Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
1985. november 10. ^PÜJSÄG 3 Szekszárd, lakóterületi pártvezetőség Közös összefogással Számadás egy év munkájáról Egy évvel ezelőtt választották meg — küldöttgyűlésen — a szekszárdi lakóterületi pártvezetőséget. A nyolc alapszervezetet irányító vezetőség most év végi számadásra készül, arról számol be a küldöttgyűlés előtt, hogyan sikerült megválasztása óta végeznie a politikai munkát, mit tudott megvalósítani abból, amivel egy éve megbízták. összetételében megújult a pártvezetőség, szakítva azzal a korábbi gyakorlattal, miszerint tagjainak egy része alapszervi titkár volt. Most levették ezt a terhet a titkárok válláról. Aki a pártvezetőség tagja, minden figyelmét az e testületben végzett tevékenységre fordíthatja. A pártvezetőség kedden ülésezett, itt terjesztette Schrottner Károly titkár a testület elé az éves munkáról szóló beszámolótervezetet. Az általa elmondottakból, de a hozzászólásokból is kitűnt, hogy a változás kedvezően hatott a munkára, a pártvezetőség reszort osaira kevesebb teher nehezedik, munkájukat jobban el tudják látni. Ezt erősítették meg az ülésen jelen lévő alapszervi titkárok is. A pártvezetőség nagy figyelmet fordított arra, hogy a párttagság megismerje a XIII. kongresszus határozatait, koordinálta az alapszervezetek ilyen irányú tevékenységét, több esetben szervezett két-három alapszervezetnek közösen előadást. Mozgósította az alap- szervezeteket az országgyűlési képviselő- és tanácstag- választásokat előkészítő politikai munkára. Nagy figyelmet fordított — lévén a több száz párttag túlnyomó többsége nyugdíjas — az alapszervezetek tagjainak szociális helyzetére, gondjaik enyhítésére. Javította kapcsolatait a tanáccsal, a körzeti népfrontbizottságokkal, a KISZ-szel, a Vöröskereszt szervezettel, a szak- szervezeti szakmaközi bizottsággal, mozgósított a társadalmi munkára. Több olyan kérdésben sikerült előre lépni, ami egy éve foglalkoztatta a küldött- gyűlés résztvevőit. Ami a nyugdíjak reálértékének megőrzését illeti, erre a kongresszus ildott választ: az első években az alacsony nyugdíjaknál lehet ezt célul kitűzni, de utána — ahogy a népgazdaság teherbíró képessége engedi — sor kerülhet a többire is. Ám a nyugdíjasok helyzetét sok egyéb is befolyásolja. A pártvezetőség kapcsolatba lépett a két ügyvédi munka- közösséggel, megállapodást kötöttek, hogy a nyugdíjasoknak bizonyos ügyekben kedvezményesen, más esetekben díjmentesen végeznek szolgáltatást. Tárgyalt a postával, hogy szüntessék meg azt a gyakorlatot, miszerint néha meg sem nézi a kézbesítő, hogy a nyugdíjas otthon van-e, csak bedobja az értesítést a levélládába, a nyugdíjasnak be kell mennie a pénzéért a postára. Látványos eredmény — szintén az egy év előtti beszámoló taggyűléseken, küldöttgyűlésen .került szóba —, hogy sikerült megállapodni a szekszárdi Skála Áruházzal kedvezményes nyugdíjasakció rendezésére, így most november 25—30. között nyugdíjasigazolvány felmutatásával csökkentett áron lehet vásárolni az áruházban többszáz-féle, főleg ruházati cikkeket. Figyelemmel kíséri a pártvezetőség a vállalatok, intézmények és nyugdíjasaik kapcsolatát. Mint megállapítja a beszámoló, néhánynál ez példamutató, de vannak olyanok is, akik miután elbúcsúztatták a nyugdíjast, tájára sem mennek. Az alapszervek és a pártvezetőség igyekeznek odahatni, hogy ez megváltozzék. Az alapszervezetek tagjai közül sokan vesznek részt a lakóterületi közéletben, ám — mint azt több pártvezetőségi tag is hiányolta — a tanácstagi beszámolókon, a tavasszal megtartott jelölőgyűléseken alig-alig jelentek meg a területen lakó és vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél dolgozó párttagok. Ezt jelezni kell, a pártvezetőség nem tud önmaga intézkedni. Elvárják azt is a nyugdíjas párttagok, hogy az általuk végzett társadalmi munka erkölcsi elismerése ne késsen. A tanácstagi beszámolóknak szinte mindegyikén elhangzik észrevétel a városgazdálkodási vállalat tevékenységével kapcsolatban. El kellene érni, hogy ezeken a fórumokon a vállalat is képviseltesse magát. Ami az alapszervezetek segítését, irányítását illeti, fölvetődött, hogy helyes-e az a gyakorlat, hogy a pártvezetőség ülésein minden esetben részt vesznek az alapszervi titkárok. Ennek van előnye, de hátránya is. Három variáció lehetséges: az eddigi gyakorlat, vagy egyáltalán ne vegyenek részt, vagy a vezetőség döntse el, mikor tartja szükségesnek a titkárok részvételét. Több hozzászólásból kitűnt: ez az utóbbi lehet a legjobb. Szóba került az is, hogyha a pártvezetőség titkára egy- egy témában tárgyal valamelyik szervvel, vigye magával a megbeszélésre az érintett reszortfelelőst is. Például amikor a tanácselnökkel tárgyalt aktuális kérdésekről, jó lett volna, ha vele megy a pártvezetőség tanácsi összekötője is (mint kiderült, az idő rövidsége miatt nem .került erre sor). Ha szociális ügyekben tesz lépést, menjen vele a pártvezetőség szociálpolitikai felelőse. A pártvezetőség ülése három órán át tartott. Sok mindenről esett szó, itt csak néhányra lehetett kitérni. Bizonyos, hogy reális, tartalmas, értékelő és előremutató beszámoló kerül november 19-én á küldöttgyűlés elé. 3. J. Épül a kísérleti üzem Kísérleti üzemet építtet a Fűzfői Nitrokémia Ipartelepek a Veszprémi Neházvegy- ipari Kutatóintézet egy új növényvédő szerénék gyártására. A 60 millió forintos költséggel felépülő kis üzemben évente 400 tonna Nevifoszt készítenek. Ez az új vegyszer a tapasztalatok szerint kiválóan .alkalmas lepkék, bogarak pusztítására és biztos védelmet nyújt ellenük a cukorrépának', a takarmányrépának, a lennek, a kendernek, a repcének, a lucernának, a borsónak és a gyümölcsfáknak. Előnye továbbá, hogy méhkímélő és a hazai gyártásával nemcsak a választék bővíthető, hanem jelentősen csökkenthető a rovarölő szer importja is. A ki- fejlesztését az Ipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság finanszírozza. Az új termék kikísérletezésére és a kis üzem létesítésére a gyógyszer-növényvé- dőszer és intermedier központi fejlesztési program részeként kerül sor. A Nehézvegyipari Kutatóintézet a programnak megfelelően már az elmúlt években megváltoztatta kutatási stratégiáját. A korábbival ellentétben nem a már ismert hatóanyagból kísérletezett ki új szereket, hanem teljesen új molekulák előállításán fáradoztak a kutatói. Mintegy 980 esélyes molekulát fejlesztettek ki és ezekből választották ki, többszörös szelekcióval a Nevifosz hatóanyagát. Az új szer jól vizsgázott a toxikológiai, biológiai, hatástani vizsgálatok során és a kisüzemi kísérletekben egyaránt. Vállalkozói praktikák Különös gyakorlatra derítettek fényt egy közérdekű bejelentés kapcsán a népi ellenőrök. A termelőszövetkezet alkal. mazottja, akit egy budapesti üzembe helyeztek ki, szóvá tette, hogy ő csupán 4200 forint fizetést kap, ugyanakkor az őt foglaloztató vállalat havonta 16 ezret fizet utána munkaadójának, a téesznek. Hogy lehetséges ez? — töprengtek a népi ellenőrök. S egyáltalán miként került a téesz embere a húsüzembe? Van arra mód, hogy egy termelőszövetkezet vállalatok részére, akár azok telephelyein is, bérmunkát végezzen, meghatározott területen. Kirendelés esetén a munkáltató a foglalkoztató vállalattól a kifizetett bérköltség 15 százalékára tarthat igényt. Lényeges vonása az ezt szabályozó rendeletnek, hogy a foglalkoztató vállalatnak a hozzá kirendelt dolgozók bérét a progresszív nyereségadó számításánál figyelembe kell venni. Am az említett esetben nem ez történt. Ugyanis nem meghatározott gazdasági tevékenységre, hanem bizonyos számú munkaerő átengedésére vállalkoztak. Az ügyben érintett felek együttműködésüket ma is vállalkozói tevékenységnek tartják. A „vállalkozás” a következőkből áll: a toborzás útján fölvett, vagy már korábban foglalkoztatott dolgozókat, a szakcsoportok tagjait átadják a vállalatok illetékes vezetőinek, és a továbbiakban azok szervezik, irányítják munkájukat. A foglalkoztató vállalatok feladata a betanítás, az átképzés, a szociális ellátás, a munkavédelmi kiképzés. Ha nincs elegendő munka, akkor óradíjat számolnak el az embereknek. Hasonló módon foglalkoztattak dolgozókat borsodi, szabolcs-szatmári termelőszövetkezetek, mégpedig 1200—1360 forintos napidíjért. A vállalatok a kényszerhelyzetre hivatkoznak, arra, hogy a munkaerőhiány miatt képtelenek lennének teljesíteni tervüket, szállításaikat. Az egyik üzemben például 20 ezer tonna durvalemez elkészítése a tét. S ha ezt nem tudják legyártani, nagy exportőrök tervei kerülnek veszélybe. Szék bizony nyomós érvek! Csakhogy a téeszek — ez bizonyosodott be a vizsgálatnál — nem létszámtartalékaikat használták föl, hanem máshonnan csábítottak el, csoportosítottak át embereket. Kedvező a tsz- ek számára, hogy jószerivel csak a dolgozók nyilvántartását kell vezetniük, azaz igen alacsony ráfordítással magas jövedelemre, jogtalan anyagi előnyre tesznek szert. Ezt pedig nem szabad megengedni. Zavart okoz az is, hogy az átadott emberek rendszerint több pénzt kapnak, mint a vállalat saját dolgozói. A vállalatok elsősorban azért érdekeltek ebben az „üzletben”, mert a bérbe vett dolgozók után kifizetett pénzt anyag, vagy anyagjellegű költségként számolják el, s így a megtakarított bérköltséget bérfejlesztésre fordíthatják. Természetesen, az így elért bérmegtakarításnak is ára van, ugyanis ezt két-há- romszoros költségtöbblettel érik el: ez tehát árfelhajtó hatású is lehet. Félő az is, hogy a munkaerő egy része így nem oda kerül, ahol a legnagyobb szükség volna rá, ahol — szak- képzettsége alapján — lennie kellene. CSEH JÁNOS Bátran állíthatjuk, hogy aki ma még a „nem irigylem a faddi általános iskolásokat és nevelőiket” mondatot hajtogatja, annak rövidesen már más véleménye lesz. A sajnálat, illetve irigység miértjére Kozma István igazgatóval, Hága János községi párttitkárral és Antus András tanácselnökkel folytatott beszélgetés ad (ott) választ. „Helyzetelemzés” Ahhoz, hogy a nem faddiak is megismerjék a tényeket, szükséges egy kis helyzet- elemzés. Ebből a következők derülnek ki. Huszonhárom általános iskolai és két kisegítő iskolai tanulócsoport, mintegy hatszáznyolcvan gyerek tanul a szétszórtan — öt helyen — lévő épületekben. öt tantermet a nevelő- otthontól „kaptak kölcsön”, kettőt a volt diákotthon helyiségei közül használnak, hogy „kiszűrjék” a délutá- nos tanítást. Ezenkívül nyolc az úgynevezett szükségtantermek száma. E megállapítások után joggal kérdezhetjük, hogyan tudja megjegyezni a gyerek, hogy hova kell iskolába járnia. — Kialakult rend van — közli Kozma István igazgató, s aztán elmondja, s ezzel példát hoz a fent említett szétszórtságra is —, a 6—8. osztály az „emeletes iskolába”, az 5. osztályok a nevelőotthonba, az alsó tagozatosok az „új iskolába”, a ki- segítősök a „kisiskolába” járnak. Ez utóbbi épületben van a tornaszoba is, ahova az osztályok hatvan-hetven százaléka tud csak bejutni, a többinek a szabadban tartják meg a testnevelésóráit. (Megjegyezzük: jó időben ez nem is gond, de ...) A valósághoz tartozik, és az előzőekből könnyen kikövetkeztethető, a felsős nevelők három helyre járnak tanítani. Nekik az óraközi szünet arra elegendő, arra (jó!), hogy a „meleg csákányváltáshoz odaérjenek”. Ügy gondoljuk, ennyiből belátható; ma még nincsenek irigylésre méltó helyzetben a faddiak. Az optimizmus alapja Ennyi homlokráncolásra alkalmat adó tény ismeretében lehetünk-e optimisták? A válasz: igen. Ugyanis az említett tények megléte szükségessé tette az iskola bővítését. Mint ahogy azt Hága János párttitkártól megtudjuk, az építkezést először a VI. ötéves terv második felére tervezték, de az anyagiak miatt a bővítés áthúzódó beruházás lesz. — Az alapozást, betonozást — társadalmi munkával — június 28-án kezdtük és augusztus 15-re átadtuk a területet a kivitelező Átrium gmk-nak — informál Antus András tanácselnök, aztán elmondja azt is, hogy az iskolabővítés magában foglalja a négy tanterem, az egy természettudományi előadó felépítését. Ezenkívül — természetesen — sor kerül a régi épület felújítására is, a központi fűtés kialakítására, a vizesblokk átalakítására és a szennyvízhálózatba való bekötésre. Az „új iskola” E-alakú bővítményeként építendő szárny fő- és közfalai állnak, a betonkoszorú kész, a napokban már a tető is rákerül. A tervek szerint jövő év augusztus 20-án adják át az épületet a tudásra szomjas faddi gyerekeknek. összességében tehát javulnak az oktatás tárgyi feltételei, mert eltűnnek a szükségtantermek, javulnak a pedagógusok és a gyerekek munkakörülményei. Teljessé tehető — mert a bővített iskolában kap helyet a felsőtagozat — a szaktantermi oktatás, a szertárakban megoldódik az eszközök tárolása, a nevelők tanórai munkára való felkészülése. A nevelőotthontól „kölcsönkapott” tantermek visszaadásával az ottani oktatás feltételei is jobbak lesznek. Az iskolabővítés befejezése után — gyakorlatilag — két helyen tudják elhelyezni a tanulókat, mivel „saját kezelésben” huszonöt tanterem lesz. Ez azt is jelenti, hogy — figyelembe véve a demográfiai csúcsot — az elkövetkezendő tíz évben elegendő tanteremmel rendelkezik a település. — A demográfiai hullám után húsz-huszonhárom tanulócsoportra állunk vissza — állapítja meg Kozma István —, és ekkor lehetővé válik, hogy bizonyos kis helyiségek más funkciót kapjanak. Összefogásra építve Ma már elmondhatjuk, hogy a települések lakosságának érdekeit szolgáló építményeket nemcsak a földbe ásott alapokra, hanem az összefogásra is építik, ugyanis a lakosság anyagi és kétkezi segítsége nélkül aligha valósíthatók meg a tervek. Ezt tették Faddon is. Az iskolabővítés megkezdése előtt felmérték, hogy ki miben segít, aztán a megyei tanács kétmilliója mellé hárommillió forint társadalmi munkát terveztek. Igaz, mindez még nem tesz ki tizenhárom- millió-hétszázezret, ugyanis ennyibe kerül a beruházás, de úgy tervezik, hogy a többit a tanács kigazdálkodja. Ehhez, erre a célra kérik a lakosságtól a településfejlesztési hozzájárulást. A hívó szó már eddig is megértőkre talált, már há- romszázharmincan — volt aki többször is — vettek részt a társadalmi munkában. A tsz és a konzervgyár szocialista brigádjai mellett, a munkahelyi kollektívák, a tanács házilagos brigádja, a pedagógusok, a tanulók, a PAV-nál dolgozó helyiek, a KDT szekszárdi szakaszmérnökségének faddiakból alakult brigádja segítette eddig az építkezést. Cseppben a tenger, de mégis jelentős, mégis példa a HNF községi bizottsága által szervezett hulladékgyűjtés, aminek a bevételét — mintegy hatvanezer forintot — tavaly is és az idén is az iskola építésére, illetve berendezésére fordítják. Szükség is van mindenféle segítségre, hiszen sportudvarral és tornacsarnokkal — ami nemcsak az iskolai, hanem a tömeg- és minőségi sport fejlesztését is segítené — kívánják az új iskolát ellátni, s mindezt társadalmi munkával létrehozni. A végső sikerben nincs okunk kételkedni, hisz a faddiak eddigi hozzáállásukkal már bizonyították: „Gyermekeinknek, unokáinknak, nekik, nekünk (!) építünk”. ÉKES LÁSZLÓ Fotó; KAPFINGER ANDRÁS Korszerű fertőtlenítőszerek Korszerű, jó minőségű fertőtlenítőszerek gyártását kezdték meg a Reanal Finomvegyszergyárban az osztrák Arcana céggel együttműködve. Kínálatuk hatféle termék, négy humán, sebészeti célú és két állategészségügyi, fejés előtti s utáni fertőtlenítő készítmény. Újdonságaik legnagyobb előnye, hogy szemben a ma itthon használatos szerekkel, egyik sem tartalmaz jódot. A jódinen- tes készítmények főként az állategészségügyben tarthatnak nagy érdeklődésre számot, mert használatukkal elejét lehet venni annak, hogy a fejés előtt fertőtlenített tőgyről jód kerüljön a tejbe. A sebészeti bemosakodó és a műtéti bőrfertőtlenítő szerek bőrkímélő anyagokat is tartalmaznak, így rendszeres használatuk az érzékenyebb bőrűeknél sem jár annyi kellemetlenséggel, mint amennyit esetenként a korábban alkalmazott hagyományos szerek okozhattak. Az új fertőtlenítő készítmények hatóanyagát a Reanal az osztrák partnertől szerzi be, s annak recep- túrája alapján állítja elő itthon a szereket. A hatóanyagokért cserébe az Arcana cég más magyar termékeket vásárol. Az osztrák céggel kialakított együttműködés a Reanal első kezdeményezése volt a hazai fertőtlenítőszer-kínálat javítására. A gyár célul tűzte, hogy a jövőben korszerű, saját fejlesztésű, illetve külföldi vállalatokkal együttműködve gyártott fertőtlenítőszerek széles választékával lássa el a hazai egészségügyi intézményeket, állattartó telepeket. Fertőtlenítőkből ugyanis a mai kínálat sem mennyiségben, sem minőségében nem kielégítő, s az import-termékek folyamatos beszerzése sok nehézséggel jár.
