Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
1985. december 21. Képújság 3 A kormány és a gazdálkodó szervezetek szándékai és törekvései közelebb kerülhetnek egymáshoz, 'ha a meglévő eszközöket mindenütt — tehát a kormányzatban is — előrelátóan, cél. irányosan és takarékosan használják fel, s ha a felelősség e tekintetben mindenütt erősödik. Így több juthat mindenkinek, s ritkábban kell 'beavatkoznunk a mindennapi dolgok menetébe. A VII. ötéves népgazdasági terv egyértelműen mutatja a haladás irányát, s'össze- fogott föltételrendszert és cselekvési programokat ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára — mondotta végezetül Faluvégi Lajos, a kormány nevében kérve a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. A Minisztertanács elnök- helyettesének expozéja után megkezdődött a vita, amelyben elsőként Bognár József, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója szólalt fel. Többek között hangsúlyozta: a terv- és költségvetési bizottság az Országgyűlés többi bizottságával együtt — az utóbbi hónapokban nagy energiát fordított a VII. ötéves terv sokoldalú megvitatására. Bognár József ismertette a bizottságók eszmecseréinek néhány lényeges észrevételét, hangsúlyozva, hogy a terv- és költségvetési bizottság alapos, a részletekre is kiterjedő vita után alakította ki álláspontját. Különös figyelmet fordítottak arra a potenciális veszélyre, amely a magyar gazdaság elmaradásának következményeképp jelentkezhet az elkövetkező években, s ami csak akkor hárítható el, ha a gazdaságban szelektívebb cselekvési és erőteljesebb exportorientációt tudunk megvalósítani. A szükséges döntések halogatása v.agy elmulasztása esetén azonban fennáll a veszélye, hogy tovább folytatódik az a folyamat, amely a KGST-n belül csak alacsony forgalmi növekedést tesz lehetőivé, a nyugati piacon pedig térvesztést okoz. A versenyképesség biztosítása nemcsak vállalati probléma, mert annak makrogazdasági feltételei is vannak. Növekvő szerepe lehet versenyképességünk feltételeinek biztosításában a kereskedelempolitikánk is, amely egyebek mellett elősegítheti új piacok feltárását. Mindazonáltal úgy tűnik— mutatott rá —, hogy Magyarországon a külgazdasági problémák kezelésében még nem történt meg teljesen a szükséges fordulat, és gazdaság- politikai értelemben még nem váltunk exportorientált gazdasággá. Bognár József ezután ismertette a terv- és költség- vetési bizottság valamint a többi parlamenti bizottság elnökeinek közös javaslatát, amely leszögezi: a terv- és költségvetési bizottság egyetért a kormány azon álláspontjával, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és más fejlesztési eszközök jelenlegi állapotában a javasoltnál nagyobb növekedési ütem és export tervezése nem lenne reális. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a tervben szereplő növekedési ütem és exportnövekedés esetén a magyar gazdaság világpiaci pozíciói tovább zsugorodnak, ami — tekintettel más országcsoportök erőteljesebb növekedésére és piaci előretörésére — a gazdasági elmaradás potenciális veszélyével jár. A bizottság rámutat arra is, hogy a makroökonómiai értelemben elkerülhetetlen fékezési politika az elmúlt években még nem párosult olyan szelektív cselekvési rendszerrel, ami a gazdaságos, vagy megfelelő intézkedésekkel gazdaságossá tehető exportkapacitások teljes feltárására vezetett volna. Javasolja, hogy az Országgyűlés utasítsa az állandó bi zottságokat: a következő esztendőben az illetékes kormányzati szervek és külső szakértők bevonásával vitassanak meg olyan elgondolásokat, amelyek helyzetünk és a világgazdasági körülmények ismeretében további növekedési és exportforrások feltárására vezetnék. Indokoltnak látszik, hogy e kritikus, a magyar gazdaság nemzetközi elhelyezkedését hosszabb időre meghatározó kérdéseit és összefüggések cselekvési rendszerének (kialakításában a törvényhozás nyújtson segítséget a kormányzatnak és a gazdasági életnek. A javaslat ismertetése után Bognár József átadta az Országgyűlés elnökének a tervezetet, majd a bizottságok nevében is javasolta, hogy a VII. ötéves terv törvényjavaslatát a terv- és költségvetési bizottság által írásban benyújtott módosító indítványokkal a képviselőtestületet fogadja el. SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN (Budapest, 57. vk.), Budapest Főváros Tanácsának elnöke a törvényjavaslathoz kapcsolódva a Fővárosi Tanács terv- gazdálkodásáról szólt. DR. SCHMIDT ERNŐ (Vas m. 10. vk.), a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát vezérigazgatója egyebek között rámutatott, hogy gazdasági életünk irányítási módszere és gyakorlata nem következetes a hatékony, az eredményes gazdasági munka minősítésénél. VASSNÉ NYÉKI ILONA (Pest m. 1. vk.), a Kerepes- tárcsái Nagyközségi Tanács elnöke elmondta: meg kellene vizsgálni, miként lehetne létrehozni a nagy vonzási körzetű településeken olyan komplett oktatási intézményeket, amelyek az általános iskola mellett a középiskola funkcióját is el tudnák látni. MÉREI EMIL (Baranya m. 7. vk.), a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója a törvényjavaslatról szólva észrevételezte, hogy a feszültség érezhető a célok és cselekvési lehetőségek között. PÁL LÁSZLÓ ISTVÁNNÉ (Somogy m. 3. vk.), a szent- balázsi óvoda vezető óvónője választókörzete és a megye művelődési viszonyairól szólt. Havasi Ferenc beszéde Ezután Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára (országos listán megválasztott képviselő) emelkedett szólásra. — Az Országgyűlés ülésszakának napirendjén nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is nagy fontosságú törvényjavaslat szerepel — mondotta elöljáróban. — A beterjesztett törvényjavaslat reális célokat tűz társadalmunk elé, meggyőződéssel vallhatják programunknak. Nem kevesebbre vállalkozik, mint a gazdasági építőmunka töretlen folytatására, egy lendületesebb előrehaladás megalapozására, az életszínvonal és az életkörülmények javítására. Az MSZMP Központi Bizottsága és a magam nevében a tenvtörvény- javaslatot támogatom, s azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Jövőnket formáló programunk elfogadásakor a tanulságok és a reális számvetés Végett is érdemes röviden visszatekintenünk a magunk mögött hagyott öt évre. Amikor öt évvel ezelőtt az Országgyűlés a VI. ötéves tervtönvényt elfogadta, számolt azzal, hogy a magyar népgazdaságnak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel addigi fejlődése során még nem találkozott. A feladatot nehezítette, hogy a fejlődést a növekedés hagyományos forrásai még nem táplálták. Az új forrásokra való ráépülés akkor sem lett volna egyszerű, ha bővében vagyunk a fejlesztési esziközöknek, illetve, ha a nemzetközi politikában és a világgazdaságban egy békés, „meglepetésektől” mentes korszaknak nézünk elébe. Sajnos, nem ez történt. Bár a hatodik ötéves terviben rosszabbodó nemzetközi feltételekkel számoltunk, a bekövetkezett külső fejlemények a vártnál is kedvezőtlenebbek lettek. A világpolitika és a világ- gazdaság e változásai a KGST-országoknak, így Magyarországnak is jelentős többletterheket okoztak: a VI. ötéves terv időszakában az exportárák a tervezett növekedés helyett jelentősen csökkentek; külkereskedelmi árveszteségünk az előre- jelzett 60 milliárd helyett 110 milliárd forint lett. Különösen szerbbetűnő ez éled- miszergazdasági termékeinknél: ha az idén az 1981- es árakon értékesíthettük volna élelmiszertermékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne több. A kamatlábak jelentős emelkedése következtében — az alacsonyabb adósságállomány után is — a tervben számítottnál mintegy 400 millió dollárral több kamatot kellett kifizetnünk. Ezek ellenére is eleget tettünk nemzetközi kifizetési kötelezettségeinknek, csökkentettük tartozásainkat. Az elmúlt időszakban e hatások és gondok a szociaHavasi Ferenc lista országok majdnem mindegyikében jelentkeztek, s emellett olyan új problémákkal találtuk magunkat szemben, mint a nyersanyag- és energiaforrások kiaknázásának növekvő költségei, a műszaki feljődés nehézségei, a külső és belső egyensúlyi problémák, vagy az intenzív gazdasági növekedés irányítási és finanszírozási gondjai. Most, a tervidőszak végén elmondhatjuk, hogy társadalmi megrázkódtatások nélkül, alapvető társadalmi vívmányaink megőrzése mellett sikerült túljutni e kritikus időszakon úgy, hogy a gazdaság néhány fontos területén jelentős változások következtek be. Az egyik az, hogy megállt a külső és belső egyensúlyi viszonyok felbomlásának, az eladósodás növekedésének az V. ötéves tervidőszakban felgyorsult folyamata. A másik, hogy szerény, de mégis figyelemre méltó fejlődés bontakozott ki a termelés és a fogyasztás számos területén is. A lakosság egy főre jutó fogyasztása reálértékben az 1980. évi 53 ezer forintról 1985-ben közel 57 ezer forintra emelkedik. A lakásállomány növekszik; .a javulást jól mutatja, hogy 1980-ban 113 család jutott 100 lakásra, 1985-ben pedig 105. A lakásellátást tekintve az európai középmezőnyben foglalunk helyet. Végül a VI. ötéves terv egyik legfőbb eredménye, hogy ismét egyensúlyba hozta az ország gazdaságát: a költségvetés helyzete jobb, mint az V. ötéves tervben volt. Az eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a választott út új feszültséggócok kialakulását is eredményezte. Az egyik az, hogy a fejlesztési források megcsappanása lelassította a magyar gazdaság kívánatos és elodázhatatlan strukturális fejlesztését, A másik az, hogy a kedvezőtlen külső és belső körülmények összejátszása, a kialakult hatékonysági színvonal megnövelte a magyar gazdaságban lappangó inflációs nyomást, aminek eredményeként évi 4,2 százalékról 8,3 százalékig terjedő infláció alakult ki. Havasi Ferenc ezután a törvényjavaslatokról szólva hangsúlyozta: — A VII. ötéves terv koncepciója reális és mértéktartó. Fő törekvése az egyensúly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági fejlődés élénkítése, s az élet- színvonal javítása. Ez a gazdasági stratégia másképpen kapcsolja össze a növekedési ütem és az egyensúly követelményeit, mint a VI. ötéves időszak tényleges menete, de nem jelenti a „mindenáron való” felgyorsulás igényét. A növekedés fel- gyorsulása csak az egyensúlyi és hatékonysági követelményekkel összehangolt lehet, mivel ettől elszakadó „gyorsítás” szándékainkkal ellentétes következményekre vezetne. A gazdaság ilyen típusú élénkítésének fontos eszköze a műszaki-technikai haladás meggyorsítása. A párt és a kormány az elmúlt években is kiemelt figyelmet fordított a tudo- mányosmaűszaki fejlődésre. E kérdéskört társadalmunkban érthetően egyre nagyobb érdeklődés kíséri, és az elmúlt öt esztendő mérsékelt fejlesztési lehetőségei is felerősítették a vitákat. Eredményeink ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy a legfejlettebb országúkhoz — az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, a Szovjetunióhoz és másokhoz — viszonvítva számottevő lemaradásunk van. Ezekkel az országokkal azonban 40 évvel ezelőtt sem voltunk azonos szinten. Vannak olyan területek, ahol erőfeszítéseink eredményeként lemaradásunk a nemzetközi élvonaltól nem túlzottan nagv, mint például a biotechnológia egyes részterületei, más esetben viszont úgv minősíthetünk, hogy a lemaradás ugvan jelentős, de annak csökkentése érdekében intézkedések történtek (pl. az elektrotechnikában). Végül van néhány olyan terület — pl. a termelés széles körű automatizálása, a robottechnika alkalmazása —, ahol még nem vagyunk képesek az elmaradás érzékelhető csökkentésére. Gondos szelekcióval, a műszaki-technikai haladás fő irányainak figyelembevételével kell kiválasztani azokat a feladatokat, amelyeket a hazai kutatásnak és műszaki fejlesztésnek kell megoldania, illetve meghatározni az újdonságok azon körét, amelyeket a legcélszerűbb átvenni és alkalmazni. A Vili. ötéves népgazdasági terv tudományos-műszaki fejlesztéssel összefüggő céljai és kiemelt jelentőségű gazdaságfejlesztési programjai már ennek szellemében alakultak ki. Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy a KGST keretein belül is egyre inkább előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés gyorsításának kérdései. A szocialista országok gazdasági fejlődésének meggyorsítását és a tudományos- technikai haladással való lépéstartást szolgálja a KGST e heti rendkívüli ülésszakán elfogadott 2000-.ig szóló műszaki-tudományos fejlesztési program. E program következetes végrehajtása 'hozzájárul műszaki-gazdasági színvonalunk növeléséhez, biztonságunk erősödéséhez, sebezhetőségünk csökkentéséhez. Az eddiginél szilárdabb bázist teremt ahhoz, hogy kölcsönös előnyök alapján hatékonyabban tudjunk bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba a műszaki-tudományos területeken is. Társadalmunk demokratikus vonásai erősödnek. Jól érzékeltetik ezt a közigazgatás rendszerének korszerűsítésére, az új választójogi törvény kidolgozására és sikeres alkalmazására, a községek és városok önkormányzati lehetőségeinek bővítésére, a vállalatok önállóságának növekedésére hozott intézkedések. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában is léteznek különféle, egymásnak sokszor ellentmondó érdekék. Ezek felismerése, ellentéteik feloldása és lehetséges összhangjuk megteremtése a politikai vezetés és irányítás egyik leg- fontosahb és legösszetettebb feladata. Ez a politikai munka gyakorlatának, stílusának, módszerének megújítását is igényli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom megértő akkor ha az előrevivő folyamatok kibontakozását a szűkös anyagi lehetőségek, vagy tőlünk nem függő ökok korlátozzák, de a közhangulatot irritáló tényező, ha azt látják, hogy a haladást szubjektív korlátok, az irányítás, vagy a végrehajtás hibái, következetlenségei akadályozás. Ez még inkább aláhúzza a káderpolitikái munka feladatait és felelősségét abban, hogy megtaláljuk és a megfelelő helyre állítsuk a társadalom érdekét értő és képviselő, a társadalmi várakozásnak megfelelő, a jelen és jövő 'követelményeit kielégíteni képes vezetőket. Gazdasági feladataink eredményes megvalósításának elengedhetetlen feltétele a fegyélmezett, okosan szervezett, jó minőségű munka. Széles körű tapasztalat, hogy az utóbbi években a munkafegyelem romlik, a munkaidőt nem használjuk ki megfelelően, nem sikerül visszaszorítani a munkaidőn belüli magáncélú elfoglaltságokat. Különböző becslések és számítások szerint a munkaidőalap egy- ötöde-egyhatoda elvész a termelésből. Ennek okai összetettek, ezért a munka- fegyelem javítása egyaránt igényel igazgatási, szabályosa si teendőket, a gazdálkodó szervezeteknél belső érdekeltségi-szervezési intézkedéseket, valamint szemlélet- változást eredményező politikai és ideológiai munkát. Változásokra van szükség -az ünnepnapok körüli munkarend kialakításában, a szabadság kiadásának rendjében, a foglalkozási-rehabilitációs gyakorlatiban, a munkaügyi viták eljárási módjában, a szolgáltatások munkaidőn kívüli igénybevételi lehetőségeinek bővítéséiben, a különféle társadalmi rendezvények munkaidőt kímélő szervezésében. Mindez nem a dolgozók megrövidítését célozza, éppen ellenkezőleg, a munkaidő jobb kihasználása, a termelés ésszerű szervezése útján az elosztható jövedelem növelését, így a dolgozók érdekét szolgálja. A tervjavaslat nem irányoz elő, nem ígér látványos fordulatot, mert ennek nem teremthetők meg a feltételei. Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló munkán alapuló fokozatos előrehaladás, amelyet meg lehet valósítani, s amit lehet teljesíteni. Éhhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa világos, mozgósító erejű programot adott, amit a gazdasági építőmunkában a VII. ötéves terv céljainak elérésével lehet megvalósítani. A teljesítésihez nagy erőt kölcsönöz, ha az Országgyűlés meggyőződéssel fogadja el s vallja sajátjának a VII. ötéves tervet — mondotta befejezésül Havasi Ferenc. CSIPKÓ SÁNDOR (Bács- Kiskun m. 20. vk.), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke a közgazdasági szabályozókkal foglalkozott felszólalásában. LADÁNYI JÓZSEF (Borsod m., 25. vk.), a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Tanács elnöke hozzászólásában azt emelte ki, hogy a sajátos természeti adottságú megye komoly reményeket fűz az elmaradott térségek fejlesztésével kapcsolatos programhoz. JURATOVICS ALADÁR (Csongrád m., 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat algyői üzemegységének igazgatója elmondotta: már több mint másfél évtizede évi kétmillió tonna körül alakul a hazai kőolaj-kitermelés. E mennyiség fenntartása mind nehezebbé válik. LESTÁR LÁSZLÓNÉ DR. VARGA MÁRIA (Budapest 51. vk.), a főváros1! Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet főigazgató-helyettes főorvosa az egészségügy gondjairól szólt. BÍRÓ MIKLÓS (Szabolcs- Szatmár m. 11. vk.), a MOM mátészalkai gyáregységének igazgatója felszólalásában település- és területfejlesztési kérdésekről szólt. DR. JUHÁR JÁNOS (Pest m., 24. vk.), pomázi körzeti orvos a fiatalság egészséges életmódra nevelésének fontosságát hangsúlyozta. KÓCZA IMRE (Heves m„ 3. vk.), az Egri Finomsze- relvénygyár vezérigazgatója kiemelte: a terv szándékai szerinti differenciáltabb vállalati jövedelem-képződés — és az ezzel összhangban lévő differenciáltabb egyéni jövedelemalakulás — várhatóan élénkíteni fogja a munkaerő-áramlást, amely összhangban van a népgazdasági célokkal. KARVALITS FERENC (Zala m. I. vk.), az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára a többi között arról beszélt, hogy a terv a hatékonyabb foglalkoztatás feltételeinek megteremtésében az állami irányító szervek és a helyi tanácsok szerepének növekedésével számol. LÉKAI GUSZTÁV (Haj- dú-Bihar m., Í3. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzem- igazgatója mindenekelőtt az erőforrásokat fogyasztó gazdaságtalan tevékenységék felszámolásának lehetőségeiről szólt. TULOK ANDRÁS (Veszprém m. 9. vk.), a Pápai Állami Gazdaság kerületvezetője elmondta, hogy Veszprém megye már most is túlterhelt ipari szennyeződéssel, ezért a veszélyes ipari hulladékok ártalmatlanná tételére, valamint a veszélytelenek elhelyezésére mielőbb megoldást kell találni. BÁNFFY GYÖRGY (Budapest 4. vk.), színművész, a József Attila Színház tagja a takarékosság követelményére hívta fel a figyelmet. TÖZSÉR GÁSPÁR (Nóg- rád m. 4. vk.), a Nógrádi Szénbányák munkavédelmi főellenőre szólt eredményeiről — a többi között sikerült csökkenteni a nehéz fizikai munka arányát — s a műszáki fejlődés lassúságából, az egyre nagyobb létszámhiányból adódó gondjaikról. DR. SINKOVICS MÁTYÁS (Budapest, 2. vk.), a Fővárosi János Kórház-rendelőintézet főigazgató főorvosa az egészségügyi ágazat feladatairól szólt. SOLYMOSI JÓZSEF (Tolna m., 4. Vk.), a Bonyhádi Pannónia Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy az idén Tolna megyében csökkent az állat- állomány, s ennek megfelelően az állati termékek értékesítésében 5—6 százalékos visszaesés várható. Bár e vidék adottságai jobbak az országosnál, mégis növekedett a pénzügyi gondokkal küszködő mezőgazdasági üzemek száma. Erre is figyelemmel a képviselő biztatónak mondotta, hogy a VII. ötéves törvényjavaslat részletesen foglalkozik az említett kérdésekkel, és felvállalja a megoldást is. Solymosi József BALOGH LÁSZLÓ (Pest m. 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke a tanácsok gazdálkodásáról szólt. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munkanapja — amelyen egymást váltva elnökölt Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János — befejeződött. A képviselők ma folytatják a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat megvitatását.
