Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

4 TstíÉPÜJSÁG 1985. november 13. Martinék József festőművész kiállítása Tolnán a Fonó Galériában a selyemgyár és a művelődé­si ház rendezésében kiállí­tás nyílott november 6-án Martinék József festőművész képeiből. Az idős mester nagyrészt tájképeket bemu­tató kiállítása december 1-ig lesz nyitva. roskából érkezett felnőtt- bábosoport. A klubszerűén működő, nagy hagyományok­kal rendelkező együttes im­már öt éve áll baráti, szak­mai kapcsolatban a Musica bábegyüttessel. Ez alkalom­mal is új darabbal jelentkez­tek, a nálunk is népszerű Moha ás Páfrány meséjével léptek a gyerekközönség elé. Ajándék a múzeumnak Értékes negatívokkal és fényképekkel gazdagodott a Béri Balogh Ádám múzeum újkortörténeti gyűjteménye. Sióagárdon Gábriel Mi­hály házának bontásakor Slonszky István és .társai 26 darab, 1044—45-ben ké­szült üvegnegatívot talál­tak, melyek szovjet tiszte­ket és katonákat ábrázolnak. A Szolgáltató Ipari Szövet­kezet szekszárdi fotósai a ma már történelmi értéket képviselő felvételeket meg­tisztították és a múzeum­nak ajándékozták. Az 1040—50-es évek hét­köznapi és ünnepi esemé­nyeit megörökítő további 78 felvétel Balezer János és felesége, pincehelyi fényké­pészek jóvoltából került a megyei múzeum tulajdoná­ba. Képzőművészeti könyv Űjabb kiadványokkal gya­rapodott a mai magyar kép­zőművészetről szóló köny­vek sora. A Képzőmű­vészeti Kiadó gondozá­sában a napokban megje­lent Aszalós Endre művé­szettörténész Fóth Ernőt be­mutató munkája. Fóth Ernő a jelenkori ha­zai képzőművészet egyik kiemelkedő képviselője. A 60-as évek elejétől számos nagyméretű freskót és gobe­lint készített, gyakran fel­használva a nonfiguratív művészeti irányzatok esz­köztárát. Forma kísérleteinek eredményeit is rendszeresen beépítette alkotásaiba. A kü­lönböző murális munkák alapján a hazai művészet- kritika elsősorban mint monumentális műalkotások készítőjét tartja számon. Egykori mesterei között megtalálható Domanovszky Endre és Rákosy Zoltán is. Művészetére jellemző, hogy az alkotásokban nem az élet egyes történeteit vagy ese­ményeit ábrázolja, hanem jelképpé sűrítve a jelensége­ket fogalmazza meg. A kötet illusztrációs anya­gában 23 fekete-fehér, vala­mint 16 színes reprodukció kapott helyet. A művet an­gol nyelvű összefoglaló egé­szíti ki. Könyvtárosok továbbképzése A napokban zajlott le Szekszárdon az SZMT-szék- ház konferenciatermében a Magyar Könyvtárosok Egye­sülete Tolna megyei szerve­zetének soros továbbképzé­se. Ez alkalomból Lovas Henrik, a Tolna Megyei iKönyvtár igazgatója kö­szöntötte a résztvevőket és a meghívott előadókat, majd az országos feladatkörű nagykönyvtárainkat bemu­tató sorozat első előadása­ként az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) munká­jával ismerkedhettek meg az érdeklődők. A fővárosi intézmény — mely 100 éves múltra te­kinthet vissza — fő célja a műszaki információk szol­gáltatása a vállalatok és gazdaságok számára. Az OMIKK információs rendszeréről és dokumentá­ciójáról J.ánszky Lajos fő­osztályvezető. Futula Tibor igazgató és Vajda Erik mun­katárs adott filmvetítéssel szemléltetett tájékoztatót. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Vörös Október Férfiru­hagyár székesfehérvári gyár­egysége — az 1983-ban szer­vezetileg hozzácsatolt várpa­lotai üzemmel együtt — ez évtől megnövekedett önálló­sággal végzi munkáját. Korábban a budapesti gyár vidéki telephelyei mi­nimális önállósággal rendel­keztek: csupán a termelés megszervezésében, irányítá­sában, ellenőrzésében kap­tak szabad kezet, minden fontosabb, húsba vágó kér­désnél legfeljebb javaslati jogkörrel élhettek. Jól számítottak a VOR ve­zetői, amikor gyáregységei­ket felnőtté nyilvánították, és nagyobb önállóságot ad­tak nekik a gazdálkodásban. Egészséges versengés kez­dődött el a VOR öt gyáregy­sége között, melynek ered­ményeképpen már eddig túl­haladták vállalati szinten a tervezett nyereséget. Az el­képzelések szerint három év alatt teljesen önállóvá ér­nek, mérlegképes szintre ke­rülnek a gyáregységek. A székesfehérvári és vár­palotai üzemben, tehát a gyáregységben a hatszáz- húsz dolgozó százötvenmillió forintos nettó termelési ér­téket produkál. A zakók itt, a nadrágok Várpalotán ké­szülnek. Az öltönyök komp- lettírozása Fehérváron tör­ténik. Joggal büszkék rá, hogy az általuk készített öltönyök kivétel nélkül határainkon túlra kerülnek. Az idén száznyolcvanezer öltönyt varrnak, melynek nyolcvan százalékát tőkés piacokon értékesítik, a fenn­maradó hányadot a Szovjet­unióba szállítják. Legna­gyobb vevőjük a divat hazá­ja, Franciaország, de dolgoz­nak holland és amerikai megrendelőknek is. örömük­re szolgál, hogy ilyen nagy­ságrendű termelésnél a mai napig sem minőségi, sem egyéb reklamáció nem érke­zett a gyáregységből kiszál­lított öltönyökre. Óramű pontossággal, tudásuk, gya­korlatuk javát adva igye­keznek kielégíteni a legké­nyesebb piaci igényeket is. Somogyi Néplap A szövetkezetek segítsék tagjaik rendszeres képzését, szakmai és általános művelt­ségük gyarapítását; támo­gassák a területükön műkö­dő oktatási intézményeket — így kezdődik azoknak a fel­adatoknak a sora, melyeket a megyei TESZÖV elnöksé­ge a termelőszövetkezeti közművelődés és oktatás helyzetének értékelése után fontosnak tart. A testület a közelmúltban vitatta meg a közös gazdaságok fejlődése szempontjából korántsem le­becsülendő kérdéscsoportot, s a megyére vonatkozó ta­pasztalatokat, iránymutató megállapításokat — az el­nökség állásfoglalásával együtt — eljuttatják vala­mennyi somogyi tsz-bé. A somogyi településeken élő, dolgozó agrárértelmiség fő feladata a mezőgazdasá­gi termelés, az eredményes­ség növelésének segítése — e szakemberek azonban a falusi élet minőségi alakulá­sában is fontos szerepet ját­szanak. Hatékony pezsdítői lehetnek például a termelő- szövetkezetekben folyó kul­turális és közművelődési munkának. Számuk I960 óta egyötödével emelkedett, s ma már eléri az 1400-at; részt vállalnak az agrárklu­bok, az ifjúsági klubok, a különféle körök munkájából. A megye termelőszövetkeze­tei évente 9—10 millió forin­tot költenek kulturális cé­lokra, s 5—6 millióval támo­gatnak közművelődést szol­gáló intézményeket. Az agrárértelmiség mind több tagja vállalja előadás­sorozatok megtartását. Az általános és a szakmai mű­velődést elősegítő programok szervesen illeszkednek a községi tanácsok, illetve a művelődési házak terveibe, következésképp mindaz, amit az adott területen a termelőszövetkezet a közmű­velődésért tesz, az egész tér­ségnek, valamennyi ott élő embernek a hasznára válik. Duncintült napló „Kislányom ott töltött pár napot. Nagyon jól érezte ma­gát. Sokat mesélt a Csilláról, Enikőről, örülök, hogy van ez a „Gyermekhotel”. Több helyen kellene propagálni, mert sajnos sokan nem hal­lottak erről a létesítmény­ről.” (egy anyuka) Másik részlet a vendég­könyvből : „... az egyedül­állók és rászorulók nyugodt leLkiismerettel elhelyezhetik gyermekeiket, mert kiváló ellátásban részesülnek. Sok­sok köszönet a személyzet­nek, akik a kórházban lé­temkor még a kapcsolatot is tartották velem — illetve köztem és gyermekeim kö­zött.” Az idézett anyukák hosz- szabb időre kényszerültek itt elhelyezni gyermekeiket, de akadt olyan szülő is az egy év alatt, aki orvoshoz, fodrászhoz, temetésre men­ve, csupán néhány órára vette igénybe a hotel szol­gáltatásait. A szükséglet ter­mészetes, hiszen a Gyermek­hotel egy új lakótelep kel­lős közepén — az Apáczai Központ Kollégiumában mű­ködik, ahol közismerten sok a frissen odatelepült, még ismerősökkel, közeli bará­tokkal nem rendelkező, esetleg a nagyszülőiktől el­szakadt család. Sok a gyer­mekét egyedül nevelő szülő is. A gyerekek számára a ho­telt meglátni és megszeretni — ezt bízvást állíthatjuk — egy pillanat műve. Már a bejárati ajtó — a kollégium első emeletén, a fogászattal ellentétes szárnyon — sejtet­ni engedi, hogy itt egy igazi gyerekbirodalom fogadja az érkezőt. A közös társalgó és étkezőhely színes dekorációi elsősorban Csilla néni fan­táziáját dicsérik, de a hotel minden lakója kiteheti sa­ját munkáját az erre a cél­ra kialakított „gyerekfal”-ra. A működtetők alapvető tö­rekvése, hogy a hotel mind külső környezetében, mind tartalmában egy optimális családhoz hasonlítson, és ott­honi körülményeket biztosít­son. A szülők személyes je­lentkezése azért is fontos, mert kívánságaikat, a gye­rek tanulási, alvási stb. szo­kásait az ügyeletesek maxi­málisan figyelembe veszik, így a gyerekek új környezet­hez való alkalmazkodása könnyebbé válhat. Beviheti kedvenc párnáját, könyvét, játékát — de a hotelben is talál könyveket, játékokat bőven, sőt rajzolhat, gyur­mázhat, bábozhat kedvére. PETŐFI népe Borúlátóak a szőlősgaz­dák. Van is rá okuk, mert amíg más években csaknem 6 millió hektoliter bort tud­tak előállítani, az idén en­nek legfeljebb a felére szá­míthatnak. Jó előre tudták, hogy kis termés várható, hiszen a hosszán tartó, ke­mény tél megtizedelte a sző­lőtőkéket. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium felmérései szerint az ország nagyüzemi szőlőterü­letének — 154 ezer hektár — 6 százalékát teljesen ki kell selejtezni a fagykár mi­att, 32 ezer hektáron csak két év alatt lehet újrane­velni a termőkarokat, 29 000 hektáron pedig a termőrü­gyek fele elpusztult. Ez ugyan már kiderült ko­ra tavasszal, ám akkor még senki nem gondolt arra, hogy a mostanihoz hasonló, csekély lesz a termés. Ta­vasz óta ugyanis kétszer súj­totta elemi kár a szőlőtáb­lákat. Május végén jég érte a történelmi borvidékek egy részét, a szőlő virágzásakor pedig a hűvös, csapadékos időjárás miatt nem tudtak megtermékenyülni a virá­gok. S bármilyen furcsa, a napfényes ősz sem segíti a szőlőtermést. Igaz ugyan, hogy a bogyók cukortartal­ma növekszik a 'napsugár hatására, ám a hosszú ideje tartó szárazság miatt kis sú­lyúak a fürtök, s kevés must préselhető belőlük. Az egri borvidéken például azt ta­pasztalják, hogy amíg tavaly az 5 tonnát is meghaladta a szüretelőkonténerekben a szőlő súlya, az idén csak en­nek a felénél valamivel töb­bet nyom. Másutt arra kel­lett rádöbbenniük, hogy a korábbi 75 liter helyett most jó, ha 60 liter mustot tudnak kipréselni egy mázsa szőlő­ből. Kevés tehát a szőlő, s ez nehéz helyzetbe hozza a gaz­daságok egy részét. Különö­sen a jó bortermő vidékeken — például Bács-Kiskunban — gazdálkodó termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok érzik meg a mostoha időjárás hatását, hiszen ná­luk a fő bevételi forrás a szőlő, amelynek nyereségére az idén nem számíthatnak. A csekély mennyiség azon­ban más problémákat is felszínre hozott. A szüret megkezdése után rövidesen kiderült, hogy a hosszú távú szerződéseknek sincs becsü­letük. A kevés szőlőt ugyan­is ugyanannyian akarják megvenni, mint a más évek jó termését, s így megindult az árverseny a borvidéke­ken. •# Számított erre a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium is, s rendeletben szabályozta a szőlő felvásár- . lását. Kimondták, hogy tör­ténelmi borvidékeken csak azok a felvásárlók vehetnek szőlőt, akiknek július végé­ig érvényes szerződésük volt. Ezzel a magyar bor hírne­vét igyekeztek védeni. A tapasztalatok " szerint azonban a MÉM intézkedé­sének kevés a foganatja. A történelmi borvidékeket fel­vásárlók hada lepte el, s két-három forintot ráígérve a helyi pincegazdaságok áraira, viszik el a szőlőt. Tolnai halászok Szeptember A veseli bábegyüttes vendégszereplése Az elmúlt héten Szekszár- lődési Központban vendég- don, a Babits Mihály Műve- szerepelt a cseh Veseli vá­Jelenet az előadásból Havas falu

Next

/
Thumbnails
Contents