Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
2 KÉPÚJSÁG 1985. november 12. PANORÁMA ■Mit vár G az amerikai közvélemény? Reagan elnök az egész hetet a csúcstalálkozó előkészítésének szenteli — közölték a Fehér Házban. Több ízben is találkozik legfőbb tanácsadóival, megbeszélést folytat a teljes kormánnyal és külön tárgyal Shultz külügyminiszterrel is, mielőtt szombaton Genfbe indulna. Az előkészületek között fontos szerepet szánnak a különböző propagandaakcióknak is: Reagan például öt nyugateurópai televíziós társaságnak ad interjút, s szó van arról, hogy az utazás küszöbén televíziós beszédet is mond. Emellett az elnök legfőbb szakértői Shultz, valamint McFarlane nemzet- biztonsági és Nitze leszerelési tanácsadó külön is találkoznak az újságírókkal, hogy megismertessék velük az egyes kérdésekben elfoglalt amerikai álláspontot és jó előre gondoskodjanak a megfelelő sajtónyilvánosságról. A csúcstalálkozó küszöbén Shultz ismét olyan nyilatkozatot adott vasárnap a CBS amerikai televíziós hálózatnák. amelyben igyekezett csökkenteni a genfi megbeszélések iránt megnyilvánuló várakozásokat. Azt hangoztatta, hogy a főbb kérdésekben „alapvető nézeteltérések” állnak fenn a kél fél között, s nem várható, hogy ezekben megegyezés jöjjön létre. McFarlane pedig újságíróknak a hét végén azt mondotta, hogy még közös közleményre sem lehet számítani a csúcstalálkozón. Az U. S. News and World Report című lap megrendelésére elvégzett közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezett amerikai állampolgárok 63 százaléka azt reméli, hogy a közelgő genfi csúcstalálkozó eredményeként csökkenni fog az atomháború veszélye. Ezzel kapcsolatban a Pravda washingtoni tudósítója megállapítja: az amerikaiak többsége azt várja a magas szintű szovjet—amerikai találkozótól, hogy a fegyverkezési verseny alábbhagy, a jószomszédi viszonyok és a béke esélyei javulnak. A közvéleménykutatás adatai különösen érdekesek, ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai kormányzat milyen nagy erőfeszítéseket tesz az Egyesült Államok lakosságának a genfi találkozóra való „felkészítése” érdekében. A Fehér Ház vagy a külügyminisztérium magas beosztású képviselői, a szövetségi hatóságok illetékesei nap mint nap igyekeznek kételyeket támasztani a tárgyalások hasznosságát illetően, gyengíteni a Szovjetunió építő szellemű álláspontjának hatását. A genfi csúcstalálkozó kimenetele azon múlik, hogy mindkét fél kész-e a kompromisszumokra, mivel csakis ezen a módon lehet bármilyen megállapodást elérni — nyilatkozta a Pravda washingtoni tudósítójának a SALT—II. tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetője, Paul Warnke. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy teljesüljenek az emberek millióinak vágyai — jegyzi meg a Pravda washingtoni tudósítója. BAGDAD Hétfőn Bagdadba érkezett az Öbölmenti Országok Együttműködési Tanácsának küldöttsége, hogy megismerje az iraki kormány nézeteit, mielőtt újabb közvetítésre vállalkozna a hatodik éve háborúzó Irak és Irán között. A küldöttséget Jusszef Al-Olvi ománi külügyi államminiszter vezeti. ANKARA Kenan Evren török államfő hétfőn három ázsiai országot érintő körútra indult. Az Egyesült Arab Emírségekben, Pakisztánban és Jordániában folytat — várhatóan főként gazdasági témájú — tárgyalásokat. ÜJ-DELHI Megbeszélések kezdődtek hétfőn Űj-Delhiben India és a Szovjetunió külügyminisz- tériumi küldöttségei között. A szovjet küldöttséget Viktor Malcev, a külügyminiszter első helyettese, az indiait Romes Bhandari külügymi- nisztériumi titkár vezeti. DZSAKARTA Baranyi Gyula, hazánk Indonéziában akkreditált nagykövete átadta megbízólevelét Suharto indonéz köztársasági elnöknek. A libanoni jobboldal visszalépett a megbékéléstől Bármikor készek vagyunk aláírni a Damaszkuszban előkészített hárompárti megegyezést — jelentette ki vasárnap délután Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke, aki egyúttal élesen támadta a keresztény közösség tradicionális vezetőit és a muzulmán sorokban is feliélhető hasonló irányzatok képviselőit időhúzó, az elavult libanoni struktúrák védelmében kifejtett lépéseik miatt. Dzsumblatt leszögezte: pártja és a nemzeti erők soha nem felejtik el a New Jersey hadihajó rombolásait, az Egyesült Államok felelősségét a hegyvidék, a dél- bejrúti külvárosok, Iklim al- Harub és a főváros központjának pusztító bombázásában. Szerinte a harcnak most nem a fegyveres síkon, hanem politikai, kulturális, gazdasági és oktatási területen kell folytatódnia Libanonban — de ezzel együtt meg kell őrizniük fegyvereiket a sorozatos összeesküvések visszaverésére. Ezzel kapcsolatban külön is bírálta az államfőt, Amin Dzse- majelt, aki a bekövetkezett keleti (azaz a keresztény miniállambeli) változásokra a hozzá hű hadseregegységek erősítésével igyekszik válaszolni. A jócskán meggyengült Falangista Párt alelnöke, Georges Szaade eközben azt hangoztatta, hogy számukra elfogadhatatlan a damaszkuszi megállapodás — azt csak a legális alkotmányos intézmények — azaz a régi hatalmi képlet alapján felállított parlament — dolgozhatják ki és szentesíthetik. A rendezési javaslat tető alá hozatalában főszerepet játszó Szíria további tárgyalásokkal igyekszik elsimítani a nézetkülönbségeket, hangoztatva, hogy azt el kell fogadnia a libanoni feleknek, de nem lehet rájuk kényszeríteni. Mai kommentárunk Szentély, 1985. Kínai fiatalok egy csoportja Japánban járt. Ez a látszatra rutin-hír önmagában sem érdemtelen; néhány esztendeje még a Világlapok címoldalán lett volna a helye. A térség nagy politikai változásai nyomán maga az utazás legfeljebb két sort „érne” a nagy kommunikációs börzén, ha ... Ha a kínai fiatalok csoportját nem fogadta volna váratlanul a Japán Császárság kormányfője, és nem mondott volna előttük beszédet. Nem is akármilyen beszédet. A Kína felé tett rendhagyó japán gesztus — mert nyilvánvalóan erről van szó — előtörténete a következő: Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök hivatalos látogatást tett még augusztusban a Jaszukuni-szentély- ben, és ez Kínában, sőt az egész tágabb régióban nagy felzúdulást keltett. A főváros centrumában lévő Ja- szukuni ugyanis nem akármilyen kegyhely, hanem olyan templom, amely kifejezetten a háborús hősöknek — köztük nem alaptalan kínai vélemény szerint a háborús bűnösöknek — állít emléket. Minden minősítés vitatható, de ma már világos hogy Nakaszone ezzel elkövette a maga „bitburgi" hibáját. (Emlékezetes, hogy Reagan Bitburgban SS-si- rok előtt is tisztelgett, és ez komoly viharhoz vezetett.) Ez a távol-keleti „Bítburg-incidens” ráadásul nem volt előzmények nélkül való. A kínai sajtó azonnal felelevenítette az úgynevezett tankönyv-vitát. Ennek lényege, hogy egy évvel korábban új japán középiskolai tankönyvek jelentek meg, amelyek igyekeztek tisztára mosni a fasiszta Japán brutális kínai hódításait (Mandzsúria stb.). A szentély-ügyre Peking részéről maga Hu Jao-pang, a KKP főtitkára reagált, és minden jel arra vall: ez indította Nakaszonét arra, hogy a kínai fiatalok látogatását használja fel voltaképpen hivatalos bocsánatkérésre. A gesztus nem véletlen; a két nagy ország viszonya nemcsak a nemzeti érzelmek kényes régiójában romlott meg, hanem prózaibb vonatkozásokban is. A kétoldalú kapcsolatok pekingi mérleghiánya elérte a 3,5 milliárd dollárt, ezt pedig nemcsak megszüntetni, de mérsékelni is alig lehet. Tokió ugyanis éppen most döntött úgy, hogy a jövőben sem szenet, sem kőolajat nem importál Kínából. Mivel ez a dilemma gyakorlatilag megoldhatalan, ugyanakkor Tokió számtalan okból ragaszkodik a nagy szomszéddal fenntartott jó viszonyhoz, logikus a miniszterelnöki gesztus. A jeien és a jövő mérleghiánya ugyan megmarad, de a múlttal kapcsolatban alighanem legalábbis hangfogót kap az „ezentúl minden másképp volt” jeligéjű minapi japán kampány. HARMAT ENDRE —icaragua Egy kényszerű lépés háttere Nicaragua nem ellensége az Egyesült Államoknak és békében akar élni minden országgal, így nagy északi szomszédjával is — jelentette ki az ENSZ jubileumi közgyűlésén Daniel Ortega nicaraguai államfő. Ez minden józanul gondolkodó ember számára teljesen nyilvánvaló ténynek tűnik, miért kellett hát a legfelsőbb világfórumon is kihangsúlyozni? Sajnálatosan egyértelmű a szavakat kiváltó ok: fokozódik a külső és belső nyomás a nicaraguai kormányra, s ebben nem kis szerepet játszik Washington. A kontrák néven ismert ellenforradalmárok a közelmúltban 2500 fegyverest vontak össze hondurasi területen, s innen indítják ismétlődő támadásaikat a sandinista kormányzat ellen. Washington felújította az ellenforradalmároknak nyújtott segély nyílt folyósítását is. A komor alaphangú jelentéseket szaporítja, hogy Nicaraguában nem tétlenkedik a jobboldali ellenzék sem — ennek legfőbb orgánuma a La Prensa című napilap —, és a felső klérus. Tevékenységüket az államfő a közelmúltban a nép körében végzett zavar- és elégedetlenségkeltésnek minősítette. Ha a politikai tényezőkön túl azt is megemlítjük, hogy a gazdasági gondok is egyre nyomasztóbbá válnak — szorít az adósságprobléma, szárazság sújtja a • legfőbb exportcikknek számító kávéültetvényeket —, akkor kényszerű, ám szükségszerű lépésnek nevezhetjük a nemrég ismét bevezetett rendkívüli állapotot. Kényszerű, mert egyértelmű: a gyülekezési és sztrájkjog, a szólás- szabadság felfüggesztése népszerűtlen dolog, s ellentmond a sandinista vezetés kihirdetett céljainak, a So- moza-örökség nemzeti összefogáson alapuló demokratikus felszámolásának. Ugyanakkor szükségszerű is, mert minden forradalomnak joga, sőt kötelessége megvédelmezni magát és vívmányait. Az idén kevesebb kávét szüretelhetnek Hisz a veszteségek már eddig is ijesztő méreteket öltöttek: az utóbbi öt év alatt az ellenséges erők 3652 embert öltek meg, akik között 146 nő és 210 tizenkét év alatti gyermek Volt. Az országra gyakorolt gazdasági nyomás és egyéb akciók következtében a kár értéke meghaladja a másfél milliárd dollárt. Védelemre szoruló eredményekben pedig nincs hiány. Elég az életszínvonal javítását szolgáló intézkedésekre gondolni, vagy 1980- ra, az analfabetizmus elleni küzdelemre, amikor is Fernando Cardenal jezsuita pap vezetésével több mint 400 ezer írástudatlant tanítottak meg a betűvetésre; az sem lebecsülendő, hogy a Somo- za-időszak 300 ezer diákjával szemben most már egy- millióan részesülnek a közoktatás 'valamelyik formájában. A forradalom tömegbázisának megszilárdítása érdekében kezdtek hozzá az agrárreformhoz, amelynek során eddig több mint kétmillió hektárt, a művelt terület 35 százalékát osztották fel. Itt részben szövetkezetek alakultak, de jelentősen megerősödött a kistulajdonosi réteg is. A sandinisták nem sajátították ki a jól működő nagybirtokokat — kivéve persze a Somoza- földeket — ezzel is betartva a vegyes gazdálkodási modell fenntartásáról tett ígéretüket. (Miként a mezőgazdaságban, úgy az iparban is, a magánszektor részesedése — meghaladja az 50 százalékot.) Látható tehát, hogy létéért többfrontos küzdelmet vív a forradalom. Ám a különböző kényszerintézkedések közepette is folytatódik a tavaly novemberi parlamenti és elnökválasztásokkal elkezdődött folyamat, a forradalom intézményesítése. Ennek legmarkánsabb kifejeződését tapasztalhatjuk az új alkotmánytervezet feletti társadalmi vitában. Az ország jövendő alaptörvényéül szolgáló dokumentum általános keretét a nyár végén emelte törvényerőre a nemzetgyűlés. A nemzeti hős Sandino szavaival — „valódi demokráciát és a társadalmi igazságosságot” — kezdődő okmány főbb gondolatai a demokrácia, a politikai pluralizmus, a vegyes gazdaság, az el nem kötelezettség mellett tesznek hitet. Az Egyesült Államok és a belső ellenzék a forradalom győzelme óta az említett fogalmak hiányával vádolta a nicaraguai vezetést. Nos, a jövő évtől (várhatóan januártól) a „követelmények” törvénybe foglaltatnak, s ez kedvezőbb megítélést biztosíthat a Reagan elnök által „terrorista országnak” minősített Nicaragua számára egyes bizalmatlan kormáOrtega—Reagan kézfogás az ENSZ-ben —. de az amerikai elnök tárgyalni nem volt hajlandó nyok, sőt az amerikai közvélemény szempontjából is. (Bár az amerikai kormány agressziós terveinél kevéssé mérlegeli, van-e az országnak alkotmánya vagy sem.) A sandinisták békevágyát, a fellélegzés óhaját mutatja, hogy Nicaragua kész aláírni a közép-amerikai válság békés megoldását kutató Con- tadora-csoport — számára nem is egyértelműen előnyös — béketervét. Az okmány végső formába öntéséről különben ezekben a hetekben is tárgyalnak az érintett államok külügyminiszterei, hogy azután november 22-én esetleg aláírják a sokak ál-, tál várt szerződést. A jelek szerint csak Washingtonban nem várnak erre, amit mi sem bizonyít jobban: aligha lehet véletlen, hogy az utolsónak mondott tárgyalási forduló idején kényszerítették Managuát a rendkívüli állapot ismételt bevezetésére. Egy biztos, bármi lesz is a tárgyalások sorsa, a szükségállapotot csak a külső fenyegetettség megszűnése után oldhatják fel a karibi országban. Ám az is világos, hogy Sandino tábornok népét nem egykönnyen lehet térde kényszeríteni. Segít ebben, hogy a szocialista országok és a haladó nemzetközi közvélemény támogatja Nicaragua egyenlőtlen harcát. E küzdelem nagy-nagy elszántsággal párosul, amit a moszkvai VIT-en volt szerencsém megismerni. Nicaraguái beszélgetőpartnereim egytől egyig — önkéntes katona vagy diáklány — mondanivalóját a következőképp fejezte be: Nicaragua ni se vende, ni se rinde, azaz Nicaragua nem megvehető és nem legyőzhető ... DARÖCZI LÁSZLÓ
