Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-13 / 292. szám

1985. december 13. 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Életével, halálával Nyolcvan éve született Mező Imre Nyolcvan évvel ezelőtt. 1905. december 13-án szüle­tett Mező Imre, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő sze­mélyisége, a nagyszerű em­ber és forradalmár, aki alig volt 51 éves, amikor 1956. október 30-án a budapesti pártbizottság védelmében halálosan megsebesült. Ká­dár János írta róla 1967-ben: „Mező Imrére emlékezni és szólni róla, egyidejűleg szív- bemarkoló fájdalom és büsz­keség mindazok számára, akik közeiről ismerték őt. Fáj, hogy nincs már közöt­tünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkás- osztályunk, a magyar nép ilyen kiváló harcost, hőst nevelt és adott az igaz ügy­nek.” Ramocsaházán, egy kis Sza­bolcs megyei faluban szüle­tett, tizedik gyermekként. Alig volt ötéves, amikor az édesapja meghalt. Még a négy elemit sem tudta el­végezni, gyerekfejjel dolgoz­nia kellett. A cselédévek után Kisvárdára került inas­nak, s lett szabósegéd. A munkanélküliség, a kilátás- talanság elől 1927-ben kül­földre ment: Ausztriában, Németországban dolgozott rövidebb ideig, majd a bel­giumi Antwerpenben talált állandó munkát. Itt ismer­kedett meg a munkásmozga­lommal. 1929 végén tagja lett a Belgiumi Kommunis­ta Pártnak, 1932-től 1936-ig az antwerpeni magyar párt­csoport titkáraként tevé­kenykedett. A spanyol polgárháború kitörése után, 1936 szeptem­berében, a belgiumi magyar kommunisták többségével együtt, elsőként indult a spanyol köztársaság védel­mére. Részt vett a magyar század megszervezésében, a madridi, az extremadurai, az aragóniai, az ebrói harcok­ban. 1937 nyarán, három hó­napos tisztképző iskolára küldték, ahonnan mint fő­hadnagy került vissza az egységéhez. A második világháborúban a francia hadsereg katoná­jaként Szíriába került. 1941- től pedig a francia ellen­állási mozgalomban vett részt, a külföldi antifasiszta erőket tömörítő Hazafias Mi­lícia vezetőjeként. A felsza­badult Párizst még a maga személyes győzelmeként is ünnepelhette — helytállását a Francia Kommunista Párt Titkársága külön írásban is­merte el —, de innen, ahogy csak tehette, hazaindult. Kö­zel két évtizedes emigráció­jából több nyelvet beszélő, képzett marxistaként, hiva­Magyar-svéd nöszeminárium A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Svéd Szociál­demokrata Nőszervezet kép­viselői csütörtökön közös sze­mináriumot tartottak az MNOT székházéban. Az egész napos tapasztalatcserén áttekintették, milyen mér­tékben valósult meg orszá­gainkban a nők és a férfiak egyenjogúsága. Éva Karlsson, a svéd egyenjogúságkutató bizottság elnöke és Turgonyi Júlia, az MSZMP KB Tár­sadalomtudományi Intézeté­nek kutatója bevezető előadá­sában a nők szakképzésének, foglalkoztatásának, javadal­mazásának, előléptetésének lehetőségeiről szólt. Ingegard Odmark, a svéd közoktatási igazgatóság főosz­tályvezetője és dr. Óvári Ág­nes, a Neveléstudományi In­tézet munkatársa vitaindí­tójában arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy Svédor­szágban, illetve Magyaror­szágon a nők milyen arány­ban vesznek részt az oktató­nevelő munkában,hogyan ne­velik egyenjogúságra a fia­talokat. tásos forradalmárként tért vissza Magyarországra. Egy rövid időt leszámítva, végig a budapesti pártbizott­ságon dolgozott, több .mint öt évig volt annak titkára. Mint funkcionáriust, olyan helyre állította a sorsa, ahonnan jól áttekinthette akár a politika helyzetét, akár az egyes ember helyze­tét a politikában. A legjob­ban az emberek között, fő­ként a gyárak, a peremváro­sok sűrűjében, a munkások világában érezte magát. Mindemellett köztudottan nagyon jó kapcsolata volt a főváros értelmiségével is: művészekkel, írókkal, tudó­sokkal, műszakiakkal, akik közül nem egy mellett koc­kázatos helyzetekben is ki­állt. A „fényes szellők” szép évei után is megmaradt an­nak, ami volt: embernek, aki nem egyszerűen átélője, el­szenvedője a kornak, hanem formálója, alakítója. A legelsők között ismerte föl a párt politikájában és az államéletben jelentkező torzulásokat: a lenini nor­mák megsértését, a baloldali szektás és a jobboldali re­vizionista elhajlást, a szub­jektivizmust, a törvénytelen­ségeket. Különösen az utób­bit tartotta megbocsájthatat- lannak. Harcában az sem ingatta meg, hogy Rákosi 1953 au­gusztusában, tehát a párt politikai torzulásait feltáró, a személyi kultuszt elítélő, a következetesen marxista—le­ninista politikát ígérő köz­ponti vezetőségi ülés után, különféle intrikákra, vádak­ra hivatkozva, eltávolította őt a budapesti pártbizottság­ról. Mező azonban nem hát­rált meg, a Politikai Bizott­sághoz írt beadványában kö­vetelte, hogy megismerhesse és a párt testületé előtt megválaszolhassa az ellene felhozott megalapozatlan vá­dakat. A személyes ügyét is arra használta fel, hogy a Szigorú intézkedéseket he­lyeznek kilátásba Lengyelor­szágban az energiával és a nyersanyagokkal való taka­rékoskodás érdekében. Akár személyi változásokra is sor kerülhet ott, ahol nem ha­lad kellőképpen a takarékos- sági program megvalósítása — derül ki a LEMP Politi­kai Bizottságának legutóbbi üléséről kiadóit közlemény­ből. Lengyelországban a taka­rékoskodás égető szükséggé vált, s bár vannak e téren eredmények, a gazdasági ösztönzés mindeddig nem bi­zonyult elég hatásosnak, ezért a jövőben a gazdasá­gon kívüli intézkedésektől sem fognak tartózkodni az ügy érdekében. A takarékossági program a mindennapok nyelvére le­fordítva azt jelenti, hogy Lengyelországban a követke­ző években nem lesz több energia és nyersanyag, mint most, viszont lényegesen több terméket kell előállítani. Ez a jövő évi tervben például olyan formában szerepel, hogy a bruttó nemzeti jöve­delmet 3,2—3,5 százalékkal párton belüli demokráciáért, a lenini normák helyreállí­tásáért harcoljon. Számos alkalommal — egyebek között a Petőfi Kör­ben elmondott felszólalásá­ban is — szembeszállt az­zal a revizionista, ellenfor­radalmi demagógiával, amely minden eredményt, minden értéket tagadott, amit 1945 után a náp alkotott, s amely a hibákat, a törvény­telenségeket magával a szo­cialista rendszerrel azonosí­totta. Azokkal, akiknek csak hivatkozási alap volt a szo­cializmus, valójában a mun­káshatalom megdöntése volt az igazi céljuk. A Köztársaság tér sokszo­rosan is jelképpé vált. A magyarországi ellenforrada­lom itt, ezen a napon — ok­tóber 30-án — jelent meg igazán a saját arcával és zászlaja alatt; akik itt tá­madtak, azok már nem hi­vatkoztak szocializmusra, demokráciára, csupán egyet akartak és ezt meg is tet­ték: gyilkolni a kommunis­tákat, és mindenkit, akit a rendszer hívének, védelme­zőjének tartottak. A helyt­állás, a néphez, a szocialista Magyarországhoz való hűség, sőt a becsület és jóakarat jelképévé is lett akkor a budapesti pártbizottság, amelynek élén első számú vezetőként, ezen a napon, ezekben az órákban Mező Imre állt a maga rendíthe­tetlen nyugalmával, egysze­rűségével és tisztességével. Miután a védőknek elfo­gyott a lőszerük, Mező Im­re elsősorban a nőkre, a csa­ládanyákra és a gyerekek­re gondolva lépett ki a párt­házból fehér zászlóval a ke­zében. És ekkor Budapesten másodszor is megtörtént, hogy parlamentereket gyil­koltak. Mező Imre 1956. no­vember 1-én halt bele a sé­rülésébe. A vörös zászlót gyűlölő, a fehér zászlót sem tisztelő, a nemzeti zászlót le­pelként használó ellenforra­dalmárok mégsem érték el céljukat. Mert mint Kádár János írta róla később: „Ha­lálában is győzött ellensége­in, magasan állott fölöttük; élete, áldozata nem volt hi­ábavaló.” Mező Imre nem érhette meg a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány létrejöttét, a párt következetesen mar­xista—leninista politikájának időszakát, de mi, akik ezt megértük és megéljük, nem feledhetjük: ezért harcolt életével is, halálával is. FÖLDESI JÓZSEF kell növelni, de a termelés anyagigényességét 1,8 szá­zaléktól, az energiaigénye­ket pedig 3 százalékkal csök­kenteni kell. Másként kife­jezve: ahhoz, hogy az ipari termelés 1 százalékkal nő­jön, csak 0,3—0,4 százalék­kal szabad több energiát fel­használni. A kevesebb nyersanyagot, energiát igénylő új termelési eljárások bevezetéséhez sok­sok pénzt kell beruházni. De akármennyibe kerüljön is, nincs más megoldás. A következő években pél­dául akkor sem állna majd rendelkezésre több energia, ha akarnák. A szénkiterme­lést néhány éven belül nem lehet növelni, az ország pénzügyi helyzete miatt gya­korlatilag nem lehet majd fokozni a kőolaj- és földgáz- importot sem. Lengyelor­szág ugyan sök nyersanyag­gal rendelkezik, de a modern gazdaságban szükséges 40 legfontosabb anyag több mint feléből mégis behoza­talra szorul — és nincs elég pénze az importra. önmagában az a tény, hogy a LEMP Politikai Bi­BUDAPEST Kádár János, az MSZMP főtitkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte Kay. sone Phomvihane-t, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának főtitká­rát, a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság Miniszter- tanácsának elnökét 65. szüle­tésnapja alkalmából. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két kamarája elnö­keinek meghívására hivata­los látogatásra Moszkvába érkezett Louis Mermaz, a francia nemzetgyűlés elnöke. KABUL Afganisztáni ellenforra­dalmárok Kabulban decem­ber 8-án a repülőtéri meteo­rológiai állomás közelében, másnap pedig a politikai fő­iskola épületében robbantot­tak pokolgépet. A merényle­tek több áldozatot követeltek. RÓMA Carlos Rafael Rodriguez, a kubai államtanács és mi­nisztertanács elnökhelyette­se szerda este kétnapos láto­gatásra az olasz fővárosba érkezett. Rodriguez Rómá­ban Giulio Andreotti kül­ügyminiszterrel és Alessand­ro Nattával, az Olasz Kom­munista Párt főtitkárával tárgyal, majd Irakba utazik. BUENOS AIRES Az argentin fővárosban mintegy tízezer ember vett részt szerda este azon a tün­tetésen, amelyet a katonai diktatúra uralma alatt el­tűntek szüleit tömörítő szer­vezet kezdeményezett. A szervezet már ötödik éve szervez ilyen tiltakozó me­neteket. BONN A kelet—nyugati kapcsola­tokról és fejlesztésük kilá­tásairól kezdtek kétnapos tanácskozást szovjet és nyu­gatnémet közéleti személyi­ségek csütörtökön Bonnban. A N&met Szociáldemokrata Párthoz tartozó Friedrich Ebert-alapítvány szervezésé­ben zajló tanácskozáson a szovjet küldöttséget Lev Tol- kunov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának és az európai biztonságért és együttműkö­désért küzdő szovjet bizott­ság elnöke vezeti. Nyugatné­met részről olyan neves köz­életi személyiségek vesznek részt a találkozón, mint Egon Bahr, a Bundestag leszerelé­si és fegyverzetellenőrzési al­bizottságának elnöke, Horst Ehmke, az SPD parlamenti csoportjának alelnöke és Karsten Voigt, az SPD kül­politikai szóvivője. zottsága sürgeti a takaré­koskodást, nem új, ugyan­ezeket a feladatokat már más gazdasági fórumokon is megfogalmazták. Oj azonban a PB üléséről kiadott közle­mény hangneme: a határo­zottság és szigorúság. Ezen­túl nemcsak gazdasági kény­szerítő intézkedéseket fog­nak alkalmazni, ha a taka­rékoskodása programok nem bizonyulnak elég hatásosnak. A PB közleménye súlyos büntetéseket sürget fiktív ta- karékoskodási intézkedések vagy a beszámolók megha­misítása esetén. Nemcsak az energiával és nyersanyagok­kal kell továbbá takarékos­kodni, hanem a termelés minden tényezőjével, így a munkerővel és a munkaidő­vel is. Jobban kell'megszer­vezni a munkát. A PB ezentúl időnként rendszeresen napirendre tű­zi a takarékoskodás kérdé­sét, beszámoltatja a külön­böző szerveket s azt is ki­mondta, hogy a takarékos­kodás előmozdítása érdeké­ben radikális intézkedések­től sem szabad visszariadni. Scipiades Iván A LEMP Politikai Bizottsága szigorú takarékosságot sürget Mai kommentárunk A jószomszédság példái leiben is, időben is nemileg távol, de bensőséges, ba­ráti légkörét tékintve nagyon is hasonló találkozó zajlott le magyar párt- és állami vezetők, valamint osztrák és ju­goszláv állami vezetők között. Kádár János elvtársat, az MSZMP főtitkárát a burgen­landi Rust városában fogadta Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság elnöke, és bár a határ menti találkozó mindössze egy napig tartott, mégis meggyőző tanújelét adta a két nép és vezető politikusai őszinte, baráti érzel­meinek, szoros együttműködésének, az európai béke és biztonság erősítésében vállalt sokoldalú tevékenységé­nek. A rusti találkozón a két vezető politikus megállapí­totta, hogy Auszria1 és Magyarország kapcsolatai kedve­zően alakulnak. A két ország együttműködése kiterjed a politikai, gazdasági, kulturális élet szinte minden terü­letére, és a jövő kiemelkedően fontos feladatának tekintik a kooperáció további szélesítését. Kapcsolataink példaként szolgálhatnak az egymástól eltérő társadalmi, politikai rendszerben élő népek, országok békés egymás mellett élésére, és fontos részét képezik az európai béke és biz­tonság megszilárdításáért folyó nemzetközi erőfeszítések nék. Kádár elvtárs így fogalmazott a tárgyalások során: ^Kapcsolatainkban az a sajátos, hogy realisztikus, mind­két állam és nép érdekében áll a lehető legszélesebb együttműködés.” Az osztrák államelnök annak fontossá­gát hangsúlyozta, hogy mind a két ország jól gyümöl- csözteti saját történelmi tapasztalatait, átérzi nagy fe­lelősségét itt, Európa közepén, és bár különböző társa­dalmi rendszerben él, rengeteg a közös vonás, a közös munkára, közös nemzetközi fellépésre ösztönző hagyo­mány, amelyet a mai nemzedékek gyümölcsözően, saját életük jobbítására békés jövőjük érdekében használnak fel. A belgrádi kormányfői találkozón Lázár György és Milka Planinc közös közleményt írt alá, amely megerő­sítette azt a folyamatot, amelyet Joszip Broz Tito és Ká­dár János alakított ki korábbi találkozóikon, és amelyek nyomán őszinte és sokoldalú ibaráti együttműködés bon­takozott ki életünk szinte minden területén. Ha a közös közleménynek a nemzetközi helyzetre vo­natkozó elvi és gyakorlati megállapításait egybevetjük az ausztriai sajtóértekezleten elhangzottakkal, bátran állít­hatjuk, hogy alapvetően egységes az álláspontja mindhá­rom állam vezetőinek a békéért vívott küzdelemben való részvételt illetően. Például az olyan világméretekben je­lentős megnyilatkozások ügyében is, mint a Budapesten lezajlott európai kulturális fórum volt. A jugoszláv, az osztrák és a magyar vezető politikusok továbbra is nagy várakozással tekintenek a genfi csúcstalálkozó nyomán kialakult lehetőségek kiteljesedésére. Teljes az egyetér­tés a kisebb, mondhatni nem „csúcsállamok” szerepére vonatkozóan is, amely fontos része az európai, sőt a vi­lágban kibontakozó békefolyamatoknak. Mindkét találkozón nagy figyelmet szenteltek a nemze­tiségek helyzetének, amellyel mindhárom fél elégedett Belgrádban különös elismeréssel szóltak a nemzetiségiek híd-szerepéről. A magyar—jugoszláv közös közlemény gazdasági tekintetben a jószomszédságból adódó kooperá­ciós lehetőségek bővítésére helyezte a hangsúlyt, különö sen az új elektromos távvezetékek építésében, az energia- gazdálkodásban, a gázszállításban, a tárolási lehetőségek bővítésében. Nagy teret kapott mindkét találkozón a határ menti kapcsolatok további bővítése, technikai, fi­nanciális lehetőségeinek biztosítása. Minden tekintetben jó szolgálati útnak tekinthető pár tunk főtitkárának és kormányunk vezetőjének minapi látogatása. Igazi, jó hangulatú, baráti szomszédolás volt mindkettő. VASVARI FERENC Reagan belpolitikai kudarca Adóreform helyett a költségvetés egyensúlyát igényli a törvényhozás Súlyos vereséget szenvedett a Reagan-kormány szerdán az amerikai képviselőház­ban: az elnök pártja, a re­publikánusok szavazataival utasították el azt, hogy meg­tárgyalják az elnök által pártfogolt adórefom-terveze- tet. A Fehér Ház haladékta­lanul a törvényhozást tette -felelőssé, Thomas O’Neill, a képviselőház demokrata pár­ti elnöke viszont kijelentet­te: Reagant saját pártja bí­rálta felül a javaslat elveté­sével. Az adóreform az elnök egyik legfontosabb választási ígérete volt, s arra irányult, hogy egyszerűsítsék az adó­zási rendszert, de ezzel egy időben csökkentsék a válla­lati adóterheket. Sajátos módon az elnök el­len saját pártjának képvise­lői lázadtak fel — elsősorban az üzleti körök nyomására. A szerdai parlamenti vitában nem utasították el a javasla­tot, viszont ügyrendi eljárás­sal meggátolták annak meg­szavazását. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kongresz- szus ebben az évben már nem tárgyal az adóreformról, sőt az ügyrendi eljárás mó­dosítása nélkül még az is megtörténhet, hogy Reagan elnökségének hátralevő ide­jében nem sikerül keresztül­vinni az elnök kedvenc prog­ramját. Ugyanakkor az amerikai kongresszus mindkét háza elfogadta a költségvetési de­ficit felszámolására vonatko­zó törvényt. E törvény értel­mében 1991-ig egyensúlyba kell hozni a költségvetést, amely hosszú évek óta hiányt mutat s a jelenlegi pénzügyi évben például mintegy 200 milliárd dolláros deficittel zárulna. Az új rendelkezések ér­telmében a költségvetés né­hány tétele nem csökkenthe­tő. Ezek közé tartoznak a szociális nyugdíjak és egyes orvosi ellátást szolgáló ki­adások. A költségvetés egyéb előirányzatait viszont kötele­ző lesz csökkenteni, beleért­ve a katonai kiadásokat is, ha az éves deficit meghalad­ná a jelenlegi törvényben előirányzott összeget. Az új törvény első áldoza­tai a nyugdíjas közalkalma­zottak: számukra már nem folyósítják a január elsején esedékes inflációs nyugdíj- emelési pótlékot. A deficit csökkentése érdekében mára jelenleg érvényben lévő költ­ségvetésből is jelentős össze­geket kell lefaragni, s ezt Reagan elnök rendeli majd el januárban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents