Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
1966. január 16. Képújság 3 Lébab, durumbúxa, kúttisztltás Százan társultak, ötmilliót nyertek A pécsi székhelyű Pannónia Műszaki-Fejlesztő Agrárinnovációs Közös Vállalat hét esztendeje fogja össze — főleg az agrárágazaton belüli — innovációs tevékenységet. A műszaki haladás és fejlesztés érdekében tevékeny szerepet vállalnak az új műszaiki megoldások ki- fejlesztésében, elterjesztésében és bevezetésében. A vállalat hétéves működése azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar és erdőgazdálkodás területén lévő számos fehér folt miatt indokolt volt a létrehozása. A gazdasági fejlődés ugyanis feltételezi, hogy időről időre új műszaki megoldások és technológiák kerüljenek bevezetésre. A szellemi termékek, a hasznos ötletek gyors megvalósítására, a korszerű tecnnológiák és berendezések mielőbbi elterjesztésére alapították a Pannónia Innovációs Vállalatot. Munkájáról, terveiről dr. Gaál Csaba ügyvezető igazgatónál érdeklődtünk, aki egyebek között elmondotta, hogy a közös vállalat a létrejöttékor célul tűzte maga elé a korszerű tudományos eredményék felkutatását és azok ajánlását a termelő üzemeknek, továbbá az üzemek igényeinek továbbítását a tudományos intézetekhez. A vállalat feladatának tekinti a tudományos intézményeknél, a vállalatoknál, gazdaságoknál alkalmazott jó módszerek terjesztését. A partnereket asztalhoz vezetik Az említett célok elérésének fő módszere, hogy egy asztalhoz ültetik a partnereket: a feltalálót, a kivitelezőt, a kereskedőt és felhasználót, ez így az innovációs tevékenység teljes körű megvalósítását eredményezi. Ez azt jelenti, hogy a Pannónia olyan innovációs vállalat, amelynek közreműködésével mindenki eladhatja, reklámozhatja termáikéit. A közös vállalathoz eddig csaknem száz mezőgazdasági nagyüzem, ipari szövetkezet és kereskedelmi cég csatlakozott. Elismertségét bizonyítja, hogy számos kutató- intézet és felsőoktatási intézmény lépett vele kapcsolatba. Területi irodákat létesítettek Budapesten, Debrecenben, Dombóváron és Keszthelyen. Terveik között szerepel a bajai iroda mielőbbi (negnyitása. A Pannónia agrárinnová- ciós tevékenysége főként az új növényfajták elterjesztésére, a korszerű termelési technológiák kidolgozására irányul. Részesei vagyunk, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által inA mezőgazdasági nagyüzemekben jól balad a téli gépjavítás. Ezekben a hetekben több mint 50 ezer traktor, hozzávetőleg 13 ezer aratócséplő gép és a speciális munkagépek felújítását vagy éppen alapos átvizsgálását végzik a műhelyekben. A gazdaságokban összesen 1,2 millió négyzetméternyi javítótérben serénykednek a szerelők. Számos üzem korszerű létesítménnyel rendelkezik, ám a műhelyeknek mintegy fele nem felel meg a követelményeknek. Különösen a gyengébb adottságú téeszekben hiányoznak a fedett tároló- és javítóterek, és további gond, hogy helyenként — pénzügyi nehézségek miatt — nem tudtak előre elegendő alkatrészt és fődarabot beszerezni, ezért a készleteket folyamatosan kell pótolniuk. Az alkatrészellátó vállalatoknál nagy most a forgalom. Ez összefügg azzal is, dított fehérjeprogramnak, a lóbab, és durumibúza kísérleti kutatásának, az említett igen értékes növényfajok elterjesztésének. Az FLR-rel közösen vállalják az országos termelés szervezését, a technológia fejlesztését és adaptálását, a szaktanácsadást és szakpropagandát, a kutatási eredmények hasznosítását és a forgalmazást. Nagykereskedelmi tevékenységet is folytat, főként a mezőgazdasági terményekkel, de foglalkozik használt mezőgazdasági erő- és munkagépek viszonteladásával is. Jön a biogázhasznosító berendezés Az 1986-os évre a következő terveik vannak : A Közlekedéstudományi Kutató Intézet és a Pécsi Közúti Igazgatóság két mérnöke által kifejlesztett teljesítményarányos üzemóraszámláló alkalmazásával legalább 10—15 százalékkal csökkenthető az üzemanyag- felhasználás, ami az országban lévő százezernyi dízelüzemű gép esetében számottevő megtakarítást jelent. Rövidesen befejeződnek a biogáztermeléssel kapcsolatos kísérletek és 1986-ban megjelenhet a piacon az a biogáztermelő berendezés, amely akár gáz, akár pedig elektromos energia .termelésre alkalmas. Az 1985-ös évben továbbfejlesztették és forgalomba került a környezetkímélő tápanyagcövek. Az idén három típus kerül forgalomba, közöttük a különböző nyomelemeket tartalmazó KTC. A fcúttisztítás mind ez ideig hosszan tattó és nehézkes munka volt. Főként azoknál a vízműveknél és víz- társulatoknál jelentett gondot, amelyeknél sok kút üzemel. Tavaly több helyen is bemutattak egy olyan új műszaki eljárást, amely a szakemberek körében elismerést váltott ki. Az olcsó megoldással ugyanis két- három napra csökkenthető a tisztítási munka. Az agrárinnováció területén nagy reményeket fűznek a rostlentermesztés technológiájának fejlesztéséhez. Ez évben kötötték kutaltás- fejlesztési szerződést a BU- DAFLAX Lenfonó- és Szövőipari Vállalattal, illetve annak Rostlentermesztési Rendszerével. A két évig tartó kutatásokba bevonták a BUDAFLAX és a termelőüzemek szakembereit. Az eddig elvégzett kísérletek eredményéi biztatóak és bizonyossá vált, hogy jelentősen hozzájárulhatnak a technológia fejlesztéséhez. F. hogy a téeszek traktorparkjának mintegy fele túlságosan elhasznált állapotban van, és felújításukhoz nagy mennyiségű cseredarabra van szükség. A javítás zavartalanabbá tételére az alkatrészek jelentős részét — az import gépekhez is — hazai gyártásból biztosítják. Számos gépelemet készítenek például a Mezőgép vállalatok, és a gazdaságok közül is sokan berendezkedtek a sorozatgyártásra. Ennek ellenére néhány géptípus egyes alkatrészeiből jelenleg hiány van; ide tartozik a Zetor és az MTiZ traktorok, valamint az egyes E-típusú kombájnok. A szálastakarmány-beta- karító gépekhez szükséges cseredarabokból is csak nehezen tudják kielégíteni ' a szükségletet. Az alkatrészekért, amint a gyártóktól beérkeznek, nyomban elküldik a megrendelőknek, ezzel is igyekeznek rövidíteni a javítási időt. Dalol-e a kalapács? II. A munkásosztály műveltségének ténye fontos politikai kérdés, hiszen a vezető szerep és műveltség egymással szorosan összefüggő dolgok. Ezért kell különös figyelmet fordítani a lehetőségekre, az igényekre, a változó körülményekre. A szakmunkásképzőben fel kell készíteni a fiatalokat arra, hogy felnőttként is hasznosan, kulturáltan töltsék el szabad idejüket. Lehetőségek Tamásiban — Nálunk nem dalol a kalapács — állapítja meg dr. Molnár Istvánná, a tamási szakmunkásképző Intézet igazgatója, majd hozzáteszi, hogy a dalos kedvű, jó hangú és hallású fiatalokat átirányítják a szakmai körökben elismert Pro Cul- tura Humana kórusba. A fúvós hangszeren játszók pedig továbbra is részt vesznek a zenekar munkájában. Tény, hogy a kulturális nevelőmunkát meghatározza a bejáró tanulók magas száma, valamint az, hogy 7—8. óra is van, így negyed négyig tanítanak. Érthető, ha Tamásiban zömmel a helyiek a késő délutáni, illetve az esti kulturális rendezvények résztvevői, ők, valamint a kollégisták és a bejárók közül azok, akiknek este 10 óra húszkor megy az autóbuszuk, a bérlettulajdonosok. Tamásiban is meghatározó, hogy kevés a tanterem, így természetesen az iskolában és iskolán kívül minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, ami segíti a nevelőmunkát. Jó a kapcsolat a mozival. •Eddig minden hónapban megnéztek egy filmet, most viszont csak ötöt kértek, de ezen felül ha a tananyaghoz szükség van valamilyen kópiára, akkor kérik és meg is topják. Természetesen a tanórán megbeszélik, feldolgozzák a látottakat. Az intézménynek együttműködési megállapodása van az Egyesült Közművelődési Intézményekkel. A színházi előadások mellett író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák, kiállítások megtekintése, a könyvtárhasználat megismertetése, koncertlátogatások jelentik többek között az együttműködés tartalmát. A gyakran Igénybe vett városi könyvtár mellett az 5500 kötetes — zsúfolt — iskolai könyvtár jelenti a szellemi műhelyt. A tanulók 25—30 százaléka rendszeresen olvas, a többiek „készülnek” egy-egy kiselőadásra. Jó elv: ha rá akarnak valakit „kapatni” az olvasásra, akkor az elején mindegy, mit olvas, mert utána úgyis szelektál. Sok munka adódik a komoly zenéhez való orientálással. Nyersen fogalmazva úgy kell elhajtani őket egy- egy koncertre. Meghatározó azonban itt is, hogy ki milyen igénnyel jön el otthonról. Nem véletlen ezért, hogy az intézetben az igényfelkeltéssel kezdődik a munka. A tanórán kívüli kulturális nevelőmunkát hivatott segíteni az 1982-ben kiváló minősítést kapott Illyés Gyula ifjúsági klub, aminek színes, gazdag programja az ízlésfejlesztést szolgálja. A kedvelt rádiós, számítógépes, lövész-, gépjárműbarát- és honismereti szakkörök mellett jelentősen megnőtt az irodalomszakkör szerepe. Már a városi ünnepségeken is számolnak velük. Az igazgatónő nem feledkezik el a simontornyiai ki- kihelyezett tagozatról, a kol. légistákról sem, akik a vár szinte valamennyi rendezvényén részt vesznek, aztán szól az iskolarádió szervező, mozgósító, tájékoztató, szórakoztató — egyszóval : szükséges — munkájáról, majd így összegez: — Gyerekeink egynegyed részért nem kel noszogatni, a többséget viszont mozgatni kell, mivel a zöm nem jut el a belső indíttatásig... A mi gyerekeink közül sokat befognak az otthoni munkába — állatok etetése — és lehet, hogy lenne igénye a művelődésre, de nincs ideje rá. „Dalnál elfogy a bátorság" A Szekszárdi 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben Hideg László általános igazgatóhelyettessel, Varga Lászlóné nevelési igazgatóhelyettessel és dr. Lakatos Istvánné kollégiumvezető-helyettessel beszélgetünk. A téma változatlan. A részeredmény is. ugyanis sok jó hangú tanuló van, de az énekkar nem vonzó. Nagy a gyerekek leterheltsége, sok a bejáró, így csak a kollégistákra lehet támaszkodni. Hideg László szerint próbálkoztak énekkarral, de nem jött össze. Az igazgatóhelyettes több évig kulturális nevelőtanárként működött, ezért jó ismerője a dolgoknak. Pécsi Géza nevét említi elsőként, azért, mert ő az, aki országos szinten foglalkozott azzal, hogyan kell szervezni, hogyan kell elindítani a szakmunkásképzőkben az énekkarokat. Neki köszönhető a filharmóniai hangverseny — 400 bérletes van — és az, hogy országosan a legjobb repertoárt hozzák. Volt már egyfelvo- násos opera — ez Úrhatnám szolgáló, de Benkóék, Pege Aladár és a Budapest tánc- együttes is élményt jelentett. A jelenség Szekszárdon is azonos, mint Tamásiban: először noszogatni — talán kényszeríteni is kell őket —, de amikor ott vannak, akkor tetszik nekik, vastapsot tkapnak tőlük a művészek. Itt is a meggyőzésre kell a nagyobb hangsúlyt fektetni. A sokféle érdeklődésű gyereknek az iskola felvillantja a lehetőségeket és igyekSimon Edit, a tamási iskolarádió bemondója Varga Lászlóné és Hideg László az emlékeket őrző albummal szik — mert kénytelen — a szülő helyett is átvállalni, elvégezni bizonyos feladatokat. Szerencsére az ilyen nagy létszámú intézményben függetlenített kulturális nevelőtanár működik és biztosítja a tanórán kívüli nevelés feltételeit, nyitottá teszi az intézményt, betölti az összekötő kapocs szerepét a művelődési központ, a zeneműtár, a megyei könyvtár, a múzeum, a Művészetek Háza, a mozi és egyéb közművelődési intézmények, valamint a szakmunkásképző között. A beszélgetés közben érkező dr. Lakatos Istvánné annyit mond: — „Akar dalolni a kalapács.” Aztán megemlíti, hogy lehetne alakítani a kollégiumban egy népdalkört, ha megfelelő szakembert találnának a vezetéséhez. Hideg László az országos közművelődési tábor pozitív példáját hozza fel, ahol szívesen énekelték, tanulták meg a más megyebeli gyerekek a sárközi, illetve a Tolna megyei népdalokat. Varga Lászlóné röviden összegzi tapasztalatát: — Szépen mondanak verset, de a dalnál elfogy a bátorság. Ezért van az, hogy kevés gyerek jelentkezik énekkarba. Természetesen az énekkar hiánya nem jelenti a zenei nevelés hiányát. A zeneiskolai tanárok és az énektanszék tanulói — a szakmunkásjelöltekkel egyidős fiúk-lá- nyok — bemutatják tudásukat a szakmunkásképzőben. Ilyenkor is látszik, szomjasak a szépre, a jóra, és .kiderül az is, hogy érzelmileg lelhet őket megfogni tanulás és egyéb téren. Megemlítik még, hogy a Palota Bőrdíszműben Hölcz Attiláné szeretné 'megnyerni a fiatalokat a népdalok éneklésére. Hatalmas, fényképekkel telj album kerül elő. Átlapozzuk és beszélgetőtársaimban kellemes emlékeket idéznek fel a régebbi, valamint a mai fotók, amelyek egy-egy rendezvény alkalmával készültek. Varga Lászlóné szakkörökről szóló tájékoztatójából megtudjuk, hogy az intézetben fizika, matematika, esztétika-művészettörténet, számítógép I., II., ruhaipari és színjátszó, riporter-.iskolarádió szerkesztősége, könyvtáros, MHSZ-lövész, bélyeg, háztartási ismeretek, szobafestő, vízi és Ifjú Gárda működik. A kollégiumban vöröskeresztes, kézimunka-, sakk-, irodalombarátok, asztalitenisz-, társastánc-, lövész- és sportgimnasztika szakkör, míg a tanműhelyben géplakatos-, forgácsoló-, díszműlakatos-, pneumatika- és CNC forgácsoló szakkör működik. Ezek mellett sikerfilmekből válogathatnak a videó-filmklubban, kulturális vetélkedőkön, „ki mit tud?”-okon, Ady vers- és prózamondó versenyen, műveltségi vetélkedőkön és számos más rendezvényen tanulhatnak, szórakozhatnak a gyerekek. Elismerés az intézménynek, hogy már két alkalommal rendezhetett országos közművelődési tábort, és áprilisban pedig megrendezheti a dél- dunántúli színjátszó fesztivált. A tanulók művelődését szolgálja a több mint 26 ezer kötetes könyvtár — szakmai, szépirodalmi és ismeretterjesztő példányokkal, kézikönyvekéi, hanglemezekkel együtt — valamint a folyosógaléria, amiről Kubanek Miklós kulturális nevelőtanár annyit mondott, hogy ott a gyerekek mutatkoznak be fotóval, festményekkel, szőttesekkel, plasztikákkal, valamint szakmájuk termékeit állítják ki. Kiállított anyaggal köszöntik e helyütt az állami és társadalmi ünnepeket, valamint segítik a vetél- kedőkre való felkészülést. Az iskolagaléria pedig az úgynevezett élő művészetet viszi be az intézmény falai közé, ahol minden egyes bemutatón Tolna megyei kortárs művész alkotásaival ismerkedhetnek a fiatalok. Ez is része a három évvei ezelőtt meghirdetett nyitott iskola akciónak. * ■ A Szekszárdi 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet eredményei és gondjai kitűnnek ennyiből. Most azonban — négy intézmény tevékenységét megismerve — nehány kérdés ide kívánkozik. Mit nyújtanak az otthoni közművelődési intézmények a bejáróknak? Ki a feleiős azért, hogy nehezen moz- díthatóak ezek a fiatalok? Hol tart a zenei nevelés Bartók és Kodály országában — megyénkben —, ha nem kedvelt a közös éneklés, az értékes zene? Végül: Mikor lesz partner a nevelésiben a szülő és a leendő munkahely? Ügy gondolom, ezek a kérdések nemcsak megválaszolásra, hanem megoldásra várnak. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS léli gépjavítás a mezőgazdaságban
