Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. december 24. tRÉPÜJSÁG 3 Negyvenötösök „Élelmet vittünk az éhező Budapestnek” özvegy Halász Józsefné Bonyhádon él, a Bem utcai kertes családi házban, együtt a fiáékkal. ’Hosszú, mozgalmas életútjárúl beszélgetünk és nem könnyű „összeszedni, hányféle pártmegbízatá- sa volt az elmúlt több, mint négy évtized alatt. — A legemlékezetesebb az első volt. Közvetlen azután, hogy Szeghalomról megér, keztem — vonat tetején három napig utazva — férjemhez Bonyfhádra, és beléptem a Magyar Kommunista Pártba, ahol ia férjem volt a pártszervezet titkára. Március 3-án érkeztem, és 5-én már tagja voltam a pártnak. Mondták az elvtársiak, hogy a lerombolt és fölszabadult főváros lakossága éhezik, segíteni kellene rajtuk. Megszerveztük a gyűjtést, napok alatt összegyűlt egy teherautóra való. Megpakoltuk a krumplival, zsírral, liszttel a zománcgyár autóját és harmadma gammal — Noteisz Nándornéval és Füs. tös Györgynével — elkísértük, majd kiosztottuk, szétmértük. Elfáradtunk, és megéheztünk — magunknak nem maradt az élelemből —, de mégis jóleső érzés ma visz- szagondolní, ’hogy élelmet vittünk az éhező Budapestnek. Nem volt véletlen, hogy vállalkozott erre az útra, mint ahogy az sem, hogy tagja lett a pártnak. A kenderes! kovácsmester lánya nőd- szabótanonc volt a fővárosban, ahol megismerkedett Halász József cipőgyári mun. kással. — Józsitól először könyveket kaptam. Ekkor olvastam Gorkijtól Az anyát. Eljártunk a bőrös-szakszervezetbe, és a vasasokhoz a Magdolna utcába, kirándulni Gödre. Előadásokat hallgattunk, poli. tizáltunk, énekeltünk. Ott tanultam meg a nemzetközi brigád indulóját, a „Madrid határán”-!. Ekkor már férje cipőgyári murtkás. Pár év múlva látható, hogy jön a háború. Akkor pedig aligha kerülheti el a főváros a bomfoatámadáEredményes évet zár a Magyar Kereskedelmi Kamara Formatervezési Központja, a Design Center. A Gerlóczy utcai bemutatóteremben öt önálló kiállításon, továbbá 2 országos rendezvényen — az Ipari Textilművészeti Biennálén és a Szilikátipari Triennálén — mutatta be a formatervezés legújabb hazai és külföldi eredményeit. Nagy sikerrel szerepelt Moszkvában a szocialista országok közös formatervezési kiállításán, valamint Washingtonban az Ipari Formatervezési Társaságok nemzetközi tanácsának kohgresz- szusához kapcsolódó bemutatón. Emellett szakmai viták szervezésével, tájékoztató anyagok szerkesztésével és pályázatokkal segítette az iparvállalatok gyártmányfejlesztési munkáját. lA tervezők közvetítésével is foglalkozó intézménynek az idén 40 olyan iparvállalat, illetve szövetkezet adott megbízást, amely eddig nem tartozott ügyfelei közé. Számos kisvállalkozás kérte, hogy ajánljanak szakembert gyártmányaik megfelelő for. májának kialakításához. Ebben az évben elsősorban műszeripari termékek, világítás- technikai berendezések és játékok tervezését bízták a szakemberekre. A Design Center már 1300 gép-, bútor-, textil-, üveg- és porcelánipari tervező, valamint belsőépítész és alkalmazott grafikus adatait tartsokat. Megjelenik egy újság, hirdetés. A füzesgyarmati mechanikai cipőgyárba „snittfrézert” — talpszélmarót — keresnek. Odaköltöznek, a közeli Szeghalomban sikerül albérleti szobát kapni. A háború kitörése után Halász Józsefet behívták munkaszolgálatra, — katonának nem volt megbízható — az asszony varrással tartja fenn magát. Közeleg a front, nő a zűrzavar, a férj megszökik a munkaszolgálatból, mégpedig haza, Bonyíhádna. A Pétermann és Glaser Cipőgyárban tárt karokkal fogadják, hisz ann’ak idején ott inaskodott a ciikód fiatalember. Aliig egy hónappal Bony- hád felszabadulása után, a szovjet városparancsnok ál. tál aláírt igazolvány birtokában — fáradtan, éhesen betoppan Szeghalomra a férj. Megegyeznek, hogy az asz- szony, amint lehet, utána megy Bonyhádra. Az március elején vállalkozott a hosz. szú és Viszontagságosnak ígérkező útra. És ahogy megérkezik, nyomban beleveti magát a mozgalmi munkába. — Nőfelelősnek választottak meg a pártvezetőségbe. Rövidesen sikerült megalakítani az MNDSZ-t, engem vá. lasztottalk titkárnak. ja nyilván. A formatervezési központ ajánlott tervezőt például a székesfehérvári Álba Regia Állami Építőipari Vállalatnak az Alba Sadi ál- mennyezeti rendszer kialakításához. A Metrober ugyancsak a Design Centert kérte fel, hogy formatervezőt találjon az általa gyártandó metrószerelvény tervezésére. A már közismertté vált Snack és Propa márkájú élelmiszerek csomagolását is az intézet közreműködésével készítették. A Design Center megállapodást kötött a Téka Lakberendezési Társulással: iparművészek gyűjtötték ’katalógusba a praktikus és szép, egységes stílust alkotó használati tárgyakat. A követke. ző esztendőben a budapesti és a bajai Téka, valamint a debreceni és a kecskeméti Portéka elnevezésű üzletekben csak azokat a bútorokat és lakástextíliákat árulják, amelyek a katalógusban szerepelnek. Jövőre a Design Center számos figyelemre méltó kiállítást rendez. Budapesti bemutatótermükben Jugoszlávia és az NDK formatervezett ipari termékeiből adnak válogatást. Az Iparművészeti Múzeummal közös kiállításon adnak körképet az olasz formatervezés elmúlt két évtizedéről. A hagyományokhoz híven ismét a közönség elé tárják az ipari, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter formatervezési nívódíjával kitüntetett termékeket. Az első pártmegbízatást sikeresen teljesítette. Utána jött a többi. Szabó-varró tanfolyam, előadások a nőszervezetben. A kiesd nőmozgai. mi szervezet kezdeményezd a szülőotthon létrehozását, több hónapos munka után sikerül is. Ekkor már csak meg kell győzni az asszonyokat, őslakosokat és székely telepeseket, hogy vegyék is igénybe... Ez is sikerül. Járja a községet és a környező falvakat. A választásokon falufelelős. — Késő este indultam haza gyalog Győréből, arra számítottam, hogy valaki csak felvesz. De hát az idő tájt nem volt ainy- nyi autó, mint most. Mégis mentünk... A negyven év alatt volt pár tvezet őségi tag, községi és megyei tanácstag, megyei pártbizottsági tag, tíz éviig függetlenített párttitkár a Ruházati KTSZ-ben, hat évig a nőtanács járási titkára. 1969-ben ment nyugdíjba. Mindenütt példásan állta meg a helyét. Ezt bizonyítják kitüntetései, köztük a Munka Érdemérem, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem és Munka Érdemrend bronz fokozata. Most is részt vesz a város közéletében. Ott vólt küldöttként a februári városi párt- értekezleten, gyakran hallatja szavát alapszervezetének taggyűlésén. — Igen boldog voltam, amikor Józsi fiamtól — egészen véletlenül — 'megtudtam, hogy tagja lett a pártnak. Férjemmel annak idején megegyeztünk, hogy nem sürgetjük a gyereket. Majd ha magától rájön, hogy a pártban a helye, akkor döntsön. Nos, egyszer mondja, hogy „anyuka, taggyűlésre megyek”. Kiderült, hogy a tagsági könyvet akkor kapja meg. Azóta már a menyem is párttag lett. Fiam egyébként cipőfelsőrész-készítő szakmát tanulta, hosszú ideiig dolgozott szakmunkásként a cipőgyárban, ma a munkásőrség városi parancsnokhe- lyettese. Fejlődő gyümölcsös zöldségkonzervexport A terveknek megfelelően alakult a Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat forgalma. Az év végéig várhatóan 970 ezer tonna friss, valamint konzervzöldséget és -gyümölcsöt exportálnak. A vállalat rugalmas piaci munkával igyekezett felkutatni a vevőket azokra a termékekre, amelyekből a vártnál több termett. Egyes cikkekből viszont — a szűkebb termelői kínálat miatt — nem tudták kielégíteni a szükségleteket. A napokban indítják útnak az idei utolsó almaszállítmányokat a legnagyobb vásárlónak, a Szovjetuniónak. A gyümölcsből, amelyből a vártnál kevesebb termett, 270 ezer tonnát külföldön értékesítettek. A hagyományos európai vásárlókon kívül Brazíliába is szállítottak almát. Az idén a tavalyinál több vöröshagymát kínált fel a mezőgazdaság. A kiváló minőségű áruból rekordmeny- nyiséget, 40 ezer tonnát küldtek a szocialista és a lökés piacra. Az utóbbi évek slágercikkéből, a kínai kelből is jelentős mennyiség talált vevőre határainkon kívül. A magas tápértékű salátafélét a finnek és a svédek kedvelik a legjobban, de vásároltak belőle az NSZK-beli és az osztrák cégek is. A hazai zöldségek közül nagy keletje volt még az üvegházi fejes káposztának és a zöldpaprikának. Az év végi számvetésbe és a karácsonyi töprengések közé is odaillik a Hazafias Népfront VIII. kongresszusának felidézése. A dokumentumokat elfogadták, részben már meg is jelentek, bárki tanulmányozhatja azokat. A szerencsések pedig, akik jelen lehettek a két és fél napos tanácskozáson, elgondolkozhatnak az ülésteremben elhangzott felszólalásokon. A hozzászólók többsége igen szilárd véleménnyel, személyes meggyőződésével állt a kongresszus és az ország nyilvánossága elé. Több aforiszti'kus tömörségű megállapítás is érdemes arra, hogy mint egy nagy csillag- szóró kis szikráját felidézzük a karácsony fényében is. Általános mondanivaló volt a társadalmi konszenzus, ami nem szép szó ugyan, de igaz. A közmegegyezés az, ami ma az ország társadalmi, politikai életére jellemző. Hogy mélyek ennék a közmegegyezésnek a tartalmi kérdései, az is kirajzolódott a vitában. Vitában? Bizony abban, hiszen, ha nem lennének viták, nézőpontbéli különbségek, más-más hangsúlyok a megfogalmazásban, akkor a közmegegyezésnek sem lenne akkora értéke, mint amekkora van. Máris meg kell említeni, hogy sok szó esett a társadalom általános vitakultúrájáról, és azt igen sok jogos kritika érte. A kongresszus ebben is példát mutatott, mert senki senkit nem akart legyőzni, legfeljebb meggyőzni, mégpedig a másik nézeteinek tisztelete mellett. A tolerancia jegyében keresték a hozzászólók a közös cselekvés útját. Sokan mondták, hogy ismét reformkorban élünk, így hát stílusos a megfogalmazása az alapkérdésnek, amiben létrejöhet — nem egyszer és mindenkorra, hanem folyamatosan és vitákban — a társadalmi közmegegyezés: ez pedig a haza és haladás ügye. Nem haza általában és nem akármilyen haladás, hanem a szocialista Magyar- ország az, aminek építése a közmegegyezés tárgya. Ebben nem volt vita, a tennivalók rangsorában már természetszerűen nem mindenki gondolkodik egyformán. A kiinduló témakört tekintve sok szó esett hazafiságról, hazaszeretetről, egy költő fogalmazta meg legszebben, amikor azt mondta: haza- szeretet az, ami jogot véd, a nacionalizmus pedig jogot sért, tudniillik más népek jogait. A következő kérdéskör, amiről a vita szólt többféle oldalról, az a család. A család, ami egy nemzet „támasza és talpköve”. Sok javaslat is elhangzott e témakörben, és ha olyan nagy összefogás mutatkozik meg a családvédelemben, mint ameny- nyi szavakban elhangzott, akkor az eredmény nem maradhat el. Ide illik egyik hozzászóló megfogalmazása, miszerint végét kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy hirdetjük azt, amit tennünk kellene. Hogy mi az első és legfontosabb tett, ami a haza haladását szolgálhatja, az is vita nélkül fogalmazódott meg. Ez nem lehet más, mint a munka. A társadalom minden rétegéből megfogalmazták, hogy javítani kell a munka megbecsülését, köztük a közösségért végzett társadalmi munkáét is. Arról is beszéltek, hogy a nagyüzemi munkának meg kell kapnia a fontossága szerint megillető helyét. Nem tesz az jót a fejlődésnek, hogy legtehetségesebb munkások hagyják ott a nagyüzemeket, a jobb kereset lehetőségét másutt keresve. Ügy fogalmazott a hozzászóló — nem tagadva semmiféle kisvállalkozás fontosságát —, hogy a lángossütő lehet a szocialista gazdaság része, szerencsés esetben dísze is, de semmiképp ne legyen a jelképe. A fejlődés nélkülözhetetlen eleme a szocialista demokrácia, erről is sokan beszéltek, megint csak nem ellene, hanem fejlesztésének lehetőségeit keresve. Igényként fogalmazódott meg a képviseleti és a közvetlen demokrácia összekapcsolása. Javasolták, hogy az ország- gyűlés döntse el, milyen törvénytervezetet bocsát társadalmi vitára. A közvetlen demokrácia eszköze lehet a helyi népszavazás is, hiszen tulajdonképpen a település- fejlesztési hozzájárulás feletti döntés sem volt más, ha nem is hívták annak. Kisebb körben, helyi szavazások színesíthetik a szocialista demokrácia palettáját. Az állampolgár közérzetét sok esetben rontja és akadálya a szocialista demokráciának is, hogy beszéd- és viselkedéskultúránk olyan, amilyen. Ennek javításáról is sok szó esett a kongresz- szuson. A népfront hamarosan kiadványt jelentet meg, amelyben a hivatalos levelezés új formuláit próbálják meg kidolgozni. A résztvevők már kaptak is egy szép kiadványt A szó becsülete címmel, ebben magyar írók vallanak az anyanyelvről. Az antológia 1541-től napjainkig válogatott az írók gondolatai között. Végül, de nem utolsósorban, egyetértettek a népfrontkongresszus küldöttei abban, hogy csak a béke lehet biztosítéka terveink megvalósításának. A béke belügy, mindenkinek legszemélyesebb ügye és az emberiség bel- ügye is. Az OBT főtitkára egy szekszárdi kovácsmester levelére hivatkozott, aki azt írta az OBT-nek: „A békéért mindent, a békét semmiért!”. IHAROSI IBOLYA Egymillió pár csizma A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat cipőüzemében minden korábbi teljesítményt felülmúlva elkészült az idei egymilliomodik pár csizma. A mecseki bányászváros üzemében szovjet és angol megrendelésre dolgoznak. Az idén több mint félmilliárd forint értékű szocialista és kétszázharminc millió forintnyi tőkés exportmegrendelést teljesítettek. J. J. Több formatervezett termék
