Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

1985. december 28. Képújság 3 Újító a Bátafém-né/ Sorsfordító fel évtized Irta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Sorsfordító éveket zárunk — sorsfordító fél évtized­hez kezdünk. Ma, amikor két tervidőszak fordulóján a mérlegkészítés a feladat, okkal juthat eszünkbe ilyen summázat. Hiszen a VI. ötéves tervben kritikus idő­szakokat átvészelve jelentős eredményeket értünk el, azonban — várakozásainkkal ellentétben — terheink észrevehetően nem csökkentek, horizontunkon újabb erőfeszítések igénye tűnik fel. Sorra véve a fontos, meghatározó tényezőket: meg­őriztük társadalmunk szociális vívmányait, s meg­óvtuk a magyar belpolitika stabilitását. Magyarország­nak, szocialista vívmányainknak azt a legnagyobb po­litikai értékét, amely a nemzeti egységben fejeződik ki, és immár harminc évre tekint vissza. Gazdaság- politikai, de nyugodtan állíthatjuk, politikai jelentősé­ge is van annak, hogy külső egyensúlyi helyzetünk ja­vult, hogy gyarapítani tudtuk pénzügyi tartalékainkat és fokoztuk gazdaságunk biztonságát. Nem szenvedett el a társadalom jelentős gazdasági megrázkódtatást, s az 1978—85 közötti évek nemegyszer kritikus pontja­in túljutva, megteremtettük a továbbfejlődés reális alapjait. Molnár József tizenegy éve a ibátaszéki Bátaífém dolgozója. Karbantartó vil­lanyszerelő. Régi újító, — Igazi ezermester. Szabad idejében is szívesen szereli a rádiókat, televízió, kát és egyéb elektromos be­rendezéseket. Ezek mellett Viszont mindig is foglalkoz­tatja valami új probléma megoldása is. A bátaszéki művelődési ház villamos ter­vét és színpadvilágítását nemrég fejezte be. A Báta- íém galvanizáló elektromos készülékét is az ő tervei alapján állították üzembe. Most pedig az új üzemcsar­nok villamos tépvén dolgozik. — Évente legalább két újí­tást adok be — mondja sze­rényen. — Elutasítás? Hát, eddig még nem volt, pedig már huszonöt újításom van. — Mi készteti erre? — Ez valahogy belső kény­szer nálam. Felvetődik egy probléma, és azt nem lehet nem megoldani. Általában otthon kísérletezek, aztán az elkészült első darabot ki­próbálom, és csak ezután vi. szem be az üzembe. — Melyik újításáról be­szélne szívesen? — Nem is tudom, minde­gyik egyformán kedves ne­kem. De talán megemlíte­ném az esztergagépek tok- mánykulcs reteszelőjét, ame­lyet a balesetek megelőzése miatt készítettem el. — A gyárban nagyon sok műanyag csövet hegesztenek. Ügy tudom, ezzel kapcsolat­ban is kitalált valamit. — Igen, meózó gépet ké­szítettem, amivel a hegesztés minőségét elektromos nagy- feszültségű indikátorral el­lenőrizhetjük. Az egyik leg­precízebb mérőgépem az aláí­rni nlu mrét e g e i o x Ld ál ód á s á t mikrométerben is méri. Szükség van erre, mert a Befejeződött a próbaterme­lés, a műszaki átadás és meg­kezdte az üzemszerű mun­kát a dunakeszi betoncserép­gyár, amelynek létrehozása, a gépek szállítására és fel­szerelésére a 43-as Számú Ál­lami Építőipart Vállalat a NIKEX közreműködésével egy évvel ezelőtt kötött szer­ződést az olasz VORTEX- HYDRA céggel. A kivitelező vállalat dunakeszi házgyárá­nak egyik üzemcsarnokában kapott helyett a betoncserép­gyár, amelyet az olasz cég a vállalt határidőre, tehát a tervezéssel, szállítással, sze­reléssel együtt egy év alatt rendezett be korszerű auto­mata gépsorokkal. Az új üzemben az olasz gyártási eljárás alapján úgynevezett római típusú betoncserepe­ket és széles választékban ki­egészítő idomokat — kúpcse­repeket, szellőzőcserepet, hófogó idomot, tetőszélcsére- pet stb. — állítanak elő több­féle színben. A római-tető- cserépnek nem csupán a fe­lülete, hanem egész anyaga színes, s kezdetben a hazai szokásoknak megfelelően pirosat gyártanak, később pedig barna és fekete színű­ekkel bővítik a választékot. A tervek szerint az új gyár a jövő évben mintegy 15 millió betoncserepet és ki­Molnár József húsipari védőköpenyek el- oxidálás nélkül mindenhol „nyomot” hagynak, ezért mesterségesen oxidálják azo­kat. — Melyik a legjelentősebb újításla? — A zártkarikás hegesztő­berendezés. — Mit tud ez a gép? — A húsipari szakmunká­sok részére készített lánc- kesztyűket és kötényéket si­ma acélkarikából fogóval kapcsoltuk össze a szabás után. Ez nem volt a legtöké­letesebb megoldás, mert munka közben könnyen szét­nyílhattak a láncszemek. A zártkarikás hegesztővel — ami tulajdonképpen egy el- lenállásos berendezés — megoldottuk ezt a .problémát, így termékeink a tőkés pia­con is versenyképesek, meg­felelnek a nyugatnémet GS szabványrendszernek, és az USÁ-tól kezdve az egész tő­kés piacnak eladhatjuk ter­mékeinket. Eddig már hat­van /gépet készítettem. Szekér egészítő idomot állít elő, s fokozatosan érj el teljes ka­pacitását, az évi 20 millió darabos termelést. Január­tól kezdik meg a termékeik szállítását, a forgalmazás pe­dig a TÜZÉP, az ÉPTEK és az áfész építöanyagtelepein történik, de a gyár a hozzá­forduló vásárlókat közvetle­nül is kiszolgálja. A római- cserép mintegy másfélszer akkora, mint a szokásos ha­zai tetőcserép, súlya is vi­szonylag nagyobb, ám nem szívja magába a vizet, mint a hagyományos termék. Ezért a tető elkészítéséhez — bár másféle méretbeosztás­ban — nincs szükség több faanyagra, lécre vagy szaru­fára. A római-tetőcserép ára •is magasabb a szokványos égetett cserépénél, de ez a többletköltség lényegében megtérül azzal, hogy a tető­rendszer kiegészítő-elemeivel meg lehet takarítani a tető- szél-deszkázás és bádogozás költségeit. Kedvező az is, hogy a pontos illeszkedés kö­vetkeztében a betoncserép garantáltan használható be­ázástól és hóbefúvástól men­tes tetőtér-beépítésre, s me­redek, alpesi tető kialakítá­sára. A termék teherbírásá­ért és fagyállóságáért 30 éves garanciát vállal a gyár­tó. Növekedési ütem és egyensúly Ez még akkor is nyilván­való, ha tudjuk: nem értünk el érdemi haladást a termék- váltásban; az ipar termék­megújítási folyamata több okból — például a műszaki fejlesztés szükségszerű visz- szafogása miatt — késett. Nem valósult meg a terme­lésben előirányzott hatékony­ságjavulás. Az anyagi ágak­ban az élő. és holtmunka hatékonysági mutatói az öt évre számított 12 százalék helyett csak 6 százalékkal növekedtek. Tényszerűek te­hát azok a megállapítások, amelyek mind a XIII. párt- kongresszuson, mind pedig utóbb, a jelentős politikai fórumokon, így a VII. ötéves tervjavaslatot tárgyaló köz­ponti bizottsági ülésen, illet­ve az Országgyűlés üléssza­kán megfogalmazódtak: a magyar gazdaság eljutott fej­lődésének ahhoz a szakaszá­hoz, amikor növekedését a hagyományos források egyre kevésbé táplálják, az új nö­vekedési források pedig még nem kellően erősítik. A várt­nál lényegesen rosszabb kül­gazdasági, külpolitikai hatá­sok között élt az ország, csak kát adatot említve; ha 1985-ben az 1981-es áron ér­tékesítettük volna élelmi­szertermékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne most több; külkereske­delmi árveszteségünk a cse­rearány-romlás felgyorsulá­sa miatt megduplázódott. Pártunk XIII. kongresszu­sa tisztázta a társadalmi, politikai-gazdasági teendők összefüggésrendszerét és mozgósító erejű célokat adott népünknek. Kiderült, a ter­melés visszafogása, az újabb fékezés már nem vezethet eredményre, olyan koncepció szolgálja érdekeinket, amely az egyensúly megszilárdítá­sa, az adósságállomány to­vábbi csökkentése, a gazda­sági fejlődés élénkítése, az életszínvonal fokozatos javí. tása irányába hat. Ez lett a VII. ötéves terv programja. Az előzetes vitákban felelős politikai elemzéseken igazo­lódott az, hogy ez a cél reá­lis és mértéktartó. Ez olyan gazdasági stratégiát ad a társadalomnak, amely Ma­gyarország mai és jövőbeni adottságait figyelembe véve helyesen kapcsolja össze a növekedési ütem és az egyen­súly követelményeit, bizton­ságos fejlődési sebességet nyújt, egyszersmind eleget tesz annak az igénynek is, hogy szocialista társadal­munk építése hű maradhat a bevált prioritásokhoz, szoci­alista értékeinket megőriz­hetjük és erősíthetjük. Ma­gában foglalja ez azt is, hogy mód nyílhat a műszaki-tech­nikai haladás felgyorsítására és az indokolt szociális célok 'megvalósítására. Á VII. ötéves terv a nem­zeti jövedelem öt év alatti 15—17 százalékos, az ipari termelés 14—16 százalékos, a mezőgazdasági termelés 7—10 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem körülbelül 9— 11 százalékos és a reálbér mintegy 5 százalékos emelé­sével számol. A terv tehát nem ír elő „nagy ugrást”, túl gyors nekibuzdulást, hanem józan, teljesíthető pályát szab. Fontos szerephez jut ebben a fokozatosság, ameiy például mind a gazdaságirá­nyítási célok megvalósításá­ban, mind pedig a szociális elképzelések végrehajtásá­ban döntő: csak a gazdaság teljesítményének javulásá­val bontakozhatnak ki a terve­zett és remélt folyamatok. Biztosítékok és garanciák Tisztában vagyunk azzal, hogy e fokozatosságot is csak úgy tudjuk biztosítani, ha összpontosítjuk erőfeszíté­seinket már 1986-tól kezdve. Hiszen a terv önmagában nem jelent és nem is jelent­het „biztosítékot” a megva­lósulásra, még ha a közép­távú tervben elvárható konk­rétsággal meg is határozza a célok mellett az azokat alá­támasztó eszközöket, cselek­vési irányokat (ideértve a gazdaságirányítás folyamatos továbbfejlesztését, a külön jóváhagyásra kerülő progra­mokat; továbbá feltételezve, hogy az éves népgazdasági tervek és a folyamatos gaz­daságirányítás a tervcélok realizálását szolgálják). A tervben megjelölt fejlő­dési pálya csak a feltételek megteremtése és azoknak az eddigieknél jobb kihasználá­sa, az állami gazdaságirányí­tás, a gazdálkodó szerveze­tek és a tanácsok céltudatos, az ötéves terv irányvonalá­val összhangban álló, annak érvényre juttatására irányu­ló aktív tevékenysége ese­tén járható végig eredmé­nyesen. Az előrehaladás, a kitűzött célok megvalósításá­nak folyamata csak fokoza­tos lehet, hirtelen pozitív változások elérése reálisan nem várható el, ezért nem tűzhető ki célul. A társada­lom számára kedvező megol­dások mindenkor csak a gaz­daság fejlődésében elért tényleges eredmények alap­ján jöhetnek létre. A VII. ötéves terv gazda­ságpolitikai céljainak valóra váltását elsősorban a gazda­ságirányítási rendszereknek a VII. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényben le­fektetett elvek szerinti fej­lesztésével és összehangolt működtetésével kell alátá­masztani. A gazdaságirányí­tásnak — eszközei célirányos alkalmazásával — gondos­kodnia kell a központi fel­adatok maradéktalan végre­hajtásáról, továbbá arról, hogy a gazdálkodó szerveze­tek, a tanácsok és intézmé­nyek önálló terveik alapján folyó tevékenysége összhang­ban legyen az ötéves terv céljaival. E célokat a gazdasági mechanizmus szolgálja jól, ha a tervszerű központi irá­nyítás és a szabályozott piac aktív szerepét szervesen ösz­szekapcsolja és gazdasági szabályozó eszközök alkalma­zásával hatékonyabbá teszi a népgazdaság tervszerű köz­ponti irányítását, tovább nö­veli a vállalatok gazdasági önállóságát, kezdeményezé­sét és felelősségét, jobban segíti az érdekek összehan­golását, az állami gazdaság, irányítás és a vállalati gaz­gazdálkodás közötti jobb munkamegosztás révén is ak­tívabb szerephez juttatja az áru- és pénzviszonyokat, köz­vetlenebb kapcsolatot teremt a belső és külső piacok kö­zött, szélesíti a szocialista demokráciát, biztosítva a la­kosság öntevékenységét, a dolgozók vállalatvezetésben való intézményes részvételét, az érdekképviseletek szélese­dését. Hangsúlyváltás és aktivitás A jövő évi esztendő, mint annyiszor, most is kulcsfon­tosságú lesz abban, hogy az előrelépés programját végül is sikerül-e megvalósítani. Sajnos, mint ismeretes, 1985 ehhez nem adott jó feltéte­leket; az előirányzotthoz ké. pest jóval kisebb a nemze­ti jövedelem emelkedése, az állami költségvetés egyensú­lyi helyzete romlott, s bár rubelelszámolású áruforgal­munk aktív lett, a konver­tibilis forgalom nem alakult számunkra kedvezően, adós­ságállományunk nem csök­kent tovább. Mindez bizo­nyos kényszerű cselekvési programot is megfogalmaz, hiszen eredetileg azzal szá­moltunk, hogy az 1984-ben tapasztalt fejlődés tovább folytatódik, és az aktívum 600—700 millió dollárral nő majd. Jövőre feltétlenül meg kell szilárdítanunk az egyen­súlyjavítás folyamatát, fel kell számolnunk az 1985-ös megtorpanás következménye­it ahhoz, hogy a VII. ötéves terv céljai megvalósulhassa­nak. Ennek érdekében az ipari és a mezőgazdasági ter­melés növekedésével számol a terv. Ez a reális lehetősé­gek keretein belül van, hi­szen gazdaságunk 1981-ben, 1982-ben és 1984-ben való­jában nehezebb körülmények között teljesítette ehhez kap­csolódó feladatát. A gazda­sági munka fő feladata tehát folytatni a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtá­sát, beleilleszkedve a VI. öt. éves terv irányvonalába. Jö­vőre a konvertibilis árufor­galomban ismét fontos a je­lentősebb aktívum elérése, miközben rubelelszámolás- ban is — a fizetési megálla­podásokkal összhangban — folytatjuk adósságaink mér­séklését. Természetesen a külső egyensúly javítása nem tör­ténhet a belső felhasználás szűkítésére, azaz rovására. Gazdaságpolitikánkban és gazdaságirányítási gyakorla­tunkban hangsúlyváltás lesz, szigorúan szabályozzuk ugyan a vásárlóerőt, ugyanakkor olyan gazdaságpolitikai ma­gatartást érvényesítünk, amely főként a feldolgozó- ipart, a kivitelt bővítheti, meggyorsíthatja a fajlagos energia- és anyagráfordítá­sok mérséklését. Egyszóval, erősíti a vállalati aktivitást, a gazdálkodás minőségi jel­lemzőinek érvényre jutását, a strukturális változásokat — a hatékonyság javulását. A nemzeti jövedelem előirány­zott növekedése és felhasz­nálási céljai — elsősorban a termelési folyamatok, a for­rásképződés javításával ér­hető el, ez áll a gazdaságirá­nyítás középpontjában. A tervezett növekedési ütemhez a KGST-tagországokkal foly­tatott külkereskedelem a ko­rábbiaknál kedvezőbb felté­teleket teremt. A konvertibi­lis export feltételei változat­lanul szigorúak, most már el­engedhetetlen a piaci és ár­munka, a termelők és külke­reskedők együttműködésének javítása. Ezt fogják szolgál­ni a szabályozórendszerben végrehajtott változások és az a rendszer például, amely az ipari exporttermelést ösztön­zi. A munkaidőalap kiaknázásáért Gazdasági hatékonyságunk növélésének több kiemelt feladatára központi progra­mok és intézkedések szolgál­nak, ugyanakkor elengedhe­tetlen a vállalati hatékony­ság javulása; kibontakoztat­juk a gazdaságosságot szigo­rúbban mérő, a gazdaságos termelést előmozdító folya­matokat. Nem tartható to­vább az a gyakorlat, hogy a gazdaság erőforrásai a gyengén termelő, elmaradó vállalatok életben tartását szolgálják. Az eszközrend­szert fel kell használni arra, hogy a gazdaságtalanul ter­melőket szerkezetátalakítás­sal, átszervezéssel gazdasá­gossá tegyük, vagy ha más mód nincs, tevékenységüket felszámoljuk. Érdemes meg­említeni: a jövő esztendőben jobban érvényesülni fognak a szelektív fejlesztési célok, az élelmiszergazdaság, a fel­dolgozóipar egyes területein, így a gép- és vegyiparban nagyabb fejlődési lehetőség­hez jutnak a vállalatok, a népgazdasági exportcélokkal összhangban. Az adottságokhoz mérjük a társadalom jövedelemel­osztási céljait. Amennyiben sikerül a várt teljesítményt elérni, életszínvonalunkat megőrizhetjük, néhány ele­mét pedig szerény mérték­ben javíthatjuk. Megtartjuk a reálbérek átlagos színvo­nalát, bővülő körben meg­őrizzük a nyugdíjak vásárló- értékét (itt az alacsony nyugdíjak emelésére is sor kerül), javulnak a kisgyer­mekes családok életfeltételei, mérsékeljük a fogyasztói ár­színvonal növekedési ütemét, a közteherviselés méltányos elvéinek megfelelően válto­zások következnek be az adóztatásban. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1— 1,5 százalékkal, fogyasztása mintegy 1 százalékkal emel­kedhet. A fogyasztói árszín­vonal 5 százalékkal nő, mint­egy 2 százalékponttal ki­sebb mértékben, mint 1985- ben. Ezzel összefüggésben a lakosság összes pénzjövedel­me 6 százalékkal, a bruttó átlagkereset 5—5,5 százalék­kal, a pénzbeli társadalmi jö­vedelmek, juttatások összege 6,5—7 százalékkal gyarapo­dik. Az idei esztendőiben felfi­gyelhetünk egy nagyon fon­tos jelenségre: erősödött a párbeszédre való készség a társadalomiban, nyíltabb, de­mokratikusabb viták után hoztuk meg döntéseinket. Vé­gezetül ezek egyik tanulságát említeném: a társadalom si­kerrel csak akkor juthat túl e sorsfordító évek kihívásán, ha az egységes gazdaságpoli­tikai, gazdaságirányítási és intézményi, fejlesztési elkép­zelések és magatartás mel­lett nagyobb figyelmet szab önmaga, a mindennapi munka számára. Az utóbbi években ugyanis romlott a munkafegyelem, a munka- időalap egyötöde, egyhatoda elvész. Ezt nem hagyhatjuk igy tovább, saját érdekünk, hogy kiaknázzuk mind a soha vissza nem térülő időt, mind pedig minden eszkö­zünket, forrásunkat. Ebben, meggyőződésem szerint, a társadalom túlnyomó több­sége egyetért, s ennek meg­valósítására kész. Zártkarikás hegesztőgéppel dolgozzák az anyagot Felépült a dunakeszi betoncserépgyár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents