Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
ä 2 Képújság 1985. december 24. A KGST ülésszaka után lij utakon a komplex program Műholdas hírközlő elemek, új generációs számítógépek, ipari robotok, automatizált anyagmozgatás: íme, néhány fejlesztési téma abból a mintegy nyolovanpontos programból, amelyet a KGST rendkívüli ülésszakán fogadtak el. Nemcsak az a közös bennük, hogy műszaki értelemben mindegyik a „csúcs” elérését célozza meg, hanem az is, hogy az irányítási módszerekkel szemben is maximális követelményeket támaszt a megvalósítás. A tagországok kormányfőinek többsége utalt arra, hogy a program végrehajtásának feltételeit meg keli teremte, ni az egyes népgazdaságok irányítási rendszerében, és be kell építeni a KGST együttműködési mechanizmusába is. Ilyen, minőségileg új feladatokait csak újszerű szemlélettel lehet megvalósítani. Ennek számos oka van. A biotechnológiai, számítástechnikai vagy robotipari termékek rendszerint több ágasat együttműködésének eredményei, és rendkívül széles a felhasználók köre is. Valamennyi programpont felöleli a tudomány-technika-értékesítés minden fázi. sát, amiből az a követelmény fakad, hogy különböző országokban működő, eltérő döntési jogú szervezeteket, vállalatokat kell azonos „pályára” állítani, a közös ügyben érdekeltté tenni. A KGST ülésszakáról kiadott közlemény részletesen felső, rolja a megvalósítás tervezési eszközeit, szól arról, hogy a programokat átfogó egyezményekben, szerződésekben, szakosítási és kooperációs megállapodásokban kell rögzíteni, a szakosítása kötelezettségeket pedig be kell építeni a következő öt évre szóló nemzeti tervekbe. Magától értetődő, hogy a kiemelt programokat gondozó úgynevezett koordinátor-fő- szervézeteknek is a hatékony munka megalapozása lesz a legfontosabb feladatuk. Ki kell dolgozniuk, hogy miként lehet minőségi kifogások, határidőcsúszások nélkül megvalósítani a terveket. A közlemény még nem részletezi pontosan, milyen és hány újabb tudományos egyesülést, új technológiát kidolgozó mérnöki központot, közös vállalatot kell létrehozni — ezekről „szükség szerint” döntenek majd a tagországok, akárcsak arról, hogy mekkora összegből, milyen anyagi háttérrel valósulnák meg a programok. Valamennyi tagország érdeke, hogy a programok a lehető legkevesebb ráfordítással a legnagyobb hasznot hozzák, hogy — mint a közlemény mondja — a „későbbiekben egyeztetett feltételek” mellett mindenki megtalálja a számítását. Lázár György is hangsúlyozta hazánk részvételi készségét a célok megvalósításában és rámutatott a szükséges feltételek megteremtésének fontosságára. A terhek elosztásáról és az eredményben való konkrét részesedésről sem születhetett még döntés. Azt tudni, hogy a nemzeti pénzeszközökből és a KGST pénzintézeteinek forrásaiból valósulnak meg a programok, illetve az adott témában érdekelt országok közös alapot képeznek. Ki mennyit fizet és mit kap, ha aktívan részt vesz valamelyik programban, vagy miiként részesedhet később a „haszonból”, ha egyelőre nem érdekelt a közreműködésben — ezeket a kérdéseket is el kell dönteni. A lehetséges válaszok a KGST eddigi együttműködési gyakorlatából ismeretesek. A kezdeteknél a tudományos, műszaki eredményt létrehozó felet, vagyis a technika tulajdonosát terhelték a költségek és a „szófiai elv" értelmében az átvevő fél nem vett részt a program finanszírozásában. Ez a „térítésmentesség” a hatvanas évek második felében szűnt meg, azóta a vevő megtéríti a kutatási költségek egy részét, amii fokozta a minél jobb eredmény elérésében való közös érdekeltséget. A sokoldalú együttműködési formák bővülésével persze bonyolultabbakká váltak az elszámolások. A kooperációban megvalósuló fejlesztéseknél például vagy mindenki saját számlára végzi a munkát, saját kutatási részét, vagy közös finanszírozásban, előre megállapított részesedéssel járul hozzá a közös költségekhez. Azonos az országok terhe, ha a feleknek korlátlan lehetősége nyílik az eredmények otthoni, vagy harmadik országbeli hasznosítására. A komplex program várhatóan nagyszámú és eltérő profilú tervező- és kutatóintézetet, vállalatot mozgósít majd, közvetlen kapcsolatuk jellege meghatározó lesz a program sikere szempontjából. Köztudott ugyanis, hogy a szakosítás gondjai főképp a vállalatközi kapcsolatok fogyatékosságaiból fakadnák. Ezért is fontos megemlíteni, hogy vannak már olyan nemzetközi tudományos-Jhű- sziaki szervezetek, amelyek önálló elszámolás alapján működnek. Az induló alapokat természetesen ekkor is közösen teremtik elő, de az önálló elszámolás jóvoltából erőteljes e formában a költségérzékenység és a kutatási eredményekben való érdekeltség. A csúcstechnológiák viharos gyorsasággal változnak, ennek megfelelően kell a tér. veket korszerűsíteni, kiegészíteni az újonnan jelentkező feladatokkal — mondta Lázár György a tanácskozáson. A magyar kormányfő méltatta a program nyitott jellegét, azt, hogy a résztvevők az egyes munkálatokhoz később is csatlakozhatnak. Kifejtette, hogy minél hamarabb meg kell szabni a részvétel műszaki-gazdasági körülményeit. Erre azért van szükség, hogy a tagorsszágok a konkrét feltételek ismeretében dönthessenek a csatlakozásról. Így, az érdekeltség tisztázása után, a vállalatok és intézmények megfelelő színvonalon teljesíthetik majd kötelezettségeiket. PANORÁMA MAKÓ Erdei Ferenc születésének 75. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzási ünnepséget rendeztek a tudós, politikus, neves közéleti személyiség szülővárosában, Makón. A református temetőben, a sírjánál tartott megemlékezésen Láng István akadémikus, az MTA főtitkára méltatta Erdei Ferenc életútját. A beszédet koszorúzás követte. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Apró Antal, az MSZBT elnöke és Sz'ics Ferenc altábornagy, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Kállai Gyula elnök, Papp Gyula alelnök és S. Hegedűs László, az országos tanács elnökségének tagja, a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Láng István és Grasselly Gyula akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke, a Református Egyházi Zsinat képviseletében Szabó Magda a tiszántúli református egyházkerület világi főgondnoka és Aranyos Zoltán, a református zsinati iroda vezetője koszorúzott. PEKING Az idén, októberrel bezárólag csaknem ötven százalékkal többen keresték fel Kínát a határokon túlról, mint a tavalyi év januártól október végéig terjedő időszakban: közel 15 millióan. A látogatók tetemes része azonban ezúttal is Hongkongból és Macaóból érkezett Kínába. Megélénkült a belföldi turizmus is: október végéig 240 millió kínai kerekedett fel, hogy hazája tájaival ismerkedjen — ez húszszázalékos emelkedés. Az egyik leglátogatottabb hely a közép-kínai Hszian volt, ahol 1985 első felében 40 millió ember tekintette meg a több mint kétezer éves agyaghadsereget, mely a Kínát egyesítő császár, Csin Si Huangdi sírját „őrizte”. A katonákra jó tíz évvel ezelőtt bukkantak rá, kútásás közben. LIMA Széles Adolfot, hazánk új limai nagykövetét bemutatkozó látogatáson fogadta Alan García Perez, Peru köztársasági elnöke, és átvette tőle megbízólevelét. Mai kommentárunk Sistergő kanóc Ha valaki ma a Del-afrikai Köztársaságban — es nemcsak ott — kimondja a különben meglehetősen gyakori Winnie női keresztnevet, mindenki egyetlen asszonyra, ugyanarra a Winniere gondol, Winnie Mandelára. Az esztendő fordulójára a negyvenkilenc esztendős szép arcú nő neve éppúgy zászló lett, mint immár húsz éve bebörtönzött férjéé, Nelson Mandeláé. Amióta Nelson fogoly, Winnie annak él, hogy egyszer kiszabaduljon a férje, de nem egyszerűen a rezsim kegyeként (ez régen megtörténhetett volna, ha megígéri, hogy „nem politizál”) hanem a rezsim látványos vereségeként. A legújabb hír szerint ez a sokat szenvedett asz- szony egy időre most maga is fogoly volt. A pretoriai kormányzat hosszú ideje korlátozza Winnie mozgás- szabadságát; természetesen Sowetóba, Johannesburg zendüléseiről híres elővárosába sem tehetné be a lábát. Winnie mégis pontosan ezt tette és ehhez az a prózai tény is hozzájárult, hogy ott az otthona. Ez azonban abban az országban, amelynek vezetői évtizedek óta családok tízezreit szakítják szét, nem igazán nyomós érv. Mandela asszony után hamarosan a Boss, a dél-afrikai rettegett titkosszolgálat emberei is megjelentek a kis házban, kocsiba ültették a tulajdonosnőt, és meg sem álltak vele a johannesburgi repülőtérig. Winnie azonban nem akart repülni, legelemibb emberi reflexének engedelmeskedve egyszerűen visszamenl a sowetói házába. Ezért volt rács mögött. A vád: „tilalom megszegése”. Nem sokkal letartóztatása előtt Mandela asszony nyilatozott a iNewswekk című amerikai magazinnak, és azt mondja: tudja, hogy veszélyben van az élete, de ez nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy behódoljon. Ez Winnie emberi-politikai arc poeticája. Ezért lett maga is zászló, ezért félnek tőle jobban a fegyveresek, mint ő azoktól. Kiszivárgott hírek szerint letartóztatásakor a Boss egyik tisztje rákiáltott: — Olyan vagy, mint egy sister-, gő kanóc; majd mi lehűtünk! Nincsenek gátlásaik, lehet, hogy megteszik. De a kanóc mindig a körülötte izzó parázs miatt veszélyes. Winnie húsz évvel ezelőtt is tudta, mi vár rá, mégis megtette, amit tett, pedig akkor még kivételnek számított. Maga Winnie is tudta, mi vár rá, ha visszamegy Sowetóba, mégis megtette, de most már annak tudatában, hogy milliók hajlandók cselekedni, tekintet nélkül a következményekre. Es ez már olyan közeg, amely bármikor, bármiért - robbanhat. HARMAT ENDRE Svédország javaslata A nukleáris robbantások szüneteltetését ellenőrző nemzetközi számítógépközpont létrehozására tett javaslatot hétfőn Svédország. Pierre Sűhori külügyi államtitkár Stockholmban bejelentette, hogy hazája kész olyan rendszert létrehozni, finanszírozni és üzemeltetni, amely az egész világon ellenőrizni tudná a nukleáris robbantások tilalmának betartását. Mint ismeretes, a Szovjetunió által egyoldalúan betartott moratórium az idén december 31-én lejár, ha addig az Egyesült Államok be nem jelenti, hogy a jövőben szintén szünetelteti a fald alatti nukleáris kísérleteket. Egy szektavezér tündöklése és bukása Nehéz dolog manapság akárcsak egy órácskát úgy sétálni a nyugati metropolisok központjában, hogy ne találkoznánk furcsa öltözetű, éneklő, rendszerint rövidre nyírt hajú fiatalokkal, akik a járókelőket meg-megállít- va, vagy csupán irományaikat kínálva hirdetik szektájuk dicsőségét. Legtöbbször a „Hare Krishna” követői zengik monoton himnuszukat London, Amszterdam vagy New York terein, parkjaiban, de sokszor lehet látni a Moon-féle „Világegyház”, „Isten gyermekei” vagy más transzcendentális eszmerendszer követőit is. 175 évi börtön Földünk tarka vallási összképében mindig is sajátos színfoltot jelentettek a különféle „mesterek” és guruk Földi gondok gyötrik a Mestert kultuszát terjesztő, nemegyszer zűrzavaros ideológiái ú kisebb-nagyobb szekták. Igazán azonban csak az a borzalmas, tömegméretű ön- gyilkosság hívta fel rájuk a közvélemény figyelmét, amely 1978-ban a guyanai őserdőiben történt: Jones szektavezér parancsára akkor csaknem ezer híve vett be mérget, engedelmesen követve csodált szellemi vezetőjét a másvilágra is. Az a botrány — helyesebben botránysorozat —, amelynek hullámai az elmúlt hetekben a híres-hírhedt Bhagwan-szekta alapjait rengették meg, nem volt ennyire véres, tragikus. Ám a nyomában járó szenzáció semmivel sem kisebb, hiszen nem egy kis létszámú, saját soraiba visszahúzódó gyülekezetről van szó, hanem egy olyan csoportról, amelynek népszerűsége — legalábbis fénykorában — három kontinensre, s állítólag csaknem félmillió lelkesen adakozó, elszánt hívőre terjedt ki. Sőt, a Bhagwan-szekta nem lebecsülhető anyagi erejét arra is felhasználta, hogy fokozatosan behatoljon egyes, jól jövedelmező „polgári” ágazatokba, s a gyors ütemben terjeszkedő éttermi-szállodai és diszkólánc révén éveken át dollármilliókat söpörjön be. Úgy tűnik azonban, hogy mindez a múlté! Az 53 éves, ősz szakállú Bhagwan Shree Rajnash eredetileg az indiai Poonában hozta létre kommunáját, s csak a hatóságok ismétlődő fellépése, valamint az egyre súlyosabb adócsalási vádak miatt tette át Bhagwan Shree Rajnash székhelyét az Egyesült Államokba. Aztán ott is égni kezdett a lába alatt a talaj. Hiszen — bármilyen megalázó legyen is ez egy földi szentre nézve — az amerikai hatóságok nem kevesebb mint 175 évi börtönbüntetést szabtak ki rá, s 400 ezer dolláros bírsággal is sújtották. Igaz, a szektavezér mégsem került fogházba, mivel az ítélet ötnapos határidőt hagyott arra, hogy elhagyja az Egyesült Államokat. Egyszerűen sex-guru Bhagwan ellen, aki Poona után az Oregon állambeli Rajneeshpuramban hozta létre vallási központját, hivatalosan a bevándorlási törvények 35 ízben történt megszegése miatt emeltek vádat. Egyrészt átköltözésekor maga is valótlant állított, hogy csak klinikai kezelésre (egy gerincműtét elvégzésére) érkezik az Egyesült Államokba. Másrészt azóta előszeretettel hozott tető alá álházasságokat, hogy tehetősebb külföldi rajongóinak szintén lehetővé tegye a féllegális bevándorlást az USA-ba. A hívők zöme azonban amerikai volt, többnyire a fogyasztói társadalom életformájától elforduló, értékzavarba került, családjától, korábbi kötelékeitől elszakadt vagy szabadulni igyekvő fiatal. Vonzó volt számukra az „önmegvalósítás”, az „önkiteljesítés” hirdetése, a szeretet hatalmának hang- súlyozása, a meditációk és a transzállapotig juttató szeánszok sora éppúgy, mint a közös ceremóniákat gyakorta követő heves orgiák szokása. (Ellenfelei sokszor egyszerűen szex-gurunak nevezték Bhagwant, azt állítva, hogy az „agymosás”, az önálló akarat kioltása mellett leginkább a szabad szerelem engedélyezésével töborozza a csalódottan távozók helyébe lépő friss utánpótlást.) Mert azért kiábrándultak mindig akadtak — még a legrózsásabb, legzavartalanabb periódusban is. Sokan lelki terrorra panaszkodtak, mások pedig hosszabb távon azt nem viselték él, hogy keresetük, méghozzá nemegyszer verejtékes munkával kiérdemelt keresetük zömét a „Mesternek” kellett felajánlani. Fokozódó visszatetszést keltett a guru tékozló életmódja, nyakló nélküli költekezése. Az elmúlt években állítólag már kéthetente vásárolt egy-egy vadonatúj Rolls-Royce luxuskocsit, csak selyembe öltözött és töméntelen ékszert halmozott fel. A Bermudák helyett... Mindez azonban még kevés lett volna. A vég kezdetét az jelentette, hogy ősszel faképnél hagyta titkára, helyettese. Fő bizalmasa, aki állítólag kétszer is megkísérelte eltenni láb alól a guru háziorvosát, néihány társával az NSZK-tba távozott. Ott vette őrizetbe a nyugatnémet rendőrség — méghozzá ugyanazon a napon, amikor Bhagwant is letartóztatták Észak-Karolinában. A „Mester” megérezte, hogy a sűrűsödő felhők ezúttal nem apró nehézségeket, hanem komoly válságot jeleznek szektája és saját jövője szempontjából. Ezért híveinek legszűkebb csoportjával sietve útnak indult, miután ügyvédje hiába próbálta meg előzetes óvadék kifizetésével elkerülni a várható letartózA hívők tatást. Am a végállomás a Bermuda-szigetek helyett (ahol biztos lehetett volna a kiadatási kérelme elutasításában) Charlotte városka börtöne lett: csuklóján könyörtelenül kattant a bilincs. (Későíbb azt is nyilvánosságra hozták, hogy a menekülő szektavezér több millió dollárt érő őkszerhalommal és tekintélyes összegű készpénzzel érkezett — volna kiszemelt új lakóhelyére.) Bhagwan személyes sorsa az ötnapos haladékkal, úgy látszik, megoldódott: sikerült megúsznia a büntetés tényleges letöltését. Más kérdés, hogy mi lesz híveivel, illetve kiterjedt birodalmával, amelyen mostanra természetesen a bomlás ezernyi jele mutatkozik. A „Mester” őrizetbe vétele nyomán meg- inogtag a szekta pénzügyi alapjai, tömegesen pártolnak el a megrettent szektatagok, s már egyes vállalkozásokat is kénytelenek voltak pénzzé tenni. Bhagwan kósza hírek szerint azt is fontolgatta, hogy visszatér szülőhazájába, s egy kommunát hoz létre a Himalája térségében, de ez valószínűleg hírlapi kacsa csupán, hiszen egykori adóhátralékai, lezáratlan bírósági ügyei ismeretében aligha fogadnák ott tárt karokkal. Am, ha a botrányhistória nyomán netán végképp lealkonyul is Bhagwan szerencsecsillaga, önjelölt prófétákban és világmegváltó tanokat hirdető szentekben, várhatólag, a közeljövőben sem lesz hiány. ELEKES ÉVA
