Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
1985. december 18. NÉPÚJSÁG 3 A néplrontkongresszis színeiből Tolna megye lakosságát a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán huszonkilencen képviselték. >Az ülésteremben is elhangzott vitában közülük senki nem kaphatott szót, de a hatvannégy el nem hangzott hozzászólás között ott szerepel a mi véleményünk is. Az írásban leadott hozzászólásokat is figyelembe veszik a dokumentumok között. Pozsgay Imre, az újjáválasztott főtitkár zárszavában népgyűlésnek nevezte a két teljes munkanapnál is hosz- szabb kongresszust. A kiadott programtól eltérően reggel nem kilenckor kezdődött az ülés szombaton és vasárnap, hanem fél órával korábban, mert már pénteken is fél órával később fejeződött be, olyan sokan kértek szót. A szüneteket is beleszámítva, ahol szintén munka folyt, mert mindig akadt megvitatni való hozzászólás. 19 és ifél órát tartott a kongresszus. Ha a szüneteket nem számítjuk, akkor is csak három és fél órával volt rövi- debb, de ha a Parlamenten megrendezett fogadást is hozzávesszük, akkor több mint 21órán át tartott a HNF VIII. kongresszusának munkája. Fényárban úszott az ülésterem, a hangulat nyugodt és derűs volt, függetlenül attól, hogy a színek között helyet kapott a fekete is, szóba kerültek a társadalom gondjai, problémái is. Sok megoldási javaslattal együtt. Némely hozzászólás sziporkázó csillagszórónak hatott. Az elröppenő gondolat-csillagok sokáig emlékezetesek maradnak azok számára, akik élőben hallhatták. Szinte minden kongresszuson, nagyobb összejövetelen megjelenik egy fafaragó, aki munkáját ajánlja fel a köznek. Most is nagy sikert aratott a somogyi faragó, aki gondolatait egyetlen hatásos mondatban tudta összefoglalni. Azt üzente a kongresszusról az embereknek, hogy vigyázzanak a -békére, a családra, és persze, az ő faragására is. Sokaknak még gyakorolni kell a közszereplésnek ezt a formáját, mert sok okos dolgot mondtak el azok a hozzászólók is, akik felolvasták mondanivalójukat. Csakhogy este hatkor, a negyvenedik hozzászólónak már nemcsak okosnak, de nagyon hatásosnak is kell lennie ahhoz, hogy magával ragadjon több mint ezer embert. Volt, akinek ez is sikerült, másoknak kevésbé. Egy népgyűlésen természetes, hogy a vélemények különbözőek, más-más nézőpontból közelítik meg az emberek az egyes kérdéseket. Ilyen értelemben vita is volt, nem is egy problémáról, de a társadalmi közmegegyezés csak úgy, és akkor jöhet létre, ha egyáltalán ismerjük egymás véleményét. A véleménycsere természetesen folytatódott az üléstermen kívül, a szünetben is, ahol a küldöttek ismeretlenül is beszélgettek, vitakoztak egymással, igaz, a bemutatkozást helyettesítette az ügyes kis cédula, amit mindenki viselt. Ebből kiderült a név, és hogy honnan érkezett az ember. A vidéki delegációk a Grand Hotel Hungáriában laktak, ahol esténként szervezett baráti találkozók is voltak. Mi, Tolna megyeiek — többek között — találkoztunk a XII. kerület népfrontbizottságának vezetőivel. A testvérkapcsolat régi, a kongresszusi beszélgetés alkalmat adott egy szép terv megbeszélésére. A kerület ad otthont a szerveződő Tolnai -Klubnak. A klub azokat várja majd, akik megyénkből elszármaztak, de el nem szakadtak, és találkozni akarnak egymással, és a ma is Tolnában élőkkel. A szervezés és az ellátás tökéletes volt, és mindezt láthatatlan kezek irányították. Egyik Tolna megyei küldött fogalmazott úgy, hogy minden rendben -ment, mégsem látszott a „madzag”, amivel irányították az eseményeket. Pedig volt mit szervezni, mert a kilencszáz vidéki küldöttet napjában többször is el kellett juttatni a szállodából az építők székházába, és vissza. Hasonló színvonalon gondoskodtak a budapestiekről is. Húsz óra alatt sok érdekes, okos és hasznos dolgot hall az ember, ezek feldolgozása időbe telik. A Tolna megyei küldöttség tagjai már odafelé, az úton összebarátkoztak egymással, és mindvégig jó hangulatban voltak együtt. A gondolatokhoz csatlakozó élmények elegendő töltést jelentenek az elkövetkező öt év munkájához.-A kongresszus megerősítette funkciójukban azokat, akiket a megyei népfrontértekezleten a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjává megválasztották. Az országos tanács Tolna megyét képviselő tagjai a következők: Herczeg József üzemvezető, Paksi Konzervgyár, Is-gum Istvánná betanított műszerész, Gép- és Műszeripari Szövetkezet, Tolna. Jerkovits Ilona közgazdász, ' Tejipari Vállalat, Szekszárd, Palkó Sándor belső ellenőr, Bonyhádi Pannónia Tsz, dr. Sinkó Attiláné állatorvos, megyei állategészségügyi állomás, Szilvási Éva konfekcionáló, MOKÖT, Dombóvár, Hegedűs László, a HNF OT nyugalmazott titkára, és Varjas János, a HNF megyei titkára. — ihárosi — Magyar térképészek külföldi munkái A Kartográfiai Vállalat, élve önálló külkereskedelmi jogával, számos külföldi térképkiadó megbízatásait teljesíti. A hazánkban előállított kiadványokat immár mind az öt kontinensen terjesztik. A szocialista országok közül jó kapcsolatot alakítottak ki a lengyel vállalatokkal, a magyar szakemberek vállalták el számos lengyel térkép sokszorosítását, míg a lengyel partner autótérképek tervezéséhez nyújt segítséget. Csehszlovákiába földgömböket szállítottak, míg onnan kedvelt kirándulóhelyek térképeit szerezték be. Az NDK-beli kiadónak Budapest várostérképe sokszorosításának jogát adták el, Berlin térképe ellenében. A hazánkba irányuló turista- forgalom igényének kielégítésére valamennyi szocialista országba szállítottak autó-, város- és turistatérképeket. A tőkés partnerek közül legjelentősebb a hamburgi Falk Verlag, ennek a cégnek az elmúlt tíz évben több város térképét készítették el, ezeket az ismételt kiadások előtt korszerűsítették. Jövőre például 26-féle várostérkép készül megbízásuk alapján, közülük is kiemelkedik Montreal új térképe. Egy másik NSZK-beli kiadó, a frankfurti Ravenstein számára több szocialista ország autótérképét adták, és ezeket az időközben bekövetkezett változásoknak megfelelően átalakítják. A svájci Kümmenly-Frey kiadó budapesti várostérképet és magyarországi autótérképet rendelt, s további megrendelésükre adják ki magyar közreműködéssel Ausztria nyári és téli panorámatérképét, kerékpártérképét és a jugoszláv autótérképet. Az ugyancsak svájci Hallwag is adott megbízást autótérkép előállítására. Felvételi előkészítő Már most - a gyerekekért Kis megye vagyunk, kis főiskolával, de a mennyiség semmiképpen nem tévesztendő össze a minőséggel. A A szekszárdi tanító- és óvónőképző főiskola a TIT-tel közreműködve, az idén már másodszor hirdette meg a felvételire előkészítő tanfolyamot, a főiskola előadóinak közreműködésével. A tanfolyamra nemcsak az ezután érettségizőket várják, hanem azokat is, akik már a pályán működnek, képesítés nélkül, összesen húsz alkalommal, nyolcvan órában készítik fel a felvételi vizsgára az érdeklődőket. Jelentkezni a TIT-nél lehet, január harmadikáig. Az ismeretterjesztő társulat nem meggazdagodni akar a tanfolyamon, mert a jelentkezők számától is függ, hogy mennyit kell fizetni, az „irányár” ezer forint körül van. A tematikából az óvónőképzősök részére 45 óra magyar nyelv és irodalom, 35 óra a történelem, a tanítóképzőbe jelentkezők az előbbi mellett választhatnak a történelem, vagy a matematika felkészítés közül. Reméljük, összejönnek 25-en, és akkor a tanfolyamot már megtartják. A kezdeményezés csak üdvözölhető, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a jelentkezők ismerik-e a követelményeket, vagy pedig csak a felvételi vizsgán tudják meg, hogy miből is kellett volna készülniük és milyen a színvonal. Az iskolának sem mindegy, hogy milyen felkészültséggel érkeznek az elsősök, a diákoknak is előnyös megismerkedni még egymással is, a társadalomnak is hasznos, ha minél többet tudnak a leendő pedagógusok. Különösen fontos, hogy a háromévesek mennyire felkészült, hivatás- és gyermekszerető óvónénikkel találkoznak akkor, amikor az első közösségbe kerülnek. Azért az első, mert bölcsődés korban a társas kapcsolatok még nem játszanak olyan nagy szerepet a gyerekek életében, mint óvodás korban, ami ráadásul egybeesik a „miért?” korszakkal is. Akkor a gyerek mindent tudni akar, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen válaszokat kap a világgal való megismerkedés első nagy korszakában. Az előkészítő tanfolyam tehát már azokért létesül elsősorban, akik még meg sem születtek, mert akkor lesznek óvodások, amikor a jövőre jelentkezők friss diplomájukkal megjelennek az óvodákban. Kenyérgyári hétköznapok (it.) Az ellátási felelősségről és a közérzetről És néhány szó a konkurenciáról A kelő tészta Bognár József vezető pék. A kezei ördöngösek. ötezerszer lehajol, a mérlegre teszi a tésztát — talán, ha minden századiknál kell korrigálni az először kiszakított mennyiséget —, majd az asztalra dobja. Az asszonyok sodorják, szakajtóba teszik. A rekeszek hamar telnek. Már viszik is a kemencéhez. Bognár József élvezettel dolgozik. Négyen szedik el keze alól a kimérlegelt tésztát. Négyen alig győzik. Beszívjuk a pékség édeskés illatát. A nyers tészta illata összekeveredik a kisült tészta orrcsiklandó, semmihez, csak a kenyérhez kapcsolható illatával. Kenyérgyárba látogatónak lenni öröm. Dolgozni mái munka. Meleg van és izzad- ságcseppek irritálják az embert, de mindenért kárpótol a kenyér. A magasra nőtt regölyi kenyér. A térségben esküsznek rá, szombatonként messzi falvakból is jönnek a regölyi termelőszövetkezeti boltba, hogy lakodalomra, disznóölésre, családi összejövetelre vigyenek belőle. Regölyben egy éve sütnek kenyeret. — Nekünk nem igazán gazdasági kérdés, inkább becsület dolga a kenyér —< mondja a termelőszövetkezet elnöke. — Jobb a közérzet a faluban, mióta a kenyér- ellátás jó. A kenyér köti az embert, talán jobban, mint a munka. Szőke György, a regölyi termelőszövetkezet elnöke — mint manapság a téeszel- nökök többsége — nemcsak gazdaságot, nemcsak földet, jószágot és munkaerőt lát. Embert is. A falun élő embert, a közösséget. Nem fejezhető ki pénzzel, hogy mit jelent a kenyér, a sütöde. Szili János, a főkönyvelő kiszámíthatja, hogy mennyi a haszon, hogy mennyibe kerül a szállítás, de az emberek lelkében lévő értékeket már nem. A kenyér érzelmeket is jelent. Ragaszkodást is. Természetesen munkaalkalmat a regölyi asszonyoknak, és valamicske hasznot is a közös gazdaságnak, de az igazi haszon forintban nem kifejezhető. A termelőszövetkezeti sütödék termékéről Decsen, Tengelicen, Ozorán, Regölyben... elégedetten beszélnek az emberek. Konkurálni akarnak-e az állami vállalattal? Az állami vállalat konkurenciának tartja-e őket? Vagy inkább örülnek-e, hogy ezek a sütödék leveszik a terhet róluk’ Szabó József szerint a termelőszövetkezeti sütödék és a maszek pékségek konkurenciát jelentenek. Ez nem baj. így véljük magunk is. Az ellenállás a jobb munka felé tereli a nagy kenyérgyárakat. A minőségre a szállítás pontosságára, a még nagyobb felelősségre. — Az számunkra is jó, hogy Szakály, Regöly, Ke- szőhidegkút, Szárazd, Be- lecska teljes ellátását megoldja a termelőszövetkezet. Az már nem jó, hogy Decs- re ugyanúgy kell mindennap szállítanunk, mint akkor, amikor nem volt saját péksége a falunak. Mert ugyanannyiba kerül most is a szállítás, ha csak ötven kiló kenyeret viszünk, mint akkor, amikor mázsaszám hordtuk a kenyeret Decsre — mondja a sütőipar igazgatója. Én még annyival toldom meg, hogy az ellátási felelősség továbbra is a sütőipari vállalaté. Ez hivatalosan nem igaz, hiszen ma már a tanácsoké az ellátási felelősség. Tehát ha nincs kenyér, péksütemény, akkor azért a tanács felel. De, hogy tud felelni a tanács: áthárítja a felelősséget a sütőiparra. — Van-e ellátási felelőssége a téesznek? — kérdezem Szőke Györgyöt. — Azokban a községekben érezzük a felelősségünket, ahol teljes egészében mi szolgáljuk ki a falut. És minden esetben meg is oldjuk azt. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk a vállalattal. Ha elromlik a gépünk, akkor kérünk segítséget, ha nekik van problémájuk, akkor mi segítünk. — Tehát nincs konkurencia? — Miért ne lenne. Nem jótékonykodás a segítség. Mindig elszámolják és mi is elszámoljuk a kiadásokat. — És önöknek konkurencia a téesz? — kérdezem ismételten a vállalat igazgatóját. — Természetesen. A termelőszövetkezetek és a maszek pékek az úgynevezett házias kenyeret gyártják, azt a kenyeret, amelyen nagyobb a nyereség. Ha nem vigyázunk, akkor övéké lesz a mazsola, nekünk meg csak a romlott gyümölcs marad. — Mit tesznek a konkurencia ellen? — Nagyon rossz politika lenne, ha sértődöttséget játszanánk. Ha jól együttműködünk, akkor az ellátás javul. És ha az ellátás javul, akkor nem szid bennünket senki. Az emberek közérzete jó, 'a mi közérzetünk is jó — mondja az igazgató. A november 7-i kenyérmizéria idején a decsi kenyér nem érkezett meg időben, csak valamikor a késő esti órákban. A sorban to- porgó vásárló nem szidta a decsi téeszt, hanem a szekszárdi kenyérgyárat. A boltosok pedig széttárták a kezüket: nem szállít a gyár. Melyik gyár? A decsi, vagy a szekszárdi? Nem kérdezte senki, nem mondta senki. A Népbolt boltjaiban akkor is volt — ha szakaszosan is — kenyér. Az áfész-boltok- ban nem volt, vagyis kevesebbet rendeltek. A vásárló nem nézi, hogy melyik boltnak mi a felirata: ő kenyeret nem kapott. És szidta a gyárat. Csak most már nemcsak „a gyár" van. Véletlenül sem szeretném védeni a Tolna Megyei Sütőipari Vállalatot. Azt azért el kell mondani, hogy nem rajtuk múlott a november 7-i ellátás, és nem rajtuk múlik majd a karácsonyi és az újévi ellátás sem. Képesek a megrendelt menyisé- get legyártani, ha megrendelik tőlük, időben rendelnek és ha nem lesz pánik. Mert kenyérhiányos időben még az is vásárolni akar, akinek már van otthon kenyere. A hiánypszichózis ilyen. Beindul a gépezet és akkor már nem lehet megállítani... Se nemzeti ünnepkor, se karácsonykor, se húsvétkor... Bognár József vezető pék Munkaalkalom a regölyi asszonyoknak (Folytatjuk) Hazafi József— Gottvald Károly
