Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-29 / 304. szám

1 6 NÉPÚJSÁG 1985. december 29. A Magyar Televízió sport- osztálya a hagyományoknak megfelelően ebben az évben is meghirdette, immár 25- ödször az „Év ifjúsági sporto­lója” címért folyó versenyét. A szövetségek javaslatai alap­ján az alábbi eredmény ala­kult ki: Lányok: 1. Orosz Andrea (úszó), 2. Lakatos Katalin (kajakozó), 3. Kovácsné Kiss Erika (tekéző) és Punk Edit —Piros Ágnes (evezősök). Fiúk: 1. Darnyi Tamás (úszó), 2. Érsek Zsolt (vívó) és Hegedűs Attila (sportlö­vő), 3.Horváth Attila (atlé­ta), Szabó József (úszó) és Takács János (birkózó). A díjakat január 26-án a Telesport műsorában az „Év sportolója” vándordíj áta­dásával egy műsorban oszt­ják ki. Labdarúgóösz *85 Kisiklás vagy válság? A területi bajnokságban még november közepén be­fejeződött az őszi idény. A Dráva-csoporthan szerep­lő Tolna megyei csapatok edzőihez, vezetőihez intézett kérdéseinkkel arra keressük a választ: miként véle­kednek a maguk mögött hagyott 15 fordulóról. Bony- hádon az őszi idény utolsó előtti fordulójában felmen­tették Tornyi Barnabás edzőt a munkavégzés alól, így a csapat értékelésekor saját meglátásainkra hagyat­kozunk. 11. Bonyhád 15 A tavalyi bajnokságban — főleg tavasszal — nyújtott teljesítményük alapján biza­kodó volt a hangulat Bony- hádon, de azt is tudtuk, hogy nehéz lesz az új bajnokság, mert a tavalyi keretből ti­zenkét játékos „fogyott el”. Köztük olyan kezdőjátéko­sok, mint Zircher, Kovács, Bálint, Papp és . Juhász, ugyanakkor csak hat játé­kos igazolt hozzájuk, így na­gyobb terheket kellett vállal­ni a törzstagoknak. Az el­nökség által meghatározott célkitűzés: a bajnokság vé­gén a nyolc között kell len­nie a BMSC-nek. Aki nyomon követi a Bony, hád szereplését, az az 1985- ös őszi bajnokság után tud­ja, hogy eredménysoruk megegyezik a tavalyi baj­nokság hasonló időszakával. Tizenhárom pont akkor is, és most is. Az egyedüli eltérés csupán az, hogy míg tavaly egygólos vereséget szenved­tek, addig az idén nagyobb gólarányú fiaskókkal hagy­ták el a pályát. Elmarad­tak a célkitűzéstől, hiszen egy ponttal kevesebbet gyűjtöt­tek, mint a jelenleg a nyol­cadik helyen álló csapat. 5 3 7 14-27 13 A miért árnyaltabb meg­válaszolásához feltétlenül szükséges szólnunk a labda­rúgó-szakosztály egészének háza táján uralkodó zűrza­varos állapotról. Az ügyve­zető elnök egyben ifiedző is volt, de október 1-től új szak­vezető került a helyére az ifjúsági csapathoz. Az ügy­vezető elnökhelyettes előké­szítő csoport szakmai veze­tőjeként dolgozott, de szezon közben átadta csapatát. Ép­pel, aki nem csak játékos volt az első csapatnál, hanem ser­dülőedző is, műtétje miatt nem tudta végigedzeni csa­patát — átadta őkét Bajkai­nak, aki ugyancsak a felnőtt, csapat tagja. A szákosztály- vezetésben október 25-én kö­vetkezett be változás — új szakosztályelnök és techni­kai vezető vette át az irá­nyítást. Ezek után két hét elteltével Tornyi Barnabást is felmentették vezető edzői tisztsége alól és a leváltott technikai vezető lett a meg­bízott edző. A szakosztálynál csak Mucska, a serdülőcsa­pat edzője és a felnőttek ka­pitánya, valamint Sere Tibor, az előkészítő csoport egyik edzője maradt végig a he­lyén az ősz folyamán. Egyéb okok is közreját­szottak a 13 pontos őszi sze­replésben. Meghatározó já­tékosok hiányoztak hosszú heteken keresztül. Különbö­ző okoknál fogva Éppel, Joó, Beke, Bulla, és Vendég nem állt rendelkezésre. Több esetben minden következ­mény nélkül távol maradha­tott bárki. A játékoskeret állandó vál­tozása szinte lehetetlenné tette a csapategység megva­lósítását. Tornyi edző ha akart, akkor sem tudott vol­na egy hellyel-közzel állan­dó kezdő 11-et hétről hétre pályára küldeni. Az edzés- és mérkőzéskihagyások so­kasága pedig egyúttal magya­rázza a vezetőség által emlí­tett erőnléti problémákat. Bár ezzel kapcsolatban fel­tétlenül érdekes és ellent­mondásos tény, hogy a BMSC az ősz folyamán négy gólt rúgott az első félidőben, míg ugyanennyiszer találtak a há­lóba a találkozók véghajrá­jában, a 80—90 perc között. Nem csak a játék, hanem az általános fegyelem is la­zult. A játékosokból hiány­zott a tavaly még jellemző többre, jobbra vágyás. He­lyette inkább — mint ahogy arra az elmúlt hónapokban többször utaltunk — kibúvó­kat kerestek a játékosok. Az utolsó fordulóban szerzett győzelemmel egérutat nyer­tek a kieső helyen tanyázók- kal szemben, de az új vezető edzőnek mindenképpen a rendcsinálás igényével kell majd munkához látnia, hogy szebb tavasz köszöntsön a bonyhádi szurkolókra. Malofejev kijelölte a szovjet VB-keretet A magyarokkal egy cso­portban lévő szovjet labda­rúgó válogatott keret meg­kezdi az előkészületeket a mexikói világbajnokságra. Eduard Malofejev szövetségi kapitány 22 tagú válogatott keretet jelölt ki, közöttük van Protaszov, a gólkirály, Gyemjanyenko, az év játé­kosa és a veterán Blohin is. A szovjet keret: kapusok: Rinat Daszajev (Szpartak Moszkva, 28 éves), Mihail Mihajlov (Dinamo Kijev, 26), védők: Gennagyij Morozov (Szpartak Moszkva, 23), Alekszandr Bumov (Szpartak Moszkva, 30), Alekszandr Csivadze (Dinamó Tbiliszi, 30), Anatolij Gyemjanyenko (Dinamo Kijev, 25), Szergej Baltacsa (Dinamó Kijev, 28), Vlagyimir Besszonov (Dina­mo Kijev, 28), Oleg Kuznye- cov (Dinamó Kijev, 22), Nyi- kolaj Larionov (Zenit Lenin- grád, 23), középpályások és csatárok: Szergej Gocmanov (Dinamo Minszk, 26), Szergej Alejnyikov (Dinamo Minszk, 24). Andrej Zigmentovics (Dinamo Minszk, 23), Alek­szandr Zavarov ( Dinamo Kijev, 24), Fjodor Cserenkov (Szpartak Moszkva, 26), Gen­nagyij Litovcsenko (Dnyepr Dnyepropetrovszk, 22), Vik­tor Faszul ko (Csemomorec Ogyessza, 24), Georgij Kond­ratyev (Dinamo Moszkva, 25), Szergej Rogyionov (Szpar­tak Moszkva, 23), Oleg Pro­taszov (Dnyepr Dnyepropet­rovszk, 21), Oleg Blohin (Di­namo Kijev, 33), Szergej Dmitrijev (Zenit Leningrád, 21). Eduard Malofejev, aki ko­rábban a Szpartak Moszk­vában és a Dinamo Minszk- ben játszott, 1966-ban részt vett az angliai világbajnok­ságon is. Segítőtársainak ko­rábbi ismert labdarúgókat választott. Az 52 éves Jev- genyij Rogov a Lokomotiv Moszkvában játszott és a nyolcvanas évek elején Al­géria válogatottját irányítot­ta. A válogatottnál dolgozik a 49 éves Vlagyimir Szalkov, ő a Sahtyor Donyeck kapitá­nya volt a hatvanas évek­ben. Hárman az Europa-válogatottban Bár már évekkel ezelőtt felmerült, hogy célszerű len­ne Európa—Ázsia válogatott asztalitenisz-mérkőzést meg­rendezni, a megvalósítás so­káig váratott magára. Az 1985-ös premier kútba esett, mert a hongkongi hatóságok több európai ország sporto­lóinak nem adták meg a be­utazási engedélyt, s az 1986 januárjában sorra kerülő ta­lálkozó is csak az elmúlt na­pokban lett végleges. A kiírás szerint az európai válogatottat a kontinens leg­utóbbi ranglistája alapján állították össze, míg az ázsia­it Kína, Japán, Hongkong, DéLKorea és a KNDK leg­jobbjai alkotják. A magyar asztalitenisz sportot három játékos képvi­seli: Klampár Tibor, Oláh Zsuzsa és Bátorfi Csilla. A pályán nem kell tolmács Ahol a közönség szórakozik a pénzéért így látja az újdonsült menedzser Még annak idején az NB II-es mezőny élbolyában hosszú éveken át gazdátla­nul, gyökértelenül lavírozva — miközben társadalmi munkában épülgetett a Dombóvári VMSE kosaras­munkacsarnoka — Erdősi Lajos, a mostani sikercsapat szakosztályvezetője, akkori edző aligha gondolhatta, hogy egy kis idő múlva szűk­nek bizonyul a terem. Az NB I kapujában min­dig megtorpantak, tavasszal aztán bajnokcsapatként fu­tott be szerelvényük a dombó­vári pályaudvarra. De az ün­neplés percei hamar alább­hagyták, hisz a lehetőségek reális felmérése után súlyos gondok, problémák tornyo­sultak házuk táján. Ügy tűnt, hogy csupán csak át- szállójegyet váltanak az első­osztály korszerűbb szerelvé­nyére. Azonban röpke néhány hét leforgása alatt ménföldkőnyi változások álltak be a sze­mélyi és tárgyi feltételrend­szerben. Az ügy hátterében Erdősi Lajos szakosztályve. zető volt, aki nemcsak meg­szerezte a lengyel válogatott kiválóságokat, hanem elő is készítette Leszek Chudeusz és Jacek Miedzik érkezését. — Rögtön elmondtam az egyesület és a város vezetői­nek, hogy az NB I-es szerep­lés nem lőhet pusztán elha­tározás (kérdése. Féltettem a fiúikat, a közönséget és min­denkit, aki belelovalta ma­gát az NiB I-be. Mielőtt a spor td i plomácia i .jártassá got lat'bavetettem, hosszasan el­beszélgettem a számításba jövő mecénásokkal, hogy nehogy légvárakat építsék, elképzeléseimnek meglegyen az anyagi fedezete — emlék, szik vissza a szakosztályve­zető. — Ezen előzmények isme­retében meglehetősen szab­vány titulus a szakosztályve­zető, az ön esetében. Az az érzésünk, hogy már nyáron menedzserként lépett elő. — Igen, a szó igazi értel­mében menedzselem a csa­patot. Erre véleményem sze­rint egy újoncnak nagy szüksége van. A vezetőedző teljes mellszélességgel a szakmai munkával foglalkoz­hasson, ne forgácsolódjon szét az ereje. — A menedzsernek min­dig ott a kísértés, hogy az illetékességi kört átlépje és direkt módon közbeavatkoz­zon. Erdősi Lajos hosszú éveken keresztül mégiscsak vezetőedző volt ennél a csa­patnál, és így óhatatlanul szakmai szemüvegen keresz­tül figyeli a játékot. — A lehető legtökélete­sebb az együttműködés köz­tem és .Gróf Attila vezetőed­ző között. Az esetleges ap­róbb tévedéseket is bekal­kulálva szabad kezet kapott. — Bennem már az első sikeres mérkőzések után fel­vetődött: most amikor lista­vezető csapat edzőjeként a sikerrel megvívott csaták után szinte fürödhetne a népszerűségben, ehelyett a háttérbe vonult... — Ez csak a látszat. A csapatot szerető szurkolók is tudják, hogy ott vagyok minden kilométerkőnél, eb­ben a funkcióban még töb­bet tudok tenni a csapatért. — Most többen is hangoz­tatják: ez az Erdősi egy Bri­an Glough-formátumú má­gus. De a lengyelek érkezé­sére úgy látatlanban sokan legyintettek is. — Való igaz, megoszlottak a vélemények. Voltak, akik azt hitték: amolyan jutalom- útra érkeznek ezek a fiúk, akik a jobb körülményekért cserébe visszavonulásukig még kosarazgatni akarnak néhány évet, így aligha len­dítenek a szekéren. Csak­hogy én tudtam, hogy a lengyefeknél ez nem így van. A szövetség igen szigorú mércével mérve a még pro­dukáló, csúcson lévő játéko­soknak ad külföldi munka- vállalási engedélyt. így ab­ban biztos voltam: nem okoznak csalódást. — Ellenkezőleg, a két len­gyelről szakberkekben is szuperlativuszokban beszél­nek. Különösen Miedzik je­lent megoldhatatlan felada. tot az ellenfeleknek. A jól­értesültek azt híresztelik, hogy már a Honvéd is meg­kereste. — Én erről nem tudok, de nem is érdékel. Üjfent meg­erősítem ama tényt, hogy kétévig ide szól a szerződé­sük. Valóban két kiváló sportoló és sportember fut ki hétről hétre a zsúfolásig megtelt tornacsarnokunkban, akik a szó igazi értelmében profik, mindent tudnak, amit e sportágról ilyen szin­ten tudni kell. Erre egy friss bizonyíték. Nemrégiben Ju­goszláviában töltöttünk né. hány napot, s egyik edzé­sünk után eképp szólalt meg az egyik vendéglátó szakem­ber : „Ahogy ez a két fiú a tempókat dobja, a hélyes kartartás miatt filmezni ké­ne”. Nos, ha ezt másutt mondják, akkor az ember egy kötelező udvariassági formulának tudja be, de a kosárlabda-nagyhatalom­ként számon tartott déli szomszédainknál, ahol ese­tenként a foci népszerűségé­vel is vetekszik a kosárlab­da ... — Okoz-e valamilyen gon­dot a csapat háza táján, hogy a két klasszisról be­szélnék útón-útfélen, a csa­Dombóvári kosár az Alba Regia Építők elleni mérkőzésen pat többi tagját meg elinté­zik egy kézlegyintéssel. — Ezt a kérdést általában azok fogalmazzák meg, akik a távolból szemlélik a csa­pat szereplését, akik nem élték át azokat a szívet-lel- ket melengető pillanatokat, amelyek hazai mérkőzésein­ket jellemezték. Nem kívá­nok kitérni a válasz elől, így kategóriikusan kijelentem: Miedzikék nélkül talán még mérkőzést sem nyertünk volna! De nagyfokú igaz­ságtalanság a centert és a bedobót nagyszerűen kiszólgáló tabbidkről Ács­ról, Jászberényiről, Lo­vászról, Gáílosiról említést sem tenni. Ha valaki reme­kül le tudja mérni, akkor az igazán én vagyok, hogy mennyire éltek és élnek nap mint nap a klasszisok jelen­léte teremtette önképzés le­hetőségével. Ugrásszerűen javult teljesítményük, az NB II-lhöz képest csiszolódott já­tékuk.-m Apropó! Lelhet valami­képpen definiálni a DVMSE játékát ? — Nem, mert ha így len­ne. akkor hamar megszület­hetne az ellenfelek válaszre­akciójaként felfogható defi­níció is. Egy dologra viszont mind a támadásiban, mind pedig a védekezésben na­gyon törekszünk, ez pedig a gyorsaság. E tekintetben pró­bálunk mindig az ellenfelék fölé nőni. Persze, sikerünk záloga: mennyire tudjuk ér. vényre juttatni két ászunk kivételes képességeit. — A lengyelek szakmai beilleszkedését a csapat gé­pezetébe aligha lehet vitat­ni. Am, mondjuk, Krakkó után hogyan ízlik az idegen, légiós duónak a magyar kis­város, Dombóvár? — A jelekből ítélve zök­kenőmentesen rá tudtak áll­ni erre az életvitelre. Nagyon elégedetten nyilatkoztaik életkörülményeikről. Vicce­lődnek, játékosak, jó kedvű­ek és viszonozzák a rokon- szenvet az őket ajnározók- nák. A játékostársakkal pe­dig igazi jó baráti a kapcso­lat. A legutóbb éppen Ta­mási Zoliék hívták meg őket egy esti tévézésre. Persze, a magyar beszéd még nem megy olyan könnyen, mint a triplák szórása a parketten. A pályán nem kell tolmács, de már a kötetlen parolázá- sokhoz sem! A fiúk Iákásá­nak falán magyar szavak dí­szelegnék, s amikor kényel­mesen elnyújtóznak az ágyon, ezeket tanulják és is­mételgetik. — Noha visszavan még a rájátszásig jó néhány fordu­ló, de a dombóvári diadal­menet mindemképpen aktua­litását adja zárókérdésünk- nek: Evés köbben jön meg az étvágy alapon óhajtják-e a feljebb kerülést, az „A” csoportba lépést? — Visszapasszolom a lab­dát, nem érzem aktuálisnak a kérdést. A bajnokság vé­gén lesz csak reális képünk önmagunkról a továbbiakra, nézve. Mindig a következő feladatra 'koncentrálunk. Gondolatinkkal legfeljebb odáig kalandozunk, hogy a PVSK-hoz hasonlóan ideha­za is legyőzzük a SÁ>ÉV-et, visszavágjunk az Oroszlány­nak a hazai f iaskóért. A töb­bit, már ami a kérdés meg­válaszolását illeti, javaslom, napoljuk el későbbre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents