Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

C TOLNA A “KÉPÚJSÁG 1985. december 19. Itt járt a Télapó Itt járt a Télapó, vagy ha úgy tetszik a Mikulás bá­csi, és közeleg a karácsony- ünnep is. A viszonylag szerényebb ajándékokat elhozta a Tél­apó, a nagyobbak ott lesz­nek majd a karácsonyfa alatt. Nem, persze hogy sen­kit sem akarok lebeszélni az ajándékozásról, hiszen ma­gam is készítem már a cso­magocskákat, és tudom, hogy ajándékot adni és kapni egy­formán öröm. Mi az, amiről mégis érde­mes szólni? Talán három dologról. Az első: az ajándék nem okvetlenül akkor szerzi a legnagyobb örömet, ha a legdrágábbat vásároljak, ha­nem akkor, ha tudjuk (ti­tokban „kitudjuk”), mire vá­gyik családtagunk, rokonunk, barátunk, akinek az ajándé­kot szánjuk. A második: nem mindegy, hogyan kapja meg valaki az ajándékot. Lehet nagyon szép a bolti csomagolópapír, a nylonzacskó, de karácsony­ra (és ugyanígy névnapra, születésnapra, házassági év­fordulóra is) vegyük a pénzt és a fáradtságot, és csoma­goljuk át az ajándékot. Ha nem késünk vele és idejé­ben — már ma — elindu­lunk, akkor a nagyobb áru­házakban, papírüzletekben biztos, hogy találunk még szép karácsonyi csomagoló­papírt. Ha nem kapnánk, vagy nem jutunk el ezért időben a városba, akkor a síma csomagolópapír is meg­teszi, ha telerajzoljuk szép kis zöld fenyőágakkal, min­tával. Kössük át szép, színes szalaggal, tűzzünk rá egy kis fenyőágat. Ugyancsak kapható a nagyobb üzletek­ben kis karácsonyi üdvözlő- kártya. Külön öröm a meg­ajándékozottnak, ha nevére, kedves sorok kíséretében címezve kapja az ajándékot. Ha nem kapunk ilyen kár- tyácsikát, kis kartonlapból magunk is készíthetünk, és hozzáköthetjük az ajándék- csomaghoz. Túl praktikusak ezek a ta­nácsok? Talán válóban szo­katlanul azok, de a céljulk több, mint praktikus: az örömszerzés vágya, a szere­tet érződik abból, hogy ho­gyan adjuk át az ajándé­kunkat. A harmadikat hagytam utoljára, mert talán ez a legfontosabb, és elsősorban a családoknak, szülőknek, gyerekeknek szól. A kará­csonyi ünnep idén valóban hosszúra nyúlik: négy mun­kaszüneti nap ígérkezik egy­más után. Még több a lehe­tőség arra, hogy ne csak az ajándékot adjuk át a hoz­zánk legközelebb állóknak, hanem önmagunkból is ad­junk minél többet. Töltsünk a szokottnál több időt tőlünk távol lakó idős szüléinkkel, és töltsünk több időt az ezt igénylő kisgyermekeinkkel is. Nem elég megvenni a tár­sasjátékot, az az igazi, ha anyuka és apuka is játszik a gyerekekkel, ha együtt építenek az elemes játékok­ból új formákat, ha együtt játszanak a kis vasúttal vagy akár az elektromos, elektro­nikus játékkal. Így lesz igazi az ünnep, de hogy .az legyen, arra már ma meg kell kezdeni az előké­születeket. (sárdi) Kocsonyakrónika - kocsonyakészítés * * ünnep előtti nagytakarítás Bútortisztítás 'A kocsonya — ha igaz a fáma — a véletlen műve csakúgy, mint más finom ét­kek sokasága. Csaknem öt­száz éve szerepel az étren­dünkben. A Magyar Oklevél- szótár tanúsága szerint 1544. ben mint „kosona”, egy év­vel később „koczonnának” írva lehet nyomára lelni. Dalba foglalt története — Észak-Szlovákiából — úgy szól, hogy egy csélcsap, de otthon igencsak szigorú férj szigorúan meghagyta a fele­ségének, hogy este sült hús­ból készült forró levessel várja. Az asszonyka kora al­konyaitól melegen tartotta, (orralgatta a kész levest, de a férj csak nem érkezett meg. A feleség elaludt, a tűz ki­hunyt, a leves megdermedt, amire a -ház ura némi bűn­tudattal, pityókásan hazatért. Éhét és a várható szemre­hányást azzal verte el, hogy azonmód befalta az összeder­medt, csillogó húslevest, és úgy fogadta, mintha felesé­ge szánt-szándékkal készített volna új, korhelynek való ételt, és kérte, hogy máskor is ilyet főzzön neki. Igaz-e a történet, vagy csak egyik asszonynemzedék­ről a másikra szállva kere­kedett szinte hitelessé? Ki tudja? Lényege mindenképp valóságos: a sok enyvanya- got tartaLmazó állati részek­ből — a bőr borította fej­ből, lábból, farokból — fő­zött étel kihűlve rezgő, puha. ízes tömeggé dermed. Történetéhez tartozik, hogy száz évvel ezelőtt ,,fa- gyaléknak” akarta átkeresz­telni egy tudálékos szakiro­dalmi mű, túlságosan „pó­riasnak”, étlapra nem illő­nek tartva a kocsonya nevet. A kocsonya azonban nem­hogy „étlapképesnek” bizo­nyult, hanem pergamenpa­pírra borítva, étvágygerjesz­tőén díszítve kelendő téli áru lett a hentesüzletekben is. Kocsonyát még ma is fő­leg télen készítenek, noha a lé keményre dermesztése a hűtőszekrényben gyorsabban végbemegy, de mert „vasta­gabb” falnivaló, inkább téli vacsorának való. Viszonylag olcsó étel, mert a hozzáva­lók, a porcogós fül, láb, fa­rok részek a legolcsóbb hús­darabok. Kocsonyába kerül­het a füstölt szalonna levá­gott, félretett bőrkéje is. Kocsonya készülhet sertés, malac, házi és vadbaromfi, továbbá különféle halak hú­sából, bőréből. Az a fontos, hogy a főznivalónak legalább fele súlya bőrös legyen. Za­matosabb lesz a kocsonya a főzővízbe öntött, illetve az­zal elegyített fehér vagy vö­rös bortól, vele főzött zöld­ségektől, nemkülönben a füs­tölt húsoktól, fűszerektől. És mert a kocsonya akkor iga­zán étvágygerjesztő, ha a der­medt lé minél tisztább, minél áttetszőbb, ajánlatos a hagy­mát, fokhagymát, apró fű­szert (szemes borsot, 1—2 szem szegfűszeget, babérle. velet, rozmaringot) tüllbe vagy gézbe kötve a főzőlébe tenni, hogy végül egyben le­hessen kiemelni. Érdemes kiadagolás előtt a kocso­nyát lezsírozni. (A leszedett kocsonyazsírral kitűnő pör­költ készíthető.) Az általános tudnivalók közé tartozik, hogy a hozzá­valókat kb. kétszer annyi vizes-boros, vagy tisztán vi­zes lében kell feltenni, mint amennyi azok súlya. (2 ki- lónyi bőrke, hús, zöldség, hagyma 4 liternyi folyadékot kíván, ami a 2—3 órás főzési idő alatt kb. harmadával lesz kevesebb a legjobban záródó edényben is.) „Törvény” a lassú, bu- gyogtatva főzés; a felforrás után a szürke hab leszedése; az összes belevalók vajpuhá­ra főzése, a csontról-porcról való levágásig. A kocsonyafőzés befejezte előtt ajánlatos kipróbálni a lé dermedését. A tetején úszó zsírt szétzavarva negyed me- rítőkanálnyí lét tegyünk por­celán tányérkába. és várjuk meg, amíg az teljesen kihűl. Ha folyós maradna, akkor 1—2 evőkanálnyi zselatin­port keverjünk el a simára kihűtött lével, és szűrjük a többihez. Az ízét nem má­sítja meg. A kocsonyafőzés termé­szetrajzához tartozik, hogy több alkalomra, több személy részére, vagyis nagyobb adag készül belőle. Minden ellen­kező hiedelemmel szemben romlandó lévén, ajánlatos a hűtőben tárolni. No de a hű­tő befogadóképességének is vannak határai, amin a kö­vetkezőképp lehet kifogni. Először is a kocsonyahúst ki­csontozzuk, máris kevesebb helyet foglal el. Aztán az adagokat nem nagy helyet foglaló tányérokba, hanem egymáshoz illeszthető alufó­lia vagy műanyag tálkákba töltjük. Végső soron akár egyetlen nagy dobozba is ke­rülhet a kocsonya, amelyből kockányi, szeletnyi adago­kat teszünk tányérra, bele- töltéskor ügyelve, hogy a húsdarabok egyenletesen el­oszoljanak, ne kelljen a lét szétkotorászni. NYERGES ÁGNES Bútoraink karbantartására, főleg tisztító felújítására vi­szonylag ritkán kerül sor. Legtöbbször megelégszünk a rendszeres porszívózással. Ilyenkor valamilyen puha kendővel gyorsan átfutunk a sima felületeken, miután a lerakódott por azokon lát­szik meg a legjobban. A kárpit legnagyobb el­lensége a por. A felületi szür­ke réteget hamar eltüntetjük, azonban a kisebb-nagyobb foltokkal, melyek keletkezése használat közben szinte el­kerülhetetlen, már nehezeb­ben boldogulunk. Berendezési tárgyaink dön­tő többsége gyári készítmény, amikhez puhafát, rétegelt fa­rostlemezt, pozdorját hasz­nálnak. A külső furnérborí­tást rendszerint lakkokkal fedik, s még újabb eljárás a különböző pvc és cellulóz fóliaboritás. Vannak ottho­nok, amiket politúr bevonatú régi bútorokkal rendeztek be, A két bútorcsoport más-más tisztítást igényel, mint ahogy másképpen történik a mű­bőr, illetve a valódi bőr rend- behozatala. Hogyan fogjunk az elemes szekrénysor, a színes kony­ha-, az örökölt politúros bú­torok felújításához, mit tehe­tünk a kárpitfoltok ellen? A műanyag borítások álta­lános jellemzői, hogy a hőt, a vizet jól bírják, tehát elő­ször nyugodtan végigmoshat­juk őket tisztítószeres meleg vízzel. Erre a célra a keres­kedelem számtalan fajtát árusít. Még könnyebb a nitro- lakkal bevont bútorfelület tisztítása, a számtalan jobb­nál jobb spray-vel. Néhány perces száradás után a teljes felületet puha ronggyal jól átdörzsöljük, s további te­endőnk már nincs is vele. Több munkát ad a politúr­borítás, ami vízre-hőre érzé­keny. Először puha ronggyal, majd petróleumos vattával körkörösen átdörzsöljük a teljes felületet. A kissé meg­kopott részeket nagyon jót felfrissíti a két rész lenolaj, egy rész ecet keveréke. A ned­vesség okozta foltokat kony­hasó, olaj keverékével át­kenni, majd néhány órai szá­radás után átdörzsöLni. A műbőr ülőhuzatokat a részben folyékony, részben aerosolos speciális bútor- ápoló szerrel érdemes rend­be hozni. Jól eltakarítják a port, az ujjnyomokat, a kü­lönböző felületi foltokat, sőt fedik a kopást, valamennyire fényesítenek iis. A természetes bőrökkel már nehezebb a dolgunk. Először töröljük le róla a port, majd nyers tejjel kenjük át a da­rabokat a zsírtalanítás érde­kében. Száradás után fehér pasztával egyenletesen ken­jük át a bőrt, s puha kefével, mint a cipőt, fényesítsük ki. A kapásokat általában eltün­teti a benzin-spiritusz elegy. Vigyázzunk, ezek robbanás- veszélyesek, cigarettázni nem lehet munka közben! A zsír­foltot legkönnyebben kiviszi a benzines kristályvíz, az izzadságfoltot a festéküzlet­ben kapható magnéziapor, amit benzinnel keverünk. Né­hány órai száradás után sel- lax-borax keverékkel dör­zsöljük át a foltot, illetve a helyét. KOMÁROMI MAGDA Szánkón jő az ajándék Egy ici-pici szántalp, és a legszerényebb ajándék is szívet-lelket melengető örömmé válik, persze ha a kezünk munkája is benne van... A szabásmintát felnagyít­juk. Fehér kartonpapírból, dipparajzlapból két azonos méretű szántalpat vágunk. A két talp közé apró, kihúz­ható dobozt ragasszunk. Ügyeljünk arra, hogy asztal­ra helyezve a szántalpak álljanak. A dobozt előzőleg vékony, színes papírral ta­pétázzuk, vagy sűrű tempe­rafestékkel fessük be. A pi­ci doboz néhány apróságot magába rejthet, de a szán felső részére kisebb-nagyobb színes dobozkákat ragaszt­hatunk, végül hullámosított virágkötöző zsinórral átköt­jük, esetleg fényképpel, rajzzal, vagy matricával dí­szítjük, és aranyzsinórral a karácsonyfa ágai közé erő­sítjük. Örökzöld és karácsonyfadísz A hagyományos kará­csonyfa elképzelhetetlen szí­nes égők, felfüggesztett cso­koládé és cukor, díszek s pillekönnyű üveggömbök nélkül. Az utóbbi években egyre gyakrabban látni ka­rácsony előtt árusítani hosz. szú tűlevelű erdei- vagy luc­fenyőt. A felállítás, a díszí­tés azonban eltér a hagyo­mányostól. A ritka ágú, de hosszú, sű­rű tűlevelekkel rendelkező erdeifenyőkön szebben érvé­nyesülnek a vékony szalagra függesztett nagyon .pici, vagy a szokottnál nagyobb mére­tű üveggömbök. Ezek fel­függesztéséhez Virágkötöző, hullámosítható szalagot hasz­náljunk. A „lökníkat” 1-2 nappal a használat előtt el­készítjük. A szükséges hosz- saúságú szalagot hideg víz­be mártjuk, és vékony üveg­csőre, ceruzára szorosan fel­tekerjük. A teljes száradás után óvatosan lehúzzuk, és a ki vas allhat atlan hullámú szalagot a szükséges helyre rögzítjük. A pici görbböcskéket cér­naszál segítségével nem füg­gesztjük, hanem a tűlevelek fcöZé húzzuk. Bélyeggyűjtőknek Északi rokonaink A gyűjtők a bélyegek ré­vén más naagyar állampol­gároknál is jobban ismerik és szeretik a finnéket. Mér­téktartó, mégis mindenre ki. terjedő bélyegkiadási politi­kájúk kevés, ugyanakkor változatos kiadványokkal ör­vendened meg a filatelistá- kat. Az év végén gyűjtemény formájában kínálják az 1985 folyamán forgalomba hozott bélyegéket. Huszonkét cím. let jelent meg és most bo­csátották ki első blokkjukat, amely a Helsinkiben tartan­dó bélyeg-világkiállítás hír­verésére szolgál. Újdonságaik sajátos, egyedi stílusa való­színűleg annak is köszönhe­tő, hogy a címletek közel fele női tervezők elgondolá­sa, rajza alapján készült. Ezzel a finn posta egyedül áll a Világon. 1985-iben bé­lyegpárral emlékeztek meg az európai zene évéről. A 10. évforduló alkalmából meg­ismételték a helsinki szer­ződés aláírásakor kiadott bé­lyeget. A bankjegynyomda centenáriumát 8, összzefüg- gően nyomtatott címlettel köszöntötték. Ikon és kézzel szőtt damaszt, a népi művé­szet világába vezet, csak­úgy mint a Kalevalát idéző bélyegipár. Fenyotanács Rendszerint előbb, az ün­nep előtt néhány héttel szoktuk megvásárolni a ka­rácsonyfát. Aztán bosszan­kodva tapasztaljuk, hogy egy idő után hullatni kezdi tűleveleit. Ezt megelőzendő, tegyük a fát egy vödör víz­be, s öntsünk bele kevés gli­cerint. így a levelek tartó­san megmaradnak, s szép zöld színét sem veszíti el az ünnepig. Az ünnepek után már hamar összesöpörjük a meleg szobában lehullott tű. leveleket, de a gyertyacsöp- peket nem. Helyezzünk a vi. aszfaltokra vastagabb ita­tóst, és forró vasalóval si­mítsuk többször át. Ha a padlón zsírfolt maradna, azt. tiszta alkoholos vattával dörzsöljük át. Bűvös négyzet írjátok be az alábbi szá­mokat az ábra üres négyze­teibe úgy, hogy a számje­gyek összege valamennyi vízszintes és függőleges sor­ban, valamint a két átlóban egyformán 170 legyen! Négy számot könnyítésül előre be­írtunk. 10, 12, 14, 16, 18, 20, 22, 24, 26, 28, 30, 32, 34, 36, 38, 40, 42, 44, 46, 48, 50, 52, 54, 56, 58. h 38 I lr 30 *1 Megfejtés : 92 ‘21 ‘8S ‘»V ‘0£ H ‘OS ‘9* ‘Z£ ‘82 ZS ‘8* ‘K ‘02 ‘91 0» ‘9£ ‘22 ‘81 *£ 8£ ‘»2 ‘01 ‘9S ‘2»

Next

/
Thumbnails
Contents