Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7. toln*n. © iísíÉPÜJSÁG Dízelesités Nagyszabású rekonstrukció kezdődött a két legrégibb és legnagyobb szovjet gépkocsi - gyárban: a moszkvai ZIL- ben és a gorkfiji GAZ-ban. Az átalakítások célja a dí­zelmeghajtású tehergépko­csik fokozott mértékű gyár­tásának biztosítása. A tehergépjármű-állomány dízelesítése az energiataka­rékosság együk fontos iránya a Szovjetunióban. 1980-lban még 18 százalékot tett ki a termelésben a dízel-teher- autógyártás. Idén ez a szám már elérte a 28 százalékot. A tervek szerint öt év múl­va a tehergépjármű-forga­lomban a gépkocsik 85 szá­zaléka dízelmotor-meghajtá­sú lesz. A program végrehajtása után mintegy 8 millió tonna benzint takaríthatnak meg. NDK Száznyolcvan éves a Brockhaus Fennállásának 180. évfor­dulóját ünnepli a lipcsei Brockhaus Kiadó. Az NDK megalakulása óta a cég kö­rülbelül 1600 műszaki, tu­risztikai és földrajzi kiad­ványt jelentetett meg. A Brockhaus-könyvek a világ 60 országának könyvtáraiban és szaküzleteiben állnak az érdeklődők rendelkezésére. A hatodik: Urengoj-2 „X arsat A földgázkitermelés a szovjet népgazdaság legdina­mikusabban fejlődő ágazatai­nak egyike. Az ország teljes tüzelőanyag-felhasználásá­ban a földgáz aránya ma már megközelíti a 30 száza­A népszerű Az UAZ terepjáró újabb modelljének gyártását kezd­te meg a Volga-menti Uljla- novsZkban működő autó­gyár. Az „UiAZ—3ú51” a ko­rábban rendkívül népszerű és olyan nehéz nemzetközi railikon, mint a „TranszáM- ka—75” és a ,,Transzafrika— 80” győztes „UAZ—469” tí­pust váltja fel. Az olasz versenyzők által vezetett UAZ terepjárók a Tunisz és Abadán közötti szalharai utat kétszer tették meg. A több mint 11 ezer kilo­méteres útvonalon megelőz­ve a világ legnagyobb autó­gyárainak modelljeit, köztük a „landrowerefcet” is. Az ul- janovsZkl gyár gépkocsijai lékot. A 11. ötéves tervidő­szakban (1981—85. között) öt szuper,távolságú, Nyugat-Szi- bériában húzódó gázvezeté­ket építettek. Teljes ütem­ben folyik a hatodik, az Urengoj—Központ-2 vezeték nemcsak különleges éghajlati viszonyok között állták meg a helyüket. 1982-ben Gabrie­le Konsolooio dízelmotoros UAZ'-zal nyerte az olasz négykerékimeghajtású gépko­csik bajnokságát, Fernando Martorellli pedig harmadik helyezést ért el a benzin­meghajtású gépkocsik azo­nos kategóriájában. Egyéb­ként az olasz piacon az im­port gépkocsik között első he­lyen áll az UAZ. A tervezők feladata termé­szetesen nem a sportrekor­dok elérése. A Szovjetunió­ban és külföldön egyaránt ezeket a terepjárókat a fa­lusi, nehezen megközelíthető, kiépített utak nélküli terü­építése. Az ismert urengoji gázlelőhelyről a Szovjetunió egységes gázellátó rendszerét alkotó távolsági csővezetékek gyűrűbe kapcsolt hálózatába naponta százmilliónyi köb­méter földgáz kerül. leteken értékelik igazán. A gyakorlat bizonyította, hogy az UAZ-ok még úttalan uta­kon is boldogulnak. A szovjet tervezők véle­ménye szerint az „UAZ” új modellje semmivel sem rontja a világ legmegbízha­tóbb terepjárójának jó hírét. A régivel külsőre sok hason­lóságot mutató új modell motorja nagyobb teljesítmé­nyű és gazdaságosabb műkö­désű, teleszkopikus rezgés- csillapítóval, korszerűbb fék­rendszerrel és egyéb műszaki újdonságokkal került felsze­relésre. A megrendelő kí­vánsága szerint benzin­vagy dízelmotorral kerül szállításra. Az Urengoj—Központ-2 gázvezeték egyik szakaszának építése a Mari Köztársaság területén terepjáró újabb változata keresek*9 A szovjet fiatalok, mint ahogy a szociológiai felmé­rések tanúsítják, a szabad idejük egy negyedét emberi kapcsolatok ápolására fordít­ják. De mit tegyenek azok, akik híján vannak az em­beri kapcsolatoknak. Szá­mukra klub nyílt, amely pszichológiai és gyakorlati segélyszolgálat is egyben. A klub tulajdonképpen kom­munikációs iskola, amelynek lényege, hogy segítségét nyújtson a különlböző hely­zetekben eligazodni és he­lyesen reagálni. — A nyolc éve működő klubba két és fél ezren jár­nak. Minden új tagnak egy fél év alatt heti 4, összesen 104 óra társadalmi munkát kell végeznie. A klubban működik egy társkereső és egy ifjú házasok részleg is. A klubba való belépés egy „kereső kártya” kitöltésével kezdődik, és hozzá csatolnak egy fényképet. A kérdőívben a belépő személy röviden önmagáról beszél és arról is, hogy milyennek szeretné lát­ni jövendőbelijét. Vezeték- és keresztnév nem szerepel, csak egy sorszám, amely alatt megtalálható a karto­tékban a „kereső kártya”. Ennek a sorszámnak az alapján lehet megtalálni a kartoték egy másik részében az önleírást. Ez az önleírás több mint 200 választ tartal­maz. Ha ennek eredménye­képpen valakiben megerősö­dött a vágy, hogy találkozzék a kártya tulajdonosával, ak­kor megadják neki az általa kiválasztott ember számát. A személyes találkozásra csak mindkét fél közös óha­jára kerülhet sor. Eddig mintegy ötven pár talált egymásra. És nincs egyetlen válás sem. Jelena Zolotova Találkozás Az SZKP kongresszusa elé Az élelmiszer-gazdaságról NEM TUDJUK átadni a felvásárlóiknak a megtermelt hagymát — panaszkodott a szovjet televízióban egy kol- hozelnök. Egy másik a Szov- jetsZkaja RossZijában arról szólt, hogy nem a termék­mennyiség, hanem a terv- teljesítés éves százalékos javulásának arányában ha­tározzák meg a gazdaságok rangsorát. Háziasszonyok a tévében a bolti zöldség mi­nőségéit kifogásolták. Egy tallinni közgazdász a Trudban arról szólt, hogy a különbö­ző érdekek m'ialtt a megter­melt termékék egy része még a feldolgozás előtt tönk­remegy. Mennyi is? A szakemberek szerint a szemes termények 17—20 százaléka. A húsz szá­zalék 200 millió tonnás ter­més esetén 40 millió tonna. Annyi, vagy több, mint a Szovjetunió vetőmagszükség­lete. Annyi, vagy több, mint amennyit az ország lakosai kenyér, liszt, száraztészta formájában egy év alatt megesznek. Az utóbbi években a Szov­jetunióban agrár-ipari komplexumnak nevezik az élelmiszer-gazdaságot. Ennek fejlesztésére fogadták el 1982 májusában a Szovjetunió élelmiszerprogramját. Azóta kiderült, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának ha­tározataival összhangban ki­dolgozott program sikeres végrehajtásához át kell szer­vezni, központosítani kell az élelmiszer-gazdaság irányítá­si rendszerét. Ezt már az SZKP KB ez év áprilisi tel­jes ülése megállapította. AZ ÉLELMISZER-GAZ­DASÁG eddigi irányítási mechanizmusának legátfo­góbb elemzését adta a „No- vij Mir” tekintélyes irodal­mi és társadalompolitikai folyóinat. Megállapította, hogy miközben agrár-ipari komplexumról beszélteik, az élelmiszer-gazdaságból lénye­gében kimaradt az ipar. A mezőgazdasági nyersanyago­kat feldolgozó ipari ágaza­tokat csak formálisan egye­sítették a mezőgazdasági ter­meléssel. Már régen elmúlt az az idő, amikor elég volt egy hozzáértő, lelkes kolhozéi - nők, s a termelés azonnal javult. Ma a mezőgazdasági termelés 70—80 százalékban a gépek megbízhatóságától, a műtrágyák és a vegyszerek mennyiségétől — egyszóval az ipartól függ. A kolhozéi­nak pedig nem válogathat a piacon a gépállomások, a szállítók és az építők között. A csomagolóanyagok hiánya miatt — az országos terwbi- zóttság számítása szerint — a tejtermékek 20—25 száza­léka nem jut el a fagyasztó­ig. A vágások alacsony teah- nológiai színvonala miatt évi 200 millió rubel kár kelet­kezik a húsiparban . .. Egy észt kolhozban 1984- ben 225 mázsa burgonyát takarítottak be egy hektár­ról. A felvásárlók 160—170 mázsás terméssel számoltak, a „felesleget” nem vették át. A kolhoz hiába ment a fo­gyasztási szövetkezethez, ott saját tagjai állták sorban a jó háztáji krumplitermés tö­mött zsákjaival. A BURGONYÁBÓL takar­mány lett, jól megnövelve a tejtermelés önköltségét, ugyanokkor másutt hiányzott a boltofíFól. Logikus lett vol­na a „felesleget” oda szállí­tani, ahol hiányzik. Csak­hogy ha a felvásárlási terv 160—170 mázsás hektáron­kénti termésből indult ki, miért tett volna másként a szállítási terv? Pontosan elő­re kiszámították, miikor, ho­va mennyi vagon kell a ter­més elszállításához, ezen fe­lül nem volt üres kocsi. Ha­sonló gondok voltak máshol a hússal: a háztáji hizlalók 40 tonnával többet adtak le, így ennyivel csökkent a kol­hoz eladási kerete. 3000 ser­tést etettek az ólakban feles­legesen hosszabb-rövidebb ideig, amíg a húskombinát átvette őket. Közben Észtországban is létrehozták a járási agrár­ipari egyesüléseket, amelyek feladata az élelmiszer-gazda­ság egységes irányítása. Fenntartásukra az említett kolhoz évi hetvenezer rubelt fizetett, csak nem tudja mi­ért, mert a burgonyaeladás gondjaitól nem mentesült. Nem oldódtak meg más gondjai sem: a termésátla­gok alapján második a köz­társaságban, az átlagfizeté­seket tekintve hetedik. A csaknem kétszer akkora te­rületet felszántó traktoros havi fizetése öt rubellel volt több társáénál. És mindez az érvényben lévő szabályokkal, rendelkezésekkel szigorú összhangban. Az egyesülésnek semmi­lyen módja nem volt arra, hogy a gazdasági szabályo­zók rendszerét használja fel irányítási eszközként, a je­lentéseket, elszámolásokat pedig továbbra is külön ké­szítették az egyes miniszté­riumoknak. A teljes szovjet élelmiszer-gazdaságot össze­sen 13 országos minisztérium irányítja. A járási egyesülé­seket összefogó észt „Agro- prom” is csak egy újiabb köztársasági minisztérium lett lényegében, gazdasági eszközök nélkül. Ellenben rendeletéi, utasításai kötele­zőek lettek a kolhozok számá­ra, jóllehet a kolhoz nem ál­lami tulajdonforma, s a szö­vetkezeti és az állami tulaj­donforma ilyenfajta „közelí­tésére” senki sem hatalmazta fel az Agropromot. HA A KOLHOZ jobban dolgozott, több pénze lett, ezen meg nem vehetett trak­tort, vagy bármi mást, mert a vásárláshoz nem pénzre, hanem engedélyezett beru­házási alapra és kiutalásra volt szükség, a kettő pedig nem ugyanaz. Ezen a hely­zeten nem változtatott az Agroprom létrehozása. A Novij Mir Grúziában is körülnézett. Itt az egyik probléma az volt, hogy a tealevelet nem mindig vette át időben a feldolgozó. Nem jó, ha a levél elöregszik a cserjéken, állapította meg egy kolhoz, és saját feldol­gozó üzemet épített a földek mellett. Egy év alatt 418 ezer rubel tiszta bevétel volt az eredmény. A teát osztályon felüliként értékesítették, a kombinátok pedig a gyengébb minőségű keverékek javítására hasz­nálták. Volt tehát pénz a feldol- gozókapacitás bővítésére, csak az egymástól független, különböző érdekű miniszté­riumok az ilyen pénzeket nem tudják mozgatni. A kis­üzem termelése évi 1,5 ezer tonna. A kombinátoké 8—12 ezer. A minisztérium miért építene kicsit, ha az rontja a termelékenységi mutatóit. Tehet viszont mást: akadá­lyozza a kolhozüzem techni­kával való ellátását, nem küld oda szákembereket. Tisztességtelen verseny a szocialista gazdaságban — így fogalmaz a Novij Mir. Közben Grúziában 37 ilyen kisüzem jött létre, csökkent­ve a termelés és a feldolgo­zás közötti szakadékot. GRÚZIÁBAN létrehozták az élelmiszer-gazdaság egé­szét irányító állami bizottsá­got. Ez nemcsak a termelők és a feldolgozók érdekeinek egyeztetését biztosította, ha­nem azt is, hogy a járási egyesülések egyes partnerek ágazati érdekeit hatékonyan rendelhettek alá az össztár­sadalmi érdekeknek. A korábban monopolhely­zetben lévő gépállomások vagy építővállalatok már nem teljesíthették tervüket csupán a közeli, sík területen fekvő kolhozoknak nyújtott s zolgálltatások elvégzésével, a hegyi szövetkezetek rová­sára. A gépállomások dolgo­zóinak flzétése függ attól, hogy milyen lett a termelés ott, áhöl dolgozták. A teher­kocsipark számbavételékor kiderült, hogy jobb szerve­zéssel 14 teherautó elszállít­hatja azt, amit korábban 63 szállított. Az allkatrészelosz- tásnát is kiderült, hogy a ko­rábbi széttagoltság okozta a hiányok egy részét. A kedvező grúziai tapasz­talatok és a megoldásra vá­ró feladatok sokasága egy­aránt oka volt annak, hogy az SZKiP KB PB megvitatta az agrár-ipari komplexum irányításának tökéletesítésé­re kidolgozott javaslatokat. Ezék végrehajtásával át le­het térni arra, hogy az élel­miszer-gazdaság ágazatait a tervezés, a finanszírozás és az irányítás valamennyi szintjén egységes egészként kezeljék. Felszámolható a hi­vatali, irányítási széttagolt­ság, erősíthető a mezőgazda­ság, a feldolgozóipar és a ki­szolgáló ágazatok integráció­ja, megteremthetők a gaz­dálkodási mechanizmus to­vábbi javításának feltételei. LEHETŐSÉG nyílhat arra például, hogy néhány kolhoz közösen építhessen utat, vagy javíttassa azokat. Min­den ágazatban abban lesz érdekelt, hogy növekedjen az élelmiszer-termelés. Az élelmiszerprogram megvaló­sítása érdekében az élelmi­szer-gazdaság rendszerként fog működni. M. Lengyel László mmm mmm

Next

/
Thumbnails
Contents