Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
1985. december 29. ' tolna_ TsrtÉPUJSAG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Szalagtűző a bonyhádi gimiben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Luca napján került sor Bonyhádon a végzős gimnazisták szalagtűzőjére. A dátum — péntek 13 — senkit nem ijesztett meg, a jó hangulat hatására a babonások is megfeledkeztek félelmükről. Először a harmadikosok műsorát nézhettük végig, amelyen jól lehetett szórakozni. Repertoárjukban szerepelt tanárparódia, iskolánk életéből kiragadott pillanatok és egyéb vidám jelenetek. Bemutatójuk után a végzősöket osztályonként felkérték a színpadra és feltűzték a szalagokat. E megható percek után szendviccsel, üdítővel vendégelték meg az ünnepeiteket. Este 7 órakor kezdődött a táncmulatság, amelyen a bonyhádi Ex együttes játszotta a fcalpalá- valót. Mindenki jól érezte magát, hiszen nemcsak diszkószámokat, hanem lakodalmas zenét is beiktattak műsorukba. A jó hangulat magával ragadta tanárainkat is, akik velünk együtt ropták a táncot a parketten. A végzősök nevében szeretném megköszönni a harmadikosoknak a műsort, a feledhetetlen hangulatú estét, és kívánom, hogy jövőre nekik is ilyen örök élményt adó sza- lagtűzőt rendezzenek. Máté Réka 4. a. Az orca körbejár A jótékonysági koncertok kérdéséről Üj divat lett az dtök divat: a jótékonysági rendezvények világszerte majd két évszázados hagyománya. Mind a művészetben, mind az attól minőségileg lényegesen eltérő szórakoztatóiparban ugyanis immár két évszázada divat a jótékony- sági hangverseny, vagy szólóest. Az afrikai éhezők javára szervezett nyár eleji világkoncert, a Live Aid óta Magyarországon is újra hódít ez a szokás. Csakúgy, mint világszerte, nálunk sem elsősorban a komoly művészet, hanem a szórakoztató műfaj, a ritmikus könnyűzene világában jelentkezett. Mióta — három évtizede — Biü Haley megteremtette a zenetörténet első rockzenei nanglemezét, a Rock around the Clock címűt, ennek a gondolkodást nem mindig igénylő muzsikának általában kemény ritmikája találkozik a felgyorsult, modern világ eberének életritmusával. Százmilliók kedvelik tehát, a tizenévesektől egészen a mai negyven, sőt néha már ötvenévesekig. Magyarországon a rockzene-szerető népesség a becslések szerint eléri a kétmilliót. Amikor ezek a sorok papírra kerültek, a névsor még nem volt teljes, a telefon még csengett, s újabb zenekarok, zenészek jelentkeztek, hogy felléphessenek a karácsonyi jótékonysági hangversenyen. De a mostani budapesti koncertről bátran kijelenthetjük; a jó cél, hasznos cél végett muzsikálnak majd karácsony napján az afrikai éhezők megsegítésére. De ha milliókat érdeklő műfaj művelői jótékonykodnak, akkor mindig érdemes a rendezvény hátterét is megvizsgálni. Elemezzük mindenekelőtt azokat a tényezőket, amelyek kissé ellenpontozzák a jótékonyságot. Hivatkoznak is rá sokan, s elég epésen: néhány zenekar ezzel is szereplési lehetőséget keres. Különösen a kezdő együtteseket éri a gyanú: így akarnak befutni! Amennyire igaz ez a megállapítás, annyira igazságtalan is. Vegyünk kölcsön egy példát a képzőművészetből: nevezetesen a középszerű szobrászművész ismert esetét. Elég gyakori ugyanis, hogy a sem zseni, sem tehetségtelen szobrászok közül néhányan szobrot ajánlanak fel, valamilyen középület — iskola, művelődési ház, politikai intézmény — elé. Ebben a pillanatban a középszerű művész alkotása fényt kap: a sajtó illő módon beszámol róla, közli a műalkotás fotóját, a szobrász nevét. Ha a helyi közéleti vezetők nem túl tájékozottak a művészet értékrendszerében, akkor tisztelni kezdik az adakozó művészt, netán későbbi kitüntetés és esetleg egy műterem adására is gondolnak. Az érvényesülésnek ez a módja elég elterjedt. Ez a jótékonyság bőven kamatozik, nem önzetlen, tehát — nem jótékonyság. Mármost kétségtelen, hogy a pályakezdő rockzenekarok népszerűségére is kedvezően hat egy jótékonysági koncert. Csakhogy a pályakezdés nem mindig azonos a közép- szerűséggel! Sok igen tehetséges muzsikus, zenekar indul el, hogy meghódítsa a közönséget, de a kezdet nehézségei— az Országos Rendezőiroda elsősorban a befu- tottakat támogató szervezési módszere, néha a drága elektromos berendezés ára — mind-mind béklyót jelentenek. A szélsőséges példa, amit a nem kiemelkedő tehetségű szobrászokról vettünk, a rockzenében általában nem érvényes. Hiszen a szobornak nincs közönségtömege, de a muzsikának van. A közönség valóban egy jótékonysági hangversenyen is megismerhet egy-egy kezdő zenekart, de a jótékonysággal nem lehet elfedni a tehetség hiányát, mert a publikum, az „ezerfejű cézár” gyorsan ítél: vastapssal, vagy a koncert közepén félig üresen hagyott nézőtérrel. A kezdő zenekarok és a jótékonysági hangversenyek találkozása téhát életszerű találkozás, a tehetség kemény, nyilvános próbája, amiért ráadásul fellépti díjat sem fogadnak el. Pozitív monumentumok is húzódnak egy-egy ilyen koncert hátterében, hiszen a mostani karácsonyi hangversenyen résztvevő legtöbb zenekar ezúttal is élvonalbeli, de legalábbis jó nevű együttes. Nekik nincs szükségük hírverésre. Részvételük valóban önzetlen, a fellépti díj, amit felajánlanak, valóban figyelemre méltó. Ezek a rangos zenekarok már nem az elektromos orgonára, s az erősítőre felvett hatalmas OTP-kölcsön visszafizetése végett muzsikálnak, mint tette az egykori remek Illés- zenekar, két éven át. Zenéjük jó színvonalú, szórakoztató muzsika, s némely pillanatban elmélyült zenei élvezetet is nyújt. De a művészet és a szórakoztatóipar egyaránt lényeges eleme: a közönség, a jótékonysági koncertek előtt ugyancsak sajátossá válik. Hiszen a javarészt ma még fiatalabb, .nem kereső százezrekhez tartozik, s ők nehezebben fizetik ki az egyre drágább jegyet. Ezért közöttük nem megvetendő a belógás a kerítésen át, jegyszedő háta mögött, avagy színházi díszletmunkásnak álcázva. De ha jótékonysági koncertről van szó — több megfigyelés, felmérés igazolja — összeadják kevés pénzüket, s fizetnek a jegyért. Hiszen a húsz-harminc forintjuk visszatérül a jótékonyság érzésében, s egy jó pályakezdő zenekartól később kapott szép muzsikában. Szóval miként Bill Haley lemezcíme hirdette egykoron: „Rock around the Clock”. Laza fordításban: az óra körbejár. A rockzene órája is. FÖLDESSY DÉNES Sokadszor is az Örökmozgóról A Fiatalok oldalon számtalanszor hírt adtunk már az Örökmozgó elnevezésű vetélkedőről, amelyet 1983-ban a decsi általános iskola KISZ- alapszervezetének tagjai indítottak útnak. Az akkori kezdeményezés megelőzte azt a központi intézkedést, amely najainkban lát napvilágot és a pedagógusok továbbképzését szolgálja majd. A valamikori járási szintű játékot ma már négy megyére — Baranya, Somogy Tolna és Zala — kiterjesztették. Ebben az évben, májusban és december elején rendeztek egy-egy találkozót. A játék szervezői hangsúlyozzák a találkozó megnevezést és nem a verseny jelleget, mert bár pontozással értékelnek egy-egy teljesítményt, mégis több tapasztalat cserélődik. Kapos, vár és Szekszárd adott helyet a pedagógusok legutóbbi összejövetelének. Megyénk székhelyén az 505. Számú Szakmunkásképző Intézetben korszerű oktatástechnikai berendezések segítségével rögzítették is a nap eseményeit. Három végrehajtandó feladata volt a játékosoknak. Egyikben a felszabadulást követő évektől a hetvenes évekkel bezárva egy-egy iskolatípus bemutatása volt a cél. Másikban konfliktushely- zet-teremtés, megoldás, míg a harmadikban videóról vetített pedagógiai film elemzése volt a feladat. A tizenegy csapat három megye képviseletében önmagát is érté. kelte a végrehajtás után, de a zsűri elnökének szerepét a decemberi fordulóban Gergely János egyetemi tanár vállalta. Szakvéleményt fűzve a decsiek kezdeményezéséhez, elmondta: ennek nagy- szerűsége éppen abban rejlik, hogy a fiatal pedagógusok igényét tükrözi. Nem megmaradni egy elért szinten, hanem a szerzett tudást állandóan mozgásban tartani. Csak így, ilyen lendülettel és tenni akarással képes megmaradni, hivatástudatát ápolni a pályára lépő ifjú. A zsűri elnöke a további játékhoz javasolt bizonyos fokú differenciálást, hiszen az óvónői problematika más kérdést vet fel és más válaszokat is vár, mint a más korosztályt foglalkoztató tanítóé, vagy tanáré. Zárszavában felhívta a figyelmet, hogy milyen fontos szerepe van az együtt szórakozásnak is, annak, hogy ezek a találkozók ne maradjanak a szakmai beszélgetések, viták korlátozott rendjében, hanem teremtsenek lehetőséget az oldottabb, a beszűkült társadalmi életet tágító, ugyanakkor az ifjúsági mozgalmat erősítő vidám hangulatú együttléteknek. dkj. Gyönki csapat a szekszárdi helyszínen „Boldog Karácsonyt a háborúnak vége” Miért kell legalább még egyszer visszamenni I 71 9 V Ez a John Lennon-idézet volt a mottója december 19- én a szekszárdi Művészetek Háza aulájában rendezett béke és barátság estnek. A megyei K’ISZ-bizottság agitáci- ós-propagandista és közművelődési .központja által szervezett zenés műsort nem előzte meg különösebb hírverés, ennek ellenére telt .ház fogadta a fellépő Csizmadia Sándor gitáros énekest, valamint a hazánkban élő chilei fiatalok alkotta Victor Jara együttest. A hol vérpezsdítő, hol az időtlenséget sugalló, szomorú, de mindenképpen a jellegzetes latin-amerikai dallamvilágot elénk varázsoló zenekar virtuóz hangszerke- zelésévél, kiforrott énektudásával, előadásmódjának sodró lendületével felejthetetlen egy órát (valamint új rajongókat) szerzett e távoli, egzotikus folklórzene kedDecember elején Prágába utazni .kockázatosnak látszott, az Express Utazási Iroda utasai ezért óriási bundákban és csizmákban vágtak nekii az útnak. Budapesten „zuhogott” a !hó, mi lehet akkor Prágában? Hóból nem volt semmi, szép négy napot töltöttünk a plusz 15 fokos prágai „tavaszban”. Hogy ki .mit látott a városból, az egyes egyedül rajta múlott, nem pedig az együttműködő utazási irodákon. A programban ugyanis a három és fél, jó indulattal négy nap alatt csak félnapos .autóbuszos városnézés és egy vacsora szerepelt a Kehely, vagyis a Svejk sörözőiben. Szerencsénkre a Prágát szerető idegenvezető — igaz, nem tartozott egyik ifjúsági utazási irodához sem — nem tartotta ibe a programot. így „társadalmi munkában” láthattunk valamit a csodálatosan szép óvárosból ;is. Az idegenvezető .ugyanis az egyórás késése miatt — elnézte az időpontokat — legalább öt órát túlórázott a csoport öt tagjával. ilgazánból az utazási irodákat nincs jogunk bírálni, hiszen a programban ez szerepelt, megmondták előre, mire számíthatunk. Ezt hívják hét végi sörtúrának. Sör volt is, ha .az átszámítási kulcsot vesszük alapul a forint és a korona között, akkor körülbelül hazai áron lehetett jó sört inni. A boltban még olcsóbb is. Ebből a szempontból szó sincs csalódásról. Csodálkozni legHét óriási mackó feljebb azon lehet, hogy miért kellett ehhez a programhoz két idegenvezető, plusz egy harmadik is fél napra. Volt ugyanis az Express- központból egy magyar idegenvezető, vagy csoportkísérő. Prágában csatlakozott hozzánk egy egyetemista leány, aki viszont nem tudott magyarul, csak oroszul. A magyar idegenvezető a cseh és a szlovák nyelvet nem bírta, tudott Viszont oroszul. Egymást végül is megértették, de ketten együtt sem kísérelték meg, hogy Prágából barmit is megmutassanak. Természetesen mindenki megnézhetett mindent, amit csak kívánt, meg ami éppen nyitva volt. A szervezett városnézés során ugyanis nem találtuk nyitva a Szent Vitus katedrálist, ami egy gótikában szegény magyarnak maga a csoda lehetett volna. Kívülről is káprázatos. A várbéili idegenvezetésre egy szavunk sem lehet, sokat láttunk és még több okunk van arra, hogy legalább még egyszer visszamenjünk. Megnézni még egyszer, amit már láttunk és felfedezni azt, amit nem láthattunk. Az Aranycsinálók utcácskájába csak beköszönni lehetett, mert éppen tatarozták' és .a villamos vezetékeket cserél, ték. Nem láttuk a képtárat a várban, sem pedig a kora gótikus kolostorban. A csoport egy másik tagjával el- töltöttünk fél napot a nemzeti múzeumiban, ahol a világ egyik legteljesebb ásványgyűjteménye kápráztatja el a szó szoros értelmében a látogatót, nem jutott viszont időnk a városi múzeumra, ez is a következő útra maradt. Prága kétezer műemlékével megismerkedni -úgyis lehetetlen. A városházat is meg kellene nézni még egyszer, akkor arra is reményünk lehet, hogy az óra is működik, amikor ott jártunk, éppen elromlott. Másnap reggel már nem futotta az időből, hogy újabb kísérletet tegyünk, mármint mi öten, akik az előző délután „városrohanáson” vettünk részt. A Kehely nem okozott csalódást. A különteremben kitűnő vacsorát kaptunk, emléktárgyakat is lehetett vásárolni, a valódi és nagy sörözőrészben minden a helyén van, a hamisítatlan prágai söröző hangulatával együtt. Ebből is látszik, hogy nem kell minden kiskocsmát, kávéházat drága pénzen ötévenként át- meg visszaalakítani. Aki a Svejiket olvasta, tud „öfe'sége” arcképéről — aki nem, az sürgősen pótolja mulasztását — így hát kommentár nélkül el lehet mondani, hogy a kép megvan, üveg alatt látható, amit Viszont rendszeresen pucolnak, nem úgy mint a regényben. Szép és emlékezetes pillanatok mindig akadnák, így volt ezen az úton is. A Grand Hotel Európában éppen filmet forgattak, századvégi automobilok álltak a járdán, a kávéház üvegén át előkelő hölgyek és urak látszottak, a Vencel térrel egykorú hangulatot árasztva. A szállodánk az iparnegyedben volt, olyan, .amilyen. Elvégre nem lakni ment az ember, hanem látni. Egyik reggel az ablakon kinézve láthattuk, amint „villamos jajdu-1 ki a térre”, aztán „szétgurul a Végtelen Fény millióm karátja”, majd „indul a józan robot”. Aki mindezt nem tudja elképzelni, vagy még teljesebben szeretné felidézni, az olvassa el Tóth Árpád Körúti hajnal című versét. Ha filmet forgatnék egy nagyvárosi hajnalról, csakis a prágai Kék Csillag szálloda ablakából tenném. Különös varázst adott a városnak a karácsonyi készülődés. Arannyal befestett ágacskákat árultak az utcákon, az önkiszolgáló bolt szinte ismeretlen Prágáiban, a helybéliek türelmesen álltak soriba, az eladók többsége éppen olyan, mint itthon, csak többet dolgozik, mert mindenkit egyéniként kell kiszolgálnia. Lehetett banánt kapni, a cseresznyepálinka és a magyar boroik ta legolcsóbbak, minden kis élelmiszerboltban jókat lehet enni, sokféle és nem drága csemege között válogatva. Minden boltban van fánk, sütemények, franciás ételek, tej. kávé, kakaó, kirántott hús és hal, az üdítőitalok választéka viszont szegényes és éppúgy nem olcsók, mint itthon. Olcsón lehet viszont kifogni szép utazótáskákat és óriási madkókat. A legalább egyméteres jószágból hetet hetet hoztunk át a határon. Reméljük örültek neki karácsonykor, akik kapták. Legközelebb talán húsvét előtt kellene megnézni, milyen is az igazi prágai tavasz. Ihárosi Ibolya velőinek. Sz. Á. Fotó: Kapfinger A. Közelképek a Victor Jara együttesről
