegyében A Laodameiához nincs mércénk. Tulajdonképpen sosem adták elő, az irodalomtörténet is könyvdrámának tartja, a színházak mindig idegenkedtek tőle. Mondják, hogy valamikor, a háború után 'kísérleteztek előadásával, a me­gyében az egyik gimnázium fiataljai szólaltatták meg egy­szer, de a vállalkozás nem ment túl a Babits előtti tisztel­gésen. Ruszt József tehát járatlan úton indult el, s egy­ben azt is bizonyítania kellett, hogy a Laodameia színpad- képes mű, sőt, remekmű, amit érdemes lenne újra meg újra elővenni, mert az előadás — és feltehetően minden újabb előadás — egész sor kérdést vet fel. Ha önmagában nézzük, megható szerelmi történet. Laodameia, Akasztosz és Asztüdameia lánya feleségül megy Próteszilaoszhoz, aki esküvője napján indul Trójába, feje felett Delphi jóslatával: „Kinek a lába legelőbb érinti meg Trójának földjét, Trója földjén veszni fog.” Babits a jóslattal indítja a drámát, ami verssorról verssorra emel­kedik, Laodameia szerelmes tragédiájáig, aki arra kérte az isteneket, hogy három órára hozzák vissza férjét. A három óra a szerelem beteljesülése: „Ne félj! az örök vég­zetet legyőztem én” — mondja férjének, amire az egy adoniszi sorral felel: „Három órára”. Romantikus történet? Az is, Babitsnál bizonyos sze­cessziós elemeket is felismerünk, de fontosabb ennél a szöveg emelkedettsége, a forma szeszélyes változatossága, amelyben az idömértéket eseteríként a rímes sorok váltják fel, vagy éppen elegyítik őket, mint a befejező részben, ahol ezeket a sorokat a fiúk kara mondja: Es szóljon az ének és zengjen a lant: nyugalom szívének örökre alant, de dicső legyen itt neve és kora sírja fölött kiviruljon a hant. A nagyszabású költemény, ami a magyar dráma törté­netében is jelentős állomás, tulajdoniképpen verbális él­mény, s minden előadásnak elsősorban ezt kell figyelembe­vennie.. Akár azt is merném mondani, verstani fölkészült­ség nélkül a Laodameia nehezen áthágható bástyafal, ami mindenek előtt a színészekre vonatkozik, akiknek közve- títeniők kell a tudatosan raffinált Babits-i formát. S ebből a szempontból a Laodameia már nem romantikus szerel­mi történet, hanem olyan költemény, amihez fogható alig van irodalmunkban. Weöres Theomachiája is, amit „a tanítvány hűségével” ajánlott Babitsnak, egészen más for­rásból táplálkozik. Ruszt József rendezését két dramaturg is segítette, s általában ráérezték a forma megtartó erejére, de sajnos, tanúi lehettünk hibás metrumoknak is, amikor a megfor­dított jambus magát a mondanivalót hozta gyanúba. Mert ebben a végtére mégis csak ál-görög tragédiában a verbá­lis élmény fontos, amely szavakkal közvetít egy emberi magatartást, hirdetve a szerelem legyőzhetetlenségét, a halálon is diadalmaskodó erejét. Az igazi érdem Gáti Józsefé, aki ’képes arra, hogy egy­magában színházat teremtsen. Senki nem mond szebben nála Babits-verseket, a Jónás könyvét talán hiú vállalko­zás utána bárkinek is elmondania, csodálatos beleérző képessége, s nem utolsó sorban verstani felkészültsége itt is áhítatot teremt; ő jelenti a Laodameia maradandó él­ményét. Tudja, átéli és élettel tölti meg Babits gyönyörű szövegét, s tulajdoniképpen mindig arra várunk, mikor hozzák be hordszékén. Az is biztos, hogy ilyen nagy művész mellett mindenkinek nehéz a sorsa. Hámori Ildikónak is, aki pedig nagyon szépen mondta a nehéz szöveget, de romantikus szerepfelfogása mégis csak eltávolodott Babits görög világától. A vasárnap esti Babits-műsorban az volt az örvendetes, hogy nem kapcsolódott kerek évfordulóhoz, azt bizonyítva, hogy a klasszikusok az év minden napján időszerűek. Keresztury Dezső tömörségében is ihletett esszéje biztos keretet adott a Babits-antológiának, melyben a verseket Kálmán György és Mensáros László szólaltatta meg. A rendező Czigány Tamás és az operatőr Haraszti Zsolt szekszárdi és kisebb mértékben esztergomi helyszínt vá­lasztott a versek hátteréül, esetenként nagyon meggyő­zően, máskor némileg modorosán, itt azonban illő lett volna legalább annyit megjegyezni, hogy a visszatérő mo­tívumként megjelenő Babits-szobor Szekszárdon van, és Farkas Pál alkotása. CSANYI LÁSZLÓ Pest-budai versengések Vasárnap a déli órákban Pest—budai versengések cím alatt fővárosi gyerekek részvételével szervezett négy ré­szes helytörténeti vetélkedő kezdődött. A Fővárosi Tanács által kiírt pályázat teljesítése alapján kijelölt gyerekek ez esetben feladatot kaptak: számot "kellett adniok arról, hogyan, mennyire ismerik lakóhelyüket. S lássunk csodát, ismerték. Ez derült ki már az első kérdésnél is, ahol felnőttes alapossággalszakértői részle­tességgel, szakszavakkal mutatták be a Sütő utcai iskola dísztermét, de később az Óbudát bemutató filmhez készí­tett kísérő szöveget is inkább a felkészítő tanárok, mint a gyerekek tudhatták, vallhatták magokénak. Ebben a versenyfeladatban az V. kerület „versengői" több pontot kaptak vet ily társuknál, de ha a gyerekek nem, a felnőtték azért gondolhattak volna arra, hogy a televízióban is vetítendő film a nézők tömegének nem sokat mond szöveg­kíséret nélkül. Említhetnénk a sorban a gyakorlati fel­adatokat, a tárgyak felismerését, ahol a szakember nem volt szűkszavú, a gyerek viszont igen, vagy Gutenberg és Karinty műveinek idézését, vagy a pontozásnál az átlag- számítást. Nem értettem, hogy a 4,5 miért annyit ér, mint a 4,75, de azt sem, hogy a filmrejtvénynél az egyik csapat­nak miért egy, a másiknak pedig miért három kérdés, illetve válasz dukált a maximális pontért. Végül meglett a győztes, lezajlott az első forduló. „Oko­sak” voltak a gyerekek, szépen adták vissza a felnőtt szintre méretezett kérdésekre a felnőttek által kreált vá­laszokat. Egy valami azonban sajnos, 'kiderült: Ebből a nagy „versengésből” kimaradt a gyerekek, a zsűritagok is a nézők öröme. Ez pedig elég nagy baj. — él — Kék Villám Lecsap a Kék Villám

Next

/
Thumbnails
Contents