Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

2 KÉPÚJSÁG 1986. január Id. Kádár János látogatása a Taurusban (Folytatás az 1. oldalról.) a kommunisták, a vezetők gyors, érdemi információ­val, ha kell, intézkedések­kel igyekeznek reagálni. Ez a polemizáló időszak jel­lemzi napjainkat is, amikor a KISZ-választásokra ké­szülnek, a Kommunista If­júsági Szövetség közelgő kongresszusának irányelveit vitatják meg. De nap mint nap véleményt nyilváníta­nak például a családalapí­tók lakáshoz jutásának gondjairól, a nagyüzemi munkásak helyzetéről, a vállalati gazdasági munka­közösségek szerepéről, az új vállalatvezetési formákról, s persze az árak és a bérek problémaköréről. Ez utóbbi­val kapcsolatban Mészáros Józsefné elmondta: a dolgo­zók körében nagy elisme­rést és megnyugvást váltott ki a nvugdíiasok életszínvo­nalának védelmében, vagy a mérsékeltebb ütemű árnö­vekedés kérdésében megfo­galmazott politikai állásfog­lalás. Az ismertetőt követően Kádár János elismeréssel szólt a vállalat vezetőinek és dolgozóinak tevékenysé­géről. és reagált, több. a tá- iékoztatókban felvetett. a Taurus irányítóit és munká­sait különösen foglalkoztató Ezután a vendégek a Tau­rus Abroncsgyár acélradiál- gvárrészlegét keresték fel. A párt főtitkárát a gyár szak­mai és társadalmi vezetői fogadták. A több mint kétszáz dol­gozót foglalkoztató gyár­részleget, amelynek tevé­kenysége a legjellemzőbb a vállalatra, Sivó Imre gyár­vezető mutatta be. Először egy úgynevezett acélkord kalander berendezés előtt álltak meg; ezen a gépen az abroncsok szilárdságát adó acélszálakat préselik nyers gumi közé. Abban az üzem­részben. ahol mintegy 25 al­kotórészből összeállítják a nyers abroncsot. Kádár Já­nos — akit a helyiségbe lép­ve virágcsokorral köszöntöt­tek — a régi masinákat fel­váltó. tavaly készült mikro­processzoros berendezést nézte meg. amelyet a válla­latnál salát fejlesztés alap­ján gyártottak. A gép mel­lett gumiabroncsok sorakoz­tak. köztük az, a világvi­szonylatban is újdonságnak számító termék, amelyet a járműprogram keretében a Taurus fejlesztett ki az Ika­rus új járműcsaládja szá­mára. A főtitkár üdvözölte a gép mellett dolgozó Hul­lán Ferencet, a Béke ifjúsá­gi szocialista brigád vezető­jét, aki bemutatta működés közben is a berendezést. Ez­alatt elhangzott, hogy mun­kájától függ az abroncsok minősége, a minőségtől pe­dig a bérezése, amely az itt dolgozók keresetének 30—40 százalékát befolyásolja. Az itt gyártott kerekek egyéb­ként 120 ezer kilométert gu­rulhatnak, majd újrafutó- zás után ezt a teljesítményt megismételhetik. Ezt követően a párt főtit­kára részt, vett a dolgozók röogvűlésén. az épület má­sodik emeleti üzemcsarno­kában. A gyűlés résztvevőit Bor­bély István szocialista bri­gádvezető köszöntötte. Ezután Kádár János szólt a résztvevőkhöz. Bevezető- bej* megköszönte a meghí­vást, a barátságos fogadta­tást, s üdvözölte a Taurus tízezres kollektíváját, majd utalt arra, hogy ezekben a hónapokban sokat hallhat­tunk arról, mit kell ten­nünk, melyek a feladataink. — A múlt év tavaszán le­zajlott XIII. pártkongresz- szus és a decemberben tör­vényerőre emelt VII. ötéves terv mindanyiunk számára megfelelő programot adott. E cselekvési program reá­lis, a fejlődést szolgálja. Po­litikánk következetes és vi­lágom ámelvet támogatnak •a dalgozó tömegek. S szilár­dak a szociálisig népgazda­ság alapjai, amelyekre ter­vünket építettük. Ez bebi­zonyosodott az elmúlt öt év során is, amikor a gazdasá­gi életünkre nehezedett óriási nyomás közepette a teherpróbát kiálltuk, s bi­zonyos mértékig fejlődni is tudtunk. A továbbiakban az építő­munka nemzetközi feltéte­leiről szólva emlékeztetett: a két társadalmi rendszer harcának békés versenyben kell eldőlnie, és — mély meggyőződésünk szerint — a példa erejével győz majd a szocializmus. Ebből követ­kezik álláspontunk: nem en­gedjük, hogy az imperializ­mus erőfölényre tegyen szert. Mi a békét tárgyalásos úton. a vitás nemzetközi kérdések olyan megoldásá­val kívánjuk megőrizni, amely minden ország, min. den nép számára elfogadha­tó és kölcsönösen garantál­ja a biztonságot. Ezzel összefüggésben — méltatva a genfi csúcstalál­kozó jelentőségét — Kádár János hangoztatta: a Szov­jetunió közös álláspontunkat képviselte, amikor az összes vitás kérdésben az érdemi tárgyalások meggyorsítását szorgalmazta, és számos ész­szerű javaslattal állt elő a fegyverkezési verseny meg­fékezésére. A csúcstalálkozó — mondotta — jobb feltéte­leket teremtett ahhoz, hogy egy békésebb, biztonságo­sabb világ felé haladjunk. A párt főtitkára hazai ten­nivalóinkról szólva kiemelte, hogy a párt kongresszusán és a választások idején adoft programmal az emberek egyetértésüket fejezték ki, és készek a cselekvésre. E program megvalósításával tovább haladunk a szocializ­mus építésének útján. Cél­jaink eléréséhez azonban az eddiginél jobb munkára van szükség, s arra is, hogy szi­lárdan és határozottan áll­junk ki politikánk, rendsze­rünk, programunk, a tisz­tességes munka mellett és segítsük az alkotó erők ki­bontakozását. A jobb mun­kára az érdekeltségnek is ösztönözni kell. Aki becsü­lettel és tisztességei dolgo­zik, kapjon nagyobb részt a javakból. Kádár János utalt a gaz­dasági munkaközösségekről folyó vitákra, s hangsúlyoz­ta: jövőnk a szocialista üze­mek munkáján múlik, min­den más ennek csak hasz­nos kiegészítője lehet. A törvény erejével, s társada­lom erkölcsi súlyával fel kell lépni a tisztességtelen jövedelemszerzés minden formája ellen, de a becsüle­tes munkából eredő jövede­lemtöbbletet elismerjük és el is kell ismernünk. Csak a hatékony, nyereséges ter­meléssel tudjük megteremte­ni az előrehaladás anyagi alapjait. E szilárd bázis nél­kül nem valósíthatjuk meg az életszínvonal érzékelhető emelésére vonatkozó elkép­zeléseinket sem. Magasabb termelékenységre kell tehát törekedni és megtanulni jwb- ben gazdáálkod^t anyag­gal, az energiával, az élő­munkával. Fokoznunk kell az exportot, miközben mind szigorúbb követelménnyé válik a megfelelő minőség garantálása is. — A párt Központi Bizott­sága, kormányzatunk nevé­ben is mondhatom: bízunk tervünk megvalósíthatóságá­ban és számítunk arra, hogy munkásosztályunk, parasztsá­gunk, értelmiségünk képes a kijelölt célokat elérni, az ehhez szükséges feladatokat eredményesen megoldani — hangsúlyozta Kádár János, s hozzátette, hogy a Taurus kollektívája ebbe az irány­ba, jó úton halad. Gratulált a vállalat dolgozóinak az el­ért eredményekhez, további sikereket kívánt, s remé­nyét fejezte ki, hogy az ipar­ban mindinkább gyarapod­nak majd a Taurushoz ha­sonlóan jól gazdálkodó nagy­üzemek. A párt főtitkára néhány más, társadalmi összefogást igénylő tennivalót is emlí­tett, kiemelve a munkafe­gyelemmel, az italozással a családi élet széthullásával kapcsolatos gondókat. Kádár János látogatásának befejező programjaként ta­lálkozott a vállalati tanács tagjaival. Bárány György, a testület elnöke köszöntötte a vendégeket, majd a ta­nács tagjai számoltak be az új vezetési forma kialakítá­sának előkészületeiről. Kádár János itt a többi közt a következőket mon­dotta: — Örülök, hogy alkalmam van e fontos új intézmény­nyel, a vállalati tanáccsal megismerkedni, s annak is örülök, hogy e testület tag­jaival személyesen is talál­kozhattam — mondotta, majd az elhangzottakhoz kapcsolódva rámutatott: az intézmény létrejötte demok­ratizálást jelent, de demok­ratizálni csak önmagáért — nem helyes törekvés. A de­mokratizálásnak rendelteté­se van. Mint ahogy Marx, Engels és Lenin sem azért dolgozták ki a munkásosz­tály forradalmi elméletét, hogy ezzel a történelemben megörökítsék a nevüket. Hanem azért, hogy az elnyo­mottak felszabadulhassanak, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjék, s a dolgozók élete szebb, különb legyen. Vagy a má­ról szólva: marxista—leni­nista tudományunk, szocia­lista elveink arra valók, hogy az embereknek jobb és emberibb életük legyen. Ilyen értelemben fogható fel a demokratizálás és a vál­lalati tanácsok létrehozása. A lényeg, hogy segítse szo­cialista céljaink, a hatékony gazdálkodás megvalósítását. A döntés helyes volt, szük­séges ez az intézmény. Végezetül Kádár János eredményes munkát, erőt, egészséget kívánt a vállalati tanács tagjainak. Ezzel ért véget az MSZMP főtitká­rának szerdai munkaprog­rami» a Taurus Gumiipari Vállalatiig <MTP (Folytatás az 1. oldalról.) A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, vala­mint helyszíni ellenőrzések­kel valósítanák meg. A Szovjetunió kész megálla­podni bármilyen más, ki­egészítő ellenőrző intézkedé­sekben. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan el­lenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris ál­lamokhoz —, hogy támogas­sák a nukleáris fegyverze­tek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Egyetemes jelentőségű problémáról van szó, és ezt megoldani közösen lehet és kell. Minél előbb kerül sor e program nyomán gyakorlati lépésékre, annál biztonságo­sabbá válik az élet földün­kön. Gorbacsov ezután kijelen­tette: — Három hónappal meghosszabbítjuk az összes nukleáris robbantásra meg­hirdetett moratóriumunkat, amelynek határideje 1985. december 31-én lejárt. Ez a moratórium később is ér­vényben marad, ha az Egye­sült Államok szintén beszün­teti a nukleáris kísérleteket. Ha az Egyesült Államok elfogadja az összes nukleá­ris robbantás kölcsönös ala­pon történő beszüntetését, akkor a moratórium betar­tása felett a megfelelő ellen­őrzést teljes mértékben biz­tosítani lehet a rendelkezés­re álló hazai műszaki esz­közökkel, valamint a nem­zetközi eljárásúik segítségé­vel — szükség esetén a helyszíneken történő vizsgá­latokkal is. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak az er­ről szóló megállapodás meg­kötését. A Szovjetunió határozot­tan azon van, hogy a mo­ratórium váljon kétoldalú­vá, majd többoldalúvá. Java­soljuk azt is, hogy újítsák fél a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek teljes és általános betiltásáról foly­tatott háromoldalú tárgyalá­sokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia részvételével. Ezt azonnal meg lehetne tenni, akár ebben a hónap­ban. Arra is készek vagyunk, hogy késlekedés nélkül sok­oldalú tárgyalásokat kezd­jünk a kísérletek betiltásá­ról a genfi leszerelési kon­ferencia keretén belül. Eze­ken a tárgyalásokon részt venne valamennyi nukleáris hatalom. iA napokban ismét megin­dulnak Genf ben az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalá­sok. Tavaly novemberben Reagan elnökkel Genfben tartott találkozónk idején nyílt beszélgetést folytat­tunk mindazokról a problé­mákról, amelyek ezeknek a tárgyalásoknak a tárgyát képezik, azaz a világűrről, hadászati és támadó fegyve­rekről, a közepes hatótávol­ságú nukleáris eszközökről. Eldöntöttük, hogy meggyor­sítjuk a tárgyalásokat, s ez a megállapodás nem marad­hat puszta nyilatkozat. A Genfbe utazó szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodás­nak megfelelően kezelje a kérdéseket. Ugyanilyen konstruktív álláspontot vá­runk az amerikai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében. Meg kell őriz­nünk a világűr békéjét, nem vihetünk ki oda csapásmérő fegyvereket. Ilyen fegyvere­ket nem is szabad létrehoz­ni. A Szovjetunió már régóta javasolja, hogy Európából vonják ki mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a taktikai nukleáris fegyvere­keit. Ez a javlaslat továbbra is érvényben van. S mint korábban mondottam, az első radikális lépésiként most azt is javasoljuk, hogy már az általunk indítványozott prog­ram első szakaszában semmi­sítsük meg Európa területén a Szovjetunió és az Egyesült Államok összes ballisztikus rakétáját és közepes ható- távolságú robotrepülőgépét. A Szovjetunió teljesen reá­lisnak tartja, hogy még szá­zadunkban fölszámoljuk az olyan barbár -tömegpusztító fegyvert, mint a vegyi fegy­ver. A Szovjetunió azt kí­vánja, hogy váljanak inten­zívebbé azok a tárgyalások, amelyeknek célja hatékony és ellenőrzött nemzetközi konvenció kidolgozása a ve­gyi fegyverek tilalmáról és a meglévő vegyi fegyverkész­letek megsemmisítéséről A tömegpusztító fegyve­reknek az államok fegyver­tárából történő kiiktatása mellett a Szovjetunió java­solja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak vég­re egyeztetett csökkentéseket. Ezen a téren az előrelé­pés kezdetét jelenthetné, ha megállapodás születne a bé­csi tárgyalásokon. Ha a másik fél is valóiban erre tö­rekszik, akkor az 1986-os év mérföldkő lehet a bécsi tárgyalások szempontjából is. Abból indulunk ki, hogy a fegyveres erők csökkenté­sére vonatkozó esetleges megállapodás természetesen szükségessé teszi az ésszerű ellenőrzést. Mi készék va­gyunk erre. Most pedig egy olyan fon­tos fórumról szeretnék szól­ni, mint az európai bizalom- és biztonságerősítő, vala­mint leszerelési konferencia. Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák ki­bogozásához. Mi elvetjük ezt a cselek­vési és gondolkozási módot. Azt szeretnénk, ha 1986 nemcsak egyszerűen a béke éve lenne, hanem azt is le­hetővé tenné, hogy a húsza, dik évszázadot a béke és a nukleáris leszerelés jegyé­ben fejezzük be. Az általunk javasolt új külpolitikai kez­deményezések komplexuma arra irányul, hogy az embe­riség békés égbolttal és vi­lágűrrel köszönthesse a 2000. évet, hogy ne ismerje a -nuk­leáris, a vegyi, vagy bármi­lyen más -megsemmisülés fé­lelmét, és szilárdan bízhas­son saját túlélésében, az emberi faj fennmaradásá­ban. Amikor a béke megőrzé­séről van szó, arról, hogy az emberiséget megszabadítsuk a nukleáris háború veszé­lyétől, nem lehetnek kívül­állók és közömbösek. Nincs igazabb, nemesebb és humánusabb feladat, mint az, hogy egyesítsünk min­den erőfeszítést e magasz­tos cél elérése érdekében. Ezt a feladatot a mi nem­zedékünk tagjainak kel-1 el­végeznie, nem háríthatjuk át utódainkra. A béke és a leszerelés az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának lényege volt és marad. Ezt az irány­vonalat követve a Szovjet­unió kész a széles körű együttműködésre mindazok­kal, akik a józan ész, a jó­akarat álláspontján van­nak, és akiket áthat az emberiség háborúk, fegyve­rek nélküli jövője iránt ér­zett felelősség. Sevardnadze megkezdte tokiói tárgyalásait A japán kormány meghí­vására szerdán ötnapos hi­vatalos látogatásra Tokióba érkezett Eduard Sevardna­dze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere. Személyében tíz év óta első ízben tesz szovjet kül­ügyminiszter látogatást a szigetországban. Az Eduard Sevardnadzet és a kíséretében levő hiva­talos személyiségeket szállí­tó repülőgép helyi idő sze­rint kora délelőtt szállt le Tokió Hanedai repülőterén. A Szovjetunió külügymi­niszterét japán kollégája, Abe Sin táró, valamint a kor­mány több más képviselője fogadta, s jelen volt Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió Japánban akkreditált nagy­követe is. A Szovjetunió külügymi­nisztere — akit útjára elkí­sért a látogatás előkészíté­sében nagy szerepet vállalt Mihail Kapica külügymi­niszter-helyettes is — a dél­utáni órákban kezdte meg hivatalos tárgyalásait A be Sin táróval. Az első tárgyalási forduló­ban Eduard Sevardnadze és Jaoán. kollégája. Abe Sin- taro kölcsönös érdeklődésre számot tacfó nemzetközi JcérdéíigkT'ö? toljfteTtott véle­ménycserét. Hivatalos tokiói tájékoztatás szerint a felek mindenekelőtt a kelet—nyu­gati viszony, valamint a fegyverzetellenőrzés és le­szerelés problémakörét te­kintették át. Elsőként Eduard Sevard­nadze fejtette ki országa ál­láspontját, rámutatva arra, hogy a világot a nukleáris háború veszélye fenyegeti, s e helyzetből mindenképpen meg kell találni a kiutat. Ezzel összefüggésben utalt a tavaly novemberi szovjet—- amerikai csúcstalálkozó je­lentőségére. Úgy vélekedett, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi talál­kozója nehéz, de hasznos volt, s az els'ő lépést jelen­tette egy hosszú, ugyanak­kor rendkívül fontos úton. A Szovjetunió külügymi­nisztere ezt követően élesen bírálta az Egyesült Államok űrfegyverkezési programját. Washington — mutatott rá — a fegyverkezési versenyt a világűrre is igyekszik ki­terjeszteni. Sevardnadze re­ményét fejezte ki, hogy Je­nán — saját nemzeti érde­keit szem előtt tartva — nem vesz részt e program megvalósításában. Aha SintarO egyetértett tárgyal ópartnerév#! a genfi szovjet—amerikai csúcstalál­kozó jelentőségének értéke­lésében. Ügy vélekedett, 'hogy Genf — mint fogalmazott — jó kezdetet jelentett a jövő­beni tárgyalásokhoz. A japán külügyminiszter ugyanakkor országa támogatásáról biz­tosította az amerikai űrfegy. verkezési programot, és az ahhoz való esetleges sziget- országi csatlakozást illetően ellentmondásosan nyilatko­zott. Azt hangoztatta ugyan­is, hogy a részvétel kérdésé­ben Japán „önállóan, de a japán—amerikai biztonsági kapcsolatokat figyelembe vé­ve,” fog dönteni. Egyébként épp a nap folyamán utazott egy jaipán kormányküldött­ség az Egyesült Államokba az amerikai űnregyverkezésd program és az annak meg­valósításában történő lehet­séges szigetországi részvétel tanulmányozása céljából. A külügyminisztérium szó­vivője az első napi tárgyalá­sokat őszintének és tárgy­szerűnek nevezte. Közölte, hogy a csütörtöki megbeszé­léseken a felek előbb foly­tatják a nemzetközi kérdé­sek megvitatását, aaajd rá­tértek a kétoldalú kapcsola­tok áttekintésére. Kádár János a gyűlésen beszél A harmadik évezredet kezdjük nukleáris fegyverek nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents