Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

ft Mai számunkból Nagy Károlyné átveszi a főtanácsosi oklevelet EZT HOZTA A HÉT EGYÜTTMŰKÖDÉS A KÜLPOLITIKÁBAN A GÉPKOCSIGYÁRTÁSBAN (2. old.) (8. old.) Bonyolult okok. okozatok szövevénye ez, mert épp­úgy szerepet kapnak benne ma még nem teljesen fel­derített genetikai tényezők, mint a terhes nők alko­holfogyasztása, dohányzása, idegi, fizikai igénybevétele. Az viszont tagadhatatlan: az egészségügyi hálózatban dolgozók — a felvilágosítástól, a megelőzéstől, az élet­mód befolyásolásától a terhes nő, a gyermekét szoptató kismama személyi higiéniájáig — bőségesen találnak itt szerepet, tárgyat, célt, tennivalót. Már csak azért is így van ez. mert a legnagyobb, a legszélesebb rendet a születés körüli időszakkal összefüggő bizonyos állapo­tok, és a gyermekkel vele született anomáliák vágják a kisdedek soraiban. Olyan tényezők téhát, amelyek bizonyos 'mértékig — nem egyik napról a másikra, ds — befolyásolhatók. Az alig megszületett és máris megpihent kicsinyek nyolcvan százalékát az e két cso­portba sűríthető okok ragadják el közülünk, azaz itt húzható meg a frontális támadás fő iránya is. Szándékokban, tervekben, tettekben nincsen hiány, ahogyan eddig sem volt, csak éppen ezek összefogott­ságán, hatóerején, eredményén lehetséges és szükséges alakítani, javítani. Az egészségügy,: szervezetben is rábukkanhatunk a téves felfogásra, amelynek hívei, hangoztatói az egész bonyolult teendőkört az érintett szakma, s csakis annak vállára raknák, amint a tár­sadalmi szervezetekben, az intézményekben, a gazdál­kodó egységekben Is sok esetben leszűkül a teendők listája arra, miként könnyíthetnek a terhes nődolgozó helyzetén. A társadalmi érdek megértésére, érvényesí­tésére való következetes törekvésre van szükség min­denütt, ahol tenni lehet az ezrelékek árnyékának kiseb­bítéséért. S tenni mindenütt lehet. MÉSZÁROS OTTÓ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 3. szám. ARA: 2,20 Ft 198^ január 4., szombat. HÁRMÁN — A TIZENHÁROMBÓL (3. old.) HÉTRŐL-HÉTRE HÍRRŐL-HlRRE (3. old.) VÉRADOK KÖZÖTT PAKSON (4. old.) A TOTEM (4. old.) ÍGY ÉL A LENGYEL FIATAL (9. old.) A TITOK (10. old.) HOGYAN SZÜLETIK EGY LEGENDA (10. old.) Marjai József Kubába utazott Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Magyar—Kubai Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke José Ramón Femández mi­niszterelnök-helyettesnek, a bizottság kubai társelnöké­nek meghívására pénteken Havannába utazott, ahol részt vesz a bizottság 14. ülésszakán. NYÜLVADASZAT (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) KÖRKÉRDÉS A NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK ELNÖKEIHEZ (7. old.) KOSZTA ROZÁLIA FESTMÉNYEI AZ ERNST MÜZEUMBAN (11. old.) AZ ÜVEGOLVADÉK ALAKOT KAP (12. old.) KIMÁSZIK A GÖDÖRBŐL A PAKS? (13. old.) Városavató Budaörsön és Szécsényben Pénteken ünnepi tanács­ülést rendeztek Budaörsön, abból az alkalomból, hogy az Elnöki Tanács várossá nyil­vánította a települést. A társadalmi összefogással épí­tett Jókai Mór Művelődési Házban megtartott avatóün­nepséget Fehérváry János tanácselnök nyitotta meg, majd Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, az Alkotmány- jogi Tanács elnöke mondott beszédet. Köszöntötte az új város polgárait, további sikereket kívánt mindazoknak, akik munkájúkkal segítettek meg­teremteni a gyarapodás fel­tételeit, majd átadta a város­sá nyilvánítást tanúsító ok­mányt. A tanácsülés, ame­lyen részt vetítek a megye párt. és tanácsi vezetői, vá­rosainak küldöttei, ünnepi műsorral fejeződött be. * Ünnepi tanácsülést tartot­tak pénteken Szécsényben, a település várossá nyilvání­tása alkalmából. A II. Rá­kóczi Ferenc Általános Is­kola aulájában rendezett avatóünnepségen Zagyvái Sándor tanácselnök mondott beszédet, majd Fialuvégi La­jos, a Minisztertanács elnök, helyettese, az Országos Terv­hivatal elnöke köszöntötte a száz év után ismét várossá lett Szécsény polgárait és átadta a várossá nyilvánítás­ról szóló díszoklevelet. Megyei tanács Főtanácsosi és tanácsosi címek adományozása y Tegnap a Tolna Megyei Tanács konferenciatermében ünnepélyes keretek között adták át 18 megyei, városi és községi tanácsi dolgozó­nak a főtanácsosi, illetve ta­nácsosi címeket. A megjelent vendégeket Császár József, a Tolna Me­gyei Tanács elnöke köszön­tötte. Üdvözlő, szavaiban töb­bek között elmondotta, hogy a közigazgatás elmúlt idő­szakában növekedtek a ter­hek, sok aktuális feladatot kellett jól megoldani. A hosszú időn keresztül ki­magaslóan végzett munka megérdemelt jutalma a mos­tani elismerés. Főtanácsosi címet kapott: Kővári János- né, a megyei tanács vb terv­osztályának csoportvezetője, Nagy Károlyné, a Dombóvár Városi Tanács V. B. anya­könyvvezetője, Császár Já­nos, a megyei földhivatal fő­előadója és dr. Vajdiik La­jos, a megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője. Ezenkívül tizenhármán kap­tak tanácsosi címet. Mind­en n y iuk nevében Plank Fe­renc, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályéinak főelőadója, tanácsos mondott köszönetét. A JÖVŐ SZÉNBANYAI (8. old.) A REPÜLÉS MÚZEUMA (14. old.) MAGYAR (TRÓPUSI KUTATÁSOK (14. old.) Császár József üdvözölte » vendégeket Ezrelékek árnyéka A statisztikák nem ismerik, nem ismerhetik az egyéni tragédiákat, a bánatot, a gyászt. A hivatalos megfogal­mazás így hangzik: hazánkban továbbra is törekedni kell a csecsemőhalálozás mérséklésére, mert az ,1984. évi 30,4 ezrelékes arány még mindig magas. E szavakat — parlamenti bizottsági ülésen — a legilletékesebb, az egészségügyi miniszter mondta ki. Ez a magunk laikus nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy ezer kisded közül 1984-ben 20,4 nem érte meg az első születésnapját. Nem vigaszként a családok gyászára, de a tárgyi­lagos ítéletalkotás érdekében tudnunk kell: Magyaror­szág történelmileg, ilyen értelemben is az elmaradott területek közé tartozott Európában. Az az arány, ame­lyet 1984-re vonatkozóan említettünk, s amelyet sokal- lunk, ,1941-ben 115,6 volt! Döbbenetes? Igen, az. Persze, ne feledjük, azóta alapjaiban változott meg a bennünket körülfogó világ, a szülők táplálkozása, életmódja, életkörülményei ugyanúgy, mint az egész­ségügyi hálózat felkészültsége, a terhesgondozástól a szülészeti osztályokon át a csecsemő sorsát nyomon követő védőnői szervezet kialakításáig. Jelentős erő­feszítések állnak tehát amögött, hogy az 1941. évi 115.6 ezrelék 1951-re 83,9-ig, 1961-re 44,1-ig, újabb tíz év elteltével pedig 35,1-ig hátrált vissza, s jutott el 1984- ben a 20,4-ig. Egyszer már sikerült áttörni a húszezre­lékes bűvös határt — 1983-ban —, de esztendők óta lényegében nincsen változás, ott toporgunk a már em­lített mutatószám jelezte mezsgyén. Minden eszközzel át kell törni ezt a határvonalat, vagy törődjünk bele, fogadjuk el, hogy itt megrekedtünk? Egyetlen, éppen hogy megszületett élet elmúlása sem fogadható el — érzelmeinktől vezéreltetve. Értel­münk azonban beláittatja, mint az élet legtöbb dolgá- ban, itt is elkerülhetetlenek bizonyos veszteségek, a fogamzási, kihordási idő alatti rendellenességek kö­vetkezményei. S az sem mellékes, hogy a magyar ösz- szesítések minden olyan gyermeket figyelembe vesz­nek, aki születése pillanatában élt, míg a külföldi sta­tisztikák java része nem tartalmazza azokat a kisde­deket, akik a születést követő 24, 48, 72 órában — sőt. bizonyos országok esetében egy héten belül — meg­haltak. Egyetlen tragédiára sem vigasz a számok rideg világának szarosabb vagy lazább kötődése a valóság­hoz. A magunk gondjára magunknak kell keresnünk a megoldást, éppen a lehetőségek ismeretében. Orszá­gok népes csoportja képes ugyanis ma már ezt a fáj­dalmakat, könnyeket takaró arányszámot — például Svédország, Hollandia, Norvégia — tíz ezrelék alatt tartani. A KGST-tagállamok többségében — így a Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiá­ban — szintén alacsonyabb e mérték a hazai mutató­számnál. Nemcsak ilyen eltérések vannak, hanem országon belüliek, megyék közöttiek is. Rábukkanhatunk olyan közigazgatási területre, ahol ezer élve született kisded­ből tizenkét hónap elteltével 23,5—24,3 már nem gő- gicsél, nem mosolyog, s lelhetünk olyan megyéket is, ahol az ezrelékek nyomasztó árnyékát már szűkebb területre, 13,4—13,5-re (!) szorították vissza. S akkor még nem hoztuk szóba a megyéken belüli — meghök­kentő nagyságú, és időben is tartósnak bizonyuló — különbségeket!

Next

/
Thumbnails
Contents