Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
2 firiEPÜJSÄG 1985. december 21. Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka Maróthy I.ászló, Losoncai Pál és Lázár György az ülésteremben. A második sorban: Havasi Ferenc. Óvári Miklós, Gáspár Sándor és Kádár János. (Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) Kivitelünk a terv szerint az előző öt évihez képest valamelyest szerényebben — évi 3—3,5 százalékos ütemben — növekedik majd. Kivitelünk versenyképességét mindenképpen számottevően fokoznnuk kell. Az ipari kivitelnek jobban kell alapoznia a korszerű, igényes, a fejlett országokban is piacképes gépipari, vegyipari, könnyűipari és feldolgozott élelmiszeripari termékekre. Számitásaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet. Ez egész gazdasági fejődésünk számára a jelenleginél kedvezőbb föltételeket és körülményeket jelent majd. Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt terveztük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nem. zeti jövedelem belföldi fel- használása 1990-ben 13—16 százalékkal haladja meg az idei szintet. Ez az elmúlt öt évhez képest igazán érdemi változás, hiszen lehetővé teszi, hogy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyidejűleg a lakosság fogyasztása 8—10 százalékkal nagyobb legyen; a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában a tervidőszak végére elérje a 15 százalékot, a pótlással együtt számított — a bruttó — felhalmozás aránya pedig a 25 százalékot, s ezek nyomán a nemzeti vagyon 12 —15 százalékkal gyarapodjon. Ezeket a népgazdasági terv gerincének számító célokat azonban csak az eddiginél jóval nagyobb teljesítményekkel alapozhatjuk meg! Komoly változásoknak kell bekövetkezniük a termelés hatékonyságában és a gazdálkodás eredményességében. Azt tervezzük, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének legnagyobb része ebből táplálkozik majd. A következő tervidőszak 1 százalékos nemzeti jövedelem növekedésiéhez legföljebb 0,4 százalékos energia- növekmény tartozzon. A népgazdaság energiatfelíbasz- nálása — beleértve a lakosság és az infrastruktúra energiafogyasztásait is — nem nőhet 1 százaléknál, a villamosenergia-fogyasztás pedig 3 százaléknál nagyobb mértékben. A népgazdaság egészében a termelés egységére jutó anyagfelhasználásnak szintén csökkennie kell, évente 0,5—1 százalékkal. Ezek ,a takarékossági irányzatok sok tízezer ki- sebb-nagyobb korszerűsítést, berendezéscserét, technológiaváltást kívánnak meg. Ilyeneket szerveznek az energiagazdálkodásnak, a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiái korszerűsítésnek, valamint a másodlagos nyersanyagok hasznosításának kormányzati programjai; mégpedig oly módon, hogy kijelölik a ráfordítás-csökkenés közvetlen céljait, ezek elérésére módszereket ajánlanak, ösz. szdhangolják az e programok megvalósítására szánt pénzügyi, hitel- és más kedvezményeket. A foglalkoztatás hatékonyságának következő években számottevően növekednie kell. Ennek abban keill kifejeződnie, hogy az anyagi termelőágazatokban a munkatermelékenység fokozódásának évről évre meg kell haladnia a termelés növekedését. Az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelemnek — az elmúlt évek 1,3—2 százalékos átlagos ütemét lé- nyegsen meghaladva — 3,5 százalékkal kell gyarapodnia. A termelőberendezések alacsony fokú kihasználtságának egyik legfőbb oka az, hogy a termelés, a munkavégzés nagyon ciklikus. ÁlFaluvégi Lajos talánosan jellemző az a káros — immár többéves — gyakorlat, hogy a hét elején és végén,, s az ünnepek előtti és utáni napon jóval kevesebben dolgoznak, és jóval kevesebbet termelnek. Nem szólva a közismert év végi hajráról. Ez évben tovább mérséklődött az egy munfca- nepra jutó „ledolgozott” munkaórák száma is. Mindezen sürgősen változtatnunk kell! A gazdálkodás eredményességének javítására irányuló törekvéseink tehát azon fordulnak meg, hogy sikerül-e a termelő munkát és a kooperációs kapcsolatokat szervezettebbé tennünk, csökenteni a szervezetlenségből, anyag- és alkatrész- hiányból, meg a laza munka- fegyelemből eredő veszteségeket, egyszóval sikerül-e magasább színvonalra emelni munkakultúránkat, társadalmunk munkaerkölcsét, a vezetők és a dolgozók ebbéli felelősségét. A kormányzat e kérdéskört a jövő év elején áttekinti, s a foglalkoztatás hatékonyabbá tétele végett megfelelő intézkedéseket hoz: módosítani fog bizonyos szabályokat és szabályozókat. Elvárja és a legteljesebb mértékben támogatja a kollektív irányító testületek, vállalati és szövetkezeti vezetők ez irányú törekvéseit. A korszerűsödő gazdasági szerkezetnek a VII. ötéves terv időszakában minden termelőágazatot és vállalatot mozgásba kell hoznia! A megújulás motorjává az iparnak, benne különösen a feldolgozó ipar műszakilag legfejlettebb, versenyképes vállalatainak és tevékenységeinek kell válniuk. Arra számítunk, hogy az ipar termelése öt év alatt 14—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél nagyobb mértékben, 22—24 százalékkal bővül. A nettó termelés alapján számított munkatermelékenység az előző öt éviben elért 17 százalékos növekedés után 27 százalékkal emelkedik, az eszközihatékonyság romlása pedig az iparban megáll. Az elmúlt tervidőszakban az energetika, a vaskohászat, az építőanyag-ipar és a más alapanyaggyártó ágazatok által megtermelt jövedelem éves átlagban mintegy 4 százalékkal csökkent. Mindenképpen meg kell állítanunk ezt a kedvezőtlen irányzatot. A feldolgozóipar elé pedig azt a követelményt állítjuk, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása évente 6 százalékot megközelítően bővüljön. A mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva 8—10 százalékkal növekszik. Ezen belül a növénytermesztést érdemes — gazdaságossági megfontolások alapján — gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljon. Ha emeljük az élelmiszerek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőséget és a csomagolást, ezzel bővíthető a jól értékesíthető termékek köre. Továbbra is nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége, sőt azt tervezzük, hogy ez a tevékenységük tovább bővül. Végül is arra számítunk, hogy az élelmiszergazdaság nemzeti jövedelem-termelése az elmúlt évekre jellemző 3,5 százaléknál nagyobb mértékben, 4 százalékkal gyarapodik majd. Az építőipar teljesítménye 12—15 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása —az elmúlt időszakbeli csökkenés után — átlagban 2,5 százalékkal lesz nagyobb. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kivitelező építőipar szervezetei sókkal jobban alkalmazkodjanak a megváltozott szükségletekhez, jobb minőségű munkát végezzenek, a beruházások és a felújítások jóval rövidebb idő alatt valósuljanak meg, s nem utolsó sorban: az építési árak és költségek váljanak valcsabbá. A hatékonyság javításához hozzátartozik az a gazdaságpolitikai törekvésünk, hogy a termelő infrastruktúra fejlesztése a közvetlen termelőágazatokéval azonos mértékű legyen, a népgazdaság összes beruházásaiból való részesedése az évtized végére közelítse meg annak egynegyedét. E körben a terv elsősorban a távközlés gyors ütemű, felújítással egybekötött fejlesztését tűzi ki célul. Több fejlesztési forrással számolhatunk a közműves vízzel való ellátás kiterjesztéséhez, a vízminőség védelméhez és a vasúthálózat korszerűsítéséhez, biztonságának fokozásához is. Avégett, hogy természeti értékeinket megóvhassuk és a környezetromlást megfékezzük, a környezetvédelem beruházásai az elmúlt tervidőszakhoz képest — összességében — megduplázódnak, a következő öt esztendőben 45 —47 milliárd forintot érnek el. Ezen belül megsokszorozzuk a környezetvédelem állami támogatását. De ez sem lesz elegndő, ha nem tudunk környezetünkért felelős társadalmi légkört teremteni. Ez az ötéves terv a korszerűsítés meggyorsítására jóval több forrást szánt, mint amennyit az elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Beruházásokra — folyó áron — öt év alatt a szocialista szektorban 1200 —1250 milliárd forintot irányzunk elő. A VII. ötéves terv fejlesztéspolitikája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és irányítási gyakorlatunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támogatjuk az ezeket megalapozó elektronizációt, valamint a mikroelektronika fejlesztését. Erre nagyszabású kormányzati programot dolgoztunk ki. Kedvező adottságainkra építve fejlesztjük a biotechniológiát és az ezen alapuló ibiológiai iparokat és mezőgazdasági tevékenységeket. Folytatjuk a gyógyszerek, a növényvédő szerek és az intermedierek gyártásának központi fejlesztési programját. Az említett műszaki és gazdasági irányzatoknak mielőbb át kell hatniuk egész népgazdaságunkat. Ezekre épül az országos középtávú kutatási és fejlesztési terv is, amelyet a Minisztertanács a- minap hagyott jóvá. A műszaki fejlesztésen alapuló gazdaság-korszerűsítésnek a következő években megkülönböztetetten fontos forrása a tudományos kutatás; a kutatásnak, a termelésnek és a piac kívánalmainak minél szorosabb kapcsolata és kölcsönös egymásra hatása. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásából 3 százalékot fordítunk, öt év alatt — a megelőző tervidőszakhoz képest — csaknem 30 százalékkal nő a kutatás költségvetési támogatása, s a kutatási célú beruházások több mint kétszeresükre növekednek. A tudományos és műszaki haladás élvonalához való felzárkózásunkat előmozdítja a KGST-tagországok által a legutóbbi napokban elfogadott, 2000-ig szóló komplex program. A VII. ötéves terv életszínvonal-fejlesztési feladatainak meghatározása során abból indultunk ki, hogy javítani kll az áruellátást, a kereseteknek jobban kell tükrözniük a teljesítményeket, a szociális ellátásnak a rászorultságot, s hogy a jövedelemelosztás egészében arányosabb közteherviselésnek kell érvényesülnie. A reálbérek 1990-ben a jelenleginél mintegy 5 százalékkal lehetnek magasabbak, föltéve, hogy a teljesítmények a tervezettnek megfelelően javulnak. A társadalombiztosításból származó jövedelmek és a szociális juttatások részaránya a lakossági jövedelmekben kis mértékben, 34 százalékról 36 százalékra nő. A tervben kifejeztük azt a hosszú távra szóló törekvésünket, hogy a társadalmi gondoskodás a népgazdaság összteljesítményével arányosan bővüljön. A természetbeni juttatások körében az egészségügyet és a közoktatást továbbra is állampolgári jogosultságnak tekintjük, s igénybevételüket a jövőben is csak szűk körben — a kisebb fontosságú szolgáltatások körében — kívánjuk térítési díjhoz kötni. Fontos feladat, hogy a pénzbeli ellátások vásárlóértékét egyre szélesedő körben megőrizzük. Erre most kedvezőbbek a föltételek, mert a terv kimondja: a fogyasztói árak emelkedését az elmúlt tervidőszakénál jóval lassúbb — évi 5 százalékos — ütemre szorítjuk vissza. Ez komoly kötelezettségvállalás, amit nagyrészt gazdasági eszközökkel kell majd folyamatosan megalapozni, de határozottan fel is kell lépnünk az indokolatlan áremelési törekvésekkel szemben. A tervidőszakban jövedelemkiegészítő intézkedésekkel növeljük a kisnyugdíjasok vásárlóerejét, s a mainál tágabb körben őrizzük meg a nyugdíjak vásárlóértékét. A családi pótlékok és az ösztöndíjak vásárlóerejét — a tervidőszak egészét tekintve — megtartjuk. Hosszabb távra szóló társadalmi feladatunk az, hogy javítsuk a népesedési és az egészségügyi helyzetet. A kormány már tavaly kijelölte népesedéspolitikánk hosszabb távra és középtávra érvényes fejlesztési irányait és feladatait. Miként ez a javaslatban szerepel, a gyermekgondozási segély rendszerét fokozatosan felváltja a nagyobb ösz- szegű támogatást nyújtó és kedvezőbb gyermekgondozási díj. Teljessé válik a bölcsődei és az óvodai ellátás. Az egészségügyi és szociális ágazat intézményeinek működtetésére és feljesztésé- re a nemzeti jövedelemből némiképp növekvő hányadot, 5—6 százalékot, oktatási és művelődési célokra pedig változatlanul 8—9 százalékot fordítunk. A tervidőszakban az egészségügynek kiemelt feladata, hogy korszerűsítse az alapellátásnak, tehát az általános, a gyermek-, az üzemorvosi és a fogászati szolgálatnak a munkáját, javítsa azoknak gépekkel és műszerekkel való ellátottságát. Társadalmi és gazdasági program készül a közoktatás fejlesztésére. Ebben nagy hangsúlyt kap az, hogy az oktatást a közelmúltban elfogadott oktatási törvény alapján — tartalmilag és szervezetileg korszerűsíteni kell. A kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a faitaloknak ma még mindig a lakáshoz jutás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves terv időszakában 320—340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötöde bérlakás lesz. 1990-re a lakások csaknem háromnegyede részesül közműves vízellátásban. A következő években tovább növeljük a szociálpolitikai kedvezményeket. Jövőre már az átlagosnál nagyobb kedvezményeket kapnák a fiatal házasok és a többgyermekes családok. A lakáshelyzet javítására a tanácsok társadalmi és gazdasági programot dolgoznak ki, amelyet a kormány fog jóváhagyni. — A tervkészítés befejező szakaszában figyelmünket a gazdasági és a műszaki fejlődés kulcspontjaira, az elosztás fő arányaira és a terv végrehajtásához szükséges legfontosabb eszközökre összpontosítottuk. Megújítottuk a központi gazdaságfejlesztési programokat, illetőleg újakat bocsátottunk útjukra. Ezen belül — a vállalatok önállóságára építve — szervezési és más állami intézkedéseket tartalmazó gyakorlatias cselekvési programokat dolgoztunk ki arra, hogy elterjedjen nálunk például a robottechnika, a különleges minőségű anyagok gyártása, csökkenjenek a szállítási távolságok és ráfordítások, s hogy folytatódjon az intenzív gabonatermesztési program végrehajtása. 1 Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. évi áprilisi állásfoglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában folytatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsítését. Előkészítjük a vállalati adózási rendszer olyan irányú módosítását, hogy annak révén a központosított tiszta jövedelemből az eddiginél nagyobb rész realizálódjon a forgalmazásban, és kevesebb adó terhelje a termelési folyamatokat. Foglalkozunk egy olyan egységes személyi jövedelem- adórendszer bevezetésének a föltételeivel és sokrétű ösz- szefüggéseivel, amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és keresetszabályozás jobban egymásra épüljön, és ez az adórendszer társadalmilag igazságosabb legyen. A tervidőszak során fokozatosan, a j ö vedelemtermelő-képessé g bővülésével arányosan tágítani kívánjuk a gazdálkodó szervezetek mozgásterét. A jövő évtől kezdve fokozatosan mérsékeljük az eredményesen dolgozó vállalatok fejlesztési adó- és kamatterheit avégett, hogy megköny- nyítsük a népgazdasági célokhoz kakcsolódó, ígéretes beruházásokat. Az előnyös kivitel nagyarányú növelésére vállalkozó gazdálkodó szervezeteket a fejlesztéshez kapcsolódó különféle pályázatokkal és megállapodások keretében kedvezményekkel ösztönözzük. Avégett, hogy a népgazdasági és a vállalati törekvéseket és fejlesztési elgondolásokat jobban összehangolhassuk egymással, már eddig is folytattunk konzultációkat a nagyvállalatokkal, s a jövőben is így teszünk. Tapasztalataink arra mutatnak, hogy a vállalatok középtávú tervezőmunkájábn határozott fejlődés megy végbe: az eredményes gazdálkodás kulcsát vállalataink közül egyre többen a belső erőforrások és a piaci lehetőségek sokoldalú kihasználásában keresik. A jövő év derekáig a megyei, városi és községi tanácsok szintén kidolgozzák VII. ötéves tervüket. A tanácsok gazdálkodásában új vonás, hogy különféle intézményeik fejlesztését az eddiginél jóval nagyobb önállósággal kell összehangolniuk és megszervezniük. Ezenkívül arról is maguk döntenek, hogy mennyit kívánnak fejlesztésre, működtetésre, fenntartásra fordítani. A fejlesztési források elosztása arányosabb lesz a különböző nagyságú települések között. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére külön programot készítünk. E program több mint félezer kistelepülés gazdasági szerepét kívánja erősíteni, népességmegtartó képességét növelni. A VII. ötéves terv a kibontakozás programját vázolja föl, reális távlatokat kínálva a gazdálkodó egységek számára. A helyi elképzelések valóra váltásának esélyeit javítja az is, hogy a szabályozás új elemeinek nagyobb' részét már az idén bevezettük, s így azok megismerése és az átállás már nem zavarja az új tervidőszak indulását.
