Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

w 1985. december 19. Képújság 5 Kerti robotok ..........................................................,...............................:...........................— h oz, mint amilyen a kajszi­A kertészeti gépesítéssel kapcsolatosan mostanában már figyelmeztető fenntartá­sok is hangzanak el. Bár ná­lunk még nem a kertészet túlzott gépesítése a gondok okozója, hanem éppen a ko­rántsem kielégítő ellátás, a nagyarányú gépesítésből fa­kadó hátrányokat azért már ma sem hagyhatjuk figyel­men kívül. Tömérdek megoldás látott már napvilágot a kertészeti növények termesztésének és előkészítésének, hasznosítá­sának gépesítésére. Van olyan ország, ahol ma úgyszólván teljes egészében géppel törik a csemegekukoricát, gépek­kel szedik a burgonyát, diny- nyét, valamint gép takarítja ba a borsót, a babot. A sző­lőkben a gépi szüret aránya néhol máris megközelítheti a teljes termésbetakarítás fe­lét. Rázógépek takaríthatják be a mandulát, a mogyorót, a diót és az alma legnagyobb részét. Gépek segédkezhet­nek a málna, ribiszke, cse­resznye, meggy, szilva szüre­telésében. Az olyan kénye­sebb csonthéjas gyümölcsök­és az őszibarack, felfújható műanyag ujjak nyúlnak és kíméletesen csomagolják bé­lelt rekeszekbe. Virághagy- maszedő, osztályozó, csoma­goló gépek is használatosak. Több zöldségféle emberi kéz érintése nélkül is eljuthat az elárusító helyig, vagy a kon­zerváló, feldolgozó üzemek­be. Csakhogy az ilyen nagy­arányú« gépsítésnek máris megvannak a kedvezőtlen hatásai. Elsősorban beszű­kül a fajtaválaszték. Csupán azok a fajták állják a ver­senyt, amelyek képesek az ilyen technikai bánásmód­hoz jól alkalmazkodni. Kü­lönösképpen érvényes ez a paradicsomra és az almá­ra. Sajnálatos, hogy amíg például az almából egy év­százada még közel 8 ezer fajtát termesztettek világ­szerte, ma az üzletekben jó­szerével csak két-három al­mafajta, a Jonatán, a Gol­den Delicius és a Starking kapható. Még súlyosabb gond a gé­pesítéssel egyre növekvő energiaigény. Egyes számítá­sok azt jelzik, hogy a kerté­szeti termék-előállítás során egy Joule táplálékenergia előállítása — a talajművelő, növényvédő és egyéb gépet, vegyszert, műtrágyát, szállí­tóeszközt, csomagolást, hűtő- láncot is beleértve — kere­ken 15 Joule energiát emészt­het fel. Az élőmunka-há­nyad ugyanakkor fokozato­san csökken. Mindez pedig még meny­nyire messze van attól, ami­re majd a robotok lesznek képesek a kertészet terüle­tén. A kertészeti robotosítás aligha késhet sokáig. A robotok kertészeti hasz­nosítását máris sokan vizs­gálják. A jövő évtizedben már megjelenhetnek az ipa­ri robotokkal tökéletesített kertészeti hasznosítású gé­pek. Úttörőként az önműkö­dő vezérléssel ellátott trak- torvontatású gépek megje­lenése várható. Manipulátorok alkalmazá­sa mindenekelőtt olyan tech­nológiai műveleteknél ígér­kezik jónak, amilyen a cse­répbe, konténerbe vagy ép­pen szabad földbe ültetés, a termésbetakarítás, a virág­szedés, majd az osztályozás, számolás, csomagolás és ra­kodás, továbbá a permetező­szerek és egyéb használatos kémiai készítmények kezelé­se, adagolása. Kifejlesztés alatt áll olyan robottechni­kai rendszer, amely az üveg­vagy fólaborítású növényhá­zak, esetleg más termesztő­berendezések adottságait ké­pes szabályozni a benne ter- msztésre kerülő növényféle­ség mindnkori igényének és a külső körülményeknek megfelelően. Készíthető olyan berendezés, amely a talaj- ápolás, gyomirtás, növényke­zelés különféle műveleteit végezheti teljesen önműkö­dően. Szerkesztettek is már egy sajátos robotot, amely a rászerelt mikroprocesszorok segítségével képes felismerni a talaj- és növényállapotot, valamint megkülönböztetheti a termesztett növénytől a töb­bit, így a gyomokat is. Lé­nyegében számítógép és lé­zersugaras egység irányít­ja a működését. A kiskertekben is használ­ható, valóságos robot kertész feltűnése talán nálunk sem sokáig várat magára. Bizo­nyára lesznek sokan, akik megveszik. Pedig éppen a kiskert az, ahol a kétkezi te­vékenységet jelentő kerti munkavégzés egyfajta alko­tás izgalmát és élvezetét kí­nálja. Kár lenne erről le­mondani. Komiszár Lajos A kert téli védelme Amikor az újonnan telepí­tett csemetefák törzsét cso­magolópapírral gondosan be­takarjuk, nem csupán a téli hidegek ellen védjük. Főleg erdő melletti gyümölcsösök­ben, kemény teleken, a nyu- lak és az őzek tetemes kárt okozhatnak a fiatal csemeték törzsének és vesszőinek kö- rülrágásával. A takarásra megfelel a kö­zönséges csomagolópapír. A törzset egészen a korona el­ágazásáig gondosan tekerjük körül a papírral, és spárgá­val is kössük át. A törzs ta­karására ne használjunk szalmát vagy kukoricaszárat, mert ezekben számos kártevő és kórokozó áttélelhet. A szőlő takarásakor a tő­höz annyi földet húzunk, hogy legalább 50 cm magasan védje a tőkét a fagytól. Ta­vasszal, a nyitás idején a földet el kell távolítani, mert ellenkező esetben a rügyek kipállhatnak. Az újonnan telepített éve­lőket (tulipán, jácint, nár­cisz stb.) és a díszfüveket, a szabadban telelő babér-, fü­ge-, gránátalma-bokrot szin­tén takarni kell. Az évelőknek elég 4—5 cm vastag érett vagy félig érett komposzt­takarás. A fagyra érzékeny bokrokat puha spárgával la­zán kössük össze, majd az egész bokrot burkoljuk sátor- szerűen, többrétegű csoma­golópapírral, esetleg kilyug­gatott, használt fóliával. Ezt ismét kössük át, hogy a szél le ne tépje, majd a bokrok aljához húzzunk száraz, egészséges avart. A ifagyérzékeny fügét ha­sonló módon takarjuk. A visszafagyott füge ugyan új­ra kihajt tavasszal, de a növényt több évre visszaveti. Fagyvédelemre szorul a fű­szercserje, a gránátalma, és a legtöbb mediterrán növény. Az örökzöldek többségét megvédhetjük, ha bőséges öntözés után a növényt kb. egy méter átmérőjű körben őszi lombbal, vagy félig érett komposzttal, esetleg szalmá­val, törekkel takarjuk. A könnyű, nagy térfogatú ta­karóanyagot néhány ásónyi földdel is rögzítsük, hogy a szél el ne vigye. Így az idő­sebb örökzöldek esetében megakadályozzuk a gyöke­rekkel sűrűn átszőtt talaj­réteg átfagyását, a fiatalok­nál pedig, amelyek még nem gyökeresedtek meg kellően, a gyökerek számára kedvező mikroklímát teremtünk. A későbbiekben a hónyomás veszélyezteti az örökzöldeket. A havat gondosan rázzuk le róluk, mert ágtörést okozhat. A tea hibrid rózsákat, va­lamint a minirózsákat szin­tén védjük a téli hidegtől. A leghatásosabb és legegysze­rűbb a földdel való takarás. Az egyes töveket a következő évi csapok magasságáig tölt­sük fel. Arra vigyázzunk, hogy a föld ne legyen görön­gyös, mert így a fagyvéde­lem nem elég hatékony. Ta­karás előtt alaposan kapál­juk meg a rózsa talaját, hogy morzsalékos földdel véhessük körül a tövet. A magas törzsű, fagyérzé­keny rózsa takarása akkor ooz gondot, ha nehezen le­het a földig hajlítani a fács- kát. Ezt nagyon óvatosan él fokozatosan végezzük, hogy ne roppanjon meg a törzs. Ha a lehajlítást nagyon koc­kázatosnak ítéljük, ne eről­tessük, inkább takarjuk szal­masapkával a rózsát, a törzset pedig külön, többrétegű cso­magolópapírral. Nem jó a műanyag fóliás takarás, mivel alatta a rü­gyek könnyen befülledhetnek, sőt, a napsütötte oldalon a felmelegedés, majd éjszakai lehűlés következtében el is fagyhatnak. Szakvélemények az állattenyésztés helyzetéről A cél: jót és jél produkálni Többéves hagyománya van már annak, hogy a megye állattenyésztésének helyze­téről, eredményéiről és gond­jairól tanácskozó szakembe­rek ülnek le közös asztal mellé ilyenkor karácsony előtt. így volt ez az idei esztendőben is, amikor a Tolna Megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Tolna Megyei Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetsége, a MAE Tol­na Megyei Szervezete állat- tenyésztési szakosztálya, va­lamint a Szekszárdi Hús­ipari Vállalat közös rende­zésében adtak egymásnak tá­jékoztatást és szaktanácsot a szakemberek. Szóba kerültek itt az idei esztendő ered­ményei, meghallgatták egy­más érveit pro és kontra. Jobbító szándékkal tették mindezt. Két évvel ezelőtt, 1983- ban beszélhettünk ennek az ágazatnak a csúcsteljesítmé­nyéről és legjobb eredmé­nyeiről, az azóta eltelt két esztendőben ez a pozíció va­lamelyest romlott, és min­denképpen kívánatos, hogy ismét arra a szintre emel­kedjen a megye állattenyész­tésének minden fontos mu­tatója. Ez a legutóbbi ta­nácskozás is ezt célozta, és remélhetően újabb lendüle­tet adott ahhoz, hogy ismét a két évvel ezelőtti kedvező kép alakuljon ki. A tanács­kozás résztvevői igyekezték közösen megkeresni azt az utat, amely a holtpontról való elmozduláshoz vezet. Ezúttal néhány irányadó vé­leményt adunk közre, olyan szakemberekét, akik isme­rői e területnek. Hartman Lajos, a Szek­szárdi Húsipari Vállalat igazgatója: — Vállalatunk eleget tud tenni a vele szemben tá­masztott kettős követelmény- rendszernek, ellátja a vá­rost és a megyét, besegít a főváros tőkehússal való el­látásába és exportfeladatait is teljesíti. Ehhez továbbra is szükség van a megye ál­lattenyésztésével foglalkozó szakemberek segítségére és összefogására. Tavaly vesz­teséggel zártuk az évet. A kétezernyolcszáz dolgozó negyven százaléka nő, a har­minc éven aluli dolgozóink száma ezerháromszáz. El­látjuk a megyét és a várost, besegítünk Budapestnek, végzünk vatikáni-vágást, va­lamint rituális vágást is, készülnek a tervek egy két­ezer tonnás hűtőtároló épí­téséhez, ami nagyon sokat segít majd. Tavaly a bevételeink hat­van százalékát exportból ér­tük el. Jók a lehetőségeink a szovjet piacon is. A jövő évre adott 520 ezer darab vágási lehetőségünk, amihez megvan a megfelelő kapaci­tás. A mi vágásainkat hár­mas feltételrendszer segíthe­ti, ami a fajtában, a takar­mányozásban és a tartás- módban kereshető. Bea József, a Tolna Me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője: — A megye állattenyész­tése különösen a VI. ötéves tervidőszaktól kezdődően in­tenzív fejlődésnek indult, Ösztönzően hatott a húsipari és tejipari feldolgozó-kapa­citás bővülése. A megye ál­lattenyésztését döntően a nagyüzemi gazdálkodás ala­pozza meg, melyben kima­gasló jelentősége van a szarvasmarha- és sertésága­zatnák, de említésre méltó a háztáji és kisegítő gazdasá­gok állati termék előállító szerepe is, amire a jövőben is számítani kell. Az állat- létszám nagysága az elmúlt öt évben az üzemek között jelentősen differenciálódott, 16 gazdaságban csökkent az állatsűrűség, 23-ban növe­kedett, de nem érte el a megyei átlagot, míg 25 gaz­daságban a megyei átlagnál jóval erőteljesebb fejlődés volt tapasztalható. Az idei év kedvezőtlenül indult az állattenyésztés szempontjá­ból, az év eleji hideg idő­járás, a kedvezőtlen szapo­rulati mutatók miatt, ami a végtermék kibocsátásában jelentkezett. Szarvasmarha- tenyésztéssel 68 nagyüze­münk közül 62-ben foglal­koznak, a szarvasmarha-lét­szám 1984-hez viszonyítva csökkent, ami valamennyi szektorban így volt, de a háztáji és egyéb gazdasá­gokban jelentkezett a leg­jobban. A tejtermelés és -értéke­sítés terén kismértékű csök­kenés tapasztalható, a tej­felvásárlás várhatóan elma­rad a tavalyi mennyiségtől. Az állattenyésztési ágazatok közül nagyságrendileg és mi­nőségileg egyaránt számot­tevő ágazat a sertéstenyész­tés. Megyei szinten közel 9 százalékkal csökkent a lét­szám tavalyhoz viszonyítva, ezen belül a kocálétszám is hasonló képet mutat. Tavaly már jelei mutatkoztak a csökkenésnek, ami az idei évben tovább folyt, ami ösz- szesen 55 ezer darabban mu­tatható ki. A vágósertés-te­nyésztés dinamikáját legjob­ban az jellemzi, hogy 1984- ben a megyében több mint 600 ezer darab sertést adtak át a húsiparnak, almi 1983-hoz viszonyítva 7,7 százalékos növekedést jelent. A most bekövetkezett megtorpanás­hoz hozzájárult sok tényező, így például az, hogy a nö­vekvő költségek ellensúlyo­zására nem történték árin­tézkedések. A jelenlegi ösz­tönzőrendszer hatása remél­hetően pozitív lesz a ter­melés növekedésére. Nőtt az idén a vemhes ko- casüldő kihelyezés, a malac- és süldőforgalom területén a vállalat felvásárlása zökke­nőmentes. A takarmány- gazdálkodásban javulás ta­pasztalható. A támogatási rendszerben bekövetkezett változások enyhítik az ed­digi feszültséget, de nem oldják meg azt véglegesen, ezért várjuk a kedvező vál­tozásókat. A nehézségek el­lenére a megye teljesítette feladatait, sőt látványos és hasznos eredményt ért el a sertéshústermelésben. Dr. Nagy Tibor, az Állat­egészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgató­helyettese: — A mentesítési mutató­ink a sertés esetében jobbak mint az országos átlag, a mentesítést nem támogatják, és az állományzsúfoltság is gondot okoz állategészség­ügyi szempontból. Illés János, a Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat osztályvezetője: — Az 1985. évi takarmány- gyártás és -értékesítés az ál­latállomány-csökkenés és az ipari abrakkeverék-gyártás és -forgalmazás összefügg, így 70 ezer tonna került ér­tékesítésre, ami 17 százalék­kal kevesebb a bázisnál. Mennyiségi és minőségi szempontok szerint is kielé­gítjük partnereink igénye­it. Kasó Pál, a Tejipari Vál­lalat osztályvezetője: — A felvásárlási mennyi­ség csökkenése 4 százalékos A vemhesüsző kihelyezési akció lehetőségével 15 üzem élt, ami 4—6 évre szóló ka­matmentes hitel felvételével jár együtt. A zsírszázalék nőtt a tavalyihoz képest. Kohajda Ferenc, a Szek­szárdi Húsipari Vállalat ter­melési igazgatóhelyettese: — A minősítési rendszer modernizálási lehetőségeit a tröszt vizsgálja. A Metri- pond Mérleggyárral kapcso­latos mérési kísérlet nem volt eredményes, ezért kül­földi eszköz beépítését ter­vezzük. Virágok karácsony ás újév iáján Karácsonyra és év végi ajándékozásra az egyik lég­kedveltebb cserepes növé­nyünk a ciklámen. A meg­vásárolt virágot gondosan becsomagolva vigyük haza. Ha azt akarjuk, hogy soká virágozzon, hűvös, 15 fok kö­rüli helyiségben tartsuk. A túlzott öntözés, különösen a fényszegény, téli időszakban káros. Nem ajánlatos a cse­rép alá helyezett tálkában állandóan vizet tartani, mert a hűvös helyen tartott és túlöntözött növény virág- bimbói rothadnak. A téli idő­szakban elegendő 10—14 na­ponként öntözni a növényt. Öntözéskor arra is ügyeljünk, hogy a bimbókezdeményeket közvetlenül ne érje víz. Mit tegyünk az elvirágzott ciklámennel? Először is fo­kozatosan vonjuk meg a vi­zet, tartsuk a növényt szá­razon. Elvirágzás után egé­szen nyár végéig pihentessük a növényt. Nyáron át a sza­badban is tarthatjuk, félár­nyékos helyen, a cserepeket akár be is süllyeszthetjük a Lakásunk szép dísze ilyen­kor télen a ciklámen földbe. Augusztusban csere- pezzük át a növényt friss földbe (Florasca B) úgy, hogy a gumó felső harmada ma­radjon szabadon. (Ha túl mélyre ültetjük a gumót, a virágok guggonülők marad­nak, azaz nem fejlesztenek virágszárat.) A becserepezett növényt vigyük 20 ifok körüli, világos helyiségbe, mérsékel­ten öntözzük az újabb virág­zásig. Az év végi ünnepek ked­velt növénye az azalea. Vi­rágzó állapotban szintén ala­csony hőmérsékleten, 13—14 fokon tartsuk. Szereti a friss levegőt, gyakran szellőztes­sük a szobát, de ne kapjon huzatot a növény. A meleg, száraz levegőjű lakásokban csak rövid ideig virágzik, időnként a levéldísznövé­nyekkel együtt izúhanyozzuk le 20 fokos vízzel. A kemény öntözővízre igen érzékeny, ettől levelein fehér lerakódás jelenik meg. Elvirágzás után 10—'112 fokon pihentessük. A nyári hónapokban a cserepet süllyesszük be félárnyékos helyre. Jóval a fagyok be­köszönte előtt vigyük a cse­repet 18—20 fokos világos helyiségbe, ahol bővebb öntö­zés, tápoldatozás hatására 3—6 hét alatt ismét virágzik. A nyári hónapok alatt az esetleg felkopasizodott azaleát vágjuk mérsékelten vissza, ezzel csinos formájú fácská- vá alakíthatjuk. Mint a csápok nyúlnak ki a z erőgépből az egyes művele­teket végző karok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents