Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

1985. november 14.

KÉPÚJSÁG 3

Az 1986-90. közötti időszak kutatási-fejlesztési feladatait összegző főtitkári előterjesztés — amelyet megtárgyalt a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége — kiemeli: az akadémiai kutató- hálózatnak *olyan területeken kell munkálatokat végeznie, amelyeken a tudományos eredmények elérésének feltétele a koncentrált kapacitás; az eddigi kiemelkedő eredmények indokolják. A tradíciók megőrzését, a tudományos iskolák fenntartását, illetve tudományos érdekből szükséges olyan új kutatási irányok, módszerek művelése, alkalmazása, amelyek nem illeszkednek más kutatásirányító szerv profiljába. E tervkoncepció egyben áttekinti az akadémia intézeteiben a VI. ötéves terv idején folytatott kutatási tevékenységet, s rögzíti az elért eredményeket is.

Az előterjesztés megállapítja: az akadémiai kutató- hálózat tevékenységének legfontosabb kereteit az országos távlati tudományos kutatási terv és az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv adta meg. Mind az OTTKT, mind pedig az OKKFT jól szolgálta a fő tudománypolitikai célok teljesítését. Ugyanakkor a költségvetési és a beruházási ráfordítások számottevő csökkenése miatt kedvezőtlenül alakultak a tudományos kutatás feltételei. A verseny- képes kutatásoknál nélkülözhetetlen műszerek, berendezések és anyagok szűkössége hátráltatta az MTA területén folyó kutatómunkát, és a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását is.

A következő öt esztendőben — amikor várhatóan továbbra is a világgazdasági körülményekben végbemenő fejlemények és a hozzájuk való alkalmazkodási készség fogják meghatározni a magyar gazdaság fejlődését — a hatékonyság növelésének egyik fő összetevője lesz a nemzetközi és a hazai kutatási eredmények gyors alkalmazása és elterjesztése a termelésben. A dokumentum kiemeli: az új tudományos eredményeket ígérő alapkutatások jelentőségének növekednie kell a soron következő tervidőszakban. A VII. ötéves terv idején különösen nagy figyelmet fordítanak a társadalom és a gazdaság fejlesztését szolgáló természettudományi alapkutatásokra, illetve a kiemelkedően fontos társadalomtudományi vizsgálódásokra. Kívánatos, hogy a kutatási tevékenység , jobban épüljön be a gazdálkodás folyamatába, és a legfontosabb feladatok megoldására szerveződjék. A tudományos kutatás megnövekedett szerephez jut abban, hogy eredményeivel előkészíti és megalapozza — az ország adottságainak megfelelően — azoknak az új folyamatoknak a kibontakoztatását, amelyek várhatóan szükségesek lesznek a gazdasági növekedéshez. A legfontosabb feladatok a tudományos kutatás hosszú távú irányzataihoz kapcsolódnak, ezeket a Minisztertanács is megerősítette.

Fontos szerepet kapnak — egyebek között — a mező- gazdasági hozamok növelését, a minőség javítását elősegítő agrár-, s az ezeket •megalapozó biológiai, műszaki és kémiai kutatások, továbbá a társadalom kulturális színvonalának fejlesztését, a közművelődés erősítését, a nevelés és az oktatás korszerűsítését szolgáló vizsgálódások. Megkülönböztetett figyelem irányul majd a számítástechnikával, illetve a természeti erőforrásokkal, az energiával, az új anyagokkal, technológiákkal kapcsolatos kutatásokra, valamint a biológiai alapkutatások közül a molekuláris biológia és az ökológia terén végzendő vizsgálódásokra.

A kutatómunka feltétel- rendszerére vonatkozó elgondolásokról a dokumentum megállapítja: a költség- vetési hozzájárulásból a következő öt évben várhatóan kilencmilliárd forint áll majd az akadémiai kutató- hálózat, valamint az inter- kozmosz-kutatások rendelkezésére. A finanszírozás — a gazdálkodás és az érdekeltség tekintetében egyaránt — a tudományos kutatás jellegzetességeihez kíván igazodni, ezért szabályaiban a kutatások differenciáltságához igazodva rugalmas, a szakmai célokat figyelembe vevő eszközrendszert kell érvényesíteni. A pályázati rendszer kiszélesítésével a mostaninál nagyobb szerephez jut támogatások odaítélésénél, illetőleg felhasználásánál a szakmai ellenőrzés és a beszámoltatás.

Tanuljuk újra - ha elfelejtettük

Konzervgyár

vállalatiszövetkezeti

kooperációban

Komplett kis konzervgyárat hoz létre két partnergazdaságával a Szegedi Konzervgyár. Az ásotthalmi Felszabadulás Termelőszövetkezettel kötött megállapodás szerint a téesz adja az üzemházat és a munkaerőt, a gyár pedig a berendezést. Egyebek között egy orosz ételspecialitást, zakuszkát készítenek majd benne, helyben termelt paprikából és paradicsomból. A békéssámsoni közös gazdaságban ugyancsak zöldség- és gyümölcskonzerveket állítanak elő. A két szövetkezeti üzem együttesen 120 embert foglalkoztat, s évente körülbelül 5000 tonna zöld- ség-gyümölcskonzervet ad piacra. A gyár és a téeszek a beruházási költségből való részesedésük arányában osztoznak a nyereségen, a szövetkezetek tagjai tehát anyagilag is érdekeltek lesznek, hogy jó minőségű, exportképes, illetve jó áron értékesíthető termékeket állítsanak elő. A termelési költségek szempontjából nagy előny, hogy a nagy tömegű nyersanyagot nem kell Szegedre szállítani.

Az új kisüzemek létrehozására a szatymazi Finn— Magyar Barátság Termelő- szövetkezettel közösen kialakított pritaminpaprika-fel- dolgozó működésének kedvező tapasztalatai ösztönözték a gyárat és a mezőgazdasági üzemeket. A Szegedi Konzervgyárnak egyébként ezekenkívül is mintegy félszáz termelőszövetkezettel van különféle szintű termelési együttműködése. Közülük tizeneggyel 1000 tonna áru befogadására alkalmas hűtőházat épít közösen.

A kommunális ellátottság helyzetéről tanácskozó testület ülésén szót kért annak a jó hírű kombinátnak, a köztiszteletben álló vezér- igazgatója, amelyik a kimagasló termelési eredményei mellett arról is nevezetes, hogy a dolgozóival sokat törődik. Egyebek között utat építtetett, a falu boltjába hűtőpultot vásárolt, színházi buszjáratot indított a szomszéd városba és természetesen vannak komfortos szolgálati lakásaik.

E komfortos házak lakóinak komfortos életmódjából származó kommunális hulladék sorsát tette szóvá. Azokat a nylonzacskókat, dobozokat, flakonokat, ilyen-olyan tégelyeket, tartályokat, ruhaneműt és a megszámlálhatatlan formában vásárolt közszükségleti cikkeket, amelyektől a használat, vagy használhatatlanná válás után nem tudunk megszabadulni csak a környezet szennyezésével, olykor súlyos károsításával.

A legtöbben egyszerűen kidobják ezeket. Így a falvak, városok szélén szervezetten vagy spontán kialakuló szeméttelepre, a kirándulóhelyek, autóspihenők peremére — ha nem a kellős közepére — kerülnek. A szél széthordja.

Nem ritka az árokpartra dobott, degeszre tömött műanyag zsák. Egy szó mint száz: néha még a természettel napi szoros kapcsolatban álló emberek egy része sem becsüli a környezetét.

Elszoktunk attól a gondolattól, hogy a fákat, bokrokat, növényeket élő, uram bocsá’ érző lényeknek tekintsük. Elhanyogoljuk azt a kötelességünket, hogy óvjuk a természetben élő állatokat.

Az ötvenes éveikben járók még emlékeznek az iskolás korukban rendszeresen megtartott madarak és fák napjára. Érdemes lenne ezt a szokást felújítani. Talán önmagunk rendszeres figyelmeztetésével nagyobb kíméletet kapna a természet. Újra megtanulnánk viselkedni az erdőn, a mezőn. Mert azt kell is, lehet is tanulni.

Annak tanítása, hogy hogyan kell a természetben — kiránduláson, táborozáson, toristaházban — viselkedni, néhol igen magas színvonalú. Például Belgiumban a felsőtagozatos iskolások néhány napra kiköltöznek egy, erre a célra szolgáló turista- házba. Mondhatnók: turista- tanterembe. Itt megtanulják a természetjáró alapismereteket a hátizsák becsomagolásától a bakancs gondozásán át a tűzrakásig, sőt a veszélyhelyzetből való menekülésig. Nem haszontalan tudomány.

Valami hasonlóra talán nálunk is lenne mód. Meg kellene találnunk annak a lehetőségét, hogy megtanuljuk, hogyan illik a természetben viselkedni. Már csak azért is, hogy ne szorítsanak ki bennünket a kedvelt kiránduló helyeinkről a szétdobált konzervdobozok, sörösüvegek, tejeszacskók. Mert a lakásaink komfortja, életünk számos kényelmi eszköze nem feledteti: mégiscsak a természet táplál bennünket. Nota bene: részei vagyunk.

(fi)

Munkáshétköznapok Tamásiban (II.)

Vállalaton belüli leányvállalat

..... ....................................................................................................................................................................................................... ........... ... .... ....

V

ersenytárgyalás gyáregységek között

A város ipartelepén a külső környezettel is törődnek. A végig fásított területen, a széles járdán és kerékpárúton a nap minden szakában van „élet”.

A Vegyépszer tamási gyárába mindig szívesen megy az ember. Nyílt szót hall, őszinte beszédben lehet része. Az itt dolgozó emberek mintha nyitottabbak lennének, mint a város más üzemeiben. Hogy ennek tudati okai is vannak? Nem kétséges. Az a hegesztő, aki itt vált kvalifikált szakmunkássá, akit szívesen vinnének el Frandaországba is szaktudása alapján, másképpen gondolkodik, mint az, aki tíztizenöt éve betanított munkás.

A Vegyépszer tamási gyára az utóbbi évékben olyan léptékben haladt előre, amely még a tudósítónak is sokszor okozott fejtörést. Amikor 1984. végén nem több mint egy hónap alatt képesek voltak háromhavi teljesítményt nyújtani, akkor mér körvonalazódott ennek az üzemnek a jövője is.

Ma már arról beszélhetünk, hogy a gyár képes 65 millió forintos nyereséget felmutatni. Három éve még 110 millió forint termelési értéket állítottak elő és ebből hétmillió volt a nyereség. Ma már 350 millió a termelési érték.

Nemhiába mondja büszkén az alig harmincéves párttitkár, Vörösesük Iván, hogy harminc felsőfokú végzettségű szakember dolgozik itt. És ha azt tudjuk, hogy a gyár létszáma nem éri el a háromszázat, jobban tudjuk értékelni az előbbi számot.

— Megértették dolgozóink, hogy csak akkor tudunk továbblépni, ha jobban gazdálkodunk, ha a nyereségorientáltság átitatja mindennapjainkat — mondja Horváth István igazgató.

— Ennek köszönhető, hogy 1984-ben 26 százalékos béremelés volt, az idén pedig eddig már 12 százalékkal emelkedtek a bérek és várhatóan ezt még négy százalékkal megfejelhetjük — fűzi tovább a szót Végh Győző, a szakszervezeti bizottság titkára.

Nagyon fontos — és mások számára is megfontolható lehet —, hogy a gyárban tudatosan készültek és készülnek évek óta az önállóságra. Ez nem azt jelenti, hogy ki akarnak válni a nagyvállalat keretéből, hanem az önálló gazdálkodás, a felelősségteljes munka, a „mindig tudjuk mit és menynyiért csinálunk” vállalása ez. A tamási gyárnak van vállalkozási joga, tervező csoportja és minden évben önálló mérleget készítenek.

— A vállalaton belüli leányvállalat titulus illetne meg minket, — mondja az igazgató — de végül is nem az elnevezés a lényeg.

Mondhatnánk azt, hogy a a nagyvállalat központjában felismerték, hogy napjainkban már másképpen kell irányítani, más jogokat kell biztosítani a gyáraknak, a gyáregységeknek. De, feltétlenül hozzá kell tenni, hogy ebben nagy szerepe van az itteni műszakiaknak és dolgozóknak.

— Nem jó program az, ha az ember teli szájjal csak önállóságot követel, mert feltétlenül ellenállást vált ki. Meg kell keresni azt az összhangot, ami a vállalati központnak is jó, és nekünk is — mondja Horváth István.

Az előbbiekből is megfogalmazhatók a továbbfejlődés lehetőségei. Tamásiban az önálló tervezést kell erősíteni, képessé tenni ezt a gárdát a klasszikus fővállalkozási munka végzésére. Egyre inkább szükség van a gazdasági elemzések helyi végzésére, azért, hogy már a gyártás folyamatában beavatkozhassanak a termelésbe. Mégpedig azért, mert a nagyvállalaton belül a külföldi munkáknál már versenytárgyalásom dől el, hogy melyik egység végezheti el azt. Óriási lehetőség és felelősség is. A jövőt az is körvonalazza, hogy a Vegyépszer a hamburgi gázvezeték

építésénél 40 milliárd forintos szerződést írt alá ... ilyen nagy üzlet a vállalat történetében még nem volt, és ez a tamási gyár részére is óriási tehetőséget kínál...

A második legnagyobb gazdasági egység a városban a TA—LUX Ipari Szövetkezet. Közel négyszáz embert foglalkoztat. Helyzetük természetesen nem összehasonlítható a többiekével, lévén ipari szövetkezet, önálló gazdasági egység.

A TA—LUX az utóbbi egy-két évben kemény helyzeteket élt át. A (klasszikusan egygyártmányú szövetkezetek sorába tartozott. Ami a sebezhetőségét a folyton változó gazdasági környezetben megnövelte. A villamos berendezések — különösen a lámpatestek — az „egy lábon álló” szövetkezetben végül azt eredményezték, hogy pár évvel ezelőtt sürgős termókszerkezetváll- itást kellett betervezni és azt kemény munkával végrehajtani.

Néhány hónap alatt képesek volták a radiátorgyártást bevezetni, úgy, hogy fél éven belül már a boltokban volt a TA—LUX radiátor.

Igen ám, de 1985-re befutott Csehszlovákiából egy 150 millió forintos megrendelés az 1984-iben már „eltemetett” lámpatestekből. Ez azt jelentette, hogy vállalni kellett egyetlen év alatt közel 120 millió forintos termelésfelfutást. Olyan körülmények között, ami egy nagy vállalatnak is becsületére válna. A szövetkezet 320 millió forintos termelési értékéhez csak 37 millió forint forgóalap állt rendelkezésre, ami nehezítette a helyzetet.

Az ilyen vállalásba köny- nyedén bele lehet bukni. Hiszen a gazdasági élet nehezebb lett. az anyagellátás sem javult, csák a belső tartalékokban lehetett bízníi. Abban, hogy évekkel ezelőtt tudatosan megteremtették a szerszámkészítő bázist, a radiátorra való átállás siker- hangulata még tartott. Abban, hogy a nehéz helyzetben összekovácsolódott a gárda. Kalmár István, a szövetkezet elnöke is csak így tudta jellemezni mai létüket: „Ilyen „össznépi” összefogásra még nem volt példa.”

A Vegyépszer és a TA- LUX is bizonyította, hogy a városban olyan munikásgár- da és vezetői gárda alakult ki, amely a megváltozott gazdasági környezetben is alkalmas a nagyobb feladatok ellátására...

— Folytatjuk —

A tamási radiátor máról holnapra vált népszerűvé

Hazafi József Gottvald Károly