Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 294. szám. ÁRA: MO FI 1985. december 16., hétfő. Mai számunkból ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A DRÁVA-CSOPORT TABELLAPARÁDÉJA (5. old.) FÉLSIKER — KESERVES JÁTÉKKAL (6. old.) SZEKSZÁRDON MARADT A HÜSOS KUPA (6. old.) A TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLA (3. old.) Befejezte tanácskozását a Hazafias Népfront Vili. kongresszusa Szombaton az Építők Rózsa Ferenc szék­házában folytatta munkáját a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa. Az elnökség­ben foglalt helyet Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Németh Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyet­tese, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára, a Politikai Bizott­ság tagjai, és társadalmi, politikai életünk több más kiemelkedő képviselője. A második napon a tanácskozást D. Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház elnök-püspöke nyitotta meg. A kongresszus résztvevői folytatták a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottságnak a beszámolója feletti együttes vitát. Az első felszólaló NAGY ANDOR, egri főiskolai ta­nár kifejtette, hogy napja­inkban a családi életben je­lentős változások figyelhetők meg. Sok a kedvezőtlen tü­net is. Az iskola egyedül kép­telen megoldani a családtól és a társadalomtól átvállalt feladatokat. A személyiség- fejlesztés olyan pedagógiai ügy, amelyben a családnak, az iskolának és a társada­lomnak az eddiginél határo­zottabban kell együttműköd­nie. Ezután LÄZAR GYÖRGY emelkedett szólásra. Lázár György beszéde Elöljáróban átadta a kong­resszus résztvevőinek az MSZMP Központi Bizottsá­ga, személy szerint Kádár János főtitkár baráti üdvöz­letét, a Minisztertanács jó­kívánságait. Köszönetét mon­dott a Hazafias Népfront va­lamennyi aktivistájának azért az értékes és önzetlen munkáért, amellyel az elmúlt években is hozzájárultak kö­zös feladataink megoldásá­hoz, szűkebb pátriájuk, s ez­zel szocialista hazánk szelle­mi és anyagi értékeinek gya­rapításához. — A Hazafias Népfront nagy tekintélynek örvend, kongresszusát közvélemé­nyünk fontos belpolitikai ese­ményként tartja számon — folytatta. — Ez így is van rendjén, hiszen a népfront­mozgalom testesíti meg pár. tunknak, a társadalom veze­tő erejének azt a törekvését, hogy szövetségre lépjen min­den becsületes emberrel, aki szívén viseli a nép, a haza sorsát, elfogadja, magáénak vallja szocialista céljainkat. A népfront szerepe együtt változik a történelem által napirendre tűzött feladatok­kal, ám az a küldetése vál­tozatlan, hogy lehetőséget, fórumot nyújtson a különbö­ző hivatású, világnézetű, a magyar és más anyanyelvű állampolgárok számára ah­hoz, hogy szocialista nemzeti egységbe tömörülve aktív ré­szesei lehessenek a politika formálásának és megvalósí­tásának. Lázár György a továbbiak­ban rámutatott, hogy a kong­resszusi dokumentumok, a ta­nácskozáson addig elhang­zottak valósághű képet ad­nak eredményeinkről és gond­jainkról, felelősségérzettel és jobbító szándékkal szólnak a gyengeségekről, s arról tanús­kodnak, hogy a párt és a kormány, a nép javát szolgá­ló minden igaz ügy számít­hat a Hazafias Népfront tá­mogatására. Utalt arra, hogy az idei nagy jelentőségű belpolitikai események — pártunk XIII. kongresszusa, a felszabadulás 40. évfordulója — jó lehető­séget adtak visszatekinteni a megtett útra, arra a fejlő­désre, amelynek eredménye­ként népünk szabadon és biztonságban él e hazában, megbecsült helyünk van a ha­ladó nemzetek sorában. Az eredményeink felett ér­zett jogos büszkeség sem fe­ledtetheti azonban, hogy az utóbbi évtizedben — igaz, nyomasztóan feszült nemzet­közi helyzetben, s számunk­ra rendkívül hátrányos vi­lággazdasági körülmények között — csak részben tud­tuk valóra váltani tervein­ket, s nemegyszer olyan lé­pésekre kényszerültünk, ame­lyek nemcsak megértést, de áldozatokat is kívántak né­pünktől — hangsúlyozta a kormány elnöke. Hozzátette: népünk e nehéz időkben is a jövőbe vetett töretlen hit­tel folytatta országépítő munkáját. A tisztelet és a köszönet szavaival szólt e megértésről, a kormányzati szervek munkájához nyúj­tott támogatásról. Lázár György utalt az MSZMP XIII. kongresszu­sának egyik megállapításá­ra, mely szerint élesebb megvilágításba kerültek munkánk gyengeségei: ese­tenként az irányítás lassú reagálása, a végrehajtás kö­vetkezetlenségei, s a szocia­lista normákat sértő jelen­ségekkel szembeni elnéző magatartás. — Mindebben a kormánynak is megvan a maga felelőssége — hangsú­lyozta —, s ezért jogosnak tartom, ha közvéleményünk sürgeti: a Minisztertanács teremtsen jobb feltételeket az eredményesebb gazdálko­dáshoz, legyen következete­sebb a végrehajtásban, és ta­núsítson nagyobb szigort a szocialista normák megsér­tőivel, a társadalom meg­károsítóival szemben. — A jövőben több figyelmet for­dítunk a megérett ügyek gyorsabb megoldására, a döntések körültekintőbb elő­készítésére és megalapozá­sára, határozataink végre­hajtásának ellenőrzésére — mondotta. A továbbiakban a Haza­fias Népfront szerepéről szólt. — A népfrontmozga­lomnak a jövőben is nemes küldetése marad, hogy mint a legátfogóbb társadalmi mozgalom, aktív részt vál­laljon a nemzeti közmeg­egyezés folyamatos megújí­tásában. Képviselje, magába tömörítse mindazokat, akik a szocialista társadalom épí­tésében látják népünk föl- emelkedésének biztosítékát, segítse kibontakoztatni a cselekvő hazafiságot. A felelős hazafiság soha­sem más népek rovására, hanem azokkal gyümölcsöző együttműködésre törekedve igyekszik elérni célját. A mai hazaszeretet magában foglalja a nép jövője iránt vállalt felelősséget, s össze­kötő hídnak, a barátság for­rásának tekinti az egymás szomszédságában élő nemze­tiségeket is. A kormány elnöke ezután arról szólt, hogy a nemze­tünk iránt érzett felelősség megköveteli: illúzióktól men­tesen nézzünk szembe ön­magunkkal. Ehhez a kollek­tív tapasztalatok egybegyűj­tésére is szükség van. Eb­ben van az értelme a de­mokratikus vitáknak, ame­lyek egyik fontos és más­sal nem pótolható szervező­je a Hazafias Népfront. Nap­jainkban a társadalom min­den területén a megújítás a legfőbb feladat. Pártunk ezért tűzte napirendre, ezért ösztönzi a szocialista demok­rácia intézményrendszerének továbbfejlesztését. Lázár György a további­akban gazdaságpolitikai kér­désekkel foglalkozott. A kongresszusi beszámoló ér­tékelését megerősítve jelen­tős eredményként minősí­tette, hogy az elmúlt évek­ben is sikerült nemzetközi fizetési kötelezettségeinket pontosan teljesíteni, s meg­kezdeni adósságállományunk csökkentését. Ezt azonban — mind ez ideig — elsősor­ban a belső felhasználás visszafogásával és nem a ha­tékonyság javításával sike­rült megoldani. Ez az út tovább nem jár­ható. Elodázhatatlanná vált a gazdálkodás hatékonyságá­nak növelése, a termelés szerkezetének korszerűsítése, a műszaki fejlesztés meg­gyorsítása, a ráfordítások csökkentése, a nagyobb jö­vedelmezőség, s mindezek ré­vén nemzetközi versenyké­pességünk javítása. Csak így, s csak a szocialista orszá­gokkal, a KGST keretében folytatott együttműködés el­mélyítésével teremthetjük elő azokat a forrásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az egyensúly megszi­lárdításával egyidejűlegtöb­bet fordíthassunk belső fel- használásra, a technikai ha­ladást segítő beruházásokra, az életszínvonal és az élet- körülmények javítására. A kormány a Központi Bizott­ság irányelvei alapján e szellemben dolgozta ki a népgazdaság VII. ötéves ter­vét, a végrehajtást segítő műszáki-gazdasági progra­mokat. Lázár György hangsúlyoz­ta, hogy a terv szigorú kö­vetelményeinek teljesítéséhez elengedhetetlen társadalmi viszonyaink és a gazdaság- irányítási rendszer tovább­A felszólalókat hallgatják a kongresszusi küldöttek. (Telefotó) fejlesztése, hogy szabadab­ban bontakozhassanak ki az alkotó energiák, hatékonyab­bá váljék az emberi mun­ka. Külön kiemelte a teljes, ugyanakkor hatékony fog­lalkoztatás egyidejű követel­ményét, s ennek kapcsán szólt arról a nyugtalanító jelenségről, hogy felLazult a gazdálkodási, helyenként az állampolgári és a munkafe­gyelem. E helyzet megszün­tetéséért — mondotta — mindenekelőtt a kormány­nak, a gazdasági vezetésnek kell cselekednie, abban a biztos tudatban, hogy a szer­vezettebb, fegyelmezettebb munka igénye találkozik a becsületesen dolgozók nagy tömegének helyeslésével. Köszönetét mondott a Ha­zafias Népfrontnak az ötéves terv megformálásához nyúj­tott értékes segítségéért, s azt kérte, hogy vállaljon to­vábbra is részt a szocialista építést, a társadalmi viszo­nyok fejlesztését szolgáló erőfeszítésekből. — A népfrontmozgalom se­gítsen tudatosítani, hogy van programunk. Talán nem olyan látványos, mint koráb­ban, de ambiciózus, sőt, lel­kesítő program, mert a meg­újulás programja. És segítsen eloszlatni a kishitűséget, erő­síteni azt a meggyőződést, hoy pártunk vezetésével, a nép összefogásával képesek leszünk tervünket teljesíteni. Nemzetközi kérdésekről szólt ezután a kormány el­nöke. Napjaink világpolitiká­jának legfontosabb esemé­nyeire utalva, kiemelte: a békeszerető emberiség, né­pünk, üdvözölte az emberiség sorsáért legnagyobb felelős­séget viselő két nagyhatalom vezetőjének személyes talál­kozóját, az újrakezdett pár­beszédet. Fontos lépés volt ez azon az úton, amely a szovjet—amerikai kapcsola­tok javulásán át az egész nemzetközi helyzet enyhülé­séhez vezethet. Pártunk és kormányunk továbbra is arra törekszik, hogy szövetsége­seinkkel együtt hozzájárul­junk egy enyhültebb világ megteremtéséhez, elősegítsük a népek és államok egyen­jogú, gyümölcsöző kapcsola­tainak fejlesztését. Ennek je­gyében voltunk házigazdái a közelmúltban befejeződött európai kulturális fórumnak is. — A fórum sikere bizonyí­totta, hogy az elmúlt évek zordabb nemzetközi légköré­ben sem szenvedtek jóváte­hetetlen kárt az enyhülés vív­mányai. E tanácskozás egy­ben hozzájárult hazánk nem­zetközi tekintélyének növelé­séhez is, amelynek minden­kor belső építőmunkánk ered­ményei adhatnak valódi fede­zetet. Ez eggyel több ok arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk szeretett hazánk, a szocialista Magyarország felvirágoztatásáért — mon­dotta Lázár György, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében, kérve ehhez a jelenlévők, a Haza­fias Népfront, egész népünk támogatását. Végül a kong­resszusnak további sikeres munkát, a résztvevőknek jó egészséget, boldog új eszten­dőt kívánt. Ezt követően Bíró Imre ka. nonok, az Országos Béketa­nács Katolikus Bizottságának főtitkára ismertette a beteg­sége miatt távollévő Lékai László bíboros, esztergomi érseknek, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnö­kének a kongresszushoz in­tézett üzenetét. A levél a Hazafias Népfront VIII. kong­resszusa állásfoglalási terve­zetével kapcsolatban meg­jegyzi: ezekből a lapokból is az a felfogás csendül ki, hogy az országépítésben olyan nemzeti összefogásra van szükség, amely a közakarat mellé közös cselekvést is te­remt. FEKETE GYULA, a Ma­gyar Írók Szövetségének al- elnöke az Olvasó Népért mozgalom eredményeiről számolt be. SEVARACZ MÁTÉ, a Bács­almási Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke a többnemzetiségű Bács-'Kiskun megyében élő németek, bu- nyevácok, sokácok, szlovákok életéről beszélt. DRÓTOS LÁSZLÓ, a Diós­győri Lenin Kohászati Mű­vek vezérigazgatója hangsú­lyozta, hogy az utóbbi évek­ben gazdaságunk fejlődésé­nek gondjai nemzeti mére­tekben foglalkoztatják a tár­sadalmat. OR. SZIRTESI ZOLTÁN szegedi körzeti orvos, a HNF Országos Cigány Tanácsának alelnöke kiemelte: lényeges változás figyelhető meg a felszabadulás óta a munkaké­pes cigány lakosság foglalkoz­tatásában. Növekedett a szak­munkásképesítést szerzett ci­gányok száma. Félő ugyan­akkor, hogy a munkaerőát­csoportosítások éppen ezt a réteget érintik a legsúlyo­sabban, mert tagjai közül ke­vesen rendelkeznek konver­tálható szaktudással. DR. ALBERTH BÉLÁNÉ, a iHNF Hajdú-lBfhar Megyei Bizottságának titkára felhív­ta a figyelmet arra, hogy az egyes osztályoknak, rétegek, nek, korosztályoknak más­más szemléleti móddal, de közös cselekvéssel kell össze­fogni a népi, nemzeti egység formálása, erősítése érdeké­ben. ASBÖT JÁNOSNÉ, a Ma­gyar Hűtőipari Vállalat Bu­dapesti Gyárának igazgatója a HNF nőbizottságának véle­ményét is tolmácsolva hang­súlyozta, hogy a mai magyar társadalomban nem a nők emancipációjáról kell szót ej­teni, nem általában a nőpoli­tikát kell számon kérni. Arra kell ügyelni, hogy egy-egy adott esetben a gyakorlatot igazítsuk hozzá a nők sajátos helyzetéhez. NAGY FERENC fafaragó­művész Tabról meghatóan és eredeti módon nyilvánított véleményt a családról: sza­vak helyett a kongresszus tiszteletére készített fafara­gását nyújtotta át a moz­galomnak. (Folytatás a 2 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents