Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
( TOLNA_ A%PÜJSÄG 1985. november 14. Pákolitz István: Füst Kékezüst vasezüst, kavarodik, bodorodik, tekereg a füst. Fürge szél fodrozik, s viszi, hahó, a ragyogó hajnalcsillagig. Kutya mese Az egész úgy kezdődött, hogy kutyát akartam venni Balázsnak. Hmm... hmm... Szóval Balázsnak se jönne rosz- szul egy kutya, mert melyik gyerek nem örülne egy kutyának, főleg ha a papa is bolondul értük. És egyáltalán, az ember a kutya barátja, vagy fordítva, de a lényeg a fontos. Ha kutya kell, hát szerezni kell, s bár egy tizenöt emeletes ház akkora, mint egy kisebb falu, kevés gazdát kereső kutya lakik benne. Nem marad más. venni kell. Venni kell újságokat, és megnézni, ki akar kiskutyát eladni. Sokan akarnak eladni. Kis kiskutyát, nagy kiskutyát. Az ember csak kapkodja a fejét, melyiket szeresse. És mennyiért? Hosszas töprengés után döntöttem: puli kell. Nem is olyan nagy, nem is olyan drága, aztán ha egyszer terelőre lenne szükségünk, akkor már az sem lesz gond. Aztán telefonáltam, mikor nézhetem meg a kiskutyát. S egy szép, se nem verőfényes, se nem meleg februári estén elmentem pulinézőbe. De kiderült hogy még csak pulinézőbe sem mentem, mert a kis fekete gubanc csak hellyel- közzel hasonlított pulimamához. Szabadkoztak is, hogy valami tévedés történhetett, mert egyértelműnek látszott, sem a lábai, sem a mellénye nem a hótól fehéredéit meg. És nem is fiú volt, ahogy én szerettem volna. Ilyenkor csak a határozottság segít. Határozottan megsajnáltam, olyan árván, elesetten nézett fel rám, pedig guggoltam, és belekapkodott a szakállamba. Ügy döntöttem, hogy én pont egy ilyen kiskutyát keresek. Viszontagságos út végén tettem a hóra: na, te, megérkeztünk. Picit nyafogva, de utánam indult, homlokát egyszer-egyszer a lépcsőbe verve elszántan követett, be a liftbe, aztán a lakás ajtajáig. Nem tudom, melyikünk izgulhatott jobban, ő az ismeretlentől, vagy én, mert ismertem a körülményeket, amik egy lakótelepi lakásban állattartásra nem éppen a legideá- lisabbak. No, lesz ami lesz, és kinyitottam az aj• tót... — Űristen! — kiáltott feleségem. — Ku- nya?... Kutya!!! — amire Balázs is kivágtatott a szobából. — Hogy hívják? A miénk? Vetted? Éhes? Fiú? A kiskutya megszeppenve huppant fenekére az előszobában. Ami sok az sok. Ennyi ember, és ilyen késő este? — Egyszerre csak egy kérdezhet, és egyet — mondtam, atyai szigort erőltetve magamra —, különben is innia kell! — Milyen kis falat — ámuldozott Balázs anyukája, aki a feleségem. — Ez majd csak lesz falat, még csak morzsa. Egyelőre — mondtam bölcsen, s csak később tudtuk meg, ez volt a kiskutya keresztelője, aki Morzsi néven ma is a család elválaszthatatlan tagja. BÍRT ALAN FERENC A láz és csillapítása Ha egészséges ember hőmérséklete a nap 24 óráján belül rendszeres, szabályos ingadozást mutat: a hajnali órákban a legalacsonyabb, majd fokozatosan emelkedve a koradélutáni órákban a legmagasabb. Ezután újra lejjebb száll, amíg eléri a hajnali minimumot. Ez az ingadozás egészséges szervezetnél 0,5—1,5 °C közötti érték, és független a külső hőmérséklettől. Változik viszont az életkorral épp úgy, mint a hőmérséklet középértéke; ez újszülötteknél a legmagasabb, majd csecsemőkorban átlagosan 37,4 °C, a gyermekkorban tovább csökken, míg felnőttnél 36— 37 °C közötti. Az eltérés egyénenként is igen változó lehet. Az emberi test hőmérséklete a fenti határokon belül a külvilágtól függetlenül állandónak tekinthető. Ez az egyik biztosítéka az emberi szervezet működőképességének; ez teszi lehetővé, hogy a kémiai reakciók időbeli lezajlása mindig közel egyforma legyen. Egy-két fok hőcsökkenés egyik-másik enzim működésének teljes felfüggesztésével járhat, az enzimek működése nélkül pedig a szervezet nem élhet, hiszen az egész anyagcseréjét enzimek irányítják. Ez azt jelenti, hogy a testben működnie kell egy igen érzékeny hőmérőnek, amely nemcsak méri és jelzi már az igen kis hőingásokat, hanem egy mechanizmus segítségével ki is egyensúlyozza. A hipotalamuszban valóban van egy ilyen szerv, amely mindezt szabályozza — a hőtermelés és a hőleadás mechanizmusának irányításával. Ennek részleteivel itt nem foglalkozunk; tény azonban, hogy a magasabb belső hőmérséklet, a láz a szervezet természetes védekezése a bejutott fertőzéssel szemben. A kórokozó fertőzések (baktériumok, vírusok) mellett testidegen fehérjék, mérgező anyagok, sőt idegrendszeri károsodások következtében is növekedhet a hőtermelés, és ezzel együtt emelkedik a vér hőfoka is. A láz sokszor hirtelen, egyik óráról a másikra felszökik, gyakran kíséri fázás, borzongás, remegés, fogvacogás, hidegrázás. Mindez nem is hátrányos akkor, ha megfelelő a szervezet keringése, és a lázzal járó fokozott anyagcseréhez rendelkezésre áll a megfelelő táplálékbevitel, mert mint említettük a magasabb hőmérsékleten meggyorsulnak a kémiai reakciók, és ez hozzájárulhat a betegség gyorsabb leküzdéséhez. A lázas beteg hőmérsékletét rendszeresen mérni kell, és az értékeket fel kell jegyezni. Felnőttek hőmérsékletét nálunk a hónaljban szokták mérni (kellő higiénés rendszabályok mellett szájban célszerűbb lenne), a kisgyermekét pedig a végbélben. Tudnunk kell, hogy a végbélben mért hőmérsékleti érték kb 0,5 fokkal magasabb az átlagos testhőmérsékletnél. A helyes- hőmérőzéshez hozzátartozik, hogy a hőmérőt mindig használat előtt rázzuk le, mert a hőtől kiterjedt térfogatú higanyszál könnyebben megszakadhat. A láz számos betegség jellegzetes tünete; ezen belül a napi lázgörbe alakulása is lehet diagnosztikus értékű az orvos számára. Ha már orvos látta a beteget, akkor ő írja elő, hogy mikor és mennyi lázcsillapító gyógyszert kell beadni. A kérdés az — különösen gyermekeknél — hogy mit tegyünk addig, amíg az orvos megérkezik? Régebben úgy vélték, hogy ne csillapítsuk a lázat, mert ezzel csökkentjük az orvosi diagnózis felállításának a realitását. A korszerű szemlélet szerint érdemes csillapítani arra a néhány órára is, amíg az orvos megérkezik. E célra kétféle típusú lázcsillapító áll rendelkezésre: a szalicil- sav-származékok (Kalmopy- rin, Eggosalil, Istopyrin, Chi- nacisal tabletta), továbbá az amidozofén-származékok. Az utóbbiak kúp alakjában is beszerezhetők, vény nélkül, különböző erősségben, a beteg életkorának (testsúlyának) megfelelően. A lázcsillapítás alapelve: inkább kevéssé, de egyenletes szintre nyomjuk le a lázat. A szervezetet a hőingadozás ugyanis megviseli. A folyadékpótlás fontosságáról már szóltunk; lényeges, hogy a lázcsillapító tablettát is sok folyadékkal adjuk be. A szobánk csatatér... „Hiába tiltom meg a kisfiamnak, mindent kidobál a kiságyból. Egész nap hajlongok, nem unja meg a haji- gálást. Ha nem adom visz- sza a játékait, torkaszakad- tából kiabál” — panaszkodik egy tanácstalan anyuka. — De jó, hogy az ön gyermeke nem jó — felelem. Épp ott tart ugyanis, hogy egy igen fontos készséget begyakoroljon: a megfogott tárgyak elengedését. Valójában nehezebb ezt a készséget megszerezni, mint azt megtanulni, hogy valamit megfogjon. Az újszülöttnél •már megtaláljuk az úgynevezett fogó reflexet, ha megérintjük a tenyerét, szorosan összezárja a kezét, görcsösen megmarkolja ujjainkat, s alig akarja elengedni. Hogy egy tárgyat szándékosan megfogjon, áz már későbbi állomás a fejlődésben, először körülbelül 4—5 hónapos korban figyelhető meg. Még később következik be a tárgyak szándékos eleresztése, a tárgy eldobása. A kézfeszítő izmok gyakorlása során jut el a gyermek az izmok célszerű használatáig, s ez a gyakorlás számára örömet okozó, önként végzett tevékenység, más szóval játék, amelyhez édesanyját játszótársnak hívogatja. Ezért segítsen magán ötletesen. Kössön például egy rövid madzagra játékot, amit azután a gyermek maga húzhat vissza. Persze az sem árt, ha a közelből figyeljük őt, s vele együtt nevetünk a sikeres műveleten. „A szobánk csatatér! Szanaszét minden játék, ami még csak hagyján, de ami nem játék, az is minden szétdobálva. Mikor fogja már megtanulni, hogy rendet tartson maga körül?” — hangzik a kérdés. A felfedezési vágy, ami a gyermek kutató-kereső aktivitásának szükségletéből fakad, a környezet tárgyainak alaposabb megismerésére serkenti a második életévéhez közeledő gyermeket. A három hónapos gyermek már hosszabb időn át figyeli a tárgyakat maga körül, mereven nézi a fény és árny játékát, a személyek feltűnését és eltűnését a látótérből. A hatodik hónap táján már élénken nyúlkál a felé tartott tárgyak után, megfogja, tapogatja, szájába veszi. Aztán — amint láttuk — kidobálja, elereszti, a játékait. Eközben ismerkedik meg tulajdonságaikkal, a hőmérsékletükkel, a súlyukkal. Menynyi mindent kell tapasztalnia! Félő, ha arról hallunk, hogy egy kétéves kisfiú jámboran ül a játszósarkában a szőnyegen, s biztonságban van tőle a tévé, a rádió, nem jár a felnőttek sarkában, hogy ez a gyermek távol marad a realitásoktól, idegenül, tanácstalanul néz majd szembe a tárgyak világával. Igen sok térre van szüksége a mozgáshoz, nem korlátozhatjuk azt egyetlen sarokra, nem vehetjük körül a tiltó szavak látJhatalan falaival. ,;Mindent a szemnek, semmit a kéznek” — mondogatták régen a bölcs óvatoskodók a gyermekeknek. Később aztán, ha passzív maradt az élet aktivitást megkívánó helyzeteiben, nem értették. Értetlenül keresték az okát, miért nem kezdeményez az iskolában, miért nem fűti alkotóvágy a munkahelyén. Óvjuk a gyermeket a veszélyes tárgyaktól, a bekapcsolt hősugárzótól, tegyük el előle a drága porcelánt, de mást hagyjunk nyugodtan elöl: hadd vizsgálja meg, fedezze fel a dolgokat. Nehéz időszak ez, nem a kisgyermeknek, hanem nekünk, szülőknek. Nehéz állandóan azt figyelni, minek megy neki. mit szed szét, mit borít fel. Ha megfog valamit, nem biztos, hogy a helyére teszi, hiszen lassan tanulja meg azt, hogy a tárgyaknak állandó helyük van a lakásban. A rendet azonban mégiscsak meg kell tanulnia a gyereknek, hiszen a kíváncsiságon, a tárgyi ismereteken túl a rend szeretetének is fontos szerepe van az életében. A lakásban való fut- kározást, játékot kössük ösz- sze azzal a feltétellel, hogy a gyermek rendet tegyen maga után. Ez azonban nem érhető el az örökös „nem szabad”-okkal, rákiabálások- kal. Eleinte szegődjünk mellé, és segítsünk neki. megmutatva, minek hol van a helye. Az összerámolásnak éppen úgy megadhatjuk a játékos jelleget, mint amennyire játéknak tekintette a dolgok szétrakását. Ideiglenesen akár át is rendezhetjük otthonunkat, hogy a gyermek számára kedvező feltételeket biztosítsunk. Ha valaminek már egyedül is megtalálja a helyét, ha ügyesen elrendezi a térítőt az asztalon, ha felszedegeti a szétgurult ceruzákat az ágy alól, ne késlekedjünk kimutatni elismerésünket, örömünket. Hiszen olyan kevés siker koronázza ebben az életszakaszban fáradozásait! Ne rójuk fel neki, ha nem viselkedik úgy, mint egy kis felnőtt. De hiszen nem is kis felnőttel van dolgunk, hanem kisgyermekkel. DR. FLAMM ZSUZSA Ágykabát télre Négy gombolyag Fonyód fonalat vegyünk. Dupla szállal, hetes tűvel, nyolcvan szemmel kezdjük el a kötést. Ha valaki nem szeret mintával bajlódni, kössön lustakötéssel olyan hosszú csíkot, hogy a csuklótól, a vállon keresztül a másik csuklóig érjen. Ha lekötöttük a kész hosszúságú darabot, a két végén felszedjük a szemeket négy és feles tűre (de csak minden második szemet), és passzét kötünk két sima, két fordított kötéssel. A passzérésztől kezdve bal felén összevarrjuk az anyagot kb. könyökhajlatig. Felpróbálás után elöl kijelöljük annak a buroknak a helyét, ahová az összekötő zsinórt behúzhatjuk. Ugyancsak akkor jelöljük meg a sálgallér hosszúságát is. A gallért lustakötéssel készítjük. Ha valaki változatosabbá akarja tenni a melegítőt ugyancsak egyszerű kötésmintát ajánlunk: tíz sor sima, tíz sor lusta,- tíz sor rizskötés. A három mintát egymás után váltjuk. Másik változat az aszurminta, ez következőképpen készül: tíz sor lusta kötés, azután egy sima, egy ráhajtás, egy sima, egy ráhajtás — a sor végéig. A páros visszafelé sorban a lekötött szemet simán lekötjük, a felhajtást leengedjük a sor végéig. Üj- ra lusta sorokkal zárunk. Nyitott házasság? Vannak hirdetői, „apostolai”; vannak gyakorlói és szép számmal vannak ellenzői. Nyitott házasság? Beszéljünk magyarul arról, hogy mit is ért a köznyelv a fogalom alatt: együtt, egy fedél alatt lakunk, esetleg, ha van gyerek még azt is együtt neveljük, esetleg gazdaságilag közösségben élünk, de amúgy nem tartozunk egymásnak semmiről számadással. A legtöbben ezen a házastársi hűséget értik. Nem szeretnék belebonyolódni abba, hogy mit is jelent a házastársi hűség. Jómagam nemcsak a szexuális értelemben vett hűséget értem alatta, de sok egyebet is: az egymás iránti tiszteletet, megbecsülést, az érdeklődést egymás munkája, gondolatai, vágyai, elképzelései iránt, és így tovább. Ha a nyitottságot úgy értelmezzük, hogy mindkét félnek mindent szabad: „én elnézem neki, hogy ő elnézze nekem”, az minden, csak nem emberi közösség, tehát nem is házasság, legfeljebb papíron, vagy kifelé az. Am van egy másfajta nyitottság is, ami az emberi ÉN tiszteletben tartásán alapul. Sok házasságot a gyanakvás tesz tönkre, sok házasságot éppen az tesz tönkre, hogy az egyik fél a másiknak nemcsak a szabad ideje minden percét óhajtja elszámoltatni, hanem még talán a gondolatait is. Valahol a középutat kellene megtalálni. A nyitottság azt jelentse, hogy megbízom a társamban, sőt megbízom önmagámban is annyira, hogy nem tartom szükségesnek a másikat minden percéről elszámoltatni, minden mozdulatát megmagyaráztatni. Egyáltalán nem baj az, ha a férj hetenként egyszer elmegy egy ultipartira vagy akárcsak baráti beszélgetésre egykori legénykor! barátaival, de az sem baj, ha a feleség tartja a kapcsolatot volt barátnőivel. Ha vállalati program van, és azt nem családosra szervezték, nem baj, ha a férj vagy a feleség a saját munkahelyén — ha kedve tartja — részt vesz abban. Ha igazi a szeretet, ha bízunk egymásban, akkor egy-egy rövidebb távoliét sem okoz gondot, nem lehet próbája a házasságnak. Ellenkezőleg: ha mindkét ember a családi, a házasélet mellett éli a maga alkotó munkájával együttjáró közösségi, másik életét is, attól csak a házasságuk lesz gazdagabb. Lesz miről beszélgetni egymással, nem fognak unatkozni egymás társaságában sem. Tudom: nehéz megvonni, hol a határ. Ezt mindenkinek — társával együtt — magának kell megtennie. Egy biztos: a házasság nem jelenthet szabadságot, de nem jelenthet rabságot sem. Ez utóbbi könnyen csap át az előbbibe. <sm)
