Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. december 24. tRÉPÜJSÁG 3 Negyvenötösök „Élelmet vittünk az éhező Budapestnek” özvegy Halász Józsefné Bonyhádon él, a Bem utcai kertes családi házban, együtt a fiáékkal. ’Hosszú, mozgal­mas életútjárúl beszélgetünk és nem könnyű „összeszed­ni, hányféle pártmegbízatá- sa volt az elmúlt több, mint négy évtized alatt. — A legemlékezetesebb az első volt. Közvetlen azután, hogy Szeghalomról megér, keztem — vonat tetején há­rom napig utazva — férjem­hez Bonyfhádra, és beléptem a Magyar Kommunista Párt­ba, ahol ia férjem volt a pártszervezet titkára. Márci­us 3-án érkeztem, és 5-én már tagja voltam a pártnak. Mondták az elvtársiak, hogy a lerombolt és fölszaba­dult főváros lakossága éhe­zik, segíteni kellene rajtuk. Megszerveztük a gyűjtést, napok alatt összegyűlt egy teherautóra való. Megpakol­tuk a krumplival, zsírral, liszttel a zománcgyár autó­ját és harmadma gammal — Noteisz Nándornéval és Füs. tös Györgynével — elkísér­tük, majd kiosztottuk, szét­mértük. Elfáradtunk, és meg­éheztünk — magunknak nem maradt az élelemből —, de mégis jóleső érzés ma visz- szagondolní, ’hogy élelmet vittünk az éhező Budapest­nek. Nem volt véletlen, hogy vállalkozott erre az útra, mint ahogy az sem, hogy tag­ja lett a pártnak. A kende­res! kovácsmester lánya nőd- szabótanonc volt a főváros­ban, ahol megismerkedett Halász József cipőgyári mun. kással. — Józsitól először könyve­ket kaptam. Ekkor olvastam Gorkijtól Az anyát. Eljártunk a bőrös-szakszervezetbe, és a vasasokhoz a Magdolna ut­cába, kirándulni Gödre. Elő­adásokat hallgattunk, poli. tizáltunk, énekeltünk. Ott tanultam meg a nemzetközi brigád indulóját, a „Madrid határán”-!. Ekkor már férje cipőgyári murtkás. Pár év múlva lát­ható, hogy jön a háború. Ak­kor pedig aligha kerülheti el a főváros a bomfoatámadá­Eredményes évet zár a Magyar Kereskedelmi Ka­mara Formatervezési Köz­pontja, a Design Center. A Gerlóczy utcai bemutatóte­remben öt önálló kiállításon, továbbá 2 országos rendezvé­nyen — az Ipari Textilmű­vészeti Biennálén és a Szi­likátipari Triennálén — mu­tatta be a formatervezés leg­újabb hazai és külföldi ered­ményeit. Nagy sikerrel szere­pelt Moszkvában a szocialis­ta országok közös formater­vezési kiállításán, valamint Washingtonban az Ipari For­matervezési Társaságok nem­zetközi tanácsának kohgresz- szusához kapcsolódó bemu­tatón. Emellett szakmai viták szervezésével, tájékoztató anyagok szerkesztésével és pályázatokkal segítette az iparvállalatok gyártmányfej­lesztési munkáját. lA tervezők közvetítésével is foglalkozó intézménynek az idén 40 olyan iparválla­lat, illetve szövetkezet adott megbízást, amely eddig nem tartozott ügyfelei közé. Szá­mos kisvállalkozás kérte, hogy ajánljanak szakembert gyártmányaik megfelelő for. májának kialakításához. Eb­ben az évben elsősorban mű­szeripari termékek, világítás- technikai berendezések és játékok tervezését bízták a szakemberekre. A Design Center már 1300 gép-, bútor-, textil-, üveg- és porcelánipari tervező, vala­mint belsőépítész és alkal­mazott grafikus adatait tart­sokat. Megjelenik egy újság, hirdetés. A füzesgyarmati mechanikai cipőgyárba „snittfrézert” — talpszélma­rót — keresnek. Odaköltöz­nek, a közeli Szeghalomban sikerül albérleti szobát kap­ni. A háború kitörése után Halász Józsefet behívták munkaszolgálatra, — katoná­nak nem volt megbízható — az asszony varrással tartja fenn magát. Közeleg a front, nő a zűrzavar, a férj megszö­kik a munkaszolgálatból, mégpedig haza, Bonyíhádna. A Pétermann és Glaser Ci­pőgyárban tárt karokkal fo­gadják, hisz ann’ak idején ott inaskodott a ciikód fiatalem­ber. Aliig egy hónappal Bony- hád felszabadulása után, a szovjet városparancsnok ál. tál aláírt igazolvány birtoká­ban — fáradtan, éhesen be­toppan Szeghalomra a férj. Megegyeznek, hogy az asz- szony, amint lehet, utána megy Bonyhádra. Az márci­us elején vállalkozott a hosz. szú és Viszontagságosnak ígérkező útra. És ahogy meg­érkezik, nyomban beleveti magát a mozgalmi munkába. — Nőfelelősnek választot­tak meg a pártvezetőségbe. Rövidesen sikerült megalakí­tani az MNDSZ-t, engem vá. lasztottalk titkárnak. ja nyilván. A formatervezési központ ajánlott tervezőt pél­dául a székesfehérvári Álba Regia Állami Építőipari Vál­lalatnak az Alba Sadi ál- mennyezeti rendszer kialakí­tásához. A Metrober ugyan­csak a Design Centert kérte fel, hogy formatervezőt ta­láljon az általa gyártandó metrószerelvény tervezésé­re. A már közismertté vált Snack és Propa márkájú élel­miszerek csomagolását is az intézet közreműködésével ké­szítették. A Design Center megálla­podást kötött a Téka Lakbe­rendezési Társulással: ipar­művészek gyűjtötték ’kataló­gusba a praktikus és szép, egységes stílust alkotó hasz­nálati tárgyakat. A követke. ző esztendőben a budapesti és a bajai Téka, valamint a debreceni és a kecskeméti Portéka elnevezésű üzletek­ben csak azokat a bútorokat és lakástextíliákat árulják, amelyek a katalógusban sze­repelnek. Jövőre a Design Center számos figyelemre méltó ki­állítást rendez. Budapesti be­mutatótermükben Jugoszlá­via és az NDK formaterve­zett ipari termékeiből adnak válogatást. Az Iparművészeti Múzeummal közös kiállításon adnak körképet az olasz for­matervezés elmúlt két évti­zedéről. A hagyományokhoz híven ismét a közönség elé tárják az ipari, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter formatervezési ní­vódíjával kitüntetett termé­keket. Az első pártmegbízatást sikeresen teljesítette. Utána jött a többi. Szabó-varró tan­folyam, előadások a nőszer­vezetben. A kiesd nőmozgai. mi szervezet kezdeményezd a szülőotthon létrehozását, több hónapos munka után si­kerül is. Ekkor már csak meg kell győzni az asszonyo­kat, őslakosokat és székely telepeseket, hogy vegyék is igénybe... Ez is sikerül. Járja a községet és a kör­nyező falvakat. A választá­sokon falufelelős. — Késő este indultam haza gyalog Győréből, arra számítottam, hogy valaki csak felvesz. De hát az idő tájt nem volt ainy- nyi autó, mint most. Mégis mentünk... A negyven év alatt volt pár tvezet őségi tag, községi és megyei tanácstag, megyei pártbizottsági tag, tíz éviig függetlenített párttitkár a Ruházati KTSZ-ben, hat évig a nőtanács járási titkára. 1969-ben ment nyugdíjba. Mindenütt példásan állta meg a helyét. Ezt bizonyít­ják kitüntetései, köztük a Munka Érdemérem, a Fel­szabadulási Jubileumi Em­lékérem és Munka Érdem­rend bronz fokozata. Most is részt vesz a város közéletében. Ott vólt küldött­ként a februári városi párt- értekezleten, gyakran hallat­ja szavát alapszervezetének taggyűlésén. — Igen boldog voltam, amikor Józsi fiamtól — egé­szen véletlenül — 'megtud­tam, hogy tagja lett a párt­nak. Férjemmel annak idején megegyeztünk, hogy nem sürgetjük a gyereket. Majd ha magától rájön, hogy a pártban a helye, akkor dönt­sön. Nos, egyszer mondja, hogy „anyuka, taggyűlésre megyek”. Kiderült, hogy a tagsági könyvet akkor kapja meg. Azóta már a menyem is párttag lett. Fiam egyéb­ként cipőfelsőrész-készítő szakmát tanulta, hosszú ideiig dolgozott szakmunkásként a cipőgyárban, ma a munkás­őrség városi parancsnokhe- lyettese. Fejlődő gyümölcs­ös zöldségkonzerv­export A terveknek megfelelően alakult a Hungarofruct Kül­kereskedelmi Vállalat forgal­ma. Az év végéig várhatóan 970 ezer tonna friss, vala­mint konzervzöldséget és -gyümölcsöt exportálnak. A vállalat rugalmas piaci mun­kával igyekezett felkutatni a vevőket azokra a termé­kekre, amelyekből a vártnál több termett. Egyes cikkek­ből viszont — a szűkebb ter­melői kínálat miatt — nem tudták kielégíteni a szük­ségleteket. A napokban indítják útnak az idei utolsó almaszállítmá­nyokat a legnagyobb vásár­lónak, a Szovjetuniónak. A gyümölcsből, amelyből a vártnál kevesebb termett, 270 ezer tonnát külföldön értékesítettek. A hagyomá­nyos európai vásárlókon kí­vül Brazíliába is szállítottak almát. Az idén a tavalyinál több vöröshagymát kínált fel a mezőgazdaság. A kiváló mi­nőségű áruból rekordmeny- nyiséget, 40 ezer tonnát küldtek a szocialista és a lö­kés piacra. Az utóbbi évek slágercikkéből, a kínai kelből is jelentős mennyiség talált vevőre határainkon kívül. A magas tápértékű salátafélét a finnek és a svédek kedve­lik a legjobban, de vásárol­tak belőle az NSZK-beli és az osztrák cégek is. A hazai zöldségek közül nagy keletje volt még az üvegházi fejes káposztának és a zöldpapri­kának. Az év végi számvetésbe és a karácsonyi töprengések kö­zé is odaillik a Hazafias Népfront VIII. kongresszusá­nak felidézése. A dokumen­tumokat elfogadták, részben már meg is jelentek, bárki tanulmányozhatja azokat. A szerencsések pedig, akik je­len lehettek a két és fél napos tanácskozáson, elgon­dolkozhatnak az ülésterem­ben elhangzott felszólaláso­kon. A hozzászólók többsége igen szilárd véleménnyel, személyes meggyőződésével állt a kongresszus és az or­szág nyilvánossága elé. Több aforiszti'kus tömörségű meg­állapítás is érdemes arra, hogy mint egy nagy csillag- szóró kis szikráját felidéz­zük a karácsony fényében is. Általános mondanivaló volt a társadalmi konszenzus, ami nem szép szó ugyan, de igaz. A közmegegyezés az, ami ma az ország társadal­mi, politikai életére jellem­ző. Hogy mélyek ennék a közmegegyezésnek a tartalmi kérdései, az is kirajzolódott a vitában. Vitában? Bizony abban, hiszen, ha nem len­nének viták, nézőpontbéli különbségek, más-más hang­súlyok a megfogalmazásban, akkor a közmegegyezésnek sem lenne akkora értéke, mint amekkora van. Máris meg kell említeni, hogy sok szó esett a társadalom álta­lános vitakultúrájáról, és azt igen sok jogos kritika érte. A kongresszus ebben is pél­dát mutatott, mert senki senkit nem akart legyőzni, legfeljebb meggyőzni, még­pedig a másik nézeteinek tisztelete mellett. A toleran­cia jegyében keresték a hozzászólók a közös cselek­vés útját. Sokan mondták, hogy is­mét reformkorban élünk, így hát stílusos a megfogalmazá­sa az alapkérdésnek, amiben létrejöhet — nem egyszer és mindenkorra, hanem folya­matosan és vitákban — a társadalmi közmegegyezés: ez pedig a haza és haladás ügye. Nem haza általában és nem akármilyen haladás, hanem a szocialista Magyar- ország az, aminek építése a közmegegyezés tárgya. Ebben nem volt vita, a tennivalók rangsorában már természet­szerűen nem mindenki gon­dolkodik egyformán. A kiin­duló témakört tekintve sok szó esett hazafiságról, ha­zaszeretetről, egy költő fo­galmazta meg legszebben, amikor azt mondta: haza- szeretet az, ami jogot véd, a nacionalizmus pedig jogot sért, tudniillik más népek jogait. A következő kérdéskör, amiről a vita szólt többféle oldalról, az a család. A csa­lád, ami egy nemzet „táma­sza és talpköve”. Sok javas­lat is elhangzott e témakör­ben, és ha olyan nagy össze­fogás mutatkozik meg a csa­ládvédelemben, mint ameny- nyi szavakban elhangzott, akkor az eredmény nem maradhat el. Ide illik egyik hozzászóló megfogalmazása, miszerint végét kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy hirdetjük azt, amit tennünk kellene. Hogy mi az első és legfon­tosabb tett, ami a haza ha­ladását szolgálhatja, az is vi­ta nélkül fogalmazódott meg. Ez nem lehet más, mint a munka. A társadalom min­den rétegéből megfogalmaz­ták, hogy javítani kell a munka megbecsülését, köz­tük a közösségért végzett társadalmi munkáét is. Ar­ról is beszéltek, hogy a nagy­üzemi munkának meg kell kapnia a fontossága szerint megillető helyét. Nem tesz az jót a fejlődésnek, hogy leg­tehetségesebb munkások hagyják ott a nagyüzemeket, a jobb kereset lehetőségét másutt keresve. Ügy fogal­mazott a hozzászóló — nem tagadva semmiféle kisvállal­kozás fontosságát —, hogy a lángossütő lehet a szocialis­ta gazdaság része, szerencsés esetben dísze is, de semmi­képp ne legyen a jelképe. A fejlődés nélkülözhetet­len eleme a szocialista de­mokrácia, erről is sokan be­széltek, megint csak nem el­lene, hanem fejlesztésének lehetőségeit keresve. Igény­ként fogalmazódott meg a képviseleti és a közvetlen demokrácia összekapcsolása. Javasolták, hogy az ország- gyűlés döntse el, milyen tör­vénytervezetet bocsát társa­dalmi vitára. A közvetlen demokrácia eszköze lehet a helyi népszavazás is, hiszen tulajdonképpen a település- fejlesztési hozzájárulás felet­ti döntés sem volt más, ha nem is hívták annak. Kisebb körben, helyi szavazások szí­nesíthetik a szocialista de­mokrácia palettáját. Az állampolgár közérzetét sok esetben rontja és akadá­lya a szocialista demokráciá­nak is, hogy beszéd- és vi­selkedéskultúránk olyan, amilyen. Ennek javításáról is sok szó esett a kongresz- szuson. A népfront hamaro­san kiadványt jelentet meg, amelyben a hivatalos levele­zés új formuláit próbálják meg kidolgozni. A résztvevők már kaptak is egy szép ki­adványt A szó becsülete cím­mel, ebben magyar írók val­lanak az anyanyelvről. Az antológia 1541-től napjainkig válogatott az írók gondolatai között. Végül, de nem utolsósor­ban, egyetértettek a nép­frontkongresszus küldöttei abban, hogy csak a béke le­het biztosítéka terveink meg­valósításának. A béke belügy, mindenkinek legszemélyesebb ügye és az emberiség bel- ügye is. Az OBT főtitkára egy szekszárdi kovácsmester levelére hivatkozott, aki azt írta az OBT-nek: „A béké­ért mindent, a békét semmi­ért!”. IHAROSI IBOLYA Egymillió pár csizma A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat cipőüzemében minden korábbi teljesítményt felülmúlva elkészült az idei egymilliomodik pár csizma. A mecseki bányászváros üzemében szovjet és angol megrendelésre dolgoznak. Az idén több mint félmilliárd forint értékű szocialista és kétszázharminc millió forintnyi tőkés exportmegrendelést teljesítettek. J. J. Több formatervezett termék

Next

/
Thumbnails
Contents